Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-17 / 13. szám

SZEGED. Seerlte»e<0»éa: Somogyi ucca az. L em. Telelőn: 13-33.'Kladfthlvalal, kölcsönkcnyvíÉir legylroda Aradi ucca S. Telelőn: 306. - Nyomda töw llpól ucca 19. Telefon 16-34. Tövlrell éí levélcím: DálmaqyarorszAg »leged. m Péníek, 1930 tanuár 17 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 13. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vldéuen 6t Budapesten 3-öO. KUlfcIldHn 6-40 pengd. - tijycs »6m Ara hétkOxa nap 16, vasár- 6« Ünnepnap «-4 ilii. Hlr— delések felvétele tarifa szerint. Menjclenlk létlft kivételével naponta reggel Angüa a válaszúton .London, január elején. Másfél évtized előtt Nagybritannia formálisan a belga semlegesség megsértéséért üzente meg a háborút Németországnak, de a valóságban mindenki érezte és tudta, hogy sokkal mélyebb okok rejtőznek a hadüzenet mögött. Nagybritannia le akart számolni azzal a Németországgal, amelv aggodalmat keltő módon nyomult előre a világpiacon és veszélyeztette az angol ipar és kereskedelem évszázados hegemóniáját. E gazdasági ellentét nélkül sem Belgium semlegességének megsértése, sem más valamely ok nem tudta volna Angliát belevinni a világháborúba. Nélküle Anglia hagyta volna, hogy Francia- és Németország intézzék el perüket egymás között és érdektelenséget vállalt volna a kontinentális államok harcában. A világháború kitörésekor, ha nem is tudatosan, de sejtés formájában minden angol gazdasági szakember azt remélte, hogy Németország leverése az angol közgazdasági élet nagy fellendülését fogja eredményezni. Angol zászló alatt ismét angol ipari termékek fognak úszni az oceánokon és az újból megepedő ipar fel fogja szivni a munkanélkülieket, álíiknek száma már 1914 elején is megközelítette az egymilliót. Nagyon kevesen voltak, akik ezzel a felfogással szemben fel merték emelni a szavukat. A leghatározottabb volt köztük Norman Ángel, jelenleg munkáspárti képviselő, aki »Rossz üzlet a háborún cimii könyvében annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy még a legteljesebb győzelemmel végződő háború sem hozhat annyi hasznot, amennyi károsodást a vele járó vagyon- és értékpusztulás jelent. Akkor nem hittek neki, sőt még a háború után is egy ideig az volt a meggyőződés, hogy a jelentkező gazdasági bajok csak átmeneti jellegűek s ezeket rövidesen általános fellendülés fogja felváltani. Azóta Norman Angel felfogásának helyessége teljesen beigazolódott. Kiderült, hogy a háború alatt a tengerentúli államok és a kolóniák ipara annyira megerősödött, hogy számos szakmában az angol árukat teljesen feleslegessé tette. Anglia nagy iparai, a szénbányászat, a hajóépítés, a gépgyártás és a textilipar egymásután kerültek a legsúlyosabb válságba és az ipari munkanélküliek száma hárommillióban stabilizálódott. Ennyi állandó munkanélküli ellátása munkanélküli segély formájában még olyan gazdag országra nézve is, mint Anglia, megoldhatatlan feladat. így lett a munkanélküliség problémája az angol politikai életnek sarkalatos kérdése, amelyen rártkülönbség nélkül egymás után buknak meg a kormányok. Ezen bukott meg a háború utáni koncentrációs kabinet, a tiszta konzervatív kormány, az első MacDonaldkabinet, Baldwin kormanya és most ennek a megoldhatatlannak látszó kérdésnek megoldásával kísérletezik MacDonald második kormánya. És meg kell hagyni, az angol politikai élet becsületére, hogy a többségben levő polgári pártok éppen ebben az egy kérdésben, látva a megoldás reménytelenségét, nem támasztanak nehézségeket a munkáspárti kormánynak és nem folyamodnak a leszavazás könnyű, de céltalan eszközéhez. Az adolt helyzetben jobbat és okosabbat ők sem tudnának cselekedni. . Rendkívül érdekesek azonban azok a kijelentések, amelyek a munkanélküliség kérdésére vonatkozólag éppen a munkáspárti miniszterek szájából elhangzottak. Thomas, a kétkézi munkásból lett miniszter egyenesen kimondja, hogy a munkanélküli segélyezésben nem szabad egy bizonyos határon tulmenni, mert a tulsegélyezés egyenesen a munkától való tartózkodásra neveli az embereket és hatásában erkölcstelen. Snowden, aki valaha az orthodox marxizmusnak volt képviselője Angliában, de a szövetségközi adósságok rendezésénél kemény és hajthatatlan magatartásával az egész angol közvélemény osztatlan elismerését érdemelte ki, azt mondja, hogy neki, mint kincstári kancellárnak a segélyezés jelenlegi mérvén tul nincs pénze ujabb experimentumokra. A munkanélküliség ügyén nem segélyezéssel, hanem más módon kell segiteni. De mi legyen ez a más mód? Véletlenül, de majdnem olyan egyszerre és olyan egyértelműséggel, hogy mögötte szinte megállapodást lehet