Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-29 / 296. szám

IS29 decemSer 29. ÖÉLMA (»YA R OR S Z AG 15 A DÉLMAGYARORSZÁG REGÉNYE: IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ Irta: Felks Magda 28 Mária sápadtan állt szemben FrancescovaL Most mit feleljen. Mit mondjon, mikor maga sem tudta, miért szomjazik annyira valami után, ami betölti az életét. — A hétköznaptól, a kicsinyességeklől szeretnék szabadulni, — mondta gyengén. — Nem kedvesem! Majd megmagyarázom In neked: mi itt a baj. tőlem vágyódsz el, tőlem! Tőlem, akié soha nem is voltál. Mert tud meg ezt, Marika: jégből vagy, mint az anyád. Hideg vagy és ennél nincs borzasztóbb- Mindig azt hittem: hozzám szoksz, ugy fogsz szeretni, ahogy más nők tudnak... de nem! Te csak az eszeddel, te csak a jóságoddal szeretsz, nem a véreddel, nem az ösztönöddel. Már pedig feloldhatatlan kapcsokat csak ez teremt. Az elébb oly makacs és zsarnoki olasz férj helyett, most sápadt, szenvedő Francesco áilt Mária előtt. Mária protestálni próbált. — Francesco, mond, mi köze a munkának a mi házasságunkhoz, szerelmünkhöz. Te, aki Angliában tanultál, külföldön jártál, tudod: ma már a világon mindenütt dolgoznak a nők... — Lehet, de Olaszországban nem fognak. Mert amilyen tökéletesen tisztában vagyunk mi olaszok azzal, hogy a hűség a legnagyobb »oda s mindennél jogosultabb a féltékenyBég, épp olyan pontosan tudjuk azt is, hogy nincs modern nő, holnapi nő és tegnapi nő — csak Nő van, örök egyforma nő, akinek a gondolatai nem az agyában teremnek, hanem a szivében s aki pontosan tudja, hogy az élet leglényegesebb, legnagyobb és legkomolyabb ügye a szerelem, amelyhez képest gyerekes játék minden férfi-ambíció. Aki ezzel nincs tisztában, annak persze üres az élete, mint a tiéd. Üres, mert nem tnd szeretni. Szerelem.. Már megint szerelem. Mindennek kútforrása Francesco számára. Ugyan mi köze ennek a munkához?l Máriának eszébe jutnak a számlák, amelyek gyűlnek, gyűlnek s a sok vidám olasz kereskedő, aki nem győzte elég dallamos hangon felajánlani áruját annakidején. Hogy kínálgattak, hogy könyörögtek! Csak vigye-vigye, Signora... Fizetni-? Ah ki beszél rut anyagiakról?.^ Majd egyszer, valaha, ha a doktor urnák annyi pénze lesz, hogy nem tud vele mit csinálni, kifizeti ezt a csekélységet, ezt a semmit... Majd egyszer, valahai... De a viszonyok rosszak... A Chiaramontesiék hitelezői zavartan kérnek bocsánatot. Nem rajtuk múlik, hogy ilyen csekélységért kénytelenek zavarni a signorát. Mária ilyenkor nagyvilági mosollyal fogadja őket. Nehéz ugy tenni, mintha milliók feküdnének a bankban s az ember játszi könnyedséggel mégis ezt mondja a ravasz velenceieknek: — Szivesebben fizetnék elsején. Mária Francescora néz. Milyen sápadt! Látszik, hogy feldúlja, amiről beszéltek. Egyszerre eszébejut, mekkora fájdalom Srte Francescot nemrég anyja halálával. Már meg is sajnálta! hogy beszélt az amerikai dolgokról. — Francesco, — mondja csendesen — ugy-e tudod, hogy imádlak? Francesco ránéz. | — Ne imádj, Mária... Szeress... Akkor talán boldogabbak leszünk. XXII. Szeptemberben megérkezett Helen Mortim«r egy komorna, egy titkárnő, négy szekrénykoffer, két Írógép s egy gramofon kíséretében. _ Min>fayájan a Lidón szálltak meg. ~ Jöjjön ki, Mária, remek hirem satí a maga számára, — telefonálta. Helen az Excelsior első emeletén lakott. Szobájának ajtaja félig nyitva volt s mikor Mária belépett, Helen a halkónon állt álma tag pózban. Fehér ruháját átengedte a szelnek. szeme a tengert kereste. — Helen álmodozik? — gondolta Mária. De az álmodozó megszólalt. — Lehet, — mondta s Mária csak ekkor vette észre, hogy az erkély másik végóbsn fiatalember áll, kinek feje eltűnik egy, fényfényképező gépben. A gép kattant. — Mégegyet, ha szabadna kérnem, — mondta a fasiszta-figurás fényképész s Helen Mortimer a balprofiljával kezdett álmodozni. — Marikám! — kiáltott őrömmel, mikor Máriát észrevette. — Itt van végre! De szép lett, de nagy lett, de megváltozott! Maga az a beteg gyerek, akit Corlinában ugy megszerettem? — Miss Trevor, -- fordult a titkárnőhöz. — Intézze el a fotográfust és küldjön két képet az ügynökömnek. Aláirás... de hiszen tudja: — Helen Mortimer, az idei i-best-seller« szerzője. — Helen, ha tudná, hogy örültem a sikerének. Az uj regénye remek. Nálunk, Magyarországon is nagyon tetszik. Az olaszok, persze nem értik. Deli állom. Berlinben, Londonban nagy sikere van. Mondja, Krőzus lett? — Én, édesem? Dehogy! Minden, amit kere. sek, elmégy reklámra... Micsoda rezsi! S a kereskedők még panaszkodnak! — De magáról beszéljünk, Mária, magáról. Miért küldött ki juliusban olyan kevés holmit Amerikába. Többet is eladhattam volna. — ...Igen, tudom, hogy nem igen küldhetett... Titokban dolgozott szegény gyermek... Várjon, majd megírom egy cikkben, micsoda kutyaéletük van itt Olaszországban a nőknek! Nem hagyják őket dolgozni. A férfiak akarnak... Igazán felháborító! ¡Itália, nők elnyomója«. Ez lesz a cikk ríme. Helen Mortimer megnyomott egy csengőt. — Simpson, kérlek, — szólt a belépő komorZSmÁMfíASlEM , NAGY FÉMYlTOVfifc LEGTOVÁBB VILÁGIT nának. — Hozd be a a parfömöt s a könyveket, amelyeket a signorának hoztam s ird fel a blokkomra: 'Itália, nők elnyomója«. — No, de most had mondjam el a legfontosabbat, — fordult ismét Máriához. — Párisban nemrég megismerkedtem egy olasz úrral. Luttinak hívják. Két nagy üzlete van Rómában, egy Firenzében. Modern műtárgyak. Ismeri maga biztosan. Várjon, hol is van az üzlete Firenzében? »A Via Tornabuonin. — mondta Mária. — Ott, ott, igen. Ez a Mister Lutti elmondta úekem azon az estélyen, ahol megismerkedtem vele — francia nőkről, francia divatról beszéltünk éppen — mekkora vámot kell fizetnie a kis párisi csip-csup portékákért, amelyekért Olaszországban élnek-halnak a nők. Milyen kár, mondta, hogy Itáliában, ahol virágzó iparág az antikvitások gyártása, nhol söréttel lövik az antik fotelt, hogy ugy nézzen ki, mintha szuette volna, modern csatfot, gyöngyöt, virágot nem készítenek s nem foglalkoznak azzal a százféle női aprósággal, amelyet »colificket<-nek neveznek s amelyen meggazdagodnak a párisiak. — Ezt a ridikült például, — mondta "és arra a kis gyöngytáskára mutatott, amelyet maga csinált nekem —, ez ugyebár csak a francia Ízlés, csak a párisi grácia, csak a gall invenció... (Folyt, köv.) L Télikabátok Szőrmés mikádók mvaí-öJiönyöR Jó árui f? nagyon Y olcsón « Hflflj KARASZ U. 7 De M| E VI VASA S RUHA DIVA? ÁMUHÁZBM 307 érték utáni angol u r S szabóság, megnyílt kertész Sándor bútorgyáros magyar mtllparf BUTG Feketesas uccal@a sasaim ailatít. Állandó kiállítás a müasztalos ipar összes készítményeiből. Szebbnél-szebb hálószobák, ebédlők, uriszobák és mindennemű lakásberendezések, bőrgarnitúrák és kárpitosmunkák dus választékban. Rendkívüli, olcsó megnyíló árak, melyről az igen tisztelt butorvásárló közönség véíelkényszer nélkül meggyőződhet. Feketesas ucca 14. ss. aSatt régi üzlethelyiségem megsxunik és az ott raktáron !ev5 hálószobákat és ebédlőket DCSZCrzéSÍ áron ülul árusítom e hó végéig. FigyeliiinK a „Kertész" névre. 470