Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-17 / 287. szám

mm IZEOED. Sjserhe»ilfl»ég: Somogy» таеса Z2. I. em. Telelőn : 13-33. - KledrtMvnlnl. Mlc*9nK«nyrtAr «s Jegyiroda Aradi веса в. Telefont ЗОб. - Nyomda • I-Bw Upól ucca 19. Telefon • 16 34. TAvtratl в» levélclmi Délmaqyaror»Ag icgetl Kedd, 1929 december 17 Ara 16 (111 ér V. évfolyam, 279. A soproni turul Rothermere dicsőségének és a magyar igazságnak szenteltek tegnap ünnepet Sopronban. Lelepleztek egy márvány obeliszket, amely oldalán a nemes lord nevét viseli, hegyében pedig a háromfejű sárkányt marcangoló turulmadárral szimbolizálja a szegény magyar igazságot. Ki vonná kétségbe, hogy a nagy angol dicsősége és a szegény magyar igazság egyformán megérdemelte a márvány obeliszket és a lelkes ünneplést? Nincs akkora márványtömb a világon, amit egyetlen magyar ember is sokai na annak az angol névnek a viselésére, amely idegen lehet a magyar szájnak, de a magyar szivnek olyan kedves, mint a Rákóczié, vagy a Kossuthé. Ha valamikor a Kárpátok megint magyar hegyek lesznek, ez az embsr megérdemelné, hogy az Isten kezéből kikerült gránitszirtből faragják ki az alakját és egész erdők teremjék tiszteletére a virágot. Csak ilyen szokatlan ünnepléssel lehetne meghálálni azt a gesztust, amivel az idegen ember kinyújtotta a kezét, hogy egy halálra itélt országot levágjon a szégyenfáról és visszaadjon az életnek. A mi fajunk mindig árva és íestvértelen volt ezen a helyen, ahová sorsa sodorta, mint a jégárak az erraukus tömböket es azt mindig éreztette vele Európa. Ezer esztendő alatt sokszor leroskadtunk a keresztünk alatt — amit legtöbbször a magunk bűne ácsolt magunknak —, de mindig a magunk erejéből kellett felkelnünk. Se kezet nem nyújtott olyankor senki, se Veronika-kendővel nem törölte a véres verejtékünket. Ezer év alatt az angol ujságkirály volt az első hatalmas idegene a világnak, aki lehajolt hozzánk, maga jószántából, semmit se kérve, semmit se várva érte. Még csak azt se mondta, hogy kiáltsuk ki érte királynak. Holott többet tett a magyar igazságért, mert mindazok együttvéve, akik billegetik a kezüket Szent István koronájáért s mindazok, akik szeretnének királyt adni ennek az országnak, hogy a koronázási örömtüzeknél megsüthessék a pecsenyéjüket. Nem, igazán nincs senki ebben az országban, aki elirigyelte volna Rothermeretől a tegnapi ünneplést, még ha sokkal fényesebb lett volna is annál, amilyen volt, mint ahogy lehetett volna is fényesebb s kormányunknak se esett volna le az aranygyűrű az ujjáról, ha nem per procura helyeztette volna el koszorúját az első Rothermere-emlékmüvön. hanem legalább olyan nagy számban jelentek volna meg a miniszterek, mint egy egységespárti banketten. S ha a kormány bokros elfoglaltsága miatt nem is mehetett Sopronba, a szivével nagyon sok magyar ember ott volt, még azok közül is, akiket néhányszor elkeserített és nagyon sokszor megsarcolt már az a különös hazafiság, amely a magyar igazságból is üzletet csinált és abból él már évek óta. Az irredenta bajuszkenőcsből, az irredenta albumokból, a rossz irredenta szobrok és festmények még rosszabb reprodukcióiból, a Rothermere-papirszalvétákból, a külföldi gyárban készített irredenta jelvényekből és a »csak egy pengőt a szent célra!« főikiáltásokból, örök rébusznak hagyván a kérdést, hogy miképpen fordíttatott a magyar igazság hasznára az a sok milliót kitevő pengő, amit a szent cél jegyében ennek a koldus országnak koldus népétől annyi esztendő alatt kiélelmeskedtek. A soproni ünnepen azonban senkinek se támadtak ilyen gondolatai — azok majd csak aztán jönnek meg, ha valakinek eszébe jut arról a szoborműről, amit az önzetlen hála állított az önzetlen jótettnek, gipszmásolatokat csináltatni, azokat bronzzal bekenni és elvárni minden igaz magyartól, hogy adóba elvitt bútorai helyett azzal cifritsa és a hiányzó szén és fa helyett azzal melegítse a rideg lakását, öt-, husz-, vagy ötvenpengős obulusokkal támogatván a »szent céltc. Addig azonban, mig a magas ajánlólevelekkel ellátott alkalmi ügynökök meghozzák ezeket a gondolatokat, egy másik gondolat vetődik föl, már az első huszonnégy órában, mikor a lelkes tudósításokat olvassuk Sopron országos jellegűnek deklarált, de óvatosan helyi méretekre szorított ünnepéről. Ezt a gondolatot az emlékmű felírása ébreszti, amely egyszerre magasztalja a jövendőnek szánt táb. Ián Széchenyi István szellemét, Bethlen István államférfiú bölcseségét, Sopron hűségét és lord Rothermere nemességét. Egy hálás magyar emeltette ezt az emlékmüvet a magyar igazság jegyében egy halott halhatatlan- • nak, egy derék városnak, egy élő miniszter- I elnöknek és a magyar igazság önzetlen hősé- j ELŐFIZETÉS: Havonta helyben >20 vidéken Budnpetten 3-60, ttUlfiíldíín «•40 pengd. — Kqyet izAm Arrx hétkHf gao 16, vosAr- e« Ünnepnap 2 4 mt. Hír» detések lelveteln tarifa szerint. Megje. len!k hétfrt kivételével napnnta reggel nek. Az a kérdés már most, hogy lord Rothermere, bármennyire jól essen is neki ez a márványba vésett hála, ezt kivánta-e Magyarországtól és hogy ez az ércbe öntött turulmadár tudja-e őt segíteni nemes és önzetlen harca folytatásában? Sok üzenetét olvastuk már a lordnak Magyarországhoz, de nem emlékszünk rá, hogy azokban az ő ünneplését nevezte volna meg, mint olyan fegyvert, aminek ő na-y hasznát veheti a magyar igazságért vivott magános harcában. Egészen más segítséget kért, várt, parancsolt ő innen. Tetteket., amelyekkel igazolhatja a világ előtt, hogy itt a világ rendjébe illeszkedő demokratikusan kormányzott ország kér igazságot a világtól. Tetteket, ameljekkel elnémíthatja a Magyarországot középkori feudalizmussal gyanúsító rágalmakat. Tetteket, amelyek nélkül az A minden erőfeszítése hiába való. Ki képviselte ezeket a tetteket Sopronban? Hol maradt ezeknek a tetteknek a beigérése legalább? Egy hangot nem hallottunk róluk s azért félünk, hogy nagyon messze van még az idő, mikor az ércturul letaszítja a soproni obeliszkről a háromfejű sárkánykigyót, amely végigterpeszkedett a magyar glóbuson. „Ha a magyar Jóvátételi kérdést nem sikerűi megoldani, a II. hágai konferenciát elnapolják Az opíánsügyben egységes front Alakult kt Románia, Csehország és Jugoszlávia közfttí, — mondta a román külügyminiszter (Budapesti tudósítónk telefonjclenlése.) Bukarestből jelentik: Mironescu román külügyminiszter Prágából visszatérve, fogadta a Dimineaca munkatársát, akinek a következőket mondotta: — Párisi tanácskozásaim alapján arra a szilárd meggyőződésre jutottam, hogy sem a francia, sem az angol, de a többi érdekelt kormány sem küldi ki Hágába megbízottait mindaddig, amig a keleti, vagyis a magyar jóvátételi kérdés nincsen rendezve. Ha ezt a kérdést január 34g nem sikerül megoldani, agg a II. hágai konferenciát elnapolják. — Az optánskérdésben egységes front alakult ki Románia, Csehország és Jugoszlávia között. Az optánskérdés megoldását ha nem kapcsolhatjuk össze a jóvátétel rendezésével, akkor a kisánlánt megtagadja a Young-egyezmény aláírását és továbbra is ragaszkodni fog Németországgal szemben a Dawes-egyezmény értelmében fizetendő anuitásokhoz. — Ezt a kérdést részletesen megtárgyaltam a cseh kormánnyal és most a jugoszláv kormánnyal folynak a tárgyalások. Amennyiben az optánskérdés a Népszövetség tanácsának január 13-ra tervbe vett ülésszakának megnyitásáig nem nyerne elintézést, ugy a tanács nem fogja ezt a kérdést tárgyalni, hanem újból elnapolja, miután a Népszövetség is azon a nézeten van, hogy ezt a problémát más uton kell megoldani és nem a Népszövetség' ben. Diátes.avargása'k Jassy'han A rendőrség megszállta az egyetemet '(Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) | bántalmazta a zsidó diákokat. Egy diák sulyoJassyból jelentik: Hétfőn antiszemita zavar- » san megsebesült. A rendőrség megszállta az gások voltak az egyetemen. Nagyobb diákcso- ! egyetem épületét és a zavargó diákokat szét. port behatolt a vegytani előadóterembe és | kergette. A szovjet nagykövete megérkezett Londonba London december 16. Shkolnikov londoni szovjet nagykövet ma délelőtt a külügyi hivatalban meglátogatta Hendersont, akivel egy óráig beszélgetett. A megbízólevelet még nem adta át. A Press Association szerint a király betegsége őta nem fogadott formaszerü és hivatalos kihallgatáson külföldi nagj követet megbízólevél bemutatása céljából. Valószínű, hogy Szokolnikovot a walesi herceg fogadja a hét folyamán, vagy később, amikor is a szovjet nagykövet bemutatja a walesi hercegnek, mint a király képviselőjének mefibizólevelét,