Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

é DÉIMAÍÍVAROBSZACR 192:» december 25. kell kiosztani a haszonbéres földeket azok között, akik elég munkaerővel és elég gazdasági eszközzel rendelkeznek a részükre kiosztott földterület megművelésére. A város nem nézheti közömbösen azt, hogy haszonbérlői a köztulajdont képező földeken hogyan gazdálkodnak és mit termelnek. A városnak kötelessége szövetkezetek alapításával segítségére lenni a haszonbérlőknek s ezeknek a szövetkezeteknek lesz kötelességük a gazdasági eszközök beszerzésével, beraktározásBal, előlegnyujtással, értékesítéssel slb. segil«ai a haszonbérlőt. Egységes tipusu gyümölcsfák 'és egy-, tséges tipusu baromfi-törzsek kiosztá« val kell befolyásolni a jogi kényszer megteremtése mellett a haszonbérlők gazdálkodását. A haszonbérleti rendszer reformja csak lépésről-lépésre történhetik meg. Számolni kell a haszonbérlők konzervatizmusával, a tradíciókhoz való ragaszkodással s a jogi szabályozás nehézségeivel. A legelső feladat azonban, amit pár szakaszos szabályrendelettel paeg lehet oldani, a haszonbéreknek közadók módjára történő behajlása. A' hátralékos haszonbéreknek bírói Uton történő érvényesítése a haszonbérlők fizeiési kötelezettségeit átlagban legalább a felével mőveli meg. Sok esetben a haszonbérlő azért üem tud eleget tenni a haszonbér megfizetése iránti kötelezettségének, mert ha a haszonbért meg is tudná fizetni, a perköltséget és végrehajtási költséget kiegyenlíteni nem képes. A városnak is temérdek pénze vesz el azáltal, hogy a haszonbérek bírói érvényesiiése s a végrehajtási eljárás nyolc-tiz hónapig is elhúzódik s a haszonbérlő rég learatta és eladta termését akkor, amikor a tavaszi haszonbér behajtása végett a végrehajtó megjelenik nála. !i közadók módjára történő behajtás gyorsabb, olcsóbb, egyszerűbb s ennél• fogva biztosabb, mint a követelések, birói érvényesítése. Gyorsasága voltán a város érdekét szolgálja, (Olcsóságával pedig a haszonbérlőét. 'A haszonbérbeadó városnak s a haszonbérlőknek érdeke megegyezik abban, hogy ne birói. hanem közigazgatási uton hajtsa be a város a ha^ szonbéreket. alkotandó szabályrendelet gondoskodh'atik arról is, hogy a haszonbérlők kellő jogvédelemben részesüljenek s módot nyújthat a szabályrendelet arra is, hogy a haszonbérlők Jnég a végrehajtás foganatosítása előtt felszólalhassanak a követelés érvényesítése ellen. 'A törvény azonban megadja a lehetőséget Brra is, hogy a végrehajtás foganatosítása ütán ugy jogalap, mint az összegszerűség tekintetében jogorvoslattal éljen a végrehajtást Szenvedő haszonbérlő. A haszonbéreknek közadók módjára történő lm égis azt kívánja, hogy a tiszti ügyészek lérdekét sértené. Bár a város kötelezve nincs rá (mert szerzett közjog nincs, csak szerzett magánjogok vannak), a méltányosság mégis az tkivánja, hogy a tiszti ügyészek az elmaradt perköltségekért kárpótlást kapjanak. Ugy gondolom, hogy miként a városi mérnöki hivatalt megilleti a mérnöki hivatal személyzete által gondviselt városi bérházak jövedelmének egy százaléka, épp ugy ! a tiszti ügyészséget is megilletné a közadók módjára behajtott haszon bérnek egy százaléka, aminek ellenében a tiszti ügyészség gyakorolná a behajtási eljárás törvényessége felett az intenzív felügyeletet. A megalkotandó szabályrendelet pedig a késedelmes haszonbérlő terhére róná a tiszti ügyészséget megillető egy százalékos behajtási illetéket s igy a várost ez a kiadási többlet sem terhelné,, .viszont a város megtakarítaná a behajthatatlan haszonbérek érvényesítésénél fölmerült költséget s ezen felöl sokkal kisebb mértékben lenne behajthatatlan a haszonbér, mint amilyen arányban behajthatatlan az ma. A lakbérleli szabályrendelet megalkotása is elodázhatatlan feladattá vált. Fölösleges bizonyítani, hogy a negyvenöt évvel ezelőtt alkotott lakbérleti szabályrendelet mily kevéssé felel meg a mai viszonyoknak. Ez a szabályrendelet régen elavulttá vált, sok súlyosan fontos kérdést egyáltalában nem old meg, a felmondásra, lakáskiüritésre, üzletek és raktárak bérleti viszonyaira vonatkozó rendelkezései pedig a negyvenöt évvel ezelőtti tényleges helyzetnek felelnek csak meg. A lakásstatisztika szerint a szegedi bérelt lakásoknak több mint fele, szabadrendelkezés alá esik már s szabadrendelkezés alá esnek kivétel nélkül a kereskedelmi és ipari célra szolgáló bérlemények. Mindezekre vonatkozóan ma már nem a lassankint önmagát hatályon kivül helyező lakásrendeletnek, hanem a lakbérleti szabályrendelet rendelkezései az irányadók; Ahogy szabadulnak föl egymásután a lakások, ugy növekszik minden nappal a lakbérleti szabályrendelet hatályosságának területe. Ha a város el akarja azt kerülni, hogy a lakás jog terén anarchia álljon be (mert a negyvenöt évvel ezelőtti jogállapot helyreállítása anarchiánál alig nevezhető másnak), akkor a legsürgősebben meg kell alkotni az uj lakbérleti szabályrendeletet. Az uj közigazgatási törvény rendelkezése folytán a törvényhatóságnak szabályrendeletei kell alkotni a kizáró okokról. A közgyűlésnek több olyan tagja van, akiket a megalkotandó szabályrendeletnek a közgyűlés tagjai sorából ki kell zárni. A törvény szerint a törvényhatóságnak a szabályrendelet megalkotásánál a székesfővárosra mindenkor hatályos jogszabályokat kell alapul vennie. E jogszabályok szerint pedig a törvényhatósági bizottságnak nem lehet tagja az, aki a törvényhatóságnak vállalkozója, szállítója, aki a törvényhatóság vállalkozójának, vagy szállítójának alkalmazottja, igazgató- c. sági tagja, ügyvédje, aki a tör vény ha- % lóságnak haszonbérlője, tisztviselője, vagy alkalmazottja. A közéleti purilánizmus követeli meg azt, hogy a törvényhatóság egyik legelső közgyúlésén alkossa meg a kizárási okokról szóló szabályrendeletét a törvény parancsának megfelelően. - - .. * Sok pénzügyi s főként sok szociális vonatkozású kérdés elintézését lehetne még az uj közgyűlés legelső feladatai közé sorozni. Ez a cikk azonban nem vállalkozhatik még a legelsőrangu feladatok felsorolásának teljességére sem. A közigazgatás irányát és ütemét maga az élet diktálja s ez az egyetlen diktatúra, aminek kénytelen magát alávetnie a demokrácia minden híve is. Az élejt parancsa gyorsan és észrevehetően fogja pótolni azt, amit emberek, írások és cselekvések elmulasztanak. Nagyjelentőségű reform készül a forgalmiadózás terén Irta: Dr. Kertész Béla Uj esztendőre nagy horderejű újítást készül megvalósítani a forgalmiadózás terén a pénzügyminiszter. A kereskedelmi és ipari érdekképviseletek meg nem szűnő jogos panaszai folytán könnyítést óhajt alkalmazni az adó lerovása körül s evégből a forgalmi adóközösségek intézményét kívánja életre hívni. Mit ért a pénzügyminiszter »adóközösségekc' fogalma alatt? Ha valamely szakmában a szakmához tartozó adózók legalább nyolcvan százaléka kívánja, ugy a szakmához tartozó adózókat egy összességnek tekinti s erre