Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-04 / 276. szám

4 DÉLM.UIY AHÍ)ÜS/-4(J 192il december l. sabb hőmérsék mellett az idő jobbára ködös. Prognózis: Az időjárásban lénueges változás nem várhaló. Szeged: 3.1 C 'A szegedi egyetem földrajzi intézetének me­den, Szegeden, a hőmérő legmagasabb állása 9.8 fok Celsius, legalacsonyabb 3.1 fok Cel­sius, a barometer adata nullfokra és tenger­szinre redukálva reggel 762.8 mm., este 765.6 mm., a levegő relatív páratartalma reggel 100 százalék, délben 100 százalék. A szél leorológiai obszervatóriuma jelenti, hogy ked- » iránya nyugati, erőssége 1—2. Kői téli kabátok már 28 psngötfi! részletre is kaphatók Làmz Jenénél 277 Szened, Széchenyi tér 13 íBarcsay-patika mellett) Kél hónap óla nem adott hirl magáról egy Indiai óceáni sziget Páris, október 3. A lapok fokvárosi jelen­tést közölnek, mely szerint az Indiai Óceánon fekvő és francia birtokban lévő Saint Paul szigetről október 9. óla nincs semmi hir. A Fokvárosból elindult Euripides gőzös, amely Ausztrália felé tart, utasitást kapott, hogy vál­toztassa meg útirányát és keresse fel a szigetet annak megállapítása végett, mi a: oka a már kéthónapos hallgatásnak. A berlini Erdélyi-eset Guiimann fogorvos megfojtotta feleségét Boriin, december 3. Berlintől nem messze, az oderaparti Schwedt városban évek hosszú sora óta praktizált dr. Fritz Guümunu, aki jó ideig a város legkeresettebb fogorvosa volt. 1919-ben telepedett le Guttmann doktor a csendes városká­ban és megjelenésével, jó modorával, szaktudásá­val csakhamar az első helyet vivta ki a schwedti orvosok közölt. A bíróság lesz hivatva kiderítem, hogy milyen Körülmények idézték elő a most gyilkossággal vá­dol! doktor életében a meglepő változást. Tény az, hogy körülbelül két esztendővel ezelőtt Gutt­mann életmódja teljesen megváltozott. A kis vá­rosban csodálkozva látták, hogy a fogorvos éjs'za­kár ól-éj szakára a szoniszéáos nagyobb városokba oson, egyre jobban elhanyagolja a prukszisál, a kezelésnél a legnagyobb hibák»! kövjl el és végül már egymásután küldözgeti el még el nem maradt betegeit. Mindennek következtében pár hónap le­forgása alatt a doktorfamilia anyagi helyzete tel­jesen megváltozott és bár a fiatal asszony mindent megtett, hogy leplezze szomorú helyzetüket, nem maradt titok, hogy Guttmannék a legnagyobb anyagi gondokkal küzdenek. Történt aztán, hogy a fogorvos halálos izga­fomban felhívta a rendőrséget és közölte, hogy feleségéi a fürdőszoba padlóján holtan találta. Az orvos szaggatott előadásából kiderült, hogy felesége rosszul érezte magát, csak tizenegy órakor kelt fel és ekkor fürödni akart. A gázkályhával azonban valami baj volt és Guttmanné, hogy meg­lazíthassa a gázcsapot, felszállt a létrára, de el­szédült. . — Csak így magyarázhatom" — ismételgette két­ségbeesetten doktor Guttmann —, fenn a létrán tatán elvesztette eszméletét és lezuhant. A rendőrbizottságnak már az első pillanatban valószínűtlennek látszott az eset és különösen fel­tűnt, hogy az állítólag lezuhant asszony nyakán fojtogass nyomai mutatkoznak. Kedden esett le állítólag a létráról Guttmanné. Az előző szombaton pedig a most már teljesen vagyontalan, nagy anyagi zavarokkal küzködő