Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-31 / 25. szám

« 1930 január 31. DE» ^OftSEAC. 9 Rádió készülékek, GRAMOFONOK », 6,12,18 havi részletfizetésre Ingyenes bemutatás. Pf/irr varrógépek, Kerékpárok. Nagy javító mlitiely. A DÉLMAGYARORSZÁG REGÉNYE: IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ frla: Feíbs Magda 46 — Ez a helyzet borzasztó Tamás... Tennünk kell valamit. Nem Francesco miatt. — Miattam! Nem való vagyok erre a titkolódzásra, bazudozásra. — Hogy mi történt közte és Francesco közt, Mária nem említette. Tamás is elborult. — Hát hogyne, hogyne!... Tenni kell valamit. Amint visszajövök Angliából... Amint erőm lesz ahhoz, hogy Helmával beszéljek«. Most nem tehetem, Mária... Minden energiám kell erre, a londoni útra, amely tudja, mit jelent, drágám! — Kedvesen, gyengéden tette hozzá: — mindkettőnknek... Aztán felélénkülve folytatta: — Ha a »Guliver« tetszik Londonban, akkor biztos, hogy jövő tavaszra elfogadják az uj velencei operát, akkor biztos, hogy Németországban is... De mi ez mind ahhnz képest, hogy itt ülünk a tengerparton, hogy két hetem van még veled s ezt a két hetet, hogy bearanyozhatnád, Mária... Ha akarnád, ha az enyém lennél végre! Kezdődött az ostrom, amely minden este folyt egy idö óta. Tamás hangja épp olyan volt, mint az idegené, aki valaha régen, a Charlotte asszony estélyén csendesen, forrón szólt Katinkához. — Tisztába kell jönnöm magammal, Tamás. Rettentő káosz van bennem.., ha vissza ióp... ha vissza jössz... A halászbálkán ültek. Megölelték egymást Az októberi alkonyatban ősziesen, szomorúan zúgott a tenger. — Nyugodt lehet barátom: Utazik I — mondta Charlotte asszony Francesconak másnap délben. Francesco nem kérdezte, kicsoda utazik. Tudlal — Legfőbb ideje, hogy itt rend legyen, hogy mehessek, — gondolta Charlotte aszszony. Végtelenül unta már Velencét. Más kirakatok után vágyott. — Még két hetünk van, — mondta Tamás Máriának, de ekkor már csak egy hetük volt. Tamás :«zo'< közé az elmenők közé tartozott, akik egy héttel indulásuk előtt már elutaznak. ö még Velencében volt, de minden gondolata uton volt már... me^ is érkezeit Londonba, ott lakott egy hete, mire ő maga a vonatból kiszállt így történt, hogy tulajdonképpen bucsu nélkül utazott el, mindig csak a hangja búcsúzott, csak a keze... hol volt már ő maga! Mária megsemmisülten nézte, hogy gurul ki a pályaudvarról a vonat. Ez volt a bucsu!? Ez a gépies ölelés, ez a hűvös és meggyőződéstelen pár szó? Lassan lépett ki az uccára. ó ez a hét, ez az elmúlt nyolc nap, micsoda kin volt! Mintha függöny ereszkedett volna le közéjük hirtelen, ugy elvesztette Tamást... Hiába kereste, hiába hivta, a függöny mind sürübb lett kőztük... és igy utazott el és igy hagyta >tt egy szó, egy hang, egy csók nélkül. Mária a Merceriára ért. Hideg szél fujt a kis uccákból. — Tél van! — gondolta és dideregve ment haza. Charlotte asszony mostmár nyugodtan csomagolhatott. Estélyi ruhái rosszkedvűen várták egy fogason, mikor kerül rájuk a sor,. Busán nézték a napvilágot. Az estélyi ruhák olyanok, mint a lumpok. Csak éjjel élnek, éjjel ragyognak. Nappal rosszkedvűen el-elszundikálnak. — Nem is mondhatom, milyen nehezemre esik a válás. Nagyon fogom nélkülözni, —• mondta Charlotte Francesconak, aki az egész vonalon rosszabbodást konstatált nála. — Ami pedig Máriát illeti: nyugodt lehet. Ennek az az ügynek vége. Most itt van Eliane... a télen Máriát elküldi hozzám néhány