Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-13 / 284. szám

« SZEGED. s»erite»zM»éqi Somogyi ucca I. em. Teleton 113—33. KledóhJvntal. knctünkenrvtAr 6s Jegyiroda • Aradi «оса 8. Teleton: 306. - Nyomda • Líjw 4p«M ucca 1«. Telefon 16—34. TAvlrall ** 'evílclm: Délraagyarorsság Szeged. Pénlek, 1929 december 15 Ara 16 fillér V. évfolyam, 276. szám ELŐFIZETÉS s Havonta helyben 3-20 Ideken «s Budapesten 3-6Í», iUIi»ld»n 6-40 pengő. - Egye» «zAm ára hétkiSZ' BSD !6, vasAr- «» Hnnepnap i4 mi. Hlrdetéseic felvétele tarifa «zerlnt MegfeIenlk létl;» kivételével napnnta reggel KlebeBsberg szobrai Irta: Tonelli Sáador. 'A' fogadalmi templom körül bontakozőban vannak Szeged második reprezentatív terének körvonalai. A teret körülövező épülettömb már nagyjában áll, az árkádok hosszú sora már sejteti a kialakuló kép összbenyomását és napról-napra szaporodnak a részletmunkák, amelyek teljessé fogják tenni Rerrich Bélának ma még csak ígéret formájában jelentkező architektúrái alkotását. _ Építészeti megoldás szempontjából egészen kivételes munka ez a tér; olyan alkalom, amilyen csak nagyon kivételesen és nagyon ritkán adódik építészek számára. Egységesen megtervezni egy teret, a környező épületekkel és azok minden tartozékával egyetemben, a legritkább feladat, amire tervező művésznek alkalma nyílik vállalkozni. Súlyos feladat is egyben, mert a megoldás nem évekre és évtizedekre, hanem nagyon hosszú periódusra, a mostanit követő távoli generációkra is szól. Ha sikerül az alkotás, büszkesége a városnak, de ha nem, az elkövetett műszaki és építészeti hibák egyenesen helyrebozhatatlanok. Ezért érthető, ha most, a kibontakozás során az építtető minisztertől és varostól kezdve nundazok, akik szerető gonddal viseltetnek e város jövendő képének kialakítása iránt, állandóan mérlegelik az eshetőségeket és igyekeznek ha egyébbel nem, elbírálás alá bocsájtandó javaslataikkal hozzájárulni az architektúrái és dekoratív hatások minél tökéletesebbé téleléhez. Vannak ugyanis a tér kiképzésének olyan adottságai és problémái, melyeknél minél több szempont figyelembevétele, gondos lemérlegelése és az emberi számítás szerint legjobbnak kiválasztása mutatkozik kívánatosnak. Az első ilyen probléma a térnek az alakja. A' tér majdnem teljesen szabályos, egyenlő oldalú négyszög. Ha ezt a négