Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-03 / 275. szám

102$ decembsr 3. Df.í.M'.ÍJ «'ARORSZAÍJ Női magas fűzős cipők p (eayes párok).... 1MB5aroiraM1M>aBuaB<M)IMMI Brokát cipők . . . . . P Pengő H&Ill cipőáruház SZEGED KELEMEM-UCCA Férfi fekete füzes cipők p> ÍÖ'W (egyes párok).... Pengő H&Ill cipőáruház SZEGED KELEMEM-UCCA SCáriíik kirakatainkban ax árakét mesieklsitsuS. 283 A DÉLMAGYARORSZÁG REGENYE: IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ Irta: Felks Magda 11 Hogy. »mire gondol a buta lány«, csak sokkok év múlva tudta meg Gaby. Ezen a vasárnapon először váltak el útjaik. S mig Gaby Strogoff Mihállyal száguldolt Szibéria határai felé — Marika szép, csendesen átlépte a gyerekkor halárát. VII. A világháború nagy szenzációval gazdagította Chariottc asszonyt: ime a fehér s/in még most -is remekül állt neki! Még mpst is, amikor nedig már ötvenedik éve felé haladt. Ápolónői főkötője mintha lágyabbá tette volna klasszikus profilját, amelyet oly tökéletesen konzervált az önzés, mint galvanoplasztika a rózsát. Fehér ápolónői ruhájához angyali mosolyt viselt a szép Charlolle asszony. Ez is remekül állt neki. Újfajta -szépségével nem tudott belelni. Ápoltjai, a kalonák hamarabb beleltek vele. A szenvedés pápaszemén keresztül meglátták, hogy Charlotte asszony bánatos mosolya tudja csak, mi a részvét a szeme nem ismer ellágyulást. A háború harmadik évében fiatal katonát hoztak a kórházba. Orosz fogságból szökött haza, lefagyott lábbal, kézzel. Renitens volt és tiszteletlen és nagyon szenvedett. Titokban az oroszoknál félfüllel hallott forradalmi eszmékről tartott előadást a többieknek. Charlotte asszony sokat bajlódott vele. Ki nem állhatták egymást. Egy napon, ez a furcsa ember egyszer csak tombolni kezdett s delirálva követelte, hogy Charlotte menjen el innen. Charlotte asszony sápadtan ment ki a teremből. Soha. többé nem lépte át a kórház küszöbét A világháború megsértette őt. Ám folyjou lovább — nélküle. Kezdett azon gondolkozni, hogy Svájcba költözik. Semleges országokban biztosan van még érzékük az embereknek aziránt, ki az igazi <áma... J Persze, Marikát nehéz lesz elszakítani a i vak katonáktól, akik gyerekesen ragaszkodtak hozzá. Minden délutánját közöttük töltötte. A leveleiket irta, órákig olvasott nekik, mindenféle kézimunkára tanitoLta őket. Bámulatos ügyessé, mozgékonnyá tudta nevelni kemény, tehetetlen ujjaikat. Szavak nélkül, csak puszta jelenlétével vigasztalta őket. Egyszer, mikor Marika beleg volt, anyja helyettesítette. — Ezt a knnvvet vigye anyám, ezt olvasom most nekik'. Majd meglátja, mekkorákat nevetnek, — mondta Marika. De a könyvön, Gárdonyi vidám, falusi históriáján nem nevetett senki, sem egy nap, se másnap, se harmadnap. Ott ültek a vakok Charlotte asszonnyal szemben, felfelé fordított, üres szemekkel, mosolvtalanul. — Mikor jön már a Mária kisasszony? —• kérdezte egy idős katona első nap, két fiatal fiu másnap és valamennyi harmadnap. S az üres szemekre ez volt irva: — Ö jöjjön, — ne te! Dc Mária kisasszony anyja ezért nem haragudott rájuk. Szivböi sajnálta e boldogtalanokat, akik nem láthatják a világ szépségeit, mely szépség alatt Charlotte asszony, — a maga szőkeségére is gondolt egy kicsit. A svájci terv Marikát életében először birta ellenállásra, amin módfelett elcsodálkoztak mindketten: anya és lány ír Különösen Marika csodálkozott. Szenzációként halott rá, hogy ime, neki is van akaraia. — Nem megyek anyám! Nem hagyom cserben a vakokat, akik már megszoktak engem! — s a Marika arcából a János szeme nézett Chariottc asszonyra. ó mennyire az anyja lánya volt ez a lány. Ennél is minden máskép történt, mint ahogy az ember várta. Tizennyolc eves korában például egyszerre megszépült. No — nem veszedelmesen! Abban az időben, amikor Charlotte asszonyt huszonnegyedik születésnapja Easlbourneba kergette, senki sem mondta volna az ilyen lányra, hogy szép. De most!... Az emberek izlése oly. különösen megváltozott! Az istennőket, a klasszikus szépségeket valóban veszély fenyegette. A klasszikus profilok halála felett tort ültek a szépséghibák, Marika furcsa kis orrát például »pikánsnak* találta mindenki, diszharmonikus vonásait élénknek, érdekesnek. Féktelen temperamentumu barna haja örök táncot járt homlokán. S e viharos hajerdőből, mint áttetsző zöld tó, fénvlett két nyugodt, világos szeme. — Szerencse, hogy csak a haja ilyen temperamentumos! — gondolta Charlotte asszony, kit a szépség terén szerzett érdemeiért Islcn azzal jutalmazott, hogy sohesem engedte bepillantani hozzátartozói szivébe. Marika sokaknak tetszett... de ó, mily különösen. Megszámlálhatatlan volt a pajtása, barátja, udvarlója nem volt egyetlen egy sem. Parfőmöket, bonbonokat sohasem kapott ajándékba s aki virágot szánt neki, csak ugy a kezében hozott néhány szálat. Hol maradtak az arrangementok, amelyek ugy hozzátartoztak az igazi nőhöz, mint igazi szenthez a tömjén? Charlotte asszony elmerengett a múlton s az arrangementek egész sora tnerüít fel emlékébea Legszívesebben emlékezett ama dróthuzalos vörös rózsákból álló csodára, amely nagy. szivet ábrázolt, A szivet mindenki megcsodálta (rengeteg pénzbe kerülhetett), a sziv lángolt, a sziv elhervadt. Kell-e több? Nem, nem! Nagyobb áldozatot, hosszabb lángolást Charlotte asszony nem kívánt a szivektől... Marikának azonban könyveket ajándékoztak egyre-másra barátai s végeláthatatlan beszélgetéseket folytattak vele. Charlotte asszony egyszer észrevétlenül végighallgatta, miről folyik a szó Mikor a vendég elment, felháborodva szólt Marikához: — Hisz ez a fiu egész délután .a saját dolgairól beszelt veled! — Hogyne! Tudja, hogy engem érdekel. — Dehát nem érdekelne jobban, ha udvarolna neked, ha rólad beszélne? — Azt halálosan unnám. Magamról semmi ujat sem mondhatna nekem. Charlotte asszony bosszankodva adott fel minden kísérletet... Sosem fogja megérteni a lányát! Gyakran nyugtalankodott Marika jövője Gyakran nyugtalankqdott Mária jövője miatt. Olyan ügyes lelt ez a lány, ezt most már alig lehetett titkolni. A művirágait, hímzéseit, kerámiáit biztos, hogy pénzért is megveszik, ha Charlotte asszony, nem őrködik oly éberen. Dc ezen a ponton kérheletlen volt. Ignzi uribölgy nem dolgozik pénzért. Igazi urihölgv abból él, amit más keres a munkájával. Igazi uribölgy... es Marika hímzett kendői, remek virágai elegáns jótékonycélu vásárokon keltek e! potom áron. Charlotte fellélegzett, amikor a háború második evében Marika a vakokra s a vakok Marikára találtak. Végeszakadt a veszedelmes pepecselésnek, amelyről — Uram bocsáss! — még az is kiderülhet egy napon, hogy. művészet, VIII. 1918-ban gyönyörű, gyönyörű volt a tavasz. Máriának ugy tűnt, ilyen zölden sosem serkent még a fü, ilyen elszántan sosem akartak még virágozni a fák, ilyen erőszakos és bóditó sosem volt még a tavasz, mint ebben az évben. Még az öreg várfal is rügyezni kezdett. Mohás, földes kövei közé került magvak ugy kihajtottak, mintha nem tévedtek volna, mintha odavalók lennének. Charlotte asszony kertjében a gesztenyefa ágain gyenge zöld levélkezecskék nyújtogatták ujjaikat s a íehérteslü diófák alatt lassan és boldogan sétált a uapon egy fekete macska. (Folyt köv.)