Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-06 / 278. szám

SZEGED. SzerReíríőíéa: Somogy! ucca 22. I. era. Telefon: 13-33.'Kiadóhivatal, kOlcéSnkOnyvttr (egylroda : Aradi ucca S. Teleion: 30ö. - Nyomda • LCw Upól ucca 19. Telelőn : 16-34. Távlrnll ét levélcím: DélmagyaroniAg Sxeged. Pénlek, 1929 december 6 Ara 16 fillér 2 2 V. évfolyama, 2VO. szám •BtMMIMKFW ELŐFIZETÉS: Havonto helyben 3-ZO vldéUen é» Budapesten 3-eo, ttUlföldön 6-40 pengő. - Egye» szám Ara hélkör» nap lí>, vasAi- 69 Ünnepnap 24 HU. Hír-, det6sek felvétele tarifa JzerlnL Megfcleník néílö kivételével naponta reggel wmmmwummm R közigazgatás egyszerűsítése 1 A háború éveit kivéve az utolsó félszázad alatt átlag minden második esztendőben egyszerűsítették a magyar közigazgatást. Most nem egyszerűsítik, hanem racionalizálják. így czebben hangzik, vagy legalább őrffy Imre képviselőnek, aki a lapoknak adott nyilatkozatában bekonferálta a várható változásokat, ez a kifejezés határozottan jobban tetszik. Kíváncsian olvastuk végig Orffy nyilatkozatát, hegy mi lesz az a nagy reform, amely racionálisabb alapokra helyezi a magyar közigazgatást, de abból csak azt az egy pozitív mondatot tudtuk kihalászni, hogy egy interjú keretei nem engedik meg a tervezett ügyrendi szabályok részletes ismertetését. Biztatást nyertünk azonban, hogy y>ha minden tiszt\iselő, kezében a kiadásra kerülő kormányrendeletekkel, el lesz telve attól a jó szándéktól, hogy azokat tényleg végre is hajtja a jogkereső közönség hasznára, ugy óriási megkönnyebbülés fog beállni«. Magyarul ez annyi? jelent, hogy a decemberre beígért reform lényegét tudni még nem lehet, de az mindenesetre olyan lesz, hogy a közönség meg lesz vele elégedve, ha a tisztviselők hajlandók lesznek végre is hajtani. ígéretnek feltétlenül szép, de egyben aggasztó. Mi ez? Hát a kormány, illetve a konferanszié ¡-zerepét betöltő szocsö-képvisejő feltételezheti azt, hogy nem minden tisztviselő lesz áthatva az üdvös kormányrendeletek végrehajtásának jó szándékától? Hát el lehet képzelni, hogy a tisztviselők fogják megameríkázni a közigazgatás egyszerűsítésének és racionalizálásának munkáját? Ugy kicsiben tudnánk erre példát mondani. Volt már egyszer évekkel ezeiőtt egy hosszadalmas ankét a közigazgatás egyszerűsítéséről, amely abban az eredményben csúcsosodott ki, hogy az aktázásban időkímélés szempontjából el kell hagyni a fölösleges címeket és titulusokat. Ne legyen Kagy* méltőságu Miniszter ur! Kegyelmes Uram!, hanem egyszerűen miniszter ur. A tájékozatlanok kedvéért megjegyezzük, hogy ez a forradalmi jellegű ujitás első ízben nem a Károlyikorszakban, hanem Tisza István gróf miniszterelnöksége idején történt. Az ujitás állt is egy darabig, de azután önmagától hatályon kivül helyeződött. Elvégre demokraták lehetünk, de a magántulajdont tiszteljük. A cím megilleti azt, aki hivatali pályán eltöltölt esztendőket, vagy másfajta javakat áldozott érte. Egyik hivatal is, másik is, visszatért a régi címzésekhez. Végezetül senki se akart a másiknál kevésbé udvarias lenni a felsőbbeknek járó címzésekben. A közigazgatási reform megbukott a tisztviselők — udvariasságán. De hát a lényeg nem ezekben a külsőségekben rejlik, hanem abban, hogy a mi közigazgatási szervezetünknek a beosztása nélkülözi a gyakorlati szempontokat. És tartunk tőle, hogy a mostani reform megint csak a külsőségekre, az