Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-04 / 276. szám

SZEOED. MerketstOiéa: Somogyi ueca 22.1. em. Teleion: 13-33.^KladAhlvatal, &Dlc*OnkiInyTt&r «« Jegyiroda : Aiadl ucca 8. Teleion: 306. - Nyomda ; löw Llpól ueca 1». Telefon : 16—34. TAvlrntl és levélcím: Délmagyarointiig S*eged. Szerda, 1929 december 4 Ara 1в fillér V. évfolyam, 269. szám •IIWIHIHIHI™ ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 Vidéken és Budapesten 3-60, kUIWldün Ö-40 pengA. ' Egye« uám Ara hétköznap 16, vaMkr- é« Ünnepnap i4 Ull. Hirdelések felvétele tarifa szerint. Meqfelenlk nétfö Kivételével naponta reggel Egyedül A Petit Párisién ma ideérkezett száma feltűnést keltő cikkben számol be a keleti jóvátételi kérdésnek a hágai konferencia elé kerülő anyagáról. A beavatottnak látszó lapközlemény szerint a nagyhatalmak a kisántánt javára lemondottak a Magyarország által 1943. év után fizetendő jóvátételi összegekről a kisántánt államai javára, hogy ily módon segítsék fedezni a magyar ellenköveteléseket. A kisántánt államai most egymásközött tárgyalnak afölött, hogy a nagyhatalmak által átengedett jóvátételi összegekben milyen arányban részesednek s milyen arányban számítják be a dologi szolgáltatások címén eddig kapott előlegeket. A cikk fölsorolja, hogy mit kap Jugoszlávia, mit kap Románia, mit kap Görögország és mit kap Csehszlovákia, a beavatott cikkíró éppen csak azt nem jelöli meg, hogy ezek az országok miből kapják a szolgáltatásokat. A kisántánt államai egyelőre azon osztozkodnak, amit Bulgária megtagadott s amit Magyarország megadni nem hajlandó. A jóvátételi konferencia határozatai ahoz a váltóhoz hasonlítanak, amelyek az adós nevére intézvényeznek, de amelyet az adós elfogadóként nem ir alá. A keleti jóvátételi konferencia egyelőre nem is végzett más munkát s a Hágában összeült konferencia bizonyára nem is fog más föladatot teljesíteni, mint megállapítja a követelések összegét és a részesedés arányát. Azután majd kereshetnek adóst, aki azt megfizesse. Magyarország elvesztette népének felét, elvesztette területe kétharmí drészét, elvesztette természeti kincseit és pengőmillíárdokkal fel. mérendő emberi alkotásait s most azt követelik tőle, hogy ő fizesse meg ennek a rettenetes amputációnak költségeit. Nem voít elég az a véres naluralia, amit elvettek tőlünk, a vér után követelik az aranyat a belátásnélküli hatalmak. Bármilyen elméleti jelentőségű is egyelőre ez a követelés, mégis sötét árnyékként nehezedik az ország jelenére és jövendőjére. Mit várhatunk mi ebben az elnyomorodott magyar életben, ha másnak számára kell dolgozni, másnak számára kell termelni s az éhező és lerongyolt magyar dolgozó elől jóvátételi fizetések formájában kell elvonni a tengődő élet legprimitivebbb feltételeit. Hol vannak most külföldi barátaink, azok az államok, melyek siettek velünk barátsági szerződést kölni, amikor Magyarországra mint katonai fölvonuló terepre volt szükségük, de amelyek épp oly sietve tagadiák meg barátságukat s álltak be hitelezőink kérlelhetetlen sorába, akkor, amikor mi is igényelhettünk volna tőlük támogatási és helytállást. Hol vannak azok a fényes külpolitikai sikerek, amelyek a magyar belpolitika tétlenségét és meddőségét aranyozták be s melyek jogcímül szolgáltak a belpolitika »okavcszlett« uralma számára is? Hol vannak külföldi barátaink, akik eSy_egy pezsgős dáridó és Budapest éjjeli életének közigazgatási s mütanrendőri bejárása után vállveregető leereszkedéssel tudtak dikciózni arról, hogy a magyar igazság feltartózhatatlan s hogy a világ lelkiismerete s Európa népei türelmetlenül várják már azt a mielőbbi pillanatot, melyben történelmi igazságot szolgáltassanak az anyagi és szellemi javaiban megcsonkított magyar nemzet számára. A népek családjában megint izoláltan áll a magyarság. Sem barátja, sem támogatója, sem szövetségese s csupa éhes szomszéd környékezi. Nincsenek politikai pártjaink, melyek elég hatékonyak volnának egy európai szolidaritás megszervezésére, nincsenek politikai irányzataink, melyekben Európa népei a maguk történelmi és társadalmi törekvéseinek érvényesítőjét látná, nincsen olyan hangú szellemi mozgalmunk, mely felénk tudná fordítani a világ érdeklődését és a világ részvétét s nincsenek olyan nagyjaink, akik a világtörténelemmel folytatott nagy perünket a perujitás bírósága elé el tudnák juttatni. Mi arról vitatkozunk, hogy a budapesti közgyűlésbe hány tag kinevezésével hígíthatja föl a kormány az önkormányzati választások eredményét, arról tárgyalunk, hogy a törvényhozás milyen kozmetikai műtétet végezzen a Balaton szépségének megőrzésére, arról alkotunk törvényt, hogy a katonatiszt a polgárral szemben a saját maga fegyveres bírája s a maga Ítéletének nyombani végrehajtója lehet még tanuk jelenléte nélkül is, olyan kérdések megvitatásával tákozoljuk az időt és energiát, melyek a legtávolabbi összefüggésben nincsenek azokkal a problémákkal, melyek a jelen nagy feladatait s a magyar jövendő nagy lekötelezéseit a megvalósulás útjára terelné. Diskréció, — éneklik a szegedi színházban, diszkréció, — tanácsolják a magyar politika felelősei, csak senki ne lebbentse meg azokat a kulisszákat, melyek mögött a magyar élet vonaglik s melyek előtt az élet nagy imitátorai a semmittevést lázas tevékenységgé dekorálják. A belgrádi földművelésügyi minisztérium ötödik emeletéről levetette magái egy miniszteri titkár, mert visszaélések miatt Se akarták tartóztatni CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.') Belgrádból jelenük: A földmüvelésügyi minisztériumban kedden megjelent két detektív Oblál Ferenc miniszteri titkárnál, akit felszólítottak, hogy kövesse őket, mert különböző visszaélések miatt feljelentést tettek ellene. A titkár engedélyt kért arra, hogv az i íróasztalában levő ügydarabokat kollégájának átadhassa. Amíg ezt végezte, a detektívek kimentek a folyosóra, mire Oblát titkár hirtelen az ablakhoz ugrott, jelrántotta a szárnyakat és az V. emeletről az uccára vetette mayát. Szétzúzott tasakkal. holtan terült el a földön. ¡vezesi terve Nem lesz kultuszminiszter! »kullur politikai« kinevezés Budapest iskoláiban Budapest. december 3. A képviselőház közigazgatási bizottsága ma délelőtt folytatta a fővárosi törvényjavaslat tárgyalását. Az 53. szakasznál Wolff Károlynak az előadói módosítással szemben. amely a kerületi elöljáróságok hatáskörét rendeleti uton kívánja szabályozni. alkotmányjogi aggál\ai vannak. Szilágyi Lajos helyesli Wolff Károly állásfoglalását és nemcsak alkotmányjogi, hanem politikai célszerűségi szeniBontból is hibáztatja a szakaszt. Scitovszky Béla belügymínisz'er utalt arra, hogy a javaslat egyik 'leglényegesebb szakaszáról van szó, ebben azonban politikum nincsen. Hozzájárul ahoz, hogy a kerületi elöljáróság hatásköréről e törvény életbeléptetésétol számított három éven b?lül törvényjavaslatot terjesszen elő. Az 55. szakaszná!, amely a kerületi előljáró ügyköréről szól. Useíly Béla kisebb módosítást ajánlott. Wolff Károly helyesli, hogy a törvény lehetőséget ad körzetek alakítására. ScÜovszky Béla miniszter hangsúlyozta, hogy az autonómia egysége feltétlenül megóvandó. Hozzájárul az előadó módosításához. A bizottság a szakaszt az előadó módosításával fogadta el. A kerületi városbiróról szóló 56. szakasznál Platlhy György előadó azt kívánta, hogy a kerületi városbíró csak az legyen, akinek bírói, vagy ügyvédi képesítése van cs hogy a városbíró ne lőhessen gyakorló ügyvéd. Scitovszky Béla miniszter elfogadja Platthy György indítványát. A bizottság ezután áttért az állások betöltéséről szóló szakaszok tárgyalására. A fizetési osztályokról szóló 57. szakasznál Buday Dezső indítványozta, hogy a főszámvevő! az állam díjaz?«. ne pedig a főváros. A bizottság az első pontot változatlanul elfogadta, míg a második poutot törölték. Az 58. szakasznál, amely az állások betöltésének módjáról szól, Buday Dezső terjesztett be kisebb módosító indítványt. Szilágyi Lajos nem fogadja el azt a rendelkezést, hogy a polgármester az állások betöltése alkalmával a kinevezendöket köteles legyen a fop.il. gármcslei'nek bejelenteni. Kozma Jenő helyteleníti, hogy tanügyi kinevezéseknél a kultuszminiszter jóváhagyására legyen szükség. Bethlen István gróf miniszterelnök szerint a kultuszminiszteri jóváhagyás nem volt benne a belügyminsizteri javaslatban, hanem fZt a minisztertanács határozta el, E kérdésben semmi pcrlpoüíika nem vezette a minisztertanácsot. Tisztán országos szempontok késztették erre az állásfoglalására. Meggyőződése, hogy a fejlődés fokozatosan az állami közoktatás felé vezet. Budapest az ország szive, itt vannak a legfontosabb kultúrintézmények, amelyek csaknem mind a főváros kezében vannak. Országos kulíurpoiUikai szempontból szükséges bizonyos állami befolyás bevcze'éSe. Elvileg a kultuszminiszter kinevezési jogát tartja helyesnek. Györki Imre, Wolff Károly és Petrovácz Gyula felszólalásai után Scitovszky belügyminiszter hangoztatta, hogy a székesfővárosi tanszemélyzet kinevezésénél az áilunihaialoinnak bizonyos jogot kell szoriEani. Abban, hogy a kultuszminiszter befolyást kap a kinevezésnél, nem pártpolitikai, hanem országos szempontok a döntök. A kormányzatnak keli ingerenciájának lenni arra a 4000 főnyi személyzetre, amelyre a főváros fiatalságának acvfiiísét rábízzák. Az országra nézve n?m közöm-