or­vos, akinél, egy fillér sem volt, nagy életbiztosítást kötött, ötvenezer márkára biztosította kölcsönösen a házastársak életéi, tehát az egyik házastárs el­halálozása esetén 50.800 márkát kap a biztosiló­társaságtól a másik. Most már kutatni kezdték Guttmann első felesé­ge halálának körülményeit is és egyszerre csak egész más színben tünt fel a nemrég még népszerű és közkedvelt orvos előélete. Schweldbe való köl­tözése előtt vesztette el Gultmann első feleségét. Az asszony ágyban feküdt, morfiumfecskendőt szo­rongatott kezében. Guttmann pedig mindenkinek mesélte: — »Mindig feltem a katasztrófától, szegény már évek óta morfinista volt.« Erről azonban a legközelebbi rokonok és ismerő­sök sem tudtak semmit, de vájjon ki mert volna kétkedni a feddhetlen orvos szavaiban. Most már azonban kétségtelennek látszik, hogy a schweidti fürdőszobában a negyvenéves dr. Guttmann már a második feleségét gyilkolta meg. Poszthumus Interviu Clemenceauval ,4 békeszerződés nem tökéletes. (A Délmagyarország párisi levelezőjétől.') A l'Illustration jövő héten megjelenő szá­mában poszthumus intervjut közöl Cle­menceauval, amelyet az elhunyt állam­férfiú magánütkára folytatott a »tigrissel« és amely Clemenceau utolsó politikai kije­lentéseit tartalmazza. Az intervjuból ki­tűnik, hogy Clemeuceau álláspontja a bé­kekötés óta mitsem változott és ha tőle fügőtt volna, ugy a gyűlölet egy-e nagyobb mértékben tombolt volna. A Illustration szerkesztőségének előzékenysége folytán a N «g*——raii 111— 1 • minim következőkben már ma módjában van kö­f zölnie a poszthumus iutervju lényegesebb I részeit: — Azért tartjuk megszállva a Rajna-vidékét, . mondotta többek között Clemenceau, hogy őrköd­! jünk a békeszerződés betartásán. Ha a »bochc«-ok teljesitik kötelezettségeiket, akkor kivonulunk. Ha nem teljesitik, ugy ott maradunk, még 15 éven tul is, akár 100 évig is, ha ez szükséges, egész addig, áruig mindent megfizetnek, amivel a versaillesi szerződés értelmében tartoznak. Ki olvasta azon­ban el a versaillesi szerződés szövegét? Ha a Gá-ef>hé Bemberjselyem harisiyák VI MV kékróka, acél. füst, kék, kreol uj, dlvalszinckben érkeztek, gyári lerakat 366 iPollák Testvérek Uék®mu y> és Széchenyi fér. 18 havi részletfizetésre Philips Rádió DÉÜY gépáruhézto&Bi Gramofonok, Pfaíf varrOgepeh, heréhperoh. - Nagy javító miihely. hálózati készülékek, anódpótlók, hangszórók 60 Rajna-vidékét kiürítettük €s a »boche«ok ujbó! megszegik kötelezettségeiket, akkor ismét megszáll­juk a Rajna-vidékét a békeszerződés idevágó ren­delkezéseinek értelmében. Szóval a Rajna a mienk. Mit akarunk még? Szálljuk meg végleg a Rajna­vidékét? Ez annexió lenne. Az annexió szó azon­ban nem időszerű. A Rajna-vidékének annektálása azt jelentené, hogy tönkretesszük azt, amiért küz­döttünk. Meg kellett volna mondanunk az angolok­nak és amerikaiaknak, hogy a Rajna-vidékét ma­gunknak követeljük. Az angolok és amerikaiak azonban azt felelték volna, hogy olgasvalamit aka­runk elvenni, ami nem a mienk. Utóvégre hárman voltunk, akik a vadállatot leterítettük. A beszélgetés további folyamán a titkár megemlítette, hogy a szélsőséges francia nacionalisták szemére vcük Clcmenceau­nak, hogy nem kísérelte meg Németország egységét megbontani. Erre a »tigris« igy. válaszolt i — Könnyű ilyesmivel előhozakodni. Miként bont­hattam volna meg Németország egységét? A győz­tesek közül egyedül én képviseltem a kontinen­tális érdekeket. Anglia és Amerika szemben állot­tak velem. Németország pedig szilárd egységet mutatott. Az egyik német városban, amely francia megszállás alatt volt, a »bochei-ok katonáink és tisztjeink szemükláttára legyűrték azokat a Rajna-vidékieket, akik önálló politikába kezdtek és fel akarták venni a diplomáciai kapcsolatokat a franciákkal. Megfojtották őket, felmetszették ha­saikat. Bémes A szemrehányás tehát épp olyan jogosult mintha azt hoznánk fel, hogy miért elégedtem meg az 1870. évi ha­tárokkal ? Miért nem valósítottam meg Nagy Károly birodalmát ? Még a Saar-vidékét is csak nehezen tudtam megszerezni. Mi lett azonban a Saar-vidékéből? A francia nép erre Poincarétól és Briandtól kérjen választ — A versaillesi szerződés értéke alkalmazásától függ. Ki kellett volna tartani az én szellememben. Mit teltek azonban utódaim? Semmit. Beszédeket tartottak, szónokoltak. — Mások azt mondják, hogy a béketárgyalások idején szakitanom kellett volna a szövetségesek­kel. Majdnem meg is tettem. A versaillesi szerző­dés nyilvánosságra hozatala előtt 48 órával Lloyd George csupán kétévi megszállásba akart bele­menni. Többről tudni sem akart. Szerencsére Wil­son rendbehozta a dolgot. — A békeszerződés nem tökéletes. Ezt kész­séggel elismerem. Tökéletes dolog volt azonban a háború? Négy évig tartott, amíg tudj" Isten hány nemzetnek sikerült Németországgal elkészülni. Az egész földkerekségről kelleti összeszednünk szö­vetségeseinket, még négereket is kellett toboroz­nunk. A háború alatt már húszszor azt hittük, hogy végünk van. Ezekulán mondottunk volna le szenvedéseink és munkánk eredményeiről? Két hétre, hogy visszavonultam a kormány vezeté­sétől, utódaim azonban már lemondottak II. Vil­mos kiszolgáltatásáról és mindazoknak kiadatásá­ról, akik gyilkoltak, raboltak és gyújtogattak. Az én békeszerződésem szerint Németországot le kellett volna fegyverezni. Utódaim azonban Spaban és másutt állandóan kitolták a lefegyverzési határ­időt, megszabadították ellenőrző bizottságainktól és a »bochc«-hadsereg most már újra fegyverke­zik, a »boche«-gyárak újból ágyukat és gépfegy­vereket gyártanak és — az egész világ ezt rendben­levőnek találja.. . Eddig szól a tigris utolsó inlervjuja. Az első rakéía Horstfürdő (Keleti-tenger) december 3. A legközelebbi napokban végbemenő első rakéta­kísérletekre minden előkészület megtörtént. Amint kilátás lesz derült időre, a tenger part­ján erre a célra elkészített területen egy két méter hosszú kisérleli rakétát lőnek ki. A rakétát iv alakban lövik a levegőbe. Tulajdpn­kép az Oberth-féle nagy rakéta elméleti szá­mításai érdekében történik a kilövés, mert a nagy rakétát néhány hét múlva Amerika felé szándékoznak útnak indítani. A kisérleii rakéta kilövésének eredményétől függ, hogy milyen változtatásokat' végeznek az amerikai rakétán. Ugyancsak ennek eredményétől függ az Oberth-féle rakéta kilövésének időpontja is. •'.wwijjijav '«MwaimngMi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom