Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-26 / 21. szám

IO DftLM * r.V 4 B OT?«57 tfi 1930 tnnuár JW. Rádió készülé GRAMOFONOK 6,12,18 havi részletfizetésre Ingyenes bemutatás. PFAIT Tarróőépeh, KcréhpároH. Nagy iavlté műhely. A DÉLMAGYARORSZÁG REGÉNYE: IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ Irta: Felks Magda — Nem! — jött a válasz, ridegen, keményen. — Hát akkor jó éjt, Francesco. A szobájában Mária soká ült még sötétben, mielőtt vetkőzni kezdett Az ablaknál állt s a függönyöket húzta össze, amikor halkan nyilt az ajtó s be)é|>ett Francesco. Megállt s egy pillanatig szembenézett Máriával, aki karcsúbb, virágszerübb volt, mint valaha, araint itt állt előtte hosszú fehérselyem hálóingben. — Mária! — mondta azon a gyenge, kérő hangon, amelyet az előbb a hallban hallani vélt Mária, de mire odalépett hozzá, megint megváltozott: Elszántan lobban fel a szeme s volt valami szilaj és kihívó ahban. ahogy a karja Mária felé nyúlt. — Nem! Nem! — sikoltott Mária. — Csak ma ne! De aztán Ijedten temette a kezébe arcát — Elárultam magam, — gondolta. Sápadtan támaszkodott a falhoz s becsukta a szemét, mint mindig, ha Francesco közefedett. De ezúttal nem vonta magához egy gyengéd kar. Mintha fiatal fát verdes a vihar, ugy rázta meg Francesco a vállánál fogva, kíméletlen ül, vadul. — Csak ma ne?! — Csak holnap ne, csak holnapután se. Soha, soha ne jöjjek a közeledbe?! Mi? És miért ne, ha szabad kérdeznem? — Kiáltott halálsápadtan. — Mi ez a titokzatosság benned, ez a dermedtség, valahányszor a közeledbe jövök. Követelem, hogy magyarázd meg! Követelem! Követelein! Mária hallgatott. Az arca olyan fehér volt, mint a selyem, amely körülfogta karcsú alakját. — Hát ha te nem beszélsz, majd megmagya- I rázom én, hogy nem vagy hideg, frigid, érzé- | ketlen, ahogy én hittem. Csak tőlem menekültél dermedtségbe, jégmaszk mögé! Csak tőlem. — Francesco hangja rekedi volt a dühtől... — Ezt megtudtam most, i!t lent az elébb abból, ahogy a szemed ragyogott, abból, ahogy felelni akartál ennek a Tamásnak. AbWl, ahogy az árkádok alatt jöttetek — jő ideje jöttem mögöttetek — s abból, ahogy felemelted az arcodat, ahogy odafordultál ehhez a gazemberhez, aki csak az,:rt jött, hogy a zenéjével és a dicsőségével agyonbüvöljön és ellopjon tőlem. — Hát ebből nem lesz semmi, kedvesem, ezt velem nem lehet! Én rád zárom az ajtót, ablakot, a házat és most, hogy láttam, mi lobbant fel a szemedben, kényszerileni foglak arra, hogy engem szeress, kénvszeriteni foglak... — Ezt nem teheted, ehhez nincs jogod! — Jogom? Haha! Mit gondolsz, hol vagyunk mi ketlen? Magyarországon, ahol nincs határa a férfigavallérságnak, vagy anyád előkelő Angliájában, ahol a ladyt elegánsan hagyja útjára menni a lord? — Nem, Mária, Velencében vagy, Olaszországban, az ösztönök országában és hozzám jöttél feleségül, hozzám, aki Szicíliából származom és honfitársa vagyok a vendettának. Itt hiába szaval a te amerikai barátnőd. Itt a házasságot nem reformálták évszázadok óta: ősi formája érvényes ma is. Azt teszem veled, amit akarok. Hiába szaladnál fűhöz, fához a jogodat keresni. Megölhetlek, ha hűtlennek talállak, felmentenek, mint azt az embert, akinek a képére múltkor olyan megvető tekintetet vetettél. — Azt teszem veled, amit akarok, hallod? Mert az enyém vagy, ha kell, az erőszak jogán! És inkább bezárlak ide és inkább fogolyként tartalak, minthogy azt lássam... Francesco már az ajtónál volt, amely mennydörögve csanódot! b.' utána. Mária hallotta, amint a zárban megfordult a kulcs. Csak egy percig állt Francesco a zárt ajtó mögött. Aztán futott le a lépcsőn, mint akit üldöznek. A kis piazza csendes volt és kihalt s csendes a Merceria is. Éjfél és hajnal között ez volt az a néhány őra, amelyet a velenceiek otthon töltenek. A tenger felől szellő jött Francesco felé... Csak