Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1929 december 25. вел szép volt, több saerzfldési ajánlatot kap­tam Pestre is. A Vörös malom után, közvetlen férjhezmenetelem előtt a Nemzeti Színház­hoz hivtak, de akkor még a Nemzeti Színház­nál is jobb ajánlatot kaptam... férjhezmen­tem... — 'A' vigszinhizi iskolában tanultam, ott statisztáltam a nagyok között, Góthéktól, Gom­bától, Tanaytöl tanultam a színészetet, mind­egyiktől van egy-egy szép emlékem, egy-egy biztató, szép mondás, arait nem felejtek el soha... Állomásaim: Miskolc, Pécs, Szeged és Utána — a legjobb szerződés: a házassúg és a legjobb igazgató: a férjem! Legyünk őszin­ték... . — Visszaemlékezem a Vörös malom szegedi premierjére, amikor a nagy izgalomban a malom is összedűlt és a tengerben sötét ár­nyékok táncoltak... nem tudnám mégyegyszer azokat az izgalmas perceket végigizgulni... És nem felejtem el a Süt a nap.ot sem, mindig itt van a fülemben az a fergeteges taps, ami­kor Szűcs Mari kendőjében kiléptem a szín­padra... Most előveszi a Szűcs Mari fotográfiáját és elnézi a fehérkötős paraszt asszonyt. — Nem akartam eljátszani ezt a szerepet a Vörös malom Mimája után és a végén kiderült, hogy ez volt a leghangosabb sike­rem... És visszaemlékezem arra a vásárhelyi nyári előadásra is, amikor a Trónörököst ját­szottuk és eljutottunk addig, hogy nekem a legfeszültebb drámai percben meg kellett mér­geznem Rubinyi Tibort. Feszült csönd volt a nézőtéren, én fölvettem a poharat, beleön­töttem a mérget... és ebben a túlfűtött pillanat­ban a néüő érről fölkiáltott egy tanyai magyar: Nézd, a: a bestia, mégis beadja a mérget!.,. Ott álltunk a bzinpadon a legdrámaibb jele­netben és a nézőtér harsogott!... — Л mai életem — a privátélet, ahogy a színházban mondják — nyugodtabb és kelle­mesebb. harmonikusabb; a színésznő élete ta­tán több változatosságot jelent, mert a meleg, tapsos esték mégis csak szépek, amikor a színész együtt van, egészen közel a nézőtér­hez... A Tüzek-ben például olyan csend volt в nézőtéren, hogy még я leheletemet is har­sogva lehetett hallani... De azért egyről mégis le szeretnék szokni, hogy kevesebbet beszéljek a színházról, — mert az élet így mégis csak jobb és harmonikusabb! Ti Révy Emma 'Schwartz Béláné. A becsukott ajtó mögött két erős és keracny fiu hegedül, aztán besza­ladnak ide a szalonba, átölelik az anya nyakát és megostromolják: Ugy-e anyuska, már elég volt a hegedülésből!... Aztán a boldog engede­lemre az indiánok csatakiáltása a válasz... Ez a két erős és kemény fiu vezeti most az interjút is: — A legjobb és a legszebb szerepkörön vagyok most — mondja —, az anyai szerep­körön! És ez a szerep egészen és teljesen le­foglal, egészen és teljesen betölti az élelem. Az idén még csak egyszer voltam színház­ban, amikor a fiaimat vittem el az Aranyszőrű bárányhoz... Nem érzek semmi visszavágyást a színpadra. Tíz éve múlt már, hogy eljöt­tem onnan. Olyan nagy a differencia a pri­vát élet és a színház között, hogy azt nem is lehet leírni! Mind a kettő más, más embe­rek, más hang, más környezet, más célok... — Husz évig éltem a színház világában, három éves voltam, araikor odakerültem. 'Anyám, apám színészek voltak, én mint gyerekszinész, illetve, mint szinészgverek kezdtem. Kassáról Szegedre kerültem és itt révbe jutottam. Elvállaltam az anyaszerep­kört és uj szerződést nem kötöttem... Hiszen mindnyájunk álma ez... így emlékeztek a nagyságos asszonyok a művésznőről, akik a színpadok és szerepek izgalmas szépségét elcserélték a polgári otthon biztos és kedves nyugalmává {»érj._ • Látogatás egy aktív királynőnél, aki békét hirdet, kézimunkázik és a háztartási vezeti Beszélgetés Atexondrina dán királynővel Kopcnhága december havában. Napsütéses ds­cemberi napon utaztam autón Sorgenfriba, a »gondmentesség« kastélyába. Előző nap értesítést kaptam, hogy Alexandrina, dán királynő fogad. A Lyngby felé vezető országúton egy másik auto­mobillal 'találkoztunk, amelyet egy fiatal ember ve­zetett: Knud herceg, a dán királyi pár legfiata­labb fia. Az öreg fasor végén, amely az utat szegélyezte, messziről látszik Sorgenfri kastélya. Letérünk a széles országútról és belépünk a kastély parkjába, amelyet nem zár el sem kerítés, sem kapu a kornyéktől. A kedves, falusias épület előtt egy medvebőr-süveges katona áll. A barátságos udvarmester elibénk siet. megkér, hogy kövessem a kastélyba és egy régi lépcsőn felvezet az épület két szárnyát összekötő üvegtetós terembe. Vezetőm, aki előttem lépkedett, hirtelen lányit egy magas üvegajtót és váratlanul Dánia király­nőjével állok szemben. A magas, karcsú királynő világos fogadószobá­jában fogad. Egyszerű borvörös atlasz-ruhát vi­sel, amely igen jól illik sötét hajához, kék sze­meihez és barátságos mosolyához. A fogadóterem egyik sarkában foglalunk he­lyet és a királyné közvetlenség azonnal megin­dít í a a társalgást. Sorra szóba kerülnek a gyermeknevelés, a házi­asszony kötelességei, a zene, az irodalom és a legnagyobb európai probléma: a béke. — Minden javaslatot, amelynek az a célja, hogy a népeket közelebb hozza egymáshoz, melegen támogatok, — mondja Alesandrina királynő. — Minden, ami elősegíti a szomszédos népek meg­értését és minden, ami növeli kulturájukat és bol dogságukat, engem is boldoggá tesz és minden ilyen mozgalmat a legnagyobb rokonszenvvel ki­sérek. Önmagáról nem szívesen beszél. Nagy virág­kedvelő, azonban örömét leli a kézimunkában és a háíztarlási teendőkben is. A kopenhágai ipar­művészeti muzeum őszi kiállításán a királynő két csodaszép gobelinfüggönnyel szerepelt. A minta a 18. századból származott — Ez volt a legszebb munka, amit életemben csináltam, — meséli a királynő. — Az első füg­göny mintájának szépsége annyira fellelkesített, hogy nyolchónapi munka után nyomban belekezd­tem a másodikba. Ez azonban több, mint egy évig tartott, mert tavaly igen sok egyéb dolgom is volt. A királynő minden évben egy csomó babát öl­töztet fel a jótékonysági baba-tombola számá­ra. Azonkivül harisnyákat kőt a szegényelmek, ruhákat varr az árvák karácsonyfája számára és családjának karácsonyi ajándékait is maga ké­szíti. A nagy elfoglaltság mellett azonban időt szakit a hivatalos kötelezettségek teljesítésére Is. Alexandrina királynő szenvedélyes sportoló, !o­' vagol, tennlszezik és vitorlázik. A vitorla-sport el­vezette a királynét Izlandba és Grönlandba is. A zene is nagy szerepet játszik Alexandrina ki­rályné életében. Muzikalitását legidősebb fia, Ere­dének trónörökös is örökölte, aki ép olyan kivá­lóan zongorázik, mint anyja. A zongorázás egyéb­ként ősi családi tulajdonság. I. Frederick Ferenc dán királyról beszélik, hogy amikor a dán hadse­sereg visszavonult Napoleon hadserege elől, ő kör­nyezete előtt a következő kijelentést tette: »Ha a dolgok rosszra fordulnak, ugy még mindig meg­élhetek. mipt zongoraművész.« A. Quj divaíárut t F©ctes* Швтж&Ш Aruhéxban SStíltSSSt 1 Kérjük kirakataink megtekintését, w Szab. Winter—Vörös-fóje TilAn" még ez eem árt! t! Kizárólagos készítője: WÍNTER kárpitos Korona ucea 3. Meg!ербolcsó! Tél. 18-66. Sefso! olcsábban! £J| Q|Q 6s iieUekelt gazdag v<Uasz!6Kban 522 hálózati és ffitő készülékek legutabb modellekben 18 tjaui részletre nálam kaphatók. Szániú Sándor gépkereskeMnél Szeded. Rfss ucca 2. PHILIPS KURUCSEV SÁNDOR divaíáruháza az „Arany Haranghoz" Szeged, Széchenyi tér 14. ^ Telefon: 90. Legolcsóbb naptárait melleit: angol férfi és nöi szöveteit, bársonyok, sima és mintás crep áe cetnek, georgettek, crep de satinok, magyar gyártmányú sima és min­tás mllselymek. Agy- és asztalgarniturák, áiveíök, futó- és nagy szőnyegek. "Damasztok, vásznak, zepQl­rek nagy választékban kaphatók. szigonmn szaftolt árak! Szlgom&ii ш&оИ arah! ЕИИЯ

Next

/
Oldalképek
Tartalom