aktázás módjára, az iktatás rendszerének megváltoztatására, nem pedig a lényegbe vágó dolgokra fog kiterjedni. A lényeg pedig az, hogy mindenki hangoztatja a személyes felelősségre alapított közigazgatást, az adminisztráció decentralizálását, de az összes vidéki hatóságoknak, beleértve megyét, várost, tanfelügyelőt, pénzügyigazgatót, nincsen semmi hatáskörük. Mert ott, ahol a legjelentéktelenebb, legkisebb dolgok is felterjesrtendők a minisztériumba, ahol egy mi. niszteri számvevőségi kis tisztviselő hónapokra megakaszthatja egy meg nem érett huszpengős tétel miatt az életet, olt komolyan a közigazgatás racionalizálásáról beszélni nem lehet. Es nem lehet racionalizálásról beszélni ott, ahol a minisztériumok nem irányító és felügyeleti hatóságok, hanem sokszor konkurrens, egymás útjait keresztező intézkedő szervek módjára nyúlnak bele a gyakorlati közigazgatás kérdéseibe. A népjóléti miniszter például elkanyaritotta a társadalombiztosítást kereskedelmi kollégájának resszortjából. Igaza van, mert ez hozzá tartozik. A mezőgazdasági munkások biztosítását azonban a földmüvelésügyi miniszter már nem adta oda neki: Következés: a falusi jegyző, mint minden miniszteri intézkedés legalsó fokú végrehajtója, kétféle rendeletet kénytelen tanulni és kétfelé tartozik levelezni. Ugyanígy lóg a mezőgazdasági szakoktatás kérdése a kultusz és földmüvelésügyi minisztérium között. Az államvasutnak van külön igazgatósága, élén egy államtitkári rangban álló vezérigazgatóval, a kereskedelmi minisztériumban pedig van egy külön vasúti és hajózási főfelügyelőség, ugyanannak a munkának újólagos elvégzésére. A külkereskedelmet a kereskedelmi minisztérium csinálja, de külön külkereskedelmi osztálya van a külügyminisztériumnak i$. -Vájjon nem kellene a racionalizálást itt megkezdeni'? És ha végignézünk áz úgynevezett külső hatóságokon, nem tapasztalhatjuk-e itt is a felesleges erőpazarlásnak a rendszerét? Mire való a külön csendőrkerületi és a külön rendőrkerületi főkapitányság? Hát nem ugyanazt a rendfentartó szolgálatot végzik mindketten és nem ugyanazon belügyiminisztérium alá tartoznak? Ha már vannak a vidéken másodfokú hatóságok, miért, nem fedik ezeknek kerületei egymást? Miért más a körzete a rendőrfőkapitánynak, a csendőrkerületi pn-. rancsnoknak, a királyi Ítélőtáblának, a tankerületi főigazgatónak, a postaigazgatónak és a közigazgatás autonom szerveinek? Csak nem azért, hogy több legyen a fölösleges levelezés és bármelyik hivatalfőnöknek ne csak egy, hanem több társhatósággal kelljen állandóan leveleznie? Ez az egy jelenség, hogy az egyes közigazgatási ágak egységei nem fedik egymást, egyebet nem eredményezhet, csak tömérdek ember-, idő- és ruunkapocsékolást. Itt, ezeknél az alapvető jellegű kérdéseknél,' ne pedig az iktatókönyvek formuláréin tessék megkezdeni a közigazgatás racionalizálását. Mindenekfelett pedig tessék megértetni, különösen a iegalsórangu tisztviselőkkel, akikben legerősebben szokott buzogni a hivatali öntudat, hogy a hivatal nem öncél, hanem j az ügyek intézésének eszköze. Akkor lehet j majd a közigazgatás eredményes reformját ós ! egyszerűsítését reményiem. Óriási vi§ar a parlamentben Bud.apesíi Hírlap milliárdos P. IC Ri31csönei ügyében Friedricfj írtierpellációfa a vidéki kormány lapoknak — köztük a szegedinek — juttatott sokszázmilliós szubvenciókról Budapest, december 5. A képviselőház mai illésén rekordszámban jelentek meg a képviselők. Háromnegyed 11 óra után vált bizonyossá, hogy Friedrich István elmondja interpellációját. A hir pillanatok alatt elterjedt a folyosókon és amikor 11 órakor megnyitották az ülést, pillanatok alatt megteltek a jobb- és baloldali padsorok. Sci'ovszky Béla belügyminiszter benyújtja Budapest székesfőváros törvényhatósága és kerületi választmányai újjáalakulásának elhalasztásáról szóló törvényjavaslatot, amelynek tárgyalására kéri a sürgősség kimondását. A Ház többsége a sürgősséget megszavazza. Ezzel ki is merül a napirend és az elnök napirendi indítványt tesz. Javasolja, hogy a legközelebbi ülést holnap, pénteken délelőtt 10 órakor tartsák és napirendre tűzzék ki a Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága és kerületi választmányai újjáalakításának elhalasztásáról szóló törvényjavaslatot. Kábák Lajos az elnöki napirendi indítvánnyal szemben javasolja, hogy a holnapi ülésre a munkanélküli segélyezésről régebben benyújtott indítványának megindokolását tűzzék napirendre. BeUileu István gróf miniszterelnök: Nincs kifogásom az ellen, hogy a munkanélküliség kérdését letárgyaljuk egy napon, de még a karácsonyi szüuet előtt.. A többsé.g megszavazza az elnök napirendi indítványát. Az elnök ezután jelenti, hogy Bessenyev Zénó és társai indítványt nyújtottak be, mely szerint a képviselőház a fővárosi mandátumok mejihoszszabbitásáról szóló törvényjavaslatot nyolcórás ülésben tárgyalja. Negyedórás szünet után Pitky Endre nyitja meg újból az ülést és átadja a szót Friedrich Istvánnak, hogy előterjessz.' sürgős interpellációját, . Friedrich István általános . figyelem és érdeklődés közben kezdi: — Interpellációmat a budapesti királyi ügyészség 97.976—1928. számú határozatával kezdem, mellyel a Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Ujságvállalata Rt. felelős tényezői ellen tett feljelentés tárgyában a nyomozást megszünteti. Ennek a határozatnak az indokolása során a 13. oldalon a kővetkezőket mondja a királyi ügyészség: • »A nyomozás során a Pénzintézeti Központtól beszerzett és az iratok kőzött levő 14.177. számú kimutatásból megállapítható, hogy a Pénzintézeti Központ által nyújtott 10 milliárd korona kölcsön folyósitása 1924 január 23-ától 1926 julius 5-éig terjedő időben több alkalommal, mintegy 10 rész. létben és pedig a kölcsöntőke nsgyobb részének folyósitása 1926 május 17. napja előtt történt.« — Ez az ügyészségi határozat 1928 december 28-án történt és dr. Strache Gusztáv királyi főügyész irta alá. A nyomozás során az államrendőrségnez a P. K. részéről a fentemlitett kimutatás 1928 április 13-i kelettel 14.177. számmal érkezett be Ebben a következőket olvasom: >A Rákosi Jenő B. H. Ujságvállalata Rt. cég elleni követelésünk — ezt a P. K. mondja — 1927 december 31-iki értékkel 10.483 millió koronát, azaz 838.653 pengőt tesz ki. E követelésünk biztosítására az egyes kölcsönök folyósításával egyidejűleg jelzálogot szereztünk a Rákosi Jenő B. H. Ujságvállalat Rt. cég tulajdonában levő VIII., József-körűt 5. szám alatti háromemeletes épületre.« — Itt meg kell állanom és két kérdést kell feltennem. Az egyik kérdésem az, hogy hogyan jutott a P. K. ahoz, hogy ilyen nagy összegeket egy magánvállalatnak hitelezzen? (Élénk helyeslés és taps a baloldalon) . Rassay Károly: Tisztviselői kölcsönre uincsen pénz!