Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-16 / 39. szám

9 Dfíl.M \GVARORSZAG 1030 február 16. emberek hazaborsátása reszenzust váltana ki. Peathy Pál az e ,'ységespárt nevében hozzájárult ahoz, hogy vita nélkül fogadtassák el a törvény­JavaslaL Bródy Ernő a demokrata párt nevében hozzá­járult a miniszterelnök előterjesztéséhez. Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett ezután szólásra Mindenekelőtt az amnesztia kér­désével foglalkozott. Kifejezést adott a miniszterelnök annak a fel­fogásának, hogy az amnesztia olyan mértékű lesz, ami megnyugvást fog kelteni az egész országban. A kormány is ugy látja — mondotta a miniszterelnök —, hogy elérkezett az idO arra, hogy likvidálják az olyan természetű (A Délmagyorország munkatársától) Két héttel ezelőtt beszámoltunk arról a véres féltékenységi Jelenetről, amely a Rudolf-téren ját­szódott le. A kisvasút állomása előtt két férfiből és egy nőből álló társaság veszekedett, majd az egyik férfi hirtelen bicskát rántott és teljes erő­vel a másik férfi arcába döfte. A társaság nőtagja, Fullajtár Erzsébet, közős háztartásban élt Kiss János asztalosmesterrel. A leány a Rudolf-téren találkozott Bérié Imre cipészsegéddel, aki udva­rolni kezdett Fullajtár Erzsébetnek. Javában be­szélgettek, amikor egyszerre megjelent a leány ügyeket, amelyek idejüket multák. Minthogy azonban ma még meg van Szovjet­oroszország, amily veszélyezteti az egész világ békéjét és nyugalmát, tehát nem tehet olyan nyi­latkn.atot, hogy válogatás nélkül mindenkit haza­bocsátunak, aki a politikai okok miatt van távol. Ezek ugyanis esetleg hazaérkezésük után itthon bolsevista-propagandát fejthetnének ld. Almássy László elnök ezután összegezte a párt­kőzi konferencia eredményét abban, ohgy a pártok megállapodtak a javaslatnak vita nélküli elfoga­dásában, a szociáldemokrata párt álláspontját ké­sőbb közlik vele, viszont Gadl Gasztont ¿elkérik a törvényjavaslat előadójául. Ezzel a pártkőzi konferencia véget ért vadházastársa, K Iss János és kérdőre vonta Rertó Imrét. Szót sző követett, a leány hiába igyekezett csitítani a két férfit, vitatkozásuk egyre heve­sebbé vált, végül is Kiss Jánost annyira elöntötte a düh, hogy előkapta bicskáját és Beriót elí^z&r a karján szúrta meg, majd nagy erővel Bertó arcába döfte kését. A bicskával hadonászó Kiss János Fullajtár Erzsébet® is könnyebb sebet ejtett. A rendőrség akkor megindította az eljárást Kiss ellen, aki azonban szombaton délután njahb me­rényletet követett «1, ezúttal azonban már nem fO. M. T. K.) M., pastőrözött tej­szükségletéi naponként pontosan házhoz szál­lítják, ha megrci d 11 15—48 telefonszámon. a vetélytársa, hanem n vele együííélő Fullajtár Erzsébet ellen. Kiss János a Hunyadi-tér 4. számú házban lakott Fullajtár Erzsébettel. Kiss rendkívül fél­tékeny volt, sokszor üldözte gyanújával a leányi Szombaton délután is kérdőre vonla, mire ősz­szevesztek, majd rövid szóváltás utón Kiss elő. kapta bicskáját és Fullajtár Erzsi betel össze­vissza szurkálta. A leány arcán, kezén, hátán szenvedett súlyos sérüléseket. A mentők a sebé­szeti klinikára szállították. Kiss Jánost őrizetbe vették. MagvarortzAa legjobb hlrnevll óráícégo BR4USWETTER JÁNOS 8 Orát Appnnyl Albert (isknlM UICB 23. »ztm. Bsrus, fagymentes Idő A Meteorológiai Intézet jelenti este II órakort Hazánkban ma még a sugárzási időjárás állott fenn. Derült, száraz, csendes időben volt részünk és erős nappali talajfelmelegedés következett be, A prefrontális déli légáramlás még alig volt éret­hető. Hó már csak a nyugati határszéleken é« a hegyekben fekszik. A budai hegyekben is vannak még maradványai. Prognózis: Csendes, mérsékelten hideg éjszaka után borús, csapadékos, átmenetileg fagymentei, később változékony, szeles és ismét hűvösebb Ida várható. ZÍLŐQLTVÉMYOK pyOkerea hazai vesszSk, tapisilán, legolcsóbbat a Nemzetközi Borkereskedelmi rt.