Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-16 / 39. szám

1A Rádió készülékek, GRAMOFONOK x 6,12,13 havi részletfizetésre Ingyenes bemutatás. PFWF varrógépek, herekpóroh. Nagy javító műhely. A Délmagyarorssság regénye IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ Irta: Feiks Magda 58 — Azt hiszem, — mondja s a szive elszrul... — Hogyan leszek meg nélküled Francesco?... Miért ilyen komplikált az élet? Miért kelletek nekem mindketten, Te is, Tamás is. De a Tamás útjára csak októberben került a sor... A siker hullámzott körülölte. A hullámok nem ültek el hamar... A »mestert« sokan látogatták. Ki Interjút kért, ki autogrammot. Legtöbben kisebb kölcsönt.— Lehet, hogy nem tudok majd irni, — mondta Tamás, mikor Máriától búcsúzott. — Te se irj, drágám. Helma veszedelmes De sürgönyözni fogok biztosan. Sokáig nem jött semmi. Egy hét múlva csak ennyi: »Jól vagyok. Csók. És rövidesen másik sürgöny. Már jön haza. Ezalatt a két hét alatt Mária reggeltől estig dolgozott. Csak kifáradni, kifáradni, hogy ne kelljen gondolkodnia. Nem, nem lehet ho^y Franoescotól, aki olyan jő hozzá mostanában — tán már a közeli jövőben el kell búcsúznia! Elmenni, ebből a házból, mely az övé, örömáron, bánatáron övé. De Francesconak milyen különös tervei vannak! Amerikai tanul mányut! Az állam küldi! Mária csak fél füllel hall mindent. Most, most dől el a sorsa Németországban. Tamás megérkezik. — Egy szóban mond csak, hogy mi történt, — kérdi Mária telefonon. — Nem lehet igy. Gyere el délután. Délután!... Franoo sehogy se megy el hazulról... No végre! Mária siet. Tamás milyen rosszul néz ki. Évekkel lelt öregebb ezalatt a kél hét alatt. — Mi történt, édes, drágám? — Tönkretett ez az ördög! Mária, ha tud nád, micsoda strindbergi szörnyű lény ez! Ha tudnád miket mond, mikkel fenyegetődzik, mire képes! Soha az életemben nem megyek többé a közelébe... De ezt az egyet, ezt, hogy megnősüljek, nem tehetem meg vele... Ebbe belepusztulna. Az orvos ;izt mondja, nagy baj van a szivével. És Mária, azt ugy-e Te sem akarod, hogy kercsz algázoljak rjjla, t>ogy egy haldoklón menjek keresztül? — Nem tkarom! — mondja Mária. — Ig&zíi van, — tette hozzá busán gondolatban. Az ablakhoz lépett. Velencébe beköltözött az osz. Ólmos, szürke volt minden. Esni fog mindjárt. — Gyere ide hozzám, — mondta Tamás a szoba mélyéből. Idebon Is sötét volt már. Gyorsan szállt le az alkony. Tamás átölelte Máriát. Sosem tartoztak még jobban egymáshoz, sosem voltak még boldogtalanabbak, mint ezen a bánatos őszi délutánon... Nagy, sötét folyó: Szerelem... Ugy vesznek el benne, mint az öngyilkosok. Esős, gonosz tél közeledett. Vad szelek fütyörésztek az uccákon s nótájuk kiliivta a házakból a meleget. A lagúnák megdagadtak ismét s nászt üllek a ködökkel éjjelnappal. Tamást mindjobban lehangolta ez az idő. Fázott, rosszkedvű volt. — El kell menned innen, — mondta Mária. Ugyanilyen hangon mondta ezt neki valaha Francesco. S Tamás január végén elutazott a Riviérára. Francesconak mostanában Igen sok volt a dolga, de otthon derűs és kedves volt mindig. Hosszan beszélgettek most is távoleső, közönyös témákról. Szivükhöz közelálló dolgokról soha. Cannesból egymásután Jöttek a levelek. — Nem tudok meglenni nélküled, Mária, l átni akarlak. Gyere ide, vagy gyere Párisba. És Mária áprilisban Párisba utazott. Tamás boldog volt. Az »örömök kertje« két hónap múlva kerül bemutatásra a párisi operában. Hogy kellett neki most Mária! Egyetlen lény a földön; aki elviselhetővé tud tenni sikert, bukást. — Tamásnál a siker a bukással majdnem egyenlően súlyos megpróbáltatás volt. Ingadozó lelki mérlegét egy pehely fel tudta billenteni. De ez a három hét Párisban — mióta örült neki Mária! — olyan más lett, mint amilyennek elképzelte! A »mester« a Ritzben lakott, a Vedome téren. A mestert sokan látogatták. — Naponta háromszor lefényképezték. »Cher et célébre maitre.« Tamással, az illusztrissal Mária nem lakhatolt egy szállodában. A kis Hotel Byront választolta a Champs Elvséen. Itt nem ismerte senki Tamást. A hotelban csak amerikaiak laktak... Hotel Byron... Yankee-hon gyermekei örültek, hogy végre közvetlen érintkezésbe jutottak az irodalommal. 1010 február 18. Milyen jó lett volna a Rive gaucheon lakni valahol, ketten elbújva... A parc Monceauban sétálni alkonyatkor... A Cluny muzeumbaci nézni a gobelineket együtt... Versaillesban bolyongni, kettesben ebédelni, pici vendéglS terasszán a napon... a Montmartre sokaságában elveszni este... Minderről szó sem lehetett... Az »örömök kertjének« előkészületei teljesen igénybevették Tamást. Türelmetlen volt, Ideges. Épp oly ritkán, épp oly titokban, épp oly rövid időre találkoztak itt is, mint Velencében. — Nem költözhetnénk néhány napra Versaillesbe? — kérdezte Mária. — Hova gondolsz? — mondta a mester. — Egy napra sem kapcsolódhatok ki a dolgaimból. Május vége felé járt, mikor hir jött a német szanatóriumból, Helma betegsége a végső Ktidiumba lépett. Tamást akarj a lálni. Tamás a Gare d' Orleansról indult. Valami fontos hangverseny-ügyben Orleansba kellett utaznia előbb. Mária kikisérte. Korán mentek. Bőven volt idejük. — Sétáljunk még egy kicsit a Tuflerfe»ben, — mondta Tamás. Amire Mária annyira vágyott, most sétáltak először nyugodtan ebben a kertben, ...most, mielőtt elváltak. — Mária, én nem jövök ide vissza. Bécsbe kell mennem Németországból, Te Pestre mész innen ugy-e? De néhány napot veled akarok tölteni valahol. Tán Ausztriában, valami kis helyen. A Tuileries fái közé, a csókolódzó fehér szobrok közé, lila ködöket vont a párisi alkony. A Champs Elyséen végig gyémántsorokban gyúltak ki a lámpák. A Szajna túlsó partján megvilágosodott az indulóház órája. Tüzes korong a quai platánjai között. — Menned kell, Tamás. Most, hogy hirtelen ment el, hogy nem volt ideje gondolatban előre utazni, Tamás szívből, hosszan ölelte meg Máriát. Sötétedett, amikor Mária a Plaoe du Caroussellen keresztül hazafelé ment. A szobrok, mintha élelrekeltek, megduplázódtak volna, nemcsak a kert mélyén csókolództak, hanem a padokon ls. — Isten veled, Francesco, — mondta magában Mária. Tudta, hogy Helma meg fog halni. Meghalt még aznap éjjel. Tamás kis osztrák városkában várt Máriára. Vigaszra szomjazott. Vigaszra. (Folyt, kőv.); OLCSOBBAN F1ITI a BCrOinnrSnX |PetrOl«|áZg$QPel, amely a legolcsóbb Molaval néhány fillérért minden helyiséget otthonos melegé varázsol Számos tökéletességével csodája a fűtési technikának, elogáns hordozható, füst- és szakmentes, veszélytelen, korom- és hamumentos, ideális jó lakásnak, irodának, műhelynek, eqy darabban főz, síii és meleqlt. Az egész világon leerjohban elter.jodve. Nincs főbb ! Tekintso meg lerakataimat, ahol minden csütörtökön 3 órakor d. u. és pedig Budape«!, VI., Andrássy ut 31 próbatözést tartunk, vagy kérjen ár- és referenciákatalogust. ™ Kronprlnz-Wsrke P. 0. Kimüink cégtől Giüi'ramsdorf h. Wien. A „Kronprlnz" pelrolgázgép legyőzi a tolet. önnek is örömet fog okozni, ííí^ Szállttá* mindenhová vím- és fuvarmenlesen házhoz szállítva. Szegediek találkozó helye az litván Király szálloda № (Nyugati pálveudvar mellett) Telefon (Interurbán) 202—43.. 294—34. Sürgönyeim: Hotellst. — Minden modern kényelemmel berendezett elsőranqu család! szálloda. Minden szobában központi fűtés, hideg meleg folyóvíz és telefon. Lift. Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász terem. — A keleti pályaudvartól közvetlen villamos összeköttetés 2. és 46-os kocsikkal. ut