Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-15 / 11. szám

SESOED. S*erke»ElöIíq: Somogyi uccn HZ. I. em. Telelőn - l3-33.'Kladótüvaial, köIoöoköayvíAr éi (egyiroda Aradi ucca 8. Teleion: 300. - Vyomdn • UHv LlpAI ucca IO. Teleion 16--»4. TAvirall é» levélcím: DélmaqyaronxAg Szeged. A néma közigazgatás Csanád vármegye közigazgatási bizollsága tegnap ülést tartott s ezen az ülésen — nem díszítették fel a lépcsőket a szinliázi folyosók­ról vendégszereplésre felkért szőnyegekkel 6 nem rögtönöztek télikertet a lépcsőkön, ha­nem dolgozott, tárgyalt és határozott a köz­igazgatási bizottság és a vármegye vezetői sú­lyos kritikát mondottak három kormányren­deletről. Amióta a szegedi közigazgatás újjá­alakult, azóta érdemleges munkát — pardon — csak az igazoló választmány végzett. A közgyűlés ünnepélyességét azzal akarják ná­lunk megóvni, hogy az érdemleges ügyeket távoltartják tőle. Dobjátok ki ezt a szegény embert, mert meghasad a szivem, — adja az anekdota az egyik bécsi Rothschild szájába. A szegedi közgyűlés elé nem engedik a min­dennapi kenyér s a mindennapi kenyértelen­ség problémáit, mert lerontaná a szoleinnitást, ártana az ünnepélyességnek s esetleg még meg is zavarhatná az éljenzések és tapsok u/iisono-ját. Csanádmegye közgyűlésén legalább felhang­zott egy-két bátor hang, lejátszódott egy-két bátor állásfoglalás s képzeljék, nem azokkal a törvényhatósági bizottsági tagokkal szemben, akiknek előéletét a többséghez tartozók nyo­mozni látják szükségesnek, nem is azokkal szemben, akik legelőször jutva be a közgyű­lésbe. fel akarták volna használni az alkal­mat arra, hogy deklarációban jelentsék ki késségüket a városnak közérdekét szolgáló minden munka végzésében. Csanádmegye nem a baloldal polgári és munkástagjai ellen fog­lalt állást, hanem a kormánypolitika ellen, a vármegye urai az önkormányzat védelmé­ben súlyosan elitélő kritikával illették azo­kat a kormányrendeleteket, melyek a köz­igazgatás átformálását tűzték ki célul s me­lyekben a mai kormányzati rendszer egész közigazgatási politikája megnyilatkozik. Nem nagyon valószínű, hogy Csanádmegye alispánja, Tarnay Ivor, a destruktivok közé tartozik s Csanádmegye alispánja mondotta mégis a vármegye tegnapi közgyűlésén, hogy a közigazgatási rendelet alapvető intézkedéseit meg sem próbálják sem a megyei, sem a községi igazgatásban, sem Makón végrehaj¡ani, mert azok végrehaj thatatlanok s csak azokat a rendelkezéseket hajtják végre, melyek a mai jogállapottal s a mai helyzettel harmóniában vannak. Vagyis: csak azt hajtják végre, ami \áltozást nem jelent. Ez Justh Gyula vármegyéje, de kié és kiké lett Szeged város? Mi csak a hajbókolás fürge készségét látjuk még abban a rendeletben is, amelyik anélkül, hogy a legkisebb változást magával hozta volna, a közigazgatás racionali­zálását igérte. Csanádmegye közgyűlésének volt már ideje arra, hogy feliratban tiltakoz­zék a népjóléti miniszternek a kórházi bete­gek ápolási dijára vonatkozó rendelete ellen. Csanád vármegye törvényhatóságának nem­csak az a fontos, hogy köszöntő leveleket fo­galmazzon s a zöld asztal mellett is bankettek hangulatát teremtse meg. A mi közigazgatási bizottságunk szó nélkül vette tudomásul azt is, hogy a népjóléti miniszter leszállította a betegápolási költségekhez való hozzájárulást s szó nélkül hallgatta meg ennek a ren­deletnek következményei! is, hogy e::entul majd a szegéuy betegek között is válogatni lesz kény leien a mindnyájunk pénzéből fent ártott közkórház. Mert felírni egy miniszteri ren­delet ellen, tiltakozni ean miniszteriális jocp Szerda, 1930 fanuár 15 Ársx 16 fillér VI. évfolyam, 1!. szám alkotás ellen, kritizálni valamit, ami eleven miniszter aláírásával van ellá'va, — nem, ezt ne kívánjuk a szegedi közigazgatástői s ne kívánjuk a szegedi törvényhatóságtól sqm. A közigazgatási bizottság ülésén derült ki, — félreértések kedvéért nem a szegedi, hanem a csanádvármegyei közigazgatási bizottságról van ismét szó, hogy a főispán állt élére annak a mozgalomnak, mely a belügyminisz­ter közlekedési rendeletének megváltoztatását tűzte ki célul. A közlekedési rendelet, álla­pították meg — nem a szegedi, hanem a csanádmegyei közigazgatási bizottság ülésén, az alföldi városi élet s az alföldi gazdálkodás rendszerének teljes ismcre'e nélkül készült. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken ea Budapesten 3-6«, xUHSldUn 6-40 pengd. -» Egyes szám óra hétkös­nan 1«, vasAr- és Unnepnar» ¿4 HM. Hir­detései« felvétele tarifa szerint. Megje­len'k éttt Kivételével napnnía reggel Szegeden tudomásul veszik, Csanádmegyében felírnak ellene. Szeptember óta nem volt Szegeden érdem­leges munkát' végző közgyűlés s ugy látszik, január végéig már nem lesz. Minek is lenne? Ha szeptembertől január végéig meglehet a város közgyűlés nélkül, akkor meglesz még februártól szeptemberig is. Majd kéthavonkint összejöhetnek »a nép választoltjai«, éltethetik azt, ald éppen soron van s a jól végzett munka rosszul utánzott tevékenységével oszolhatnak szét. önigazgatás? önkormányzat? Polgári ön­érzet, polgári függetlenség? Ugyan kérem, ki foglalkozik még ilyen felforgató gondolatok­kal? A magyar ügy elintézése nélkül végződik a hágai konferencia? Kedden te folytatták a tárgyalásokat az o^ánskérdéi és a közös kassza üsyében — Szerdán ülést tart a Loucheur-bizottság & Schachfi-ügy — egyéni akció (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Hágából jelentik: A keleti jóvátétel kérdésé­ben ma egész nap folytak a tárgyalások a hi­telező államok és Magyarország szakértői kö­zött. Ma már az egyes részletkérdések is szóba kerültek. A tárgyalásokat nagyban megnehe­zíti az a körülmény, hogy a románok több részletkérdést, például a Habsburg-ház íagfai és az egybAzak igényeit ki ákarják kapcsolni a kártalanítandó oplán­sok köréből. A magyar delegáció részéről ezzel a törekvésekkel szemben a lerjerélyesebb ellen­állás nyilvánult meg. A keleti jóvátétel ügyében tárgyaló Loucheur-blzoffsáq szerdán tel­jes ülésí fari. Tardieu szombatig marad Hágában, miután hétfőn már a londoni flottaleszerelési tárgya­láson kell résztvennie. Francia körökben bi­zonyosra veszik, hogy a konferencia szom­batra véget ér. A Schachf-flgy körüli bonyodalmak mára teljesen elültek, miután a német kormány megtett minden szükséges intézkedést a nemzetközi bankba küldendő delegátusok kinevezését illetőleg. Ez­zel Schacht bejelentése eayéni akcióvá zsu­gorodott össze. Éjfélkor jelenti budapesti tudósítónk tele­fonon: A magyar delegáció és a kisántánt kép­viselői között a mai nap folyamán folytatott tárgyalások során az oplánskérdés volt a vita tárgya. Bethlen István változatlanul ragaszko­dik ahoz, hogy csak az agrárügyeket elégítsék ki a közös kasszából, viszont a kisántánt min. den követelésnek a közös kasszából való ki­elégítését követelte és az összes pöröknek a megszüntetését. Titulescu kijelentette, hogy Magyarország­nak a kisántánttal szemben támasztott köve­telése 290 millió aranykoronái tesz ki A tanácskozásokat szerdán folytatiák, most már azonban Loucheur részvételével. Kétség­telen, hogy ma este a helyzetet pesszimisz­tikusan ítélik meg és nem tariják lehetetlen­nek hogy a konferencia a magyar ügy el­intézése nélkül fog széfmennl. Bethlen megbeszélése az olasz delegációval Hágából jelentik: Bethlen István miniszter­elnök ma délelőtt Hágában megbeszélést foly­tatott az olasz delegációval. Később Magyar­ország és a kisántánt delegációi tárgyalásra ültek össze, hogy bizonyos technikai kérdése­ket megvitassanak. A magyar delegáció kö­rében megelégedéssel állapítják meg, hogy a megbeszélések állandóan igen nyugodt han­gulatban folytak. Loucheur tegnap este Párisba utazása előtt ugy nyilatkozott, hogy szerdán dől el, vájjon létre jön-e a megegyezés, vagy sem. A magyar kérdés szakértői tegnap utaltak egy ideiglenes megegyezésre, amelynek során Románia 100 millió aranyfrankot ajánlott fel az optánsok kártalanítására. Titulescu az egyezkedést elismerte, de kijelentette, hogy a 100 millió aranyfrankos összeg más adósá­gok rendezésére is szolgált volna. Tanácskozások a kisántánt delegátusaival Hágából jelentik: A ma délelőtti 'értekez­leten magyar részről gróf Bethlen István mi­niszterelnök, Walkó Lajos külügyminiszter, Wekerle Sándor pénzügyminiszter és báró Korányi Frigyes, a kisántánt részéről pedig Titulescu, Mironescu, Marinkovics, Benes és Osszuski vett részt. A tárgyalások elsősorban a pénzügyi rendezés megbeszélésére irányul­tak. A vita akörül forgott, hogy a pénzügyi megállapodás milyen pörökre vonatkozzék. A magyar álláspont szerint ez az egyezmény csak az agrárpörökre vonatkozhatik, mig a kisántánt a rendezést valamennyi többi pörre is ki akarja terjeszteni. Döntés ebben a kér­désben nem történt A délutáni tanácskozá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom