Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

158 DfcOí A íí Y 4 RORSZ Á(í l»2fl december 25. Ms uj íypu&u CL II hűségesen szolgálja gazdáját homokos, sáros rossz utakon is. Kedvező sulyeloszlása, magas tengelyrendszere és elsőrangú anyagból készült 4LO flP. tényleges teljesítményű motorja alkalmas közlekedési eszközzé teszi az lypusu FOI2D személyés teherautói az alföldi utakra. ALFÖLDI GÉPKERESKEDELMI SZEGED (Feketesas ucca 22.) FORD-KÉPVISELET. Fiók: BÉKÉSCSABÁM. © a 9 9 9 9 Várhelyi prelátus, „Krisztus igazi papja". 1930 decemberében aranymisézik (A Délmagyarország munkatársától.) A tisztújító közgyűlésen történt, amikor először kerüllek össze hosszabb időre az uj és a régi városatyák és kíváncsian nézegették egymást Mert sokan voltak a nem ismerősök, különösen az ujak, között, akik egyik-másik ellenfelüket még látásból sem ismerték. Aztán meg ismerkedési estély nem is előzte meg ezt a parádés összejövetelt, tehát alkalom sem adódott a bemutatkozásra. A legtöbben, mint ellenfelek kerültek be és pártkereteiket nem lépték át még a közgyűlési teremben, a szünetek alatt sem. Megmaradtak egymás között, egy csoportban és a pártcsoportok fedezékéből nézegettek át a hasonlóan viselkedő ellenpárti csoportok felé, majd kíváncsian kérdezgették a tapasztaltaktól, hogy ki, kicsoda? Csak kevesen voltak, azok is leginkább a régiek közül, akik zavartalanul és közvetlenül közeledtek mindenkihez, baráthoz, elvbaráthoz, ellenfélhez, ismerőshöz és ismeretlenhez egyaránt Ezek között is az első volt Várhelyi József pápai prelátus, a Belváros galambszivü és fehérhajú plébánosa, akinek mindenkihez volt barátságos szava, meleg üdvözlete, aki nyíltan elárulta, hogy kíváncsi az egyelőre ismeretlen uj arcokra, az uj. emberek szándékaira és bizony kertelés nélkül bemutattalott magának minden nevezetesebb embert — Most pedig szeretném megismerni azt a Lájer Dezsőt, a szociálisták vezetőjét, melyik az? — fordult egyik ismerőséhez. A következő pillanatban már meg is indult hátrafelé, az utolsó padsorhoz, amelynek szélén ült a szcrciáldemokrala párt titkára. Várhelyi mosolyogva állt meg a szociálista városatya előtt, majd kezét nyújtva mondotta: . — Várhelyi prelátus vagyok. Nagyon örülök, liogy alkalmam van megismerkedni önnel. — Én is ősziutéa örülök prelátus ur — mondotta TLájer — és ezt az alkalmat szeretném felhasználni egy szerény kérésre. Arra kérem pártom nevében prelátus urat, hogy itt a közgyűlési teremben is legyen velünk, legyen a segítségünkre, amikor a szegény emberek, a munkások dolgáról lesz SZÓ. — Legyenek meggyőződve az urak, hogg a munkásság minden igaz ügyét szívvel-lélekkel szolgálni jogom. A beszélgetés, az ismerkedés csak' néhány pillanatig tartott, a pápai prelátus és a szociáldemokrata párttitkár ismét kezet szorítottak és Várhelyi József indult tovább ismerkedési útjára. A körülállók legnagyobb része jóleső érzéssel, mosolyogva nézte és hallgatta végig ezt a közvetlen jelenetet — Pedig egy egész világ választja cl őket egymástól — súgta valaki csudáJkozva maga elé. — De Várhelyi prelátus »Krisztus igazi papjai. — idézte valaki a régi megállapítást Ez a kis jelenet, amely mélyen belevésődött a szemtanuk emlékezetébe, jellemzi a legszebben, a legigazabban Várhelyi József emberi és papi karrakterét. Ilyen volt mindig. Céltudatosan, szeretetből, az igazság és a méltányosság mindenekfölött való szeretetéből tüntetett mindig, egész tiszta, kiegyensúlyozott éleién keresztül az emberi gyarlóságok és értetlenségek ellen. Ezért szereti fiuí szeretettel mindenki ebben a városban, ezért emelnek mosolyogva kalapot eiőtte ismerősek és ismeretlenek, amikor tekintélyt parancsoló alakja megjelenik a szegedi uccákon. Szerényen és szelíden él, igazi szeretet és tisztelet veszi körül. Ez az osztatlan szeretet különösen most nyilatkozik meg igen intenziven iránta, hogy súlyos betegségéből, amelv orvul lepte meg, teljesen felépült •• sával egyházával és embertársaival valamilyen vo- | Várhelyi József aranymiséje aranyünnepe lesz n9*L-n>icKin í.on ... I az egész városnak* nap, hogy valaki ue küldene a fehérhajú főpapnak virágot. Az iiven virágküldéshez nem is keli külön alkalom. Nincs kérés, amelyet meg ne hallgatna és amelynek teljesítéséért, ha azt méltányosnak és igazságosnak tartja, el ne követne miudent. Amikor bekopogtatunk hozzá, megkondul a fogadalmi templom nagy harangja, jelzi az aranymisés pápáért tartott ünnepi mise végét, önkéntelenül is az aranymisés pápára terelődik a beszélgetés. — Nagyon szeret bennünket, magyarokat — mondja Várhelyi József — jó barátunk, aki ismer is bennünket. Többszőr volt Magyarországon és Budapesten misét is mondott. Glattfdder püspök úrtól tudom, hogy ismert bennünket már tanár korában is, mert a milánói gimnáziumnak volt fiatalabb korában tanára. Amikor a püspökünk tisztelgett nála, felelevenítette ezeket a régi, magyarországi vonatkozású emlékeit és elmondotta, hogy tanárkorában növendékeivel a szegedi árvízről íratott dolgozatot. Várhelyi prelátus betegsége óta nem mondott még misét. Orvosai féltették, nem engedték meg neki a misézést De állapota most már otyan kifogástalan, hogy orvosai visszavonták a tilalmat és így rövidesen, lehet, hogy még az ünnepek alatt, felölti ismét miseruháját. Talán pappá szentclésének, első miseúldozásának negyvenkilencedik évfordulóján. Mert 1930 karácsonyakor lesz ötven éve, hogg pappá szenpult és egyre jobban visszanveri régi életkedvét, I Krisztus igazi papjává. Egy esztendő hiányigilitását, érdeklődését mindéi iránt, ami váró- • Zlk mé8 akkor elmondhatja aranymisé,et ő is. iívnl t*ci\rhárival <5c pmhprfái"Cíiívnl xrolomil v^ri vn. • Várhelvi József aranvmiséie aranvíinnenn lesz natkozásban van. . íróasztalán gyönyörű virágok díszelegnek. Nincs I Magyar László. Karácsony mindkét éjjelén m ;? Zlllf