Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)
1929-12-07 / 279. szám
1929 december 7. l)f-3 vr'.r;v \ KOKSZ .iK n • mag > n a Pengő SZEGE» kelemen-ucca CipOK SP' í" P ! i f" ff • r? í Ferii fekete fuzos cipók (egyes párok). . . . A DÉLMAGYARORSZÁG REGÉNYE: IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ Iria: Feiks Magda 15 — Utazunk, fiam! — mondta Marikának. — Megyünk Eastbaurneba — s a szeme ellágyult, — Alig változtam valamit, mióta olt voltam, — gondolta. Marika pedig ezt gondolta: — Utazunk, — de nem Angliába! Dalolva járt-kelt a házban. A kommün legsötétebb napjaiban ő vigasztalt mindenkit. — Honnan vesz ez a kislány ennyi derűt, — kérdezlek Charlotíe asszonytól a barátnői. Senki se tudta, hogy Marikának egy kék levél adott ennyi erőt. Egy kék levél és benne néhány olasz szó. Marika a kertben sétált, meg-megáilt a kerítésnél és átnézett a szomszéd telekre. — Nézze anyám, milyen gyönyörű. Minden évben az az érzésem, hogy ilyen szépek míg sosem voltak a fák, — nevetett Charíotte aszszonyra, aki e percben suhogott át a kerten. — Ezeket sem a divat öltözteti, mégis milyen tökéletes a ruhájuk. — Marika a fákra nézett. — Tíz fa — liz menyasszony. — Nekem már egy menyasszony is elég tunk, Marika. Majd meglátod, micsoda város London! El leszel ragadtatva. Látod ilyenkor fáj nekem igazán, hogy szegény apád olyan korán meghalt. Ha két héttel tovább él, most bárónő vagy és májusban bemutatnak az udvarnál. Szegény János, sosem tudott az embernek örömet szerezni. Ebéd után igy szólt Charíotte asszony; — Jó lenne, ha lehozatnád a kofferokat, Marika, flolnap kezdünk csomagolni. Elpakolunk mindent, ami megmozdítható. Ki tudja, mikor jövünk vissza. Arra gondolok, megbízhatnánk az ügyvédünket, adja el ezt a házat, ha majd itt megváltozik minden. Mond, minek nekünk ez az öreg ház a pesti várfal alján, ha Nizzában a Negrescoban lakhatunk? Ö, c-sak már hotelt látnék, hallanék, szagolnék! Mondtam ugy-e, ne jöjjünk vissza. Persze, a ház eladásához a te beleegyezésed szükséges. Nagykorú vagy. Szegény apád, aki furcsa ember volt, Isten nyugosztalja, ugy rendelkezett, hogy ezt a házat te örökölöd... — Hogy hasonlítasz rá, Marika!... —mondta „ i egyszerre szinte ijedten, mikor felnézett. A lenne, — válaszolt Charíotte asszony és egye- | barna hajerdő alól a János szemei néztek rá nesen Marika szemébe nézett. —Da csak ha hűvösen elszántan, jó partit csinál!... — Mars innen! — kiáltott — — ™ a kutyára, lábára lépett és becsapta a kert kapuját Jacky, a Marika gyermekkori kutyájának leszármazottja vinyogva és sántítva futott a gazdájához. De Marika — bár Jacky háromszor is meglökte, hogy egy kis részvétet csaljon ki belőle, — mozdulatlanul állt a kerítésnél. Barna fején, kék ruháján játszott a nap. Jacky az arcán, a szemén látta, hogy vár valamit, hogy nagyon figyel. Vadászpózba helyezkedett hát ő is. Odabent a házban egyszerre megszólalt egy csengő. Marika megrázkódott. Aztán futott, repült. — Hajrá, — gondolta Jacky és rohant ntána. Az ebédlő ajtaját azonban az orra előtt csukta be Marika, A telefonhoz szaladt odabent, — Francesco? Jó reggelt drága! Igen nagyon Jól! Egy hét óta, mióta itt van, nagyon jól. Mint egy madár... Repülni tudnék... Hogy mernék-e repülőgépen?... Azt nem tudom... Sosem próbáltam... Honnan?... Jugoszláviából. A barátja: Gino vinne bennünket?... Hogy az anyámmal beszéltem-e? Jaj Francesco, még most se... Nem merek vele beszélni... De igérem, igérem, hogy holnap. Ma? Ne ma! Ma találkozunk. Ma csak örülni akarok. Délután ötkor... Igen... A Várkertben. Charíotte asszony ragyogó arccal tért vissza aélben. — A Dasszusaink rendben vannak. Utazha— Nekem ez a ház mindennél drágább, anyám. Nem egyezhetem bele abbaj hogy eladjuk. Gyűlölöm a hotelokat. — Micsoda hang ez, Marika? Hogy mered tegyélölni azt, amit én szeretok? Ugy látszik, az én házamban is kitört a forradalom. Indulj és kezdj csomagolni. Marika nem mozdult — Édesanyám, én nem mehetek magával. Francesco itt van.. _ — Francesco? Ki az? Charlotíe asszony azt remélte, hogy akit ő nem ismer, az nem is létezik. — Francesco Chiaramontcsi. Szeretném, ha megtanulná a nevét, mert hamarosan engem is igy fognak hivni. Charíotte asszony szép arca hirtelen megváltozott s mint hajdan az apja, Marika sem tudta feltartóztatni a vihart. Ezúttal* azonban méltó ellenféllel állt szemben. Nővel, nem férfivel. Marika nyugodtan, hűvösen nézte. — Várok anyám, mig megismeri Francescot. Várok, amig Velencébe jön és meggyőződik, kicsoda és elállók ettől a házasságtól, ha egyetlen komoly ellenvetése lesz. — Már most Van! — kiáltott Charíotte aszszony fuldokolva. — És nem is lesz komolyabb' ellenvetésem, mint az: hogy nem akarom, nem akarom, nem akarom! Néhány óra múlva nagy járáskelést hallóit Marika, aki a szobájába i'út. — Lehozták a bőröndöket, — gondolta. Majd Charíotte asszony izgatottan sietett át a kerten. Végül csend lett a házban. Marika halkan ment át anyja szobájába. A toalett-asztalon több volt az üveg, a tégely, a ráspoly, a csíptető és más harci szerszám, mint valaha. Látszott, hogy megerősödött Charíotte régi ellenfele, az öregség. A levegőben ansol párfőm fanyar illata lebegett. Charíotte asszony nem szerette mostanában az édes illatokat. Hervadó szépsége mellett ugy hatottak, mint tubarózsa a halott mellett. Az asztalon feküdt Charlotíe asszony brilliánsbrossa: a kígyó; Zöld szemévei rávillant Marikára, mint Charíotte asszonyra Eastbourneban, mint Évára a paradicsomban. Marika egy kis kulccsal kinyitotta az asztal fiókját, anyja passzusa alól kivette útlevelét, és papírjait, bezárta a fiókot. A kulcsot kidobta az ablakon, messze a szomszéd telekre. Holnapig ne lehessen a fiókot kinyitni. Aztán ő is elsietett hazulról. Mire hazajött, sötét volt már. A kaputól nem messze elbúcsúzott Francescotól, aki idáig kisérte. — Isten veled Francesco. Holnap reggel mégegvszer megpróbálom s ha nem sikerül... — Bár ne sikerülne, drágám!... Francesco boldog volt és erőszakos. — Csak arra kérlek: tartsd bc, amit Ígértél: becsomagolsz most mindjárt, ugv-eCarina?! Két óra múlva itt lesz az autó a csomaaiaidért 'Folyt, köv.) 1'cSclös szerkesztő: PÁSZTÓ» JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Myomdavállalal Itt. könyvnyomdájában.