Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-14 / 37. szám

HMSfflüffl SZEGED. SzerketztAtéq: Somogyi ucea 22. L em. Telelőn: 13-33.-- Kloctohlvnlnl, kölcstinkílnyvíftr 6» legylroda : Aradi ucca 8. Telelőn: 30ö. ^ Nyomda l.rtw Lipót ucea 1». Telefon 16-34. TAvIroll es levélcím: DélmotiyomrsiAg Szeged. Péntek, 1950 február 14 Ara 16 fillér VI. évfo'.vam, 37. $zám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 Vidéken é* Budapesten 3'60, KUlTölflISn 6*40 pengő. — i gyet Jrrtm Ara hétköi» nan 16, vasár, és Ünnepnap !4 1111. Hlrdetések felvétele tarifa szerint. Mcoje» len!k ^ét» kivételével nannnta reggel Mit várunk Hága után? Kapcsoljunk ki ezúttal Hágából minden politikát. Ne keressük, hogy milyen a hágai megegyezés szaldója, hogy lehetett volna-e jobb eredményt is elérni, vagy nem. Fogadjuk el helyette Apponyi Albertnek- azt a megállapítását, hogy a nemzetközi erőviszonyok mellett bele kell nyugodnunk a történtekbe. Elragadtatás és rekriminálás helyett keressük inkább azt, hogy minek kell történni Hága után és az adott viszonyok között mire van a magyar közéletnek égetően szüksége. Kezdjük a miniszterelnök nyilatkozatán, hogy Hágának legfontosabb eredményei közölt kell elszámolni pénzügyi önrendelkezési jogunk visszanyerését, ami lehetővé teszi a kormányra nézve, hogy minden idegen befolyástól mentesen, szabadon rendelkezzék az állam háztartásában. Tegyük ehez hozzá a pénzügyminiszter kijelentését, hogy a Loucheurrel lefolytatott tárgyalások során megnyílt annak a lehetősége, hogy a párisi konferencia után, amely végleges szövegbe foglalja a hágai megegyezések anyagát, egy olyan nagyobb külföldi kölcsönt vegyünk fel, amely meg fogja termékenyíteni a kiszakkadt magyar gazdasági életet. Egészítsük ki ezt azzal, hogy gazdasági életünk tényleg a legsúlyosabb válság állapotában van és már csakugyan elérkezett a segítés legutolsó órája. Anélkül, hogy szépítenénk, vagy komoran festenénk, ezekben látjuk adva a helyzetet. Van egy nyolcmillió lakosú ország, amelynek még mcgcsonkitottságában is vannak igen jelentős gazdasági erőforrásai. Van földje, amelyet a körülbelül hasonló lélekszámú Ausztria hegyvidéki jellegénél fogva nélkülözni kényleien. Van a viszonyokhoz képest aránylag jól kiépitelt vasúti és egyéb közlekedési hálózata, amely céltudatos továbbfejlesztés mellett minden szállítási igény kielégítésére alkalmas. Van szorgalmas mezőgazdasági lakossága, ügyes iparossága és a nehéz viszonyokat is legyőző kereskedői ársadalma. És van közéleti erkölcsök dolgában a szomszédos balkáni államok nívóján messze felül álló tisztviselői kara, amely munkájának racionalizálása és helyes beállítottsága mellett el tudja látni mindennemű adminisztrációnak feladatait. Ilyen adottságok mellett mi az, amire a közvélemény vár és aminek eljövetelét legsürgősebben óhajtja? Megmondjuk azt is. Hiányzik, vagy legalább hiányzott idáig egy komoly és át[oyó gazdasági program, amelyet a kormány maga elé kii üz és amelynek megvalósításával talpra akarja állítani a vergődő gazdasági élelet. Ez az, amit várunk Hága és Páris után, ennek a programnak a megalkotását kell levonni pénzügyi önrendelkezési jogunk visszanyerésének első konzekvenciája ^anánt. Koncedálnunk kell kéí nagy igazságot. Az egyik az, hogy a mostani válságnak nemcsak belső, hanem sokkalta inkább világgazdasági okai is vannak, a másik pedig, hogy semmiféle emberi alkotás és semmiféle program nem lehet tökéletes és nem H;ei alkalmas arra, hogy maradéklalanul megszüntesse az összes bajokat. Viszont meg vagyunk győződve arról is, hogy egy komoly program láttára még a legellenzékibb gondolkodás is hajlandó várakozó álláspontra helyezkedni és megvárni ÍIZ eredmények kibontakozás ?t. De biztosak vagyunk abban is, hogy bármely program, amely akar valamit, jobb mint semmiféle program és az állapotokba való tétlen belenyugvás. Hol kell azonban megfogni a gazdasági kibontakozás emeltyűjét? Erre a mult eszlendő közgazdasági viszonyainak elemzése adja meg a feleietet. A mezőgazdaság katasztrofális helyzetbe jutott, mert a szemtermelésre alapított gazdasági rendszer termelési költségeit sem tudta kikeresni. Az ipar meg volt bénítva termelésében, mert nem bírta az abnormisan magas kamatokat és nem volt kellő fogyasztó piaca. Külkereskedelmi mérlegünk »megjavult«, de nem azért, mert kivitelünk maga alá gyűrte a behozatalt, hanem mert hiányzott a társadalom vásárlókéi.essége. A Nemzeti Bank arany- és devizakészlete megcsappant, mert csak így lehetett kiegyenlíteni a külföldnek árubehozatalból és tőkekamatokból velünk szemben fennálló követeléseit. Elméletileg akár helyesnek tartjuk a kőicsőnpolitikát, akár nem, a jelen esetben ehez kell folyamodnunk. Várjuk a bejelentett külföldi kölcsönt, de nem azért, hogy vele ujabb költekezési alkalmakat teremisiink, hanem hogy beruházásokat eszközöljünk, életet vigyünk a pangó iparba, kereskedelembe és belső fogyasztókat neveljünk a mezőgazdaságnak, amely egyre nehezebben tudja termékeit a határokon kívül elhelyezni. Várjuk a gazdasági élet megtermékenyítését, nem egyeseknek adott különleges kedvezmények és dugsegélyek formájában, hanem egy komoly és céltudatos gazdasági politika inaugurálása révén, amely számol a termelésnek minden rétegével és a társadalom minden osztályának igényével és szükségleteivel. Ezt várjuk Hága után és ennek a programj nak elvártában adjuk le a gazdasági élet I nyomorúságának S. O. S. jeleit Véres zavargások Madridban Munkanélküliek Hintettek - „Alfonz királynak is tudó mására kell hozni, hogy a nép nyomorog" (Budapesti tudósítónk trlefonjelentése.) Madridból jelentik: A spanyol fővárosban csütörtökön délután véres zavargások voltak. Körülbelül ezer munkanélküli vonult fel a városháza elé és tüntetett a polgármester ellen, de szidták a kormányt is, hogy nem tud munkát adni. A polgármester igyekezett megnyugtatni a munkanélkülieket, hogy rövidesen megindulnak a diktatúra alatt félbeszakadt közmunkák. A munkanélkülieket nem elégítette ki a polgármester válasza és kiadták a jelszót, hogy a királyi palota elé kell vonulni 'és Alfonz királynak is tudomására kell hozni, hogy a nép nyomorog. A rendőrség elállta a királyi palota feli vezető utakat, de a munkanélküliek többszőr megkísérelték a rendőrkordon áttörését. , Vad uccai harcok törtek ki, amelyben ugg a rendőrség, mint a tüntetők fér széröl sokan megsebesültek. Végül is sikerült a tüntetőket szétugrasztani akik azonban a külvárosokban újból csoportosultak, beverték a kirakatok ablakát és fosztogattak. A rendőrség a késő esti órákban nagynehezen tudta csak a rendet helyreál. litani. Borzalmas íUsz§alál egy salamegyei faluban Az önfeláldozó anya és a lángoltból "kivonszolt gyermek belehaltak sérüléseikbe (Budapesti tudósítónk telrfonjelentése.') Kiskanizsáról jelentik: Szoltol Ferenc kiskanizsai fuvaros felesége csütörtökön délután egyedül tartózkodott o'.thon két gyermekével. A gyermekek az istállóban játszadoztak, valahonnan gyufát szereztek és meggyújtották. A gyufától tüzei fogott az istállóban lc\ő szalma, mire az egyik gyerek beszaladt az anyjáért, aki rémülten rohant az istállóba, hogy másik gyermekét megmentse. A gyermek már fuldoklott, amikor az anyja már felkapta, közben az 0 ruhája is tüzet fogott, de hősiesen kivitte a gyermeket az égő pajtá. ból, amelynek ajlaja előtt összerogyott. Mindkeltőjüket azonnal beszállították a nagykanizsai kórházba, azonban olyan súlyos égési sebeket szenvedtek, hogy már nem lehetett rajtuk segíteni és az esti órákban az anya gyermekével eauült meghalt. Gassay a Nemzeli Szabadelvű Párí céljairól (Budapesti tudósítónk telefonjelentésc.'j A Nemzeti Szabadelvű Párt budapesti szervezel ének vezetősége csütörtökön este értekezletet tartott. Rassay Károly, a párt elnöké hangoztatta, hogy az uj pártaiakulás célja az, hogy a polgári társadalmat a jövő feladatai számára egy láborba hozza. A szociáldemokrácia egyfelől és a reakció tábora másfelől szervezetten áll az országban és csak az a hatalmas réteg, amely itt a dolgozók és küzdők legnagyobb tömegeit adja, áll készületlenül és szervezetlenül. — Felmerült a kérdés, miért neveztük pártunkat nemzetinek? Azért, mert azt valljuk, hogy ha egy jelszót az esztendők során elkoptattak, még nem jelenti azt, hogy eszmei tartalmából, ereiéből és tisztaságából vesztett L