Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-31 / 25. szám

DfJTAÍ imo t-»ívtár 31. A reparációs megállapodások — Ami a reparáció ügyét és az ezzel össze­függi részt illeti, a megegyezés tartalma röviden a kővetkező: — Magyarország azokért a követelésekért, ame­lyek nem reparációs természetűek, 1943-tól 1966-ig évi 13 és félmillió pengőt fjzet, azonban ennek fejében szabadul először minden további repa­ráció kötelezettségétől Esztergályos János: Bárcsak önöktől szabadul­nánk már meg! ..• Nagy zaj, az elnök csenget és Esztergályos Já­nost rendre inti. , Esztergályos János a miniszterelnök felé kiáltja: — Halljuk, mit tud mentségére felhozni. Erre a kőzbeszólásra a kormánypárton és az ellenzéken is nagy zaj támad. — Egyelőre — mondotta emelkedett hangon & miniszterelnök — a megegyezés csak elvi. Csak részletes jelentést tehetek most. Az ország a megegyezés értelmében szabadul a zálogjogok alól és minden más olyan kötelezettségtől, amely a békeszerződésből származik. Nem. terjed ki azonban a megegyezés a háború előttről szár­mazó adósságokra és azokra, amelyeket az 1923. és 1924. évi meaegyezésben már fixirozt.unk. Az opiáns-megáilapodások — Az anyag két részre őszük. Külön állapodtunk meg az agrártermészetü és külön a más termé­szetű ügyek megoldására. 240 millió mai értékű aranykoronás alapból likvidállatnak az optáns­természetü pörök. Ebből az alapból a Vegyes döntőbíróság határozata alapján, tehát nem a békeszerződés alapján, hanem a jelen megegyezés szerint tőrténnek a kifizetések, 240 miHió. arany­korona erejéig. Ez ánnyit jelent, hogy a bíróság nem vizsgálja, hogy az agrárreformók alapján lehet-e pórt indítani, hanem csak azt, hogy a felperes magyar állapolgár-e, velt-e áz agrárre­formok alá eső területen földbirtoka és hocy őt milyen károsodás érte ebből kifolyóan. — Áz alapból a kártérítési összegek arányosan osztatnak fel. Igazgatósága négy személyből áll, akik közül egyet Magyarország, hármat a Nép­szövetség pénzügyi bizottsága delegál. Az alap 4 százalékos kölvényekkel fizet, fentartva azt a . lehetőséget, hogy amennyiben megfelelő financiá­lis alap teremtése sikerül, készpénzfizetésre tér át. A kötvényeket 1913. és 19GG. között kisorsolják. — Magyarország ebbe azzal a feltétellel egye­zett bele, hogy a kötvények való értékűek és ér­tékesíthető, esetleg lombardirozható természetűek legyenek. — A második csoportba tartozik az egyházak követelése is, mert például a prímás is kényte­len volt birtokai értékéért pőrt indítani. Az egy­házi rendek, amelyek iskolái Csonkamagyarország területén fekszenek, vagyonuk nagyrészét elszakí­tott területen elvesztették. Ebbe a csoportba tar­toznak azok a főhercegek, akik magyar alatt­valók és akiknek birtokait a 191. szakasznak, amely a Habsburgok családi vagyonáról szól. téves ér­telmezéssel elvonták tőlük és elvették tőlük azt is, ami magánbirtokuk volt, nem pedig. Habsburg családi vagyon. — Ezen a téren a vegyes döntőbíróságok. to­vábbra is folytatják működésűket — Meg kell jegyeznem — mondja általános figyelem közepette gróf Bethlen István miniszter­elnök —, ez olyan momentum, amely idáig nem került nyilvánosságra, hogy a hágai konferencia záróülésén a jugoszláv kormány már most be­jelentette, hogy a főhercegi pörökben visszavonja dftn'őblráját, mint ahogyan Annakidején Románia az optánSpörfikben cselekedte. Kötelességemnek tartom, hogy minden kérdést részletesen ismer­tessek. Titkolni valónk nincs, meg vagyok győ­ződve arról, hogy az adott helyzetben a magyar érdekeket a legjobban mPfrvfcdtük. A munkában hathónapi szünet fog beállni, hogy ez alatt az idő alatt az utódállamok és az érdekeltek között meg­egyezések legyenek lehetségesek. — Ezek ulán áttérhetek beszédem második ré­szire, arra a kérdésre vonatkozó válaszomra, hogy miért, volt szükséges, egyezményeket kötni. — Nem a magyar kormány tolta előtérbe ezek­nek a kérdéseknek a tárgyalását. Nem a