~ nil Budapest. Viil., Kenyérmező ucen 6. az.— Kérfea arn|An!alot! V 8 Kárpáti Képszalon (Klau7ái tér 9. sz., volt Euröpn szálló-épülel) művészi festmények, szentképek, kegyszerek, kép- és kézimnnkakeretezés. „JÍ. B. C." bevásárlási JJely. Február végéig lehet kérni a kereseti, a jövedelmi és vagyonadóalap újbóli megállapítását Budapest, február 15. A Budapesti Közlöny va­sárnapi száma több adóügyi rendeletet tartalmaz. Az első pénzügyminiszteri rendelet az általános kereseti adó, továbbá a Jövedelmi és vagyonadó alapjának njboll megállapítása Iránt előterjesz­tett kérelmek beadására megállapított január havi határidőt általánosságban február hó végéig meg­hosszabbítja. Mindazok az adózók, akiknek ta­valyi jövedelmi és általános kereseti adóalapja 1930-ra változatlanul volna feutartandó s az előbbi a 10.000, az utóbbi a 200000 pengőt meg nem haladja, szabályszerű adóbevallás csatolása mellett február 28-ig kérheti adóalapjának ujra­megállapitását, ha * tavalyi adóalapot jövedelmi, Illetve vagyoni viszonyaihoz képest soknak tartja. A második rendelet az adókivető közeg/'bnrk szigora kötelességévé teszi, hogy a Jelen nehéz gazdasági viszonyokra mindenkor figyelemmel le­gyenek. A tavalyi fagykárokra való figyelemmel a kártszenvedett földterületek jövedelmi adóalapját egyharmadrész összeggel hivatalból mérsékelni tartoznak az adókivető közegek, ha csak az adózó nagyobbmérvü károsodást nem igazol. A kisbér­letek jövedelmében beállott minden változást hi­vatalból tartoznak figyelembe venni. Kiss János két hét előtt arcbaszurta vetélytársát, szombaton összeszurkál vadházasiársát Nincs szebb az ártat anságnál Irta: Mára Ferenc. I. Miklós, a vas-cár egyike volt a legboldogta­lanabb embereknek. Egész életében fanatikusan kereste a női tisztaságot, de nem sok szerencsé­vel. Mert ha szerencséje volt, akkor nem azt ta­lálta, amit keresett; ha meg rátalált, akkor nem volt szerencséje. A rettegett zsarnok nem az az ember volt, akit magáért is meg lehetett volna szeretni, 6 pedig olyan nőről álmodott, aki nem keresi, hogy arkangyal-e, vagy patkolókovács, csak a nyakába veti magát, hogy »te az enyém, én a tied, édes szivem, ásó, kapa válasszon el ben­nünket egymástól«. Ilyen nőt azonban egész birodalmában nem talált a vas-cár. Pedig már kezdett rozsdásodni s a homloka felmászott a feje tetejéig. Még a cári udvar hölgyei is kezdtek már beteget jelen­teni, ha a cár nagyon rajtuk felejtette a szemét. Volt olyan hercegnő is, aki annak a napnak a reggelén szökött meg a kocsisával, amelyiknek az estéjére a cár ígérkezett be hozzá teára. Ilyen­kor aztán nem tehetett egyebet a nagy ur, mint hogy példát statuált az erkölcsök védelmére. Vagyis Szibériába száműzte a férjet, »mert nem vigyá­zott jobban a feleségére«. Annál nagyobb volt aztán szegény boldogta­lan vas-cárnak az öröme, mikor egy esti sétán « Néva-parton meglátott egy fiatal lányt, akit fél­reismerhetetlenül az ártatlanság glóriája ragyo­gott körül. Termete mint az őzé, mozgása mint a széllengette liliomé, szemében a mennyország tiszta kékje, kis sapkája alól ugy aranylott ki a haja, mint a szentek koronája. Csak azért nem vállalták volna az orosz templomok oltárképnek, mert ott az a szentek törvénye, hogy csak a csú­nyát eresztik maguk közé. De látnivaló volt, hogy a kislány egyelőre nem is erre a pályára készült: kótacsomót szoronga­tott a hóna alatt. Ha csak ugy