Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

1029 december 55. DPT M * cvAf, Jls élei meg@oss3zal*foiíása Irta: Tonelli Sándor Az átlagos emberi Sletk'or hosszabbodik. Olyan tény ez, amelyről az egészségűéi statisztikák számszerű tanulmányozása bárkit kétségtelen módon meggyőzhet. Igaz, hogy a nagyvárosi tömörülések képződése a nyomortanyáknak uj fajtáit teremtette meg, de ezzel szemben a vízvezeték, csatornázás, az orvosi szolgálat kiszélesítése, a higiéné szabályainak növekvő ismerete, a ragályos betegségek elleni védekezés hatályosabb módjai, az anya- és csecsemővédelem, az őszszes kulturállamokban lecsökkentették a halálozási arányszámot Az átlagos ember ma nagyobb valószínűséggel remélheti, hogy megéri a hatvan, hetven, vagy nyolcvan esztendőt, mint száz esztendővel ezelőtt. \ N A bibliától a huszadik századig >A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk«, — igy adja vissza a zsoltáros szavait Károli Gáspár magyar biblia-forditása. Sajnos, nem tudom ugyan az eredeti szöveget kontrollálni, de egybevetve a magyar fordítást azokkal a többi bibliaszövegekkel, amelyeket megértek, azt kell feltételeznem, hogy Károli Gáspár nem egészen helyesen adta vissza az eredeti sorok értelmét. A nyomorúság és fáradság kifejezés valószínűleg csak az utolsó esztendőkre vonatkozik, mert ezek repülnek gyorsan. De akármiként legyen is, kétségtelen az, hogy a hetven és nyolcvan esztendőt a zsoltáros már kivételesen magas kornak tekinti, amely már nem nagyon alkalmas az élet örömeinek élvezésére. Kellő statisztikai adatokkal való megalapozottság hiányában nagyon nehéz a régebbi idők átlagos életkoráról vitázni. Bizonyítani ugyanis az állításokat nem lehet. Mégis érdemes megemlíteni, hogy szorgalmas német tudósok száz meg száz adatnak az egybevetése alapján arra az eredményre jutottak, hogy az ezredik év körül az átlagos emberi életkor Németországban nem haladta meg a harminc esztendőt. Ilyenforma próbát, bár szűkösebb keretben mi is végezhetünk. Ha elővesszük például uralkodóházaink családi táblázatait, amelyek a születés és halálozás esztendeje szempontjából megközelítően pontosak, meg kell lepődnünk rajta, hogy mai mértékkel mérve a királyok és atyafiaik milyen rövid ideig éltek. Pedig ők a társadalom legjobb viszonyok kőzött élő osztályát reprezentálták. 'Azok a királyok, akiket a piktorok nagyszakállú, tisztes öregeknek ábrázolnak, többnyire már férfikoruk delén, vagy még előbb elhunytak. Teljesen megbízhatók ellenben a londoni orvosegyesületnek saját tagjaira vonatkozó statisztikái, amelyek az 1518. évig mennek vissza. E statisztikák alapján az egyesület igen érdekes kombinatív összeállításokat készített, amelyekből kiderül, hogy 1600 körül egy 45 éves orvos az átlagszámok alapján azt remélhette, hogy 68 évig fog élni, a tizenkilencedik században pedig a 45 éves orvos várható életkora felemelkedett 77 esztendőre. Az Egyesült Államokban az átlagos életkor a tizenkilencedik század elején 35 esztendő volt, ma 58. A születések száma köztudomásúlag mindenfelé csökkent, de az emberi élet tartama hosszabbodik. De mi, akik már tul vagyunk az emberélet utjának felén, — Dante ezt a félidőt 30 esztendőben állapította meg, — az életkor meghoszszabbodásának jelenségeit magunk körül is tapasztalhatjuk. Sokkal több a még dolgozó és dolgozni akaró öregembor, mint volt harminc-harmincöt esztendő előtt. Ez valószínűleg nemcsak azért van igy, mert egy közbeeső generációból sokat kilőtt a háború, hanem mert az életerő konzerválásának lehetőségei e rövid idő alatt is növekedtek. Wélls egyik nagy regénknek, a William Clissold világának súlyos problémái között