az összességre megállapitja egyösszegben az egész évre fizetendő forgalmiadó összegét. Az egész szakmát terhelő ezen évi adóösszeget a szakmához tartozók egymás között szabadon oszthatják fel, de egyetemleges felelősséggel tartoznak a szakmára kivetett teljes adóösszegért. Vagyis, mig a szakma összessége, az adóközösség szabadon oszthatja fel tagjai közölt az egész adóösszeget, addig másrészről gondoskodni tartozik arról, hogy az adóközösségre kirótt teljes összeg be is legyen fizetve az állam pénztárába. A hátralékos adóiókon az adóközösség kívánságára a tartozást a kincstár közadók módjára hajtaná be. A pénzügyminiszter az adóközősségek intézményét egyelőre kísérletképpen a fővárosban három szakmára nézve lépteti életbe. Ezen kísérlet beválta esetén az intézmény életbeléptetése 1930. évi julius 1-én következnék bc. Ez a reform az első pillanatra tetszetősnek jelentkezik s bizonyos előnyöket, könnyítést igér a lerovás terén. Az adóközösségek létesítése esetén megszűnik a forgalmiadólerovás adminisztratív kezelése, nem lesz szükséges a lerovás céljára könyveket vezetni, valamint havonkint vallomást beadni, a forgalmiadólerovás adatait sem lehet majd felhasználni alapul az egyenesadók kivetésénél. Ezekkel az előnyökkel szemben azonban azonnal jelentkeznek az intézmény súlyos árnyoldalai is. A pénzügyminiszter elgondolásában meszszemenően védi a kincstár érdekeit. Biztosítani akarja a íorgalmiadóbevételt meg akkor is, ha — amint előrelátható — a foíylon romló gazdasági konjunktura évről-évre a forgalom csökkenésével csökkent forgalmiadóbevételt eredményezne is. Az adóközösségek terhére oly összeget fog majd megállapítani, amely megfelel az előző évben az adóközösség összes tagjai által tényleg befizetett forgalmiadó összegének. Az adózó szakma közössége tehát esetleg több forgalmiadót lesz kénytelen befizetni, mint amennyit a tényleges forgalom alapján fizetnie kellene. Az intézmény ennélfogva nem lesz egyéb, mint egy egész szakmára vonatkozó egységesen megállapított átalányozás, azzal az eltéréssel és hátránnyal, hogy a szakma minden egyes tagja egyetemlegesen felelős a szakma többi tagjai által netán be nem fizetett forgalmiadóösszegért is. Való ugyan, hógy a késedelmes adózótól az adóközösség közadók módjára hajthatná be az adót, mégis megtörténhetik, hogy egyik. Vagy másik adózón az adóösszeget behajtani nem lehet s e veszteség az adóközösséget fogja terhelni. A reform nyújtotta könnyítés jelent előnyt, de ez az ajándék a danaidák ajándékához hasonló, mert előnyeivel szemben egyenlő súllyal esnek latba árnyoldalai is. Az adóközösségek létesítésével magát a forgalmiadó intézményt a magas adókulcs színvonalán kövesítené meg, tenné elmozdithatatlanul maradandóvá. A kereskedelmi és ipari érdekképviseleteknek nem merülhet ki céljuk abban, hogy bizonyos könnyítéseket sulvos, tnásqldalu áldozatokkal vásároljanak meg. A folyton erősbödő gazdasági depresszió kétségtelenül igazolja, hogy a gazdasági élet a forgalmiadé" jelenlegi súlyos terhét, a kétszázalékos kutcsol elviselni nem tudja. A szomszédos államok már rég leszállították az adókulcsot egy fél, legfeljebb egy százalékra. Csak a magyar pénzügyi kormány áll még őrt egyedül a kétszázalékos kulcs or-mán s az adó nagyságát kétes értékű lerovási, adminisztratív előnyökkel igyekszik enyhíteni. A végleges megpl idás nem késhetik soká s ez: a forgalmiadó kétszázalékos kulcsának fokozatos leépítése