Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-24 / 293. szám

1929 december 2f. DfiLMA GYAROR5Z 4G «•a Délmagyarország állandóangyarapodó kölcsönkönyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. A DÉLMAGYARORSZÁG REGÉNYE: IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ Irta: Feiks Magda 25 »Heten Mortímer Bíarritzb'en«. Mire harmadik könyve megbukott, a leglustább újságolvasó is kezdte megtanulni Helen nevét. Ezután a bukás után Helen megduplázta ügynöke fizetését. Most már nem tudott ellenni anélkül, hogy nevét hetenként ne olvassa a lapokban. Optimizmusa mellett még egy remek adománnyal ajándékozták meg Helent az istenek. Mint a mesében a boldogok, kezében tartotta Ő is a feledés kelyhét. Ha belenézett az újságba és meglátta benne a nevét, elfelejtette, hogy a vidám kis cikkecskét tulajdonképpen Helen Mortimer Íratta Helen Mortimerről. S megszédült az örömtől. íme befutott, nagy lő lett, sztár lett, az embereket érdekli életének minden mozzanata. Helen ugy esett áldozatul a nyomdabetűnek, mint más az alkoholnak. — Csak azt magyarázza meg nekem, hogy maga tulajdonképpen miért nem dolgozik rendesen, üzletszerűen. Miért nem értékesiti a virágait, a rajzait, a lámpaernyőit, dobozait? — kérdezte Helen Máriától, mikor munkáit meglátta. — Ilyen tehetséges nő, amilyen maga, Amerikában tiz órát dolgozna naponta. Elegáns műterme lenne valamely elegáns negyedben, arcátlan árakat kérne a virágaiért A kis dobozra, amelyet tegnap festett, azt mondaná, hogy francia »Vieux lecquais«, gobelinjére, hogy »Aubusson«. Senki sem értené mit mond. Mindenki magánál vásárolna. Divatba jönne. Meggazdagodna, ujja körül forgathatná a nőket. Mondja, miért nem dolgozik komolyan, rendesen j mint a tehetségéhez illik? — Mert nem lehet, — fájdalom. Nem lehet, dacára annak, hogy mindig ez volt a vágyam, mióta a világon vagyok. Otthon az anyám ellenezte. Most a férjem. Ez, sajnos, nem Amerika. Ez Európa. Annak is legkonzervatívabb országa: Olaszország. Itt a nők inkább meghalnak a máséból, mint élnek a magukéból. Ha itt egy férjes asszony dolgozik, az annyit jelent, hogy a férje tönkrement, hogy koldusbotra jutott, hogy válnak, — mert különben csak nem engedné, hogy a felesége dolgozzon. Francesco azt mondja, nem kereshetek annyit, amennyit a prakszisának ártanék azzal, ha dolgoznék. — Azt hittem, a maga férje okos ember. — Igen, de Velence falu, ahol igazi dáma még egy csomagot sem vihet az uccán... nemhogy dolgozzon. Mindenki ismer bennünket. Ha dolgoznék, mindenki azt hinné, hogy Francesconak rosszul megy. Senki se jönne hozzá többet. — No várjon, én a télen visszamegyek Amerikába. Majd próbálok ott én a maga dolgaival valamit. Csak adjon ide mindent, ami kész van... Rendezek egy nagy estélyt s azon eladom a hímzéseket. Mindenki venni fog. Némely uő azért, hogy irjak róla, némelyek azért, hogy ne irjak többet... A virágokat pedig... Megvan!... Remek! Felolvasást tartok a divatról és a virágait.. — Ceruzát vett elő és villámgyorsan kezdett irni. »Helen Mortimer, nagysikerű regényéről, »Ellen ébredéséről« ismert írónőnk idén télen előadást fog tártani a divatról. A kiváló írónőt egy velencei művésznő munkái ispirálták s biztos, hogy az amerikai hőlgykőzönség... — Halló boy7 — intett a közelben álló liftboynak. — Express, — mondta s a borítékra ráírta ügynöke