Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

34 DELMAGVARORSZAG riccrmber 2ü 1 tónzést és világfölfogást, mert hiszen missziót kell j vállalnunk az események rohanásában s most ily­módon, hogy vissza ne hőköljünk minduntalan saját céltalanságunk árnyékától, mégis csak a tör­ténelem az egyetlen tudomány, mely igazolni lát­szik irracionálisnak tetsző tevékenységünket is. Hogy valamit miért akarunk, hogy valamiben miért hiszünk, ennek jelentőségét majdnem minden eset­ben csak utólag fogjuk föl. Cselekszünk, harco­lunk, mert erre kényszerítenek bennünket lelkünk ismeretlen összetevői. S hogy végül, a cél elérése­kor inferioris ösztöneink is megnemesednek egy egységesnek bizonyuló mozgalomban, ez akaratla­nul is arra enged következtetni, hogy tudatalattisá­gunk szerves összefüggésben van a kor mindent, (dilató szellemével, egg nagg és ismeretlen kollek­tiv lélekkel. Semmisem égetőbb kérdésünk tehát, mint fölkutatni ezt a valamit, erezni jelenlétét, mert mi, akik belehajítva egv ördögi forgatagba csak tapogatjuk és szimatoljuk az eggetlen helges utat, tudui akarjuk szerepünket s fontosságot pró­bálunk tulajdonítani létezésünknek. S ha a szkep­szis lerombolta bennünk a végső ideálok diadal­ivjeit, akkor, mint ma is, okoskodással és bi­zouykodással óhajtjuk visszaszerezni lelkünk egyensúlyát, a jelentőség tudatának nyugalmát. E néhány sornak taláu ez utóbbiak a psziho­lógiai okai. De ne feledjük, hogy nemcsak a lé­tért való küzdelem irányítja a társadalmakat és egyéneket, hanem valami más is. Ne vegyük ezt be, az önértékelésért való küzdelem harcának. Ne­künk hinnünk kell abban, hogg szerepet töltünk be. hogg egg célszerű folyamatban együtt ham• pölygünk a dolgokkal, még önáltatás és aberá­elók árán is. Értékesscgüuk tudata, mely létünk szükségességéből következik, vallásunk és mene­dékünk. Ezért megvívni, miudenki ösztöne. Lássuk már most, hogy mennyiben kapcsoló­dik bele a megsejtett korszellem a vicoi históriába, hogy mennyiben illeszthető bele a mi induló kuliu­rán k a corsi és ricorsi vigasztalan hullámzásaiba. Mindenekelőtt el kell ismernünk, hogy a lezaj­lott uagy világháború amikor betetőzött egy tör­ténelmi periódust, ugyanakkor egy uj kulturának vetette meg alapját A világháború tehát határ va«y állomás, még pedig nemcsak azért mert a Szimptómák rendezésében szükségünk van egy ilyen önkényes megjelölésre, hanem azért is, mert minden, ami e nagy katasztrófa után történt, ma­gán hordja a négyesztendős élet-lialálharc bélye­gét. A háború utáni ember más mint a háborít előtli, törekvései, igényei szinte szembeszökően különböznek ez utóbbiétól; a háború utáni ember, aki végigszenvedte ideáljainak ünnepélyes temeté­tcsét, kénytelen volt újból elindulni, hogy ígérete­sebb, jobb útravalót gyűjtsön végtelen vándorlá­sára. 1 háborúban az egyén csődöt mondott. .1 lövész­'árok kipusztította a szcmélges Jicroizmust; az indi­viduális érvényesülés minden nekíszaladása hajó­törést- szenvedett. Az ember tehetetlen martaléka lett saját teremtményének, az uj hórosznsik: a gépnek. Az uj Achilles Lindbcrgh s a hadvezérek Nobel Alfréd leszármazottjai. Az ember a tauk és a vegyszer elől sehová sem menekülhetett. Hite­vesztetten kiáltozott segítségért. Az egyén sóhaját, sikolyát elnyomta a rettentő kerekek zakatolása. Az egyénnek tehát csak egy útja volt a szabadu­lásra, csak egyetlen módon szállhatott szembe az individuális leleményesség és tehetség hatalmá­val s ez volt, hogy tömeggé oldódott, hogy töme­gekbe szívódott — védekezésül. Mert a lángész lehet pacifista, lehet antimilitarista, egy keveset számit. A tömeg dönt. Az egyén embertornyokkal bástyázta körül magát, hogy elrohanhasson a dü­börgő, uj iöhliozauruszok öldöklése elől, mert csak a tömeg föltámadása bénithatta meg a po­koli karok forgását. .1 csalódott egyén, aki föl­találta a gépet. al;i életrehivta a diluvialis ször­nyeteget s most saját ellenségének bizonyult, föl­lázadt s kétségbeesett életakarásában egy kollektív, forradalmi lélekben próbált megváltódni. Ledön­tötte a különválás könyörtelen bálványait s lá­zasan kutatott az uj ideál után, mely távol az ön­gyilkos szeméhtöl egy tisztultabb emberi integrá­ciónak egyengeti utj&t Ez a kollektíviszlikus törekvés úgyszólván min­den háború utáni jelenségnek kirívó jegye. Az ember elvesztette bizalmát saját személyével szem­ben. a büszke iudívidium, aki minden erővel kü­lön oltárt akart összeábdálni a maga részére, most rádöbbent újból saját jelentéklelenségére s kor­porációkba tömörült, hogy a testület vagy szer­vezet támogatósával vegye föl küzdelmét a hata­lommal s a megoldandó uj problémákkal. Az uj ember-típus szeméigtelenebb, egyéni képességeivel szemben gyanakvóbb, erőinek mércsikélésében kis­hitiibb s igy természetszerűleg hozla egyensúlyba emberségét a külvilággal azáltal, hogy résszé ala­kult, csoportokba szivödott s egy átfogó eszme keretein belül, mások kiegészítésével próbált ki­teljesülni. Ez a koruorativ szellem, melynek elő­GRAMOFONOK: 6, 12,18 havi ré§gJ@tfiit!iir© BÉ1Y Gépáruházb ail ingyenes bemutatás. MMf varrógéped, KeréRípöroh. Hagy íavitó mftltely. készülődései természetesen a mult szociális moz­galmaiban is fellelhetők, a háború után majdnem miudenütt tért hódított. Gustave Le Bon, aki először foglalkozott ko­molyan a tömegek modern szereplésével, jól látta ezt az újra föltörekvő történelmi tényezőt. »A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenységének helyérc.« S a tömeg valóban nem is késett. Eljött, hogy újra egyetlen bálványt kö­veteljen, hogy hallgassa az igét s hogy a vörös- és feketeing uniformisába rejtőzzék, aminthogy a kö­zépkorban is mindenki az Ige klerikusává akart szegődni s boldogan öltötte magára a lemondás és az áldozatkészség különbözőszinü ruháit Az egyetemesben való hit, mint a középkorban, most is vallásos jellegű. A tömegkultusz túlnő a politikai fölfogás határain s ünnepélyes ceremó­niákban, kollektív üsszeborulásokban tombolja ki magát. Minthogy nincs hérosz, átalakult a dráma is. Az egyetlen hö3 helyébe osztályok, tömegek lépnek. A modern embert nem érdekli a hős sze­mélyes ügye, az individlum bukása. A dráma csak uav dráma, ha a hős mögött is láthatatlan töme­gek légiója szenved. Ugyanekkor a modern drá­ma áttöri a szükkörüséget, a lermészetutánzás megkötöttségét s végtelenbe tágul. A színpad a végtelent akarja kifejezni, ami szükségszerű kö­vetkezménye a végtelen tömegek érvényrejutásá­nak. A kollektív lélekben való hit megteremti az uj misztériumot s mert ez a titokzatos, célszerű szellem távol áll a természet külső formáitól, a naturalizmust stilizált, groteszk, szimbólikus képek váltják fel. A misztérium lehetőségei beláthatat­lanok, a modern ember, aki benne él a civilizáció­ban, a technika vívmányainak minden távolságot nevetségessé tevő szellemében, unjá a régi szín­pad három falát. Eget és Poklot akar látni, ideált és szörnyeteget s pillanatok alatt szeretne a szel­lem absztrakt világából, mit szimbólikus formák­kal fejez ki, a hétköznapiság kaotikus, zajos vásá­rába zuhanni. A középkor ugyanugg termeli ki a misztériumot s a szimbólikus önkifejezést. Vico ez utóbbi il­lusztrálásában nem fukarkodik. De föllelhető a dolgokkal és jelekkel való beszéd ma is, ha figye­lembe véve a középkor zászlóit, címereit és pecsét­jeit, a modern plakát, a védjegy, a reklám, az ipari küzdelem e szimbólumainak jelentőségére utalunk. A vallásos szellem, mely valóban minden uj kultura felébredését jelzi, misztikus és meseszerű víziókban nyilatkozik meg. A mese reneszánsza előtt áll. A természettudományos elgondolások nem inspirálják az alkotót, kinek fantáziája ir­reális képekben tobzódik. A burleszk, a groteszk­játék hadüzenet a külvilág utánzásának. A tudo­mányt a népi lélek misztikus bongolódása kez­di érdekelni s az ősember titokzatos élete. A mo­dern ember érzi egy korszak lezáródását s most a primitívek érintetlen világától vár segítséget- A líra, mely előbb még a l art pour Vart zsonglÖr­ködéseiben s finomkodásaiban bontakozott ki egy fáradt polgárság számára, ma tőmeg-hiáinüsszá tisztul. A vers újra missziót kezd betölteni. Az uj esztétikum értékmérője a szuggesztivitása A vers és próza szinte összeolvadnak, hogy uj rit­mus csapódjék ki a költő kohójából. (Elég itt a Scíenza Nuova azon helyeire céloznunk, hol a kö­zépkor himnikus lírájáról, a vers és próza ün­nepélyes nászáról ir.) Vagy gondoljunk a verseny heroikus szellemére, mely a sportolás szükséges­ségét irta lobogójára s önkéntelenül a lovagi tor­nák, a középkor hősi életfelfogása ötlik elénk. Vagy nézzük a szabadtéri előadásokat s a temp­lom előtt játszódó misztériumok jutnak eszünk­be. Vagy az uj szavaló-kórusra, mely joggal ne­vezhető az uj kollektiv szellem Mániájának. S a petróleum és autó királyai nem emlékeztetnek-e a hübérurra, ki vazallusává kényszeríti a mun­ka cselédjeit? S a világjárás s a vad utazási láz nem a kóborlovagok föltámadt örögsége-e? S ugyanígy a nők magas kulturális nevfelése nem a középkori fölfogást tükrözi, mely a gladiátor­rá, Írástudatlan kardforgatóvá sülyedt férfivel szemben a nőknek biztosította a finot)i és teljes erudiciót? Mindezeket összeegyeztetve talán nem tűnik" any­nyíra önkényesnek az a megállapítás, hogy mind­az, ami ma készül, ami ma útban van, tulajdon­képpen egg uj vicoi ricorso, egg uj kultura haj­nalhasaáása. A periódusok lezárulnak, hogy uj eszmék termékenyítsék meg az emberi szellemet A külturák eljutnak a megmerevedésig, a ráció uralmáig, hol minden pozitív rendszerbe fullad, de csali azért, hogy kiábrándítva az embert a vé­gesség tudatából, bele zuhogjon az ösztönősség és tudattaianság kultura-inditó epochájába. A mese. a misztikum, a végtelen, az Ige, a tömeg s mind­azok a motívumok, melyeket itt fölsoroltam, kész­tettek arra, hogy a friss szellem eszmélésében egy második vicoi ricorsot üdvözöljek. Lehet, hogy téves, túlságosan hevenyészett ez az egész, amit leírtam s hogy sokau nem fognak velem egyetérteni, más, e föntiekkel ellenkező mozgal­makra hivatkozván, lehetséges! Az ujat a kez­dődőt azonban sosem lehet csupán valami fel­színen mozgó életjelenségből kikövetkeztetni, mert az rendszerint a régi; hogy az ujat megértsük, le kell szállnunk a katakombákba, mert a csira a föld alatt érik. Legalkalmasabb karácsonyi és uféví afándék: Legelőnyösebb be- ¡ szerzési forrása , papian, M terítő, [ szőnvP-B- és paplan'ruliáza, Oroszlán- és Kelemen ucca sarok. Tele- ] fon 6-24. Az árusítás mélyen leszállított árakon már megkezdődött 11 CSEPEL kerékpár,] , legszebb m a letcjcélszeriáfc'S» ^rácsonyi és újévi | a> Jándék magyar rmber részére a mrlyet férfi-, női- és nyermek-kívitelben a CSEPELI WEISS MANFRÉD R. T. sxegedt főlerakala Ihoz forgalomba. - Gyári ár. egyévi részlsttizatési Kedvezmény, egyévi gyár! lítállás. - Vételkényszer nélkül | | forduljon ngvér szegedi mlntnraktáréhozé3!őlerakotáhor.r Széchenyi tér 3. Tisza-kávéház mellett. Gascddllcodóknalc aratásig htllöa tediiesmínv. 5611 TéliScabúioIc Szőrmés miTká&óK IbivaÉ-miföny&R Jó árut nagyon olcsón HÁiász KARACSONY1 VASAR U.y & RUHA D5¥AT AmW&ZmH érték yfáñ§ auge 1 u r § szab 6 s á g

Next

/
Oldalképek
Tartalom