Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)
1929-12-03 / 275. szám
SZEGED. Szerlcetztfiaéq: Somogyi ucca 22. L em. Teleton: 13-33. ^ KlaúOhlvatol, HBlcJ<ín!sHnyvtAr és (egylroda - Aradi Ucca 8. Teleton: 306. - Nyomda • L«w Cipót ucca 1». Telefon - 16—34. Távirati í» levélcím: Délmagyarország Szeged. Kedd, 1929 december 3 Ara 16 fillér £ " t" V. évfolye&Tsra, S2Eána ELŐFIZETÉS: Havonta helybea 3-2O viűétaea és Budapesten 3-eo, teUltmdcIn ö-40 pengő. - Egyes szám ára hétktiz« nap 3b. vasár- és Ünnepnap Illl. Hlrdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenít* néttö kivételével naponta reggel wmmmmmmmmBmmmmmummmmm Fehér emberek Tiszazugban... A toll, a szigorú kordában tartott ujságiró toll, keresztbe teszi a lábát, mikor ezt a földrajzi nevet leirja. Nem lesz-e belőle baj? Tiltott közlés, nemzetgyalázás, vagy más eféle törvényes drótakadály? A mai világban semmit se lehet tudni. Annyi paragrafuspallosu kerubim védi ezt az ártatlan, becsületes, erényes világot az elvetemedett újságírótól, hogy soha se tudhatja, melyikbe ütődik vele. De Tiszazug talán még se esik semmiféle tilalom alá. Amiről hónapok óta verik a nyilvánosság dobját, arról lehet nyíltan beszélni. A müveit világ előtt se kell valami nagy orcapirulást kiállnunk a magyar falu úgynevezett szűz erkölcsei miatt, amiket mindig szembe szokás állitani a városi romlottsággal. A düsseldorfi gyilkost nem mi produkáltuk s ha amiatt nem ég ki a németek szeme, mi se keverjük szégyenbe a fajtánkat azzal, ha Tiszazugot emlegetjük. Mikor különben is csak azt a törvényszéki hirt regisztráljuk, hogy valami tiszazugi menyecske már megint mérget kevert az urának. Amikor a többi gyilkos már lefogva várja az igazságtétel napját. Vagy szabadlábon retten össze, valahányszor csendőrt lat, akiről nem tudja, nem őt keresi-e. Amikor még folynak a falusi temetőkben a legborzalmasabb ásatások, amiket a Tisza mente valaha látott. Amikor a törvényszék kémikusai hónapok óta azzal vannak elfoglalva, hogy arzént keresnek a halottak elrothadt húsától nedves földben, a még nem is korhadt csontok közt. Akkor a tiszazugi asszonynak nem reszket a keze, hogy ő is szerencsét próbáljon és eltegye az útból a hitvesét. Mi lehet erre a hátborzongató vakmerőségre a magyarázat? Az ember csak egy szóval tud felelni: őrület. A befogott gyilkosok védői is mind azt mondják, hogy akiket ők képviselnek, azok mind beszámíthatatlan emberek. A védelemnek ez nem éppen szokatlan eszköze, amit azonban az igazságszolgáltatás nem mindig akceptál. Most se valószinü, hogy a tiszazugi gonosztevők ezen a cimen menekülhetnének a megtorlás alól. Hiszen az őrület közismert kritériumait aligha lehelne kimutatni rajtuk. Egészen normális emberek módjára élték az emberek mindennapos életét, végezték a dolgukat, fizették az adót és tisztelték az Istent a maguk hite szerint. Tudták, mit cselekszenek, mikor elvették embertársaik életét, akikhez vérségi kötelékek is fűzték őket, tisztában voltak vele, hogy milyen hasznot -tárhatnak az elmúlásukból és nyilván aziránt se voltak kétségben, hogy ha kitudódik a tettük, azért akasztófa jár, vagy örökös rabság. És azért az embernek mégis megborzongva kell visszagondolni arra a statisztikára amely néhány nappal ezelőtt keringett az újságokban, mint érdekes laplöltelék. Ez a statisztika arról szólt, hogy mennyivel több most Európában az örült, mint ötven évvel ezelőtt volt és hogy mennyivel lesz több ötven év múlva, mint ma s hogy hány száz év múlva nem is lesz más a világon, mint őrült. Ilyen Statisztikákat időnként találni az újságokban s ezeknek az irójút, vagy közlőjét rendesen azzal a kijelentéssel szokás honorálni, hogy a statisztika nem pontos, mert eggyel több az őrült, mint ahogy a statisztikus gondolja. Csakhogy ez az elintézési mód, sajnos, nem csökkenti ennek a megdöbbentő statisztikának a számait, amely sokkal komolyabb dolog, mint amilyennek látszik. A napilapokban kuriózum gyanánt került számok olyan munkának az eredményei, amit nagyon komoly tudósok nagyon lelkiismeretesen végeznek s amelynek eredményeiről szaklapok értekezéseiben közölnek tanulmányokat. Éppen ilyen cikket lapozgattunk az imént német folyóiratban közismert biológusnak a cikkét. A fehér faj jövője: ez a cime