Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-10 / 281. szám

RIBGED. .Szerketztötéq: Somogyi ucro 22. L em. Telelőn 13-33.'Kladö!ilva«>l, liölcsönkönyvfAr és Jegyiroda • Aradi ucco S. Teleion: 30ö. ^ Nyomda • LBw LlpOt uccft 1©. Telsfon 16-34. TAvlrall É4 levélcím: Délmagyaronzág Szeged. Kedd, 1929 december 10 Ara 16 fillér V. évfolyama, 2,73. szám ELŐFIZETÉS: Hevonto helyben 3-20 üdéken és Budapesten 3'60, KttlfHIdOn Ö-40 pengd. * Egyes szAm éra hétkiírnap lö, vasár- «is Unnepnng Í4 nil. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelenik Hétfő Kivételével nopnntn reggel Iskolázott magyar ejmbernek', ha hitvitát emlegetnek, nem a calcedoni, meg a niceai zsinat jut eszébe, hanem a magyar ellenreformáció korának tudós irodalma. Nagyon sivár fejezete az irodalomtörténetünknek, mégis a legmaradandóbb emlékezetű a deák memóriában. Nem Pázmány Péter miatt, mert ezt a fölmérhetetlen gigászt a legtöbb ember olt felejti az iskolában az Isteni Igazságra Vezérlő Kalauzá-val együtt, hanem az aprócseprő tiszteletesek és tisztelendők miatt. A vén bial orrára való karika olyan könyveim, amit tizennyolc éves korában tanult az ember, de hatvan éves korában ss felejt el. Éppen ilyen közkedveltségnek örvend a Rensiilt vörös kolop, avagy Kis páternek vesztett peri. Hát még a Görcsös bot amaz délceges fekete Bonasusnak a hátára, mellyel utóbbi szilajkodása féltül megegyengettetik! Hogy aztán mi van ezekben a nagytudományu munkákban, azt nem tudja egyikünk se, mert se Matkó István kolozsvári prédikátorral, se Sámbár Mátyás jezsuita atyával, se a mocskolódástan többi jeles auktoraival egyikünk se kötött soha belsőbb ismeretséget. Láttatlanban elhisszük, hogy koruk szinvonalán álló nagy tudós emberek voltak, de mi köze a mi korunknak az Ő tudományukhoz? Mink csak mulatság okából emlegetjük őket, akik azt gondolták, hogy ugy védik meg legjobban hitvallásuk szent igazságait és az Úristent, ha levénbivalyozzák és levörösíilkózzák egymást. Hja, ez volt a korszellem,' — mondja az évszázadok kriptáinak őre, a történetiró és az irodalomtörténetiró. Mindén kornak megvan a maga karaktere és a tizenhetedik századé a kegyes szándékú gorornbáskodás volt. Tulajdonképp jól akart az egyik fél is, meg a másik is, csak olyan módon akarta, ami a huszadik század gusztusának már nem felel meg. Hát ezt a kritikai rádást most már törölni kell a hitviták korának ismertetéséből. Mióla Bethlen Gábor két történetírója, a budapesti, meg a debreceni egyetem professzorai ugy összegabalyodtak egymással, azóta egy kicsit. hüledezve látja az embsr, hogy a jószándéku gorombáskodáshoz nemcsak a tizenhetedik században értettek. Ebben a különös polémiában az a háromszáz évvel ezelőtti hang éledezik, amelyet mint emléket elnéző mosolygással lehet megítélni, de a mi korunk hangjának nem vagyunk hajlandók vállalni. Mi szükség volt ezt a cirkuszt rendezni annak az örömére, hogy Bethlen Gábor már háromszázesztendeje meghalt? Mi szükség volt szurkos lepedőbe takargatni a Princeps Transylvaniae csontjait s meggyújtva a mi politikai elfogultságunk tüzével, most csóvául hajigálódzni vele? Mi, akik egyforma nagy magyarnak tartjuk Bethlen Gábort és Pázmány Pétert, föltesszük az egyforma jóhiszeműséget Szekfii Gyuláról is, meg Bugonfalvi Kiss Istvánról is. De attól félünk, hogy ők nem teszik fel egymásról, s ma már nem teszi fel az a közvélemény se, amely megoszolva áll a két hitvitázó háta mögé, anélkül, hogy túlságosan érdekelné Bethlen Gábor. Mert valljuk be őszintén, hogy a legtöbb ember, aki állást foglal a kérdésben akár a reggeli kávéja, akár a délutáni feketéje mellett, egyik urnák a könyvét se olvassa és nem is fogja elolvasni. Nem az itt már a kérdés, hogy ideális államférfi volt-e Erdély legnagyobb fejedelme, vagy nem volt az. Itt már régen az a kérdés, ki a vivát? A pesti történettudós-e, vagy a debreceni? Az udvari levéltár-e, vagy a debreceni kollégium? A katolicizmus-e, vagy a protestantizmus? Furcsa ez mégis. Hiszen ugy tudjuk, világnézeti különbség nincs a két tudós közt. Egyik is konstruktív ember, a másik is, különben egyiknek se volna egyetemi katedrája. Az is bizonyos, hogy okos ember mind a kettő. Tisztában vannak azzal is, hogy a protestánsokat már nem lehet többet megégetni, meg azzal is, hogy a katolikusokat bajos lenne kikergetni az