szerepel az az eltolódás, amely az átlagos életkor kitolódása folytán megváltoztatja az egész társadalom struktúráját. Flaíal öregek A tapasztalatok azonban még mást is mutatnak. Nemcsak kitolódott a korhatár, hanem ezzel együtt az élet éléséhez való jogot is követelik maguknak azok a korosztályok, amelyeket azelőtt a pihenés és nyugalom joga illetett meg. Hogy öreg urak néha makacsul ragaszkodnak elfoglalt pozíciójukhoz, mert a pótolhatatlanság téves hilében ringatják magukat, azt azelőtt is tudtuk. Manapság azonban talán inkább megvan ennek az indokoltsága, mint azelőtt, mert tovább megtartják munkaképességüket. Egyenesen feltűnő és szembeszökő ellenben, ami a nőknél történik. Még a mi gyerekkorunkban a nagymama és a matróna fogalma fedte egymást. Ma nagymamák vidám társadalmi életet élnek, utaznak, sportolnak és udvaroltatnak maguknak. Egyáltalán nem túlzás Sinclair Lewis regényének nagymamája, aki eltitkolja az unokáját, hogy újra tudja kezdeni az életét. Balzac harmincéves asszonya bizonyára csodálkoznék, hogy ma még a negyven esztendős aszszony is érdekes, sőt sokszor talán a legérdekesebb. Igaz, hogy ez a jelenség csak a társadalom felső rétegeire vonatkozik, ahol az életmód, az egészség gondos ápolása, az anyagi gondoktól való mentesség, a testkultura és nem utolsó sorban a kozmetika, nagyban hozzájárulnak az ifjúkori báiak megőrzéséhez. Igazságtalanság volna azonban ezekkel a fiatalságukat megőrző nőkkel szemben, ha a konzervatív politikának ezt a sikeres megnyilatkozását kizárólag a kozmetikának tulajdonítanánk. RocTketeller utalványa a száz éves életre Rockefellerről, aki ugy korban, mint vagyonban a rekordot tartja az amerikai multimilliomosok között, — köztudomásúlag az olajkirály már betöltötte életének kilencvenedik esztendejét, — mesélik, hogy egy amerikai orvos elixirjének köszöni nemcsak hosszú életét, hanem szellemi frisseségét és testi mozgékonyságát is. A szenzációra éhes bulvársajtó még azt is megírta róla, hogy a nagyértékű titkot egymillió dollárért vásárolta meg a feltalálótól. Szóval a hosszú élet is olyan kincs, amelyet csak nagyon, de nagyon gazdag ember vásárolhat meg magának. Rockefeller, mikor hallotta a híresztelést, mosolyogva erősítette meg az Igazságát. Mikor nyolcvanőtödik születésnapját ünnepelte, baráti társaságot látott magánál rendégül. Hogy mennyit ért ez a társaság, ki sem lehetett számítani. Minden vendég a teritéke mellett talált egy csekket, Rockefeller sajátkezű aláírásával. A csekk száz esztendei életre szólt és a hátlapján Rockefeller közölte csodaszerének receptjét. A recept következőleg hangzott: 1. Ne hízzál. A karcsúság egészség. 2. Végezz tornagyakorlatokat. 3. Gondoskodj éjszakára tiszta levegőről. 4. Igyál sok vizet. 5. Ne mérgelődj és kerüld az izgalmakat. Szó, ami szó, Rockefeller tanácsai tényleg nagyon megszívlelendők és nem hiszem, hogy akadna egy orvos is, aki kivetni valót találna az amerikai milliárdosnak pontokba sűrített bölcseségében. A tanácsoknak csak egy hiányosságuk van: a hogyan tekintetében nem nyújtanak felvilágosítást. Mert hogyan gondoskodjék magának éjszakára tiszta levegőről a tömegtanyák szerencsétlen lakója és hogyan kerülje az izgalmakat az a munkás, akit munkahiány cimén télvíz idején tesznek ki az uccára? A higiénikus és az élet tartamának meghosszabbítását kilátásba helyező élet már igy nem csupán az elhatározástól függ, hanem pénzkérdés is. Minél magasabbra megyünk a társadalmi rétegeződés fokain" annál inkább megvan az élet természetes meghosszabbodásának a lehetősége és valószínű-' sége. Az élet mesterséges meghosszabbítása Az emberi természet hozza azonban magá-, val, hogy a normális életkilátások nem gyakorolnak valami megnyugtató hatást a legtöbb emberre. Akármit Ígérnek is a különböző vallások a túlvilági élet gyönyörűségeiből, az emberek nagy többsége nem szeret átlépni a fekete kapun, amelyiknek csak egyik oldalán; van kilincs. Ezért keresték a középkorban és az újkor elején reménytelen reménykedéssel az életet meghosszabbító bölcsek kövét, ezért' találták ki a minden bajtól, veszedelemtől, hirtelen haláltól, ragálytól megvédelmező amuletteket és ezért figyel fel ma Izgatót-' tan — pedig az izgalom nem jő útlevél a hosszú életre! — az újságokat olvasó közönség, valahányszor Mecsnikovről, Steinachrólr Voronoffról, vagy más olyan professzorról olvas, aki mirigyátültetéssel, elixirrel, vagy valami speciális kúrával igéri a még elérhető esztendők számának fokozását. Itt érkezem cl okoskodásomnak sarkalatos kérdéséhez: mit jelentene az emberiségre az élettartamnak mesterséges, mondjuk külső, beavatkozás utján való meghosszabbítása. Az élettartamnak az a meghosszabbítása ugyanis,; amelyről eddig beszéltem és amely a társadalmi és általános közegészségügyi viszonyok-; kai van összefüggésben, természetes jellegű. Ez a folyamat lassú és fokozatos. A társadalomnak és a gazdasági életnek van ideje hozzáidomulni, hogy például a munkaképes korhatár kitolódik hatvanöt esztendőig. De nii: történik, ha robbanásszerűen találja érni egy ilyen változás a társadalmat? Hogy ezt megértessem, dióhéjban elmondom egy német irónak tíz-tizenöt éve megjelent regényét, amely a regényíró szabadságával élve, túloz ugyan, de alapjában véve helye-, sen fogja meg a problémát. A regény címe »Az élet csodája«, Írója Wilhelm Rubiner.j Semmi közelebbit nem tudok róla, tehát nem; a könyvének akarok reklámot csinálni. Az élet csodáfa Egy fiatal tudós felfedez egy olyan szert,' amely többhetes injekciós kura után visszadja'; az elvesztett fiatalságot. A tudós először állato-| kon végez sikeres kísérleteket, azután áttér, az emberekre is. A célja az, hogy minél több pénzt tudjon kipréselni a találmányából. Hogy, ezt elérhesse, nagyon megfontoltan lát neki, a tervének. Megtudja, hogy az egyik legna-i! gyebb bank vezérigazgatója elbocsájtotta megrokkant, öreg hivatalszolgáját. Ezt a hivatalszolgát veszi kezelésbe és mikor a kezelés teljesen sikerült, visszaküldi a direktorhoz, hogy jelentkezzék uj szolgálattételre. A direktor, aki maga is öreg ember, de magán nem akarja észrevenni a szenilitás jeleit, — ez is teljesen emberi vonás, — nem hisz a szemének. Érdeklődik a dolog iránt és mikor mindent, megtud, magához hivatja a fiatal doktort. 6 is alá akarja vetni magát a kúrának. A doktor nehéz milliókat követel. Az alkudozás a szemérmetlennek tetsző követelés miatt félbemarad, de csak egy időre. Elvégre ujabb huszhuszonöt esztendei élet megér egynéhány rongyos milliót. Az alku megtörténik: a vezérigazgató hatheti szabadságra megy és hat hét múlva megfiatalodva állit be irodájába. Az esetnek hire megy és sorra jönnek a megfiatalodás jelöltjei. Az orvos kegyetlen üzleti alapon dolgozik: csak azzal áll szóba, aki le tudja rakni a követelt obulusokat, illetve, milliókat. Aki gazdag, meghosszabbíthatja az életét, a szegény nem. Sorra fiatalittatják magukat a milliomosok, részint a maguk, részint a mások pénzéből. A nagy vállalatok vezetőinek ugyanis van hozzá szivük, hogy a saját megfiatalításukat vállalati érdeknek minősítsék és a doktornak járó milliókat a részvényesek pénzéből fizettessék meg. Erre kitör a katasztrófa. Szociális forradalom szele zug a levegőben. A fiatalok elzárva látják maguk előtt az előrehaladás lehetőségeit, mert a kon-