cimét. XIX. A' tökéletesen berendezett velencei ház, az antik csoda, ugy várta Máriát, mint a teíhe. tetlen bálvány. Munkát követeit; energiát s ő, mennyi fáradtságot, ha az ember azt akarta, hogy épp oly ragyogó, épp oly elegáns legyen itt minden, mint tavaly, amikor Mária nem tudta még, mik a gondok. Ebben a kis pletykás városban senkinek sem szabad megtudni, mi történt Francescoval. A veleneei olaszok babonás gyerekek. Ahonnan elfordult a szerencse2 onnan elfordulnak ők is. Mária kora reggel indult vásárolni, oly elegánsan, mintha csak sétálni menne kicsit a Piazzára: Lássuk kik ülnek Florianinál. Pici kalap, angol ruha — akár a párisi nők a Bois de Boulogueban —, ki sejtette volna, hogy amit a kezében visz: elegáns, barna selyemtáska, nem egyéb, mint bőrrel bélelt szatyor, melynek mélyén főzelékek közt aludtej szendereg egy üvegben s kedélyesen ülFENYKEPEKET! Arcképes igazolványba, útlevélre, levezWapokat, ® családi és csoportképeket a legolcsóbban készít " SIMONYI fényképész dögéi mellette a csirke vagy esetleg a hal. Ennél a táskánál hősiesebben semmi sem tartotta fenn a látszatot. Egy reggel — forró nap ígérkezett — Mária hazafelé tartott. Nehéz volt ma az elegáns táska. Messziről integet valaki. Ohó, ez Francesco legirigyebb riválisának feleségei — Jó reggel, signora. Hova ilyen koránt A Lidóra sietek fürödni, — válaszolt Marika előkelően. — Épp ma kellett igy telerakni ezt a táskát? — kérdezte magától dühösen. — Hogy van a férje, a kedves Francesconk, Lefogyott az utóbbi időben... Csak nincs valami baja...? — ö, dehogy! — nevetett Mária könnyedén. — Francesco fogyókurát tart... — de a kérdésből tudta, hogy Velencében már elterjedt veszteségük híre. — Maga azonban épp olyan szép, mint mindig, signora és épp olyan sikkes, — folytatta a bőbeszédű olasz nő. — Láttam a Chiffonban megjelent képét. — La fémmé le plus chique die Vénise. .— Gratulálok... Jaj, de gyönyörű táska! A fürdőruhának ugyebár? — Igen, a fürdőruhának, — válaszolt Mária. ', —; Jó lesz, ha sietek, — gondolta. — Ni, mama! Megmozdult a fürdőruha! — kiáltotta örömmel a kíváncsi nő kisfia. Mária táskájában épp ebben a percben ugrót tegyét a hal s a barna selyem közül kikukkantott a farka. — Hal? — szólt felvillanó szemekkel a kisfiú mamája. — Igen, — válaszolt Mária gyorsan. —» 'Az uccán találtam szegényt. Gondoltam: magammal viszem, bedobom a tengerbe. Had ússzon, had úszkáljon, had lubickoljon, had őrüljön... — Hogyne, csak őrüljön, — válaszolt a hölgy. Sietve búcsúzott, sietve sietett szétkürtölni, hogy Chiaramontesiék tényleg tönkrementek: a signora maga viszi a halat. »Velence legsikkesebb asszonyá« éktelen dühös volt magára. — Micsoda ostobaságot mondtam! Haitit találni az uccán... Dehát mondhatok-e mást ennek a kíváncsinak, mondhatok-e. mást ebben az átkozott városban, ahol az ember megszűnik hölgy lenni, ha egy csomagot^ .visz_ a kezében... Este, mikor Franoescoval kettesbea ülteK a tetőkeriben —• a Lidó lámpái ma a szokottNincsen pénze — Annii bal Begyen! Beszerezheti ruhaszükségleíét karácsonyi vásár keretében részletfizetésre készpénzárban. • al leszállított árak! Nöí kabátok . - 30.—, 50.-, 70.— Nőt bundák 125.Férfl téli kabát . 30.—, 40.-, <60.— Fekete téli kabát 70Bőrkabát ÍOO.— Fiu és lány kabátok . . . 18.— EtS^&lB IfflSB'fcS&f»®' nöi íérllruha áruháza OiCSU IgflOlS Kelemen ucca 5. szám. 574