országból. Ilyenre nem is gondolt a két ur közül egyik se. Hát akkor mire való volt ezt a tüzet gyújtani és miért kell mind a két oldalról fújtatóval éleszteni? Mire kellett ez a destrukció? Mert ha volt valaha a világon destrukció, az igazságnak ilyen keresése föltétlenül az. Az egyik történetiró is egyetemi tanár, a másik is, mind a kettőnek tanítványai vannak, akikből egyszer majd tanárok lesznek, akik zsenge lelkeket tarisznyáznak fel a magyar élet útjaira. Nem különös az most már, hogy a Szekfü Gyula keze alól kikerülő tanárok egészen más Bethlen Gábort fognak megismertetni a magyar ifjúsággal, mint akiket a debreceni tudós lát el szellemi útravalóval? Pedig ők még csak nem is világnézeti tanszéket töltenek be. Hát akkor minek kapnak bele azoknak a hatáskörébe, akiknek hivatalos kötelességük lesz egymást I meghazudtoló igazságokat hirdetni a tanszéJ kükről? Két bolgár miniszter elutazott a nagviiafaSmakhoz a lévátétel csökkentése tipéfeeti Ellentétek a király és a miniszterelnök között? (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.') Szófiából jelentik: Burow külügyminiszter és Molov pénzügyminiszter ma elutaztak Szófiá ból, hogy látogatást tegyenek a nagyhatalmak fővárosaiban és ujabb tárgyalásokat kezdjenek a hitelező államokkal a bolgár jóvátétel cic!;~. kéntése ügyében. A két miniszter közvetlenül az indulás előtt kihallgatáson jelent meg Boris Királynál, aki maga is instrukciókkal látta el a minisztereket. Az ellenzéki sajtó szerint ezek az instrukciók egyáltalában nem egyeznek azok' kai az utasításokkal, amelyeket a két miniszter Liapcsev miniszterelnöktől kapott. Elterjedt hírek szerint a bolgái* minisrusrc». ötéves fizetési moratóriumot kérnek a nagy~ hatalmaktól. Csaiíi-Kas-S^Si 50 ezer emberrel védi Nanklngot Az idegenek pánikszerűen menekülnek — A felkelők ufabb sikerei (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: A nankingi központi kormány helyzete válságosra fordult, Csang-KaiSek ezúttal kénytelen lesz inegháirálni a felkelők elolt. A tábornagy állítólag fegyverszüneti ajánlatot tett 2. lázadók vezérének, aki azonban csak azzal a feltétellel volt hajlandó tárgyalni, ha CsangKai-Sek és kormánya azonnal lemond. Csang-KaiSek erre nem volt hajlandó, a harcot választotta és azonaal megkezdte Nanking védelmének előkészítését. A város körül lázas izgalommal készítik a Iö- 1 vészárkokat. 50 ezer főnyi katonasága van CsangKai-Seknek, amely azonban megbízhatatlan. Nankingból a külföldi asszonyokat és gyermekeket eltávolították. Egyik amerikai hadihajó 73 nankingi amerikai állampolgárt vett a fedélzetére, két gőzösön az angolok hagyták el Nankingot. Icsang városában is válságos a helyzet, a külföldiek pánikszerűen menekülnek. Az angol alsóház ülésén hétfőn meginterpellálták Hmdarsont a kínai helyzetről. Henderson kijelentette, hogy a helyzet a Sanghai—nankingi vonalon tényleg válságosra fordult. A helyőrségek mindenütt csatlakoztak a lázadókhoz és a Sanghai—nankingi vasútvonal Is a felkelők kezére jutott. Utasította a nankingi fökonzult, hogy helyezze biztonságba az angol asszonyokat és gyermekeket. Komolyabb híj esetén az angol csapatok is közbelépnek. Hongkongban egy zászlóalj angol katonaság állandó készültségben várja az esetleges indulási parancsot. Takarékosságot, titkos válaszföjogof, tiszta választási és a bürokrata kiskirályok redukálását követeli Friedrich Isíván keresztény eüenzéke (Budapesti tudósilónk telefon jelen- i tése.) A keresztény ellenzék Friedrich István j elnöklete alatt értekezletet tartott és elfogadta a következő esztendő programját, amelyben követeli a takarékos, paradélöl és luxusiúl mentes kormányzatot, az állami apparátus tuldimenzionáltságának a megszüntetését, a bürokrata kiskirályok létszámának redukálását, a költségvetés leszállítását, az állami adóterhek csökkentését. Parlamenti bizottság vizsgálja felül a szubvenciós és kedvezményes kölcsönügyeket. Titkw választó* jogot, szabad választásokat kövelel. Az államkincstár terhére senki egynél több fizetést, nyugdijat, vagy illetményt ne húzzon, a kormány külpolitikája a reálpolitika utján mozogjon, biztosítson piacot az agrártermékek értékesítésének. Követeli Budapesten és a vidéken a dolgozó társadalom autonómiájának érvényesülését, amivel szemben az államhatalom csak ellenőrzésre szorítkozhat. k'mZ-H f