és témája a cikknek, amit jó lenne a Népszövetség asztalára is odatenni. Mire valók a háborúk, a csatamezők vérontása és a tanácskozó asztalnál való birkózás? A fehér faj sorsa már meg van pecsételve. Nem kell rémüldözni se sárga, se fekete veszedelemtől, a fefiír faj maga pusztítja el magamagát, valami sajátságos kontraszelekcióval. Az értelmiség szaporodása — lelki értelmiségről van szó — megáll, vagy hanyatlik mindenütt. A német egyetemi professzorok ötven százalékának nincs gyereke s nagyjában ilyen az arány másfelé is. Kihalástól ugyan nem kell félteni a fehér faji, mert a születések száma Európában mindenütt nagyobb, mint a halálozásoké, de a minőséggel van baj. Az emberiség selejtesebb felének a szaporasága nagyobb, mint a felsőbbrendű emberé s ennek a selejtességnek a magyarázatát a megfogható tényezők közül a vérbajban és az alkoholban kell keresni. Legalább a német, biológus ott keresi s igy jut el oda, ahová az újságok könnyed modorában kezelt statisztika: a fehér faj végéhez. El fog jönni az idő, amikor a világbíró fehér faj korcs utódai mint őrültek fognak elveszeiődni Európa vadonában. A kép minden esetre sötét, de nagyon alkalmas az irónia sugaraival való megvilágításra. Aki pedig érdemesnek tartja komolyan elgondolkozni rajta, az azt mondhatja, a fehér faj jövőjének gondja nem a miénk, nekünk elég a magunk baja s hála Istennek, ma még sokkal több az éppelméjü ember, mint a bolond. Csakhogy erre az optimizmusra a pesszimizmus von vállat. Ha a tiszazugi gyilkosságok ki nem derülnek, a gyilkosok tisztességben öregszenek meg és a falu közbecsülésében halnak meg. Vájjon egészen bizonyos-e az, hogy akik a háborút csinálták, akik a békét csinálták, akik ma az emberiség életformáit csinálják, csakugyan lángelmék, mert a sikereik által elvakított emberiség nem vette rajtuk észre az ellenkezőt? Letartóztatták a legnagyobb borsodi terménykereskedőcég ionokét Többszázezer pengőt követelnek Brtinn Henriken, akit meg akartak lincselni ('Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Miskolcról jelentik: Borsod vármegyének kínos közgazdasági szenzációja van. Hétfőn délelölt az ügyészség rendeletére letartóztatták Brünn Henrik szendröi bankigazgatót, a környék legnagyobb terménykereskedő cég főnökét, akitől a környék gazdái 30 ezer dollárt, 9 ezer pengőt és 15 ezer métermázsa búzát követelnek. Eddig 75 feljelentés érkezett Brünn ellen, de rövidesen 300-ra fog felugrani a feljelentők száma. A kár többszázezer pengőt tesz ki. A kétségbeesett lakosság meg akarta lincselni Brünnt, akit csak a csendőrök tudtak mestmenteni a néo dühe előL Madgearu román pénzügyminiszter: »Az államvasutaknál valóságos tolvajbanda (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bukarestből jelenlik: Madgcaru pénzügyminiszter és az államvasutak vezető tisztviselői között súlyos konfliktus tört ki. A pénzügyminiszter a parlament legutóbbi ülésén az államvasutaknál létesítendő vezérigazgatói állásról beterjesztett törvényjavaslat tárgyalásánál azt mondta, hogy az államvasutaknál való- * ságos tolvajbanda működik, a kormány, ki fogja füstölni ezt a rablófészket és ezért szükséges, hogy az államvasutak élére erélyes vezérigazgatót nevezzenek ki. Az államvasutak osztályfőnökei hétfőn délben tiltakozásukat jelentették be a miniszternek a használt kifejezések ellen és teljes elégtételt követelnek Madgearu pénzügyminisztertől. Íz angol raSóspári és a szocialista baloldali ellenzék harca a munkanélküli javaslat tárgyalásánál London, december 2. Az alsóházban a munkanélküli biztosítás novellájának tárgyalásánál az első szakaszt több mint két óra hoszszat tárgyalták. A szavazás alkalmával a kormány mindössze 13 fő szótöbbséget (209—196 arányban) kapott. A Labour Party szélsőbalszárnya és az összes_ liberálisok a kormány ellen szavaztak. A második szakasznál Bröckway képviselő — szocialista szélsőbal — módosító indítványt tett, amelyet Bondjield miniszter ellenzett. Wheatley, a szélsőbaloldal egyik szónoka, rendkívül heveshangu beszédben emlékeztette a kormányt választási ígéreteire. A szavazás. nál a konzervatívok és a liberálisok látható többségben voltak, de tartózkodtak a szavazástól, hogy a Labour Party belső forradalmának számszerű erejét mpg lehessen ál-