gyanítani, az angol sajtó ad választ erre a kérdésre. Angliának két nagy sajtókonszernje van, amelyek a legolvasottabb fővárosi és vidéki lapok egész sorát tartják a kezükben. Az egyiknek élép áll a nálunk is jól ismert lord Rothe.rmere, a másiknak élén lord Beaverbroők. A közvélemény irányításában ők kormánnyal és politikai pár. tokkal egyenlő hatalmat képviselnek. Most mind a kettő egyszerre adta ki a jelszót, hogy a megoldás csak egy lehet-: Angliának szakítani kell a szabadkereskedelmi politikának különben is már átlyuggatott rendszerével és át kell térni a védővámos politikára. Csak igv lehet az angol ipar foglalkoztatását és a munkanélküliek elhelyezését az állam ujabb megterhelése nélkül biztosítani. Egyetért mindkét ujságfejedelem abban is, hogy az uj védvámos politika alól ki kell vonni az élelmiszereket, mert az életet megdrágítani nem szabad és a nyersanyagokat, mert ezek nélkül az ipar nem tud exisztálni. Most tehát ebben az irányban folyik a közönségnek a sajtó utján való megdolgozása, A Hagy kérdés azonban az, hogy mit szólnak ehez a tervhez a már szinte önálló állami élet magaslatára emelkedett kolóniák? A védvámnak ugyanis Angliában csak ugy van értelme, ha az ipari termelés számára a fogyasztó piacokat is magába foglalja, vagyis ha alá tartoznak a gyarmatok is. A gyarmatokban azonban nem sok hajlandóság mutatkozik, hogy a háború alatt kiépített ipari szervezetüket az anyaország régebbi iparának feláldozzák. Még azt a példát sem hajlandók nagyon elfogadni, hogy a háború előtt a védvám bástyái mögött milyen nagyszerűen emelkedett Németország ipara és mezőgazdasága egyaránt. Azt mondják, hogy a példa nem találó. Németország zárt ököl volt Európa közepén. az angol világbirodalom ellenben nyitott tenyér, amely szétterül az egész földkerekségen. A zárt ökölnek és nyitott tenyérnek nem lehet azonos gazdasági politikája. Legújabban egy uj gondolat merült fel, amely azt hangoztatja, hogy a munkanélküli ség problémája és vele együtt az egész angol gazdasági életnek védvámos irányban valő átszervezése olyan kérdés, amely nem lehel egy pártnak vagy kormánynak monopóliuma, hanem csak az összes faktoroknak, az angdl népnek egyöntetű akarásával oldható meg. Anélkül tehát, hogy a kormányban változás történnék, hivjon össze a kormány elnöke egy, pártközi konferenciát valamennyi párt vezető embereiből és a gazdasági élet legkiválóbb képviselőiből és ez a konferencia fektesse lei azokat az irányelveket, amelyeket a kormány a parlamentben az összes pártok egyöntetű támogatása mellett képviselhet és megvalósíthat. Hivatalosan a nagy pártok ezzel a tervvel még nem foglalkoztak, de a gondolat szintpatikus és hódit a közvélemény körében. Alkalmasint a közel jövőben ebben az irányban kell uj alakulásokra számítani. Dr. F K Mindkét fél kiíarí HÁg&bavt állá^ponlja melleit A klsiántónt visszautasította Loucheur tervezetét — A nagyhatalmak garantálják a keleti kérdés elintézéséi (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Hágai jelentés szerint a nagyhatalmak képviselői ma délelőtt a kisántánt delegátusaival tárgyaltak és rá akarták birni őket, hogy ajánlatukban menjenek el az engedékenység legszélső határáig, hogy igy létre jöhessen a megegyezés. A tárgyalások délelőtt eredmény, telenek voltak s délután tovább folytatódnak. Hir szerint Magyarország haflandó néhány hétre íeüOgaeszíeni a döntőbíróságok működését, mert módot akar adni arra, hogy ez idő alatt az agrár károsultak az érdekelt kisántánt államokkal közvetlenül tárgyaljanak és megegyezhessenek. A többi, nem agrár károsultakra nézve Magyarország álláspontja változatlanul az, hogy ezek a pörök a döntőbíróság elé tartoznak. Nagy nehézséget okoz az a körülmény, hogy a kisántánt tulkeveset akar befizetni a közös alapba s ebből szeretne kárpótolni minden károsultat. Ez az álláspont magyar részről már csak azért sen fogadható el, mert a közös kasszába jutandó összegek valószínűleg még az agrár károsultak kielégítésére sem lesznek elegendők. X helyzet tehát az, hogy még mind a kél fél változatlanul kitart a maga álláspontja mellett. 1 A kfs&nfánf visszautasította Loucheur íervezeiéi Hága, január 16. A nagyhatalmak képviselői ma déli 1 óráig tárgyaltak a kisántánt delegátusaival. Délután került sor a magvac delegációra. Fél 5-re a kisántánt képviselőit is a Binnenhofba kérették, de a nagyhatalmak nem együttes értekezleten, hanem különkülön megbeszélésen folytatták a tanácskozást a két fél delegációjával. A megbeszélések alapja az a tervezet volt, amelyet Loucheur. dolgozott ki az agrárreformon alapuló igények bizonyos mértékű kielégítéséről. Háml január 16, A delegációk körében ai