ki a Rivára, ki a vizhez, hogy meneküljön ettől a szörnyű forróságtól, amely ugy elöntötte, mint szénakazalt a tüz. A laguna közepén, a Riva előtt nagy hajó horgonyozott. Ablakai fényárban úsztak... Mulatság lehet a hajón... Zene hangjai hallatszottak... gramofon... ö, de jó lenne hajóra szállni, hajnalban elindulni, soha többé vissza nem térni... Soha többé nem látni Máriát... (A zene elhallgatott.) ...Ismeretlen országba hajózni, valami trópikus szigetre... (Ismét megszólalt a zene.) Magányos férfihang... Piborszinü, aranj'szinű. Francesco megismerte: Camso! S az ária?.,. Otelló! Milyen fájdalmas, milyen szenvedő ez a hang. óh. csak olasz tudja megérteni, hogy a féltékeny ember nemcsak kinoz, hanem mindennél Jobban szenved maga is! Mindennél jobban... Francesco megindult a Giudecca felé... Mindennél jobban... Olyan nagyon, hogy csak az az egy perc oldja fel ezt a fájdalmat, csak az az egy perc hüU le, amikor megöli azt, aki_ Kit öl meg? Máriát?... És miért? Francesco gondolatai egyszerre elindultak azon az országúton, amely a mullba vezetett. Vissza, a régi nőkhöz, akik közül egyetlenegy sem kellett neki igazán. Pedig ők, hogy szerették!... Eszébe jutott Elena, akitől elmenekült... Miért is?... Mert Elena túlságosan szerelte... Követelőn, erőszakosan, tel hetetlen ül... »Akár én Máriát...« Pedig milyen szép volt Elena! Milyen okos, kedves jóbarát!... Francesco szerelte is... Csak éppen felolvadni nem tudott. »Akár Mária velem«. óh, hát mi ez a makacs, ez a gonosx, ez a megfejthetetlen titok, amely oly nélkü'özhetetlenné teszi egyik ember számára a másikat, mint morfinista számára a morfiumot?! S mi ez. hogy két szerelmes közül az egyik sohasem kap eleget?!«. Mióta bolyongott a kihalt nccákon Francesco, alig tudta. Az eső még mindig esett Kis sötét térre ért: fáradt volt. A tér közepén mohás kut peremére leült — Jaj, hogy csalódtam, mikor azt hittem, hogy aki lángol, mint én, az éget is, — gondolta ... Az ember csak ostromol, ostromol évekig... és mindig remél: egyszer valaha, majdcsak felolvad Mária... egyszer, valaha... Aztán jött itt egyszerre egy ilyen gazember, egy ilyon Tamás, aki ugy használja világhírét, mint spanyol nők a legyezőt: kokettál vele. — óh, én rég ismerem magát! — mondja Mária... Aztán ezt: — különös szerepet játszott a gyerekkoromban«. Aztán elhallgatMagyarázat persze nincs... A férj jelenlétében nem lehet ezt megmagyarázni. — Majd, ha egyedül leszünk, — ez áll a Mária szemében s a Tamás szemében, boldog, megértő fények cikáznak. Azóta persze mindent megmagyaráztak egymásnak! Azt is, hogy egymásnak teremtette őket a sors. — Hát menjetek, menjetek, mentetek! Francesco csak akkor veszi észre, hogy hangosan mondja, amit gondol, araikor a piazza visszaveri a hangját. Felugrott. Szinte futva indul a kis Calle di dio felé, amelynek lagunáján álmosan ringtak egymás mellett a póznákhoz kötött gondolák. (Folvt kőv.y KosmeiiteoLi iníészeíem Estélyi fcflcésxttés Hajszál távolítás. oz egyén. Kezelést Mztosltfa. művésziesen és az egyéniségnek megfelelően. Fagy keze lés. Szemölcslrtás. Helyi fogyasztás. H. Cengyel Gre/e, Vár ucca 7. Meglepően efcsó cipővásár tfz^táüieiyezes miatt! Egyes pár clpAk 5 nenntftőt NŐI divat cipők . 15*— pengőtől I. lack clpűk . «8-- pengőtől Férfi „ 1G-50 Férfi .. . Z4 - „ Exen áratok február 1-lq érvényesek ! Alföldi Cipőárut)áx, IIMIIII lllll—l1IIIIIMIIIIIII III I —Ilii.'——r! Szegediek találkozó helye az | litván Király szálloda SiA. (Nyugati pálynudvnr mellett) Telefon (Interurbán) 202—43.. 294—34. Sürgönyeim: Hotellst. — Minden modern kényelemmel berendezett elsőrangú családi szá'loda, Minden szobában központi fűtés, hidpg meleg fo'yóvlz és te'efon. Ltft. Szá'lodában kávéház, cukrászda és fodrász terem. — A keleti pá'youdvartól közvetlen villamos összeköttetés 2, és 46-os kocsikknl. m •]