Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-29 / 23. szám

\ 1930 január 29. DftLM A G YAK H RSZAft Kilenc év után kiszabadult a bfirtiiiibfil, zenés mulatozást rendezett — megint letartóztatták Kormányzásértésért négy hónapra ítélték Szemliveolavitások! (A Délmagijarország munkatársától.') Lukács Szabó János vasgyári munkás kedden tizedszer állott a törvényszék előtt. Legutóbb a mult év december 15-én szabadult ki a Csillagbörtönből, ahol kilencesztendei fegyházbüntetését töltötte le. 16-án azonban ismét lakója lett az ügyészségi fogháznak, még pedig azért, mert kormányzósértést követett el. 15-én délelőtt csomó pénzzel a zsebében hagyta el Lukács a börtönt. Kiment az állomásra, hogy feleségéhez és gyermekeihez utazzék. Közben megivott egy félliter bort, amitől olyan jó kedve kerekedett, hogy cigányokat fogadott és ezekkel kisértette magát. Kisteleken leszállt a zenészekkel és zeneszó mellett bevonult a kocsmába. Bort rendelt és amikor a kocsmáros követelte a bor árát, Lukács kivette a pénztárcáját és azt kiabálta: — Azért mert én most szabadultam a fegyházból és ki tudok még fizetni egy pár liter bort. Vegyék tudomásul, hogy én vérbeli kommunista voltam és leszek.. . Ezenkívül trágár szavakkal szidalmazta a kormányzót és káromkodott. A törvényszék Gőmőry-tanács» kormánj^ósértés vétsége és valláselleni kihágás miatt vonta felelősségre Lukácsot, aki azzal védekezett, hogy eszméletlenségig részeg volt. Kilenc év után először jutott szeszes italhoz és ez megártott A kihallgatott tanuk azonban igazolták, hogy Lukács, bár ittas volt jól tudhatta, hogy mit csinál, mert nem volt teljesen részeg. Lukács előadta még, hogy annyira részeg volt hogy nem is tudja, hogy került Kistelekre, mert ő Mezőnyárádra akart utazni. A tőrvényszék bűnösnek" mondotta ki Lukácsot és ezért négyhónapi fogházra Ítélte. Lukács Szabó az Ítéletben megnyugodott. Ankét a színház válságáréi Nem szabad beszüntetni az operaelőadásokai és meg kell tartam az operatársulatot Irta: Ocskay Kornél. a bűvös körön, tehát közönségszámba ís mehetek, — én is jogot formálok magamnak — félre ne értsük egymást — nem a hozzáértésem alapján, hanem a föntebb megállapított tények alapján, hogy e kérdéshez hozzászóljak. Ugy látom, hogy két főkérdés körül ropog a tánc: a házikezelés és az opera-ensemble kérdése körül. Vannak, akik a válságot magában a házikezelésben látják, vannak, akik j az operakiadások költségeiben, sőt olyanok I is, akik mind a kettőben. így vannak Olyanok I is, akik a magánkézben lévő színházi vezetés A Kázikezeléses szinház válságáról szinte napról-napra jelenik meg mostanában cikk a helyi sajtóban. Ez az a kérdés, amelyikhez mindenki hozzászólhat, boldog-boldogtalan, akár ért hozzá, akár nem, akár jár színházba, akár nem. Miután szerénytelenségem 16 évig belül voltam a bűvös körön, most pedig immáron öt esztendeje — hogy igy mondjam — privát vaOcsnay Kornél gyok, vagyis kivül vagyok alatt hallani sem aiíarnaü arrox, m>gy operaelőadások megszűnjenek, — valószínűleg ugy okoskodván, hogy a város ugyan nem elég tőkeerős annak föntartására, de viszont a magánvállalkozó legyen az. A két kérdés közül az elsővel részletesen és behatóan ezúttal nem kívánok foglalkozni. Én magam a leghatározottabban a házikezelés hive vagyok, nagyon-nagyon sok oknál fogva, amelyekből csak egyetlen egyet emlitek meg, azt, hogy csak igy látom biztosítva a vidéki magyar színészet fönmaradását, további fejlődését. Ez az egyetlen ok magában véve is döntő jelentőségű. De szabadjon itt mindjárt valamit tényként megállapítani. A házikezelés helyi magyarázata és gyakorlata szerintem fellesen elhibázott, helyleien rom. Hogy miért az? Ez olyan kérdés, amely tulajdonképen nem tartozik a közre. Ez belső adminisztrációs kérdés. Erre legföljebb kíváncsiak lehetnek az emberek, — de nem tartozik rájuk. Erről hát itt most ne essék szó. Ha valakit privátim mégis érdekel, vagy kíváncsiságát ki óhajtja mindenáron elégíteni, ugy forduljon hozzám, majd megfelelek neki. A másik: az opera-ensemble megmaradásának, vagy megszüntetésének kérdése azonban — mely utóbbi lehetőség ujabban, sajnos, több oldalról hangzott el — már igenis közérdek. Annyira az, hogy minden szegedi embernek a leghatározottabban tiltakozni kell ellene. Az eddig hallottakból és olvasottakból azt állapítom meg, hogy oly vakmerő gondolat nem is merült fel, amely az operai előadások teljes és végleges beszüntetését célozná. Nem. Ezt mégsem merik, mert hisz ez egyszerűen szégyenletes barbarizmus lenne. Hanem valami sajátságos tévhit, valami megmágyarázhatatlan naivitás és tájékozatlanVÁROSI MINTARA tavaszi és féli kábátokból, ruhákból, pongyolákból, blúzokból és szőrme bundákból rendezek, melifiich etöitászittstre üzletem egy napig (csütörtök) zárva. ^ lan, 30f reeiel 9 éra. Árjegyzék a holnapi lapokban. 3» WINTERNITZ MÁRTON, Klauzál tér 2 Árusítás