hétre... Muló semmiség volt az egész. Ismerem a lányomat A »muló semmiség« volt-e oka Mária lázas és szinte kétségbeesett munkájának — nem lehetett tudni. Reggeltől estig dolgozott... Egy hete múlt már, hogy Tamás elment, teljes hete... Még mindig nem jött hir, nem jött levél. A műteremben csak eltelt az idő valahogy. Ott dolgozott az ember s nem kellett színlelnie, de otthon, Francesco előtt jókedvet mutatni, nehéz volt, kimondhatatlanul nehéz. Mária tudta, hogy mint Francesco — anyja is figyeli. Ezért fellélegzett, mikor Charlotte asszony csomagolni kezdett. Szerencsére, az utolsó napon Charlotte figyelmét elterelte leányáról egy örvendetes esemény: hosszú nászutjáról megérkezett Eliane, kinek házassága kitűnő kilátások közt indult: számos gyürüt karperecet s két sor gyöngyöt nevezett magáénak. Mintha valami titkos utasítást kapott volná, Eliane különösen gyengéd és kedves volt Máriához. Délutánonkint érle ment a műterembe. Danielihez mentek teázni. A mai> chese és Francesco utánuk jöttek. Este színházba mentek négyesben. Mária nem bánta, hogy nem kellett egyedül maradnia Francescoval, aki komolyan, szótlanul.. szinte bánatosan figyelte. Egy délután, amikor Elianeal leültek a Danieli halljában teájukhoz, az asztalon fekvő angol újságra esett Mária tekintete. Az újságot hirtelen felvette, majd sápadtan tette le... Tamás képe az első oldalon... »A' nap hősei* című rovatban. A kép alatt ez: »Schell Tamás, kinek »Guliver« nevü szvittje holnap kerül előadásra a »Quenn's Hall»-ban. — A nap hősei!... A londoni »napnak« holnap más hőse lesz és más lesz holnapután... de nálam, nem lesz más... — gondolta Mária — és ezt ez a Tamás elfelejtette, tán sose értette meg. Most már két hét is elmúlt s csak néhány sor jött. — Neki és Francesconak. Kedves, baráti sorok. Londonról, a kilátásokról.«. Ennyi!... Nem tebb... sétáik után, szerelmük után, amely az emlékek glóriájában százszorosan ragyogott«. Mint aki a napba nézett s mint aki utána sötétnek látja az egész világot, olyan volt Mária számára az élet mostanában. Amint a hetek multak, lassan, lassan kezdett a fagy engedni közte és Francesco között. Mária kezdte megtanulni, hogyan kell álarccal járni. Francesco és a többiek előtt nyugodt volt, majdnem derűs. A szivében azonban temetés volt. Néha lázadásos napokon kétségbeesetten tiltakozott az ellen, ami tőrtént Minek jött ez a Tamás, minek?!... Miért kellett, hogy igy kivédhetetlenül törjön a szerelem csendes, majdnem boldog életére? Mária összetörve ébredt reggelenkint lázálmokból, amelyek mindig a multat hozták vissza: a csókokat a sötét piazzán. Tamás hangját, amikor ezt mondta: — Jaj, mért kell épp mostan elmennemi Felgyujtlak és itthagylak, Mária... Van ennél nagyobb kegyetlenség? De leggyakrabban a tengerről álmodott Mária A tengerről, amelyben nevetve úsztak ketten, amig csak egyszer el nem merültek..« Feloldhatatlan ölelésben sülyedtek mind mélyebbre, boldog kék világba.., A Queen's Hallban tartott hangversenyről a magyar komponista sikeréről a magyar lapok számoltak be. fFo'jí. köv.) Nincsen pénze — Annyi baj legyen! 2 Beszerezheti ruhaszükségletét újévi vásár kereíében részletfizetésre készpénzárban. 20% ai leszállított árak! Női kabátok . . 30.-, 50.-, 70.Nől bundák 125.Férfl téli kabát . 30.-, 40.-, 60.Fekete téli kabát 70Bőrkabát ÍOO.— Fiu és lány kabátok . . . IS.— női és lérflruhd áruháza Kelemen ucca 5. szám. pian Ignátz ea&iCMiüaaBiaaM^BBa 52