Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

1020 december 1. Dki >T * Í;V4RORSZA(i Előadás a szegei belvizekről (A Délmagyarország munkatársától.)- *Hubert miniszteri tanácsos. tarlóit szombaton előadást a szegedi belvizekről a városháza köz­gyűlési termében. A kiváló szakértő előszór altalánosságban tájékoztatta a közönséget a a belvizbajokról és rámutatott a Tisza árviz­sziue fölé emelkedő vízgyűjtőről a szegedi árraeu­tesitő társulat árterére lefolyó külviz eliani vé­delem hiányaira és azon veszedelemre, maly az ártéri birtokosokat fenyegeti különösen azért, mert a magasparlon létesített és fenntartott árkokkal mesterségesen összegyűjtött nagytömegű vizet eresztenek le, melynek az ártéren át való elveze­téséről nincsen elegendő gondoskodás. Röviden ismertette ezután a múlt évben meg­szüntetett kormánybiztosság által készített lecsa­polási tervet. Á lecsapolás helyett megfelelő volna a kártevő viznek a lefolyását biztosítani. A belviz­bajokon lényegesen segitve lenne, mihelyt a víz­gyűjtőről lefolyó viznek a szegedi ármentesitő társulat árterén át való elvezetéséről gondoskodás történik, miért leghamarabb célhoz lehetne érni, ha az ármentesitő társulat megfelelő államsegély­ben részesittetnék, mellyel képes volna a Fehér­lótól a Tiszáig vezetendő főcsatornát és a tiszai védtóltésbe szükséges zsilipet megépíteni. Emellett szükséges lenne, hogy a belvizes terület érdekelt­sége megalakítsa a belvizrendező társulatot. En­nek a célja lenne az, hogy a szegedi ármentesitő •társulatnak államsegély iránti kérelmét támogassa, azután eljárna a \izgi üjtő területen lévő árkoknak hatósági engedélyezése dolgában, mellyel kapcso­latosan a vizeresztés is hatóságilag volna sza­bályozható. A társulati alakulást az összsirt érdekeltse'gnek kellene kimondani s elsősorbau a városoknak és i<őzségeknek a- községi tulajdont képező területekre vonatkozólag kellene a társulat alakításhoz való hozzájárulást elhatározni s azulán "oda kellene hatni, hogy az egyes birtokosok is az alakuláshoz hozzájáruljanak. E célból egyeseknek a gazda­köröknek rendelkezésre adott iveken fölhatalmazá­sokat kellene gyűjteni több kis érdekelt kép­viseletére, hogy ezúton nagy többséggel, ha lehet egyhangúlag uiondassck ki a belvízrendezési tár­sulat megalakítása, hogy ezzel is a belvizbajok nagyobb jelentősége kidomborittassék s a köz­figyelem ezen bajokra felhivassék. Hubert miniszteri.tanácsos előadását nagy érdek­lődéssel hallgatta végig a közönség. a toiitíoní Aihüffil>ráft$i szerzü&eive >3 X* if@o@fii5$@rI kísérő »A* 4 SoWBBlf! 0, 15., készíti a legmodernebb №zöll8f. !>3Í= líSföks! és minden e szakmába vágó készítményeket. 'io Bw»f-wt, »w^M 'ntwpuLiq • B H w MlitiaSIIr ferasupsz . . 50 ffilér KÍS szőrmés krampusz .1'— se??3ő ftremp'^z pessgft Nagy szőrmés krampusz T30 psns® Nap vírete .... fillér Ól Iául választók m íncen eíképseí­íje/ő gí'emslc;díéko&!!{!c. 2rs B4Mle¡M«ft!W¿ísíSífc»éT Szeged, Csekonies rnlSI ni|l|f &gíl8!j6?f£. éa K¡;5 ucca rsrok Ji-' —) ü m •est.-ra #f| ~ V sfl •nKBBBHBBHBBffiOKníÉlii 357 indenki I a LAMPil. és HiGYI r * HÍ I árairól. Milyen les» &. templomtér Irta: Rcrrich Beía. Ha külföldi barangolásainkkor valamely városrészhez érünk és az egy pillanatra is megtetszik nekünk, kellemesen adjuk oda magunkat ennek az érzésnek és elnézegetjük a szépségét, érdekességét. Nem elemezzük ilyenkor azt az érzést, hogy miért letszik a látott dolog, mik az okai annak, hogy szépnek tartjuk: az érzésbeli, benyom ásszerii hatás kellemesebb, semhogy elrontsuk a megindo­kol áshoz szükséges fárasztó gondolkozással, A zenebarát, aki nem hivatásos zenész és nem snob , az is a zene élvezetének él és. nem keresi annak konstrukcióját, felépítését,- él­vezi, ha tetszik és unja magát, ha nem tel­ezik. Azt a zenét, amelyet előbb meg kell érteni«, alig élvezi az úgynevezett -nem hiva­tásos« zenész. A festőmiivészettel. a szobrászmüvészettel is igy állunk: letszik valamely lcép vagy szobormű, vagy sem. Az első benyomás a mérvadó és a finomult izlésii embernél döntő ir — a magyarázat érdekesebbé teheti a szem­lélést, jobban kibővítheti, a részleteket jobban megérthetjük, az első benyomást azonban nem változtatjuk me? lényegében soha. A kész építészeti alkotásoknál egy kész hely­zet elé kerülünk, látjuk a kész müvet és — a legtöbb esetben — nem is tudjuk annak előz­ményeit és nem is érdekelnek bennünket. Egészen más a helyzet olyan építészeti mü­veknél, amelyeket munkaközben, megkezdé­süktől fogva látunk, látjuk lassú kifejlődésü­ket és módunk van elmélkedni afölött, hogy ez, vagy az a rész miért alakult ki igy, mi késztette az építészt, vagy olykor méginkább ! az építtetőt erre, vagy arra az elhatározásra, mikor talán egy másik megoldás jobb lett volna, vagy éppen olyan jó lett volna, vagy csak jobbnak gondolnók stb. És a szemle- ' lőnek ezek az észrevételei .eljesen érthetők is, már azért is, mert hisz építészeti feladatok ugyanazon építész kezében is többféleképpen oldhatók meg es mondjuk, több legelsőrendu épitész is, nemcsak esetleg, de minden bizony­nyal, szintén teljesen másképpen oldaná meg ugyanazt a feladatot; hisz a művészetben nin­csenek abszolút igazságok. Hát a festészetben ugyanarra a feladatra, vagy csak ugyanannak a bibliai, vagy históriai személynek a meg­oldására, nem teljesen egymástól eltérő fel­fogásokat látunk? Az építészefi müvek megítélésénél ísmer­nftak kell a mii megtflktrtá:áfiak előzményeit. a megalkotás körülményeit, a finánciális le­hetőségéket, esetleges kényszerítő, magasabb befolyásokat, akár gazdasági, politikai, vagy, egyéni elfogultság szempontjából,. — mert az építészet, majdnem mindig, a gyakorlati élet és gyakorlati célok szolgálatában áll és nem szabadmüvészet, mint a festőművészet, vagy a szobrászat. \ szegedi közönség érdeklődéséhez, mint epitömüvészeti kérdés, a templomtéri épít­kezés áll most legközelebb és igy nem lesz talán érdektelen, ha egyetmást az építés ' mű­helyéből kifecsegek . 'Az egyik kérdés, amit sokan felvetnék, hogy a fogadalmi templom a térrel való körülépi­téssel nem-e. fosztatott meg egy nagyobb táv­latból való megtekint hetes lehetőségétől és vájjon a fogadalmi templomtér nem kicsi-e? A középkor, de a későbbi korok is, temp­lomaikat nem állították be sohasem egy nagy­szabású ut tengelyébe, vagy végébe, .vagy egy nagy íér közepébe, hanem mindig kisebb te­rek egyik oldalára, vagy sarkába. Nézzük meg csak a világ egyik legszebb templomát, a bécsi Szent István-templomot, van-e tér egyáltalában körülötte ? A prágai Thein Kirche, a veronai Dóm, a strassburgí Münster, a lübecki Dóm, a müncheni Frauenkirche, az ulmi Münster, mind kör ülepített helyen vagy kis tereken állanak. Budapest legszebh templomainak egyike, az egyetemi templom.­a belső restaurálása által, sajnos, művészi szempontból nagyon értékevesztett Ferenciek temploma., a Jézus szive-templom, a győri székesegyház, egyik sem áll valamely nagy ut tengelyében, vagy végében. Sőt a legtöbb templom még szabadon sem áll, hanem bs van epitve a térnek valamely oldalába. Rómá­ban, az örökvárosban, 255 templom között egyoldalán 41, kétoldalt 96 háromoldalt 110 és négy oldalt ket templom van körulspitve és csak 6 áll teljesen szabadon, Camilío Sitté adatai szerint. A templomoknak nagy terek közepére, vagy utvonalak végébe, vagy ten­gelyébe állítása csak a barokk-korszak után, a nagy barokk-paloták környékének térkép­\ 7000 fealériás pécsi tojásszén teljesen uóloha s kokszot, oorosz-síienet. ft pírsi ÍJánvAU képviselete: A E& ru S rr* S Kölcsey 'ícca 11. glWI fi •"fon '1 01

Next

/
Oldalképek
Tartalom