játékosan lóbálta volna a kezében, az annyit jelentett volna, hogv uri kisasszony, jön a zongoraóráról és őrül, hogy megszabadult a fehér és fekete foga szörnyeteg­től. De aki nagyon magához szorítja a ké Iákat, az bizonyosan abból él, hogy zongoraszeliditésre tanítja az uri kisasszonyokat. A cár nemcsak ezt állapította meg, hanem azt is, hogy vi'gre megtalálta, amit egész életében keresett Ez az az Istentől nekirendelt ártatlanság, akivel egyszer min­den férfi találkozik. Az ilyesmit megérzi az el tikkadt szív, mint gímszarvas a patakot — Jó estét, kisasszony, — lépett oda a cár a lányhoz, szemébe húzván a tiszti sapkát és ösz­szébb fogván magán a kerek gallért. Csak ugy ösztönös óvatosságból, mert a nevszki-pro«n"Lt nyüzsgésében senki se vetett ügyet a szürk' ka­tonatisztre s a kislányon különösen sejtelme se látszott annak, hogy a világ legnagyobb ura sza­lutál neki. Egy csöppet elpirult de az csak a n:el­lepett gyermeklány szemérme volt. Különben tö­kéletes elfogulatlansággal mosolygott a cárra, aki egész életében csak riadt, vagy szemérmetlen asz­szonyi mosolyokkal találkozott. A kislány nem volt se ijedt, se kacér, végte­len szerényen, de minden zavar nélkül felelgetett a tisztnek. Zongoraóráról jön, az apja német em­ber, nyelvmester volt, mig meg nem süketült s most a szegény fertályban, a Sorokhovena-uccán laknak és abból élnek nagyon szűkösen, amit ő keres. A cár megkérdezte, hogy nem kompromit­táló-é rá, ha egy idegen férfi csatlakozik hozzá, — a lány imádandó együgyűséggel azt felelte, hogy inkább az volna jó, ha egész hazáig ki­sérné a kardosember, mert őfeléjúk nagyon sok a hamis kutya. A cár vérszemet kapott és a Sorokhovena-ucca legelhagyottabb háza kapujában megkérdezte a lányt, nem kisérhetné-e föl a lakásába. A kislány egy pillanatig gondolkozott, azután megrázta a fejét Nem, ma nem lehet, mert ax apja már 1» fekűai, hanem ha beéri a tiszt ur káposztaleve* se', meg rántott hallal, akkor holnap ebben afl órában szívesen látják vacsorára. A cár hódolatteljesen kezet csókolt és olyan bol­dogan vett bucsut a viszontlátásig, mint egy ka­dét, aki először találkozik a szerelemmel. Persze egy cár sokkal hatásosabban ki tudja mutatni n hódolatát, mint egy kadét: másnap regggel pecé­rek jelentek meg a Sorokhovena-uccában, még pe­dig a pélervári rendőrfőnök vezetésével és minden házból elhurcolták a kutyákat, senki se tudta, miért. Ugyan nem is kereste senki, mindenki őrült, hogy nem az embereket hurcolják el, holott eny­nyi er'vel ezt Is megtehették volna. Esti harangszókor pedig a vas-cár szikár alak­ja suhant végig a megkutyátlanitott uccán, a ko­pott, szürke unimorfisban. A rongyos házat kőny­nyen megtalálta, hanem a harmadik emeletre már nehezen botorkált fel a sötét lépcsőház csikorgó grádicsain. Az emeleten zárva minden ajtó, vilá­gittatlan minden ablak, — csak a káposztaleves szaga szolgált kalauzul a lángoló nagyúrnak. A szag egy pléhvel besaegezett konyhaajtóig vezette, idegesen zörgette meg a kilincset — No ki az? — morogta egy mérges hang » öreg r.sszonyarc kukkantott ki az ajtórésen. Mit akarsz, batyuska? — Itthon-e a tanár ur, matuska? — Nincs, batyuska, — kaffogott a szüle és be­csapta az ajtót. A cár újra megverte a kilincset — Hát a kisasszony? — Még most se mentél el, batyuska? — hor­kantott ki a házőrző — Nem, a kisasszony sinca itthon. Senki sincs itthon- Én se vagyok itthon. Mondtam már, hogy eredj a pokolba. A cár meghökkent, ő ugyan mindenkihez go­romba volt a viláfon, de ővele még senld se gorombáskodott az eleiben. Egy darabig zavar­tan topogott a becsapott ajtó előtt, de aztán har-

Next

/
Oldalképek
Tartalom