magyar kormány követelte, hogy megegyezés létesüljön az optánSügybcn. Ezt egyáltalán nem lehet .mon­dani. Ellenkezőleg a magyar kormány ez ellen a követelés ellen az utolsó percig védekezett. Ha nem jött vulna létre a megegyezés, akkor ennek következtében nem a magyar birtokosok, hanem igenis a tnigyar á'lam cs a magyar adó. lizelök érezlek volna kfirl. Követelték a 2»- pa­ragrafus adta védőiemről való l:-m»nd..siJiikat, a döntőbíróságok védelméről vjló lemondásunkat és azt, hogy a döntőbíróságok által megítélt összege­ket Magyarország fizesse ki. A megegyezés Összege 340 millió, de csak azért ennyi, mert a megegyezés érde­kében minden igényt a legminimálisabbra szállí­tottunk le. Ha nem történik a megegyezés, ugy az összeg ennek a duplája, vagy háromszorosa lett volna. Vihar — A megoldás visszautasítása kockára tette vol­na a megmaradt magyar tulajdont. Azt hiszik az urak, hogy engem moraliter megfélemlíthetnek? Nagyon tévednek I Miközben az egész Ház, a baloldal kivételével, felállva tapsol Bethlennek, I szociáldemokraták oldaláról harsog a közbeszólás: — Jól tudjuk, hogy nemi A saját birtokait megvédteI A hadikőlcsönjegyzők vagyonát nemi A vihar egyre fokozódik, a zűrzavaros lármában az egyes kőzbeszólásokat nem lehet hallani, a szociáldemokraták hangzavarában Bethlen csende­sen áll a helyén és várja, hogy az izgalom le­csillapodjék. Az elnök kéri a képviselőket, hogy tiszteljék a. szólásszabadságot és engedjék beszélni a mi­niszterelnököt. Györki Imre, Farkas István, Prop­per Sándor és Kabók Lajos képviselőket sértő, gyanúsító és személyeskedő közbeszólásokért rend­reutasítja. Kabók vitába száll az elnökkel, mire Almásy elnök őt újból rendreutasítja. Bethlen miniszterelnök üjra beszélni kezd, de Várnai Dániel közbekiáltja: Kötvényaposíól! óriási vihar támad erre a jobboldalon és a középen, a. képviselők felugrálnak és ugy kiál­toznak át. a baloldalra. Az elnök a fülsiketítő zajban javasolja, hogy a Ház utasítsa a mentelmi bizott­ság elé sértő kifejezésért Várnai Dánielt. Mlr.t így erdő áll fel az egységes párt Bethlen mögött és szavazza meg a mentelmi bizottság elé való utasítást. A baloldalon tomboló lárma fogadja ezt. Per­cekig tart ez, Bethlen int az elnöknek, hogy nem tud beszélni. Folytonosan tartó zajban a* elnök nem tud rendet teremteni. Györki Imre: A napidijat majd levonhatják és betehetik az A-kasszába. (Hosszantartó zai.) Az elnök szakadatlanul csenget: — Az ülést igy fel fogom függeszteni, — mondja. Bethlen a pillanatnyi csendet felhasználja, hogy beszélni kezdjen. — Nem tehettük azt hogy azt a követelést, ami velünk szemben fennállott hogy tudniillik ezek­nek a kérdéseknek a megoldására egy finarc'átis •megegyezés kerestessék, egyszerűen visszautasítsak. Ném fogadhattuk cl viszont a kisántánt ajánlatát sem. IU ujra közbeszólások özöno. zudut a minisz­terelnök felé. Mafas{ts Géza: B kassza — Bethlen-kasfia. (óríási zaj.) Kuna p. András (Malasits felél: Mit vigyorog? Tomboló zaj. Az elnök a nagy lármában Kuna P. Andr.íst ulasit'a rendre. Bethlen miniszterelnök: A magyar kormány nem a saját nevében tárgyalt, hanem azok nevében, akiknek a birtokait elkobozták. Én nagyon szo­morú jelenségnek tartom, hogy egyes képviselő urak ezt az alkalmat felhasználják osztályellen­tétek szitására. Erre ismét kitör a zaj a szélsőbaloldalon. Kabók Lajos: Az önök osztályérdekeiért adóz­tatják meg az ország népét . B"'hien miniszterelnök: Ugy akarják beállítani a dolgot, mintha a magyar állam azért lett volna kénytelen áldozatokat hozni, hogy a földbirtoko­sok igy pénzhez jussanak. Fordítva áll az ügy, mert ezek a földbirtokosok az egyedüliek, akik igazi nagy áldozatokat hoztak. Tomboló vihar tört ki a miniszterelnöknek erre a kijelentésére. A balol­dalon a padokat verik a képviselők. Friedrích István (széttárja karját): Hogy lehet ilyet mondani? Pakols József: Honnan veszi ezt a miniszter­elnök ur? PJSz'crgátyos János (a padot verve kiáltja át a miniszterelnök félé): Életet és vért adott a nép, az hozott áldozatot! Hosszanlartó viharos zaj. Bethlen miniszterelnök beszélni kezd arról, hogy miért hoztak áldozatot a földbirtokosok, szavai azonban elvesznek az óriási lármában. A zaj csil­lapul'ával igy folytatta a miniszterelnök; üISS Szemüvegek ^«^ififrm Uemerbhltaifibbak 2 * Sandberg Henriknél. — A többi pőrőkben semmiféle financiális meg­egyezés nem létesült. Kijelentettük, hogy a magyar állam semmiféle áldozatokat nem hoz és nem hozhat. Kijelentettük, hogy azokért a cselekmé­nyekért, amelyeknek nem a magyar állam az oka, kárpótlást nem adhatunk. Kizárólag a követelések fejében fizetjük a 13.5 milliót Felkiáltások a szociáldemokrata párion: Dajka­mese! Bethlen István: Az utolsó napon felállottak a vetünk szemben álló nemzetek képviselői és a követelések egész sorát terjesztették elő velünk szemben. Semmi kétség, hogy ezek. nek a követeléseknek a törlésére fizetjük a 13.5 milliót­Peitift mentelmi elé utalja az egységes párt Nagy zaj a szociáldemokrata párton. PeidI valamit közbeszól, mire az elnök rend­reutasítja. Peldl erre feláll helyéről és ugy kiálltja: A magyar nép fizet a miniszterelnök ur birtokáért. Peyer Károly: Ez az igazság! (Óriási zaj.) Farkas István: Tízezer holdjáért küzd a minisz­terelnök url Mialatt a szociáldemokrata párton a padokat verik és őrült nagy a lárma, az elnök indítvá­nyozza, hogy a Ház utasítsa Peidi Gyulát a men­telmi bizottsághoz. Bethlen: Jelentős nyereséget Jeleni azonban pénrügyl téren va'ó szuverénllásunüi visszanyerése. Ha Magyarország kölcsönért fordul a külföldre, barátságos fogadtatásban fog részesülni és semmi akadálya nem lesz a kölcsön felvételének. — Köszönhetjük a megegyezés létrejöttét első­sorban a nagyhatalmaknak, elsősorban annak a baráti támogatásnak.. «• A minisztereinők további szavai, amelyek Olasz­országra vonatkoznak, elvesznek az egységes párt tapsviharában. — Kőszönhetiűk továbbá Nagybritannia kén­viselőjének. A Ház tagjai ekkor Ismét nagy tapsban törnek ki és felállnak helyükről. A szocialisták azonban ülve maradnak, mire Walko gúnyosan nevetve mu­togat a szociáldemokraták felé. Gaal Gaston indulatosan kiáltja ekkor a szélső­baloldal felé: Moszkvánál felállanak! Esztergályos János (Gaal Gaston felé): Közönsé­ges gyanúsító 1 Óriási zaj tőr ki ekkor. Puky elnök percekig rázza a csengőt Bethlen miniszterelnök: Schylok szelleme Hágá­ban meghalt és meggyőződésem, hogy ez a men­talitás többé fel nem támadhat. Ezt jöttem be­jelenteni és egyúttal megköszönni a magyar közvéleménynek é« sajtónak azt az egységes támogatást, amelyben a hágai tárgyalások Idejs alatt részesítettek. A miniszterelnök ezzel be is fejezte beszédét. Az egész egységespárt és a keresztény párt egy­része is tomboló tapssal és felállással fogadta a miniszterelnök nagy beszédét. A szociáldemokra­ták, a polgári ellenzék, továbbá Zichy, Wolff és Buday ülve maradtak és ejen a részen egy tenyér sem verődött össze. Puky elnök: Megvizsgáltam a naplót, Gaal Gas­ton képviselő ur kijelentését nem találtam olyan sértőnek. Rassay Károly a következő szónok, aki a nagy zajban percekig áll a helyén. A polgári ellenzék hangosan szüne­tet követel. Az elnök egyre rázza a csengőjét, majd a csend helyreálltával felkéri Rassayt, hogy kezdje meg beszédét. — Nagyon sajnálom — kezdte Rassay —, dc el fogom viselni, hogy a miniszterelnök ur nem tüntet ki jelenlétével, amikor hágai beszámoló­járól kritikát mondok. A nagy lelkesedés Bethlen beszámolójának szól, amelyet már harmadszor meghallgatván, fennmarad a puszta tény, hogy fizetnünk kell. — A miniszterelnök szerint joggal, miszerintünk igazságtalanul. Felemelem a szavamat az ellen a demonstráció ellen és felemelem a szavamat az ellen, hogy napok óta minden ellenzéki hangot a lecsulyosabb inszinuációval illet a miniszterelnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom