Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

30 DÉL-MAGYARORSZÁG manvMMHMMn 192.* nec-émber 25. Irta: dr. Kovács József. Felesleges bemutatkoznia, tigy ismerik már Szegeden, mint a rosszpénzt, söt ismerik Felsőlanyán is. Nemrég Bakos Jóskával a kocsiúton homokot kubikollak, kistajicskával hordták a homokot egyik helyről a másikra, mikor egyik gardatársam megszólított: - Ez az a Tamás gyérük, akiről maga az újságokba irni szokott? — Nohát az Isten éltesse. Mindig clszoktuk olvasni, amit maga az újságba ir. Megköszöntem a bókot ugy a magam, mint Tamás, az unokám nevében. Ebédntán mindennap levizilclek nála s olyankor első dolga, bogy hozza a cserépből készült malacformáju perselyt s lefizetteti velem a belépti dijat Tekintettel a mai 6ulyos gazdasági helyzetre, rendszerint 2 fillért szoktam beledobni s csak ritlcán erőltetem meg magamat 10 fillér erejéig. Számitásom szerint 2—3 pengőnél alig lehet több a persely ezidőszerinti tartalma, de ő nem ismervén a pénz vásárló ériékét, olyan nagyra van vele, azt képzeli, hogy azt a sok játékszert, mely a Gaál Testvérek boltjában és a Kárász uccában levő előkelő üzletek kirakataiban látható, mind megvásárolhatja a malac tartalmát képező vagyonkájából. Meglehetősen cl vagyok maradva a divattól, de hébe-korba mégis kiszoktam vasaltatni a nadrágomat a Julis szobalánnyal, de legutóbb már lemondtam erről az igényemről is, mert iia ellátogatok az unokámhoz, Tamás rögtön felkuporodik az ölembe s rám parancsol, bogy meséljek neki. Persze az élére vasalt nadrág a sok fickándozáslól menten kimegy a formájából. Ugy belejöttem már » mesemondásba, hogy saját gyártmányú meséimmel egy könyvet nuglölthetnék. Például elmegyünk Csibafába ürgét önteni, zv. üríi^'cct járomba fogjuk s szállítunk rajluk mindenfélét és kioktatom, hogy kell elbánni velük, hogy meg ne harapjanak. Mostanában többnyire Mikulásról s a várható karácsonyi ajándékokról folyik a mese/ Szerettem volna Mikulás bácsi segítségével szeliditeni a;' erkölcsein s szófogadóbbá tenni, de nem sikerüli. I'gy akartuk megfélemlíteni, hogy Margitot, a bonját, felöltöztettük a soffőr báránybőrrel bélelt, kifordított, bundájába, hegyes sapkával a fején, nagyszakállú álarccal, lánccal a derekán. a bálán zsákban dió csörgött a kezében aranyozod virgács, a hangját sikeresen elváltoztatta. Mikor belépelt az ajtón, vártuk a hatást. Azt hittük, hogy Tamást majd félelem fogja cl és ijedtében megfogadja, hogy ezután szófogadó jófiu lesz de nagyon csalódtunk. Nevelve és kitörő örömmel fogadta Mikulás bácsit, tisztában volt vele. hogy Mikulás bácsi csokoládét s egyéb jókat hozolt, aminthogy várakozásában néni is csalódott s csak azon csudálkozott, hogy mivel Is szolgált ő rá ennyi sok ajándékra? Mióta Mikulás napon tulvagyunk, a Jézuska által hozandó karácsonyi ajándékok foglalkoztat- i ják. Esténként, ha a játékkereskedések felé sétálunk, a kirakatokban látható majd minden játékra igényt tart. Alig éri fel az ajtókilincset, valahogy mégis kinyitja a Kellner-féle üzlet ajtaját s egyik pajtásával beszólnak az üzletbe, hogy indítsák meg a vonatot, mert ők már megérkeztek. A kirakatban ugyanis van egy kis vaspálya alagúttal, melyen esténként, mikor nagy az érdeklődő gyermeksereg, megindítják a vonatot s egy darabig mozgásban tartják. »Szerény ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre méric — mondja a költő. Tamás nem tartozik ezek közé a szerény emberek közé. Legújabban az a kívánsága, hogy beszéljek a Jézuskával, hozzon neki egy kis eleven elefántot, akármilyen kicsit, de eleven legyen. Próbáltam vele kiegyezni egy kétpupu tevében, de makacsul ragaszkodik az eleven elefánthoz. Látta a cirkuszban, hogy az elefánt vizet sziv fel az orrmányán s lespricceli a gyerekeket. Ha ő egy ilyen elefánt hátán kimenne a tanyára s ott lespricceltelhetné az elefánttal Bakos íJóskát, meg a Tóth Sándor lányait, akik neki játszótársai, — milyen szenzáció volna. . Tiszlán a látnivalókkal azonban nem éri be, minden gesztenyesütőnél megáll és vásálni szeretne, a cukorkaüzletek elölt sem halad el érdeklődés nélkül, többször kifejezte már azt a nézetét, hogy ránézve mennyivei előnyösebb volna, ha az apja Stühmerrel üzletet cserélhetne. Majd ilyenformán voltam én magam is: irigyeltem Bleyer Lőrinc fiának a dolgát, akinek az apja vegyeskereskedő volt s majd mindennap hozott az iskolába fügét vagy Szentjánoskenyeret, csak azt nem tudom, hogy igaz ulon jutott-e hozzá. már ennek is vége Nagyon nehéz a szívem, pedig ugy illene, hogy mikor örök nyugalomban vagyok, ne érezzek emberi terhet. Nem kérek én már semmit tőled, csak azt, hogy tüntesd el rólam az üvegfedelet Minek jössz hozzám, minek lássál, ha hiába jössz. Ezen a napon az öreg gróf nem várta be az estét, nyomban ment a kriptába. Nem is ment vánszorgott, beült a karosszékbe s nézte a halottját. — Melániát Az asszony mozdulatlanul feküdt, keskeny ajaka szigoruau összezárva. — Haragszol Melánia? Egy résen bekiváncsiaskodolt a napsugár, végigment a halott koporsóján, megállapodott a grófné homlokán, mintha koronát örvezne rá. Az öreg ember sokáig hallgatott, ugy szólalt meg később egész halkan. — Nem tudom a titkodat, hogyan érintkezel velem, de tudom, hogy te szólasz hozzám. Akkor is megérezném a szavaidat, ha más Írásában kapnám. Melánia, teljesíteni akarom a kívánságodat. Holnap elmegyek az én'jó öreg királyomhoz, aki bizonyára meg fog érteni. A gyerekek nem lesznek már elhagyottak. De most nc busulj! Négy hét múlva, mikor az örökbefogadási el • járás javában tartott, még egy levél érkezett. Csak ennyi volt benne: — Köszönöm, hogy magadra találtál. Áltól kezdve aztán nem is irt többet a halott grófné. Törvényesíttette az unokáit, befejezte a hivatását. Mikor a fiatal Kristóf kezet csókolt a nagyapjának, az öreg azt mondta. — Nekem ne köszönj semmit. A nagyanyádnak Este temenl a kriptába, magára zárla a nagy vasajtót, hogy uc háborgassák, leüH az üveges koporsóval szemközt. — Melánia, megkaptam a leveledet, megértettelek. I)e ne kívánj tőlem ilyent. Pontosan négy héttel később ujabb levél érkezett a haloltó!. — £n édes jó emberem, hosszú időn ál párom! Kft kis árva szeme mered a sötét éjszakába. keresnek cgv szivet, amelybe belekapcsolhatnák a magukéi. Nem akarsz rám hallgatni, oktalan gcigök tartanak fogva, mintha neked a világon bármilyen más kötelezettséged, kötöttséged is volna ezen az egyen kivül. Látogass meg és olvasd le az arcomról a kérésemet. Az öreg gróf nagyon rosszul érezte magát. Ki sem bujt a szobájából, egész nap imádkozott, késő este meni a halollja látogatására. — Melániám, bánatosabb vagy. mint amilyen legutóbb voltál. Azt hiszed, a gőg tart vissza? Jaj, dehogy is az! (fanem az ember elindul egyszer, valahogy belejön a kerékvágásba, aztán viszszaforduljon? Csak az asszony beszél belőled, aki mindent másképpen lát, mint a férfi. Ne haragudj. Melánia, simuljon ki az arcod. Most már egész nyomozásba fogolt. A papiros az övé, a tintája a régi, ezt nem irhatla más. De vájjon lehet-e a halál után is irni? Néha, mikor vibráló tekintettel nézte a halottját, ugy érezte, hogy ennek folylon Változik az arckifejezése, egyszer ráncokba szökik a homloka, aztán köunyü mosoly fut rajta át, — épp olyan, amilyen az éleiében is, mikor apró zsőrtölődések után békülni kezdtek. — Érzem, Melánia, hogy velem vagy! Valahol deszka ropogott az öreg gróf egzalláltan kiáltott fci: Ugblitosabb tőkebefektetés a valódi perssaszőnyeg vásárlása kisebb-nagyobb méretekben, minden minöségbon értéküket nem vessiifcik. Tekintettel a rossz gazdasági viszonyokra, régi reveinknek 1930. 6vi január 2-tól kezdődő SSÜf1, 12 havi réazletflzeiésl kedvezményi nyufiunk. "^S» 517 Domán Mihály és Fia »^ítfr»««! t részletfizetésre i&imCS8Í»S a fsészllönél A drágán vssz !! I ve&et legolcsóbban!! Siessen tubát bevásárolni brllliáns, arany, exüst szükségletét F. MoSnál1 üéláné aranyművesnél, Kölcsey ucca 7. szóm. íksier/ffi'IMsi legjobban és >egoicsóbban váll.ilolc. ?76 Brillláns befoglalás megvárható. Plaggar Általános takarékpénztár BT. szegedi fMküifózete Széchenyi (ér 2. sz. ^ ttozpon*: Buüapest Fiókok az ország legHfbh v5ro«éban. Fogfólfcozlfc o ífiharékpénzfár és banftfiziet minden ágazatával. Pálicélszoba lüz- és beíttrésnientes iRa^énreheszeMheil. (Safe üeposíi.) wmm — Te adsz jelet? Ujabb pattogás válaszolt, mintha csak végszó lenne. De erre az öreg már ájultan feküdt a földön. ügy találták meg éjfélkor, hogy rátörték az ajtót, mert keresték, merre van s a kripta belsejéből világosság szűrődött ki. Beieg tett, kerülte az embereket, el sem mozdult a birtokáról, bár dolga lett volna a delegációban s valamikor ennek a kedvéért abbahagyatott mindent. Már reszketve várta a négy hét elteltét, ir-e megint az asszony? Reggel az asztalán semmi. A postájában sincs gyanús. Mintha megkönnyebbült volna, kiment a gazdaságba, megcirógatta a csikókat, gyönyörködött a gulyában, szinte belemelegedett. Akkor aztán elővette a zsebkendőjét, hogy. megtörölje a homlokát, azzal együtt rántotta* ki az ismerűs-betüs levelet. — Ha lálnád. milyen gyönyörű legény az unokád s hogyan szolgálja közlegénységi sarzsiban a királyt! Nem törődik azzal senki, mert módja sincs hozzá a szerencsétlen anyjának. Szép, fekete gyerek, a te másod. A tekintetét, a dacosságát, a könnyedségét tőled örökölte. Mégis füiyürészve csuUkolja a lisztje lovát. A lány esetleg színésznő lesz, azt mondják, hogy tehetséges. Mi sors vár itt rá, az tőled íiigg, aki megmaradsz keinényszivünek, mint azok a régi Nikotroszok, akik elindultak egyszer a vagyonszerző pályán és attól kezdve nem ismertek sem Isttíut, sem embert, meri az elérzékenyülés pénzükbe került volua. Sokat szenvedtem életemben az unokáim miatt s mert hajthatatlan voltál irántuk, szólni róluk veled nem lehetett. Én is csak meszsziröl láttam őket, mert hogy ne lássam, azt megállani nem tudtam. Idegen kezek utján segítettem őket. titokban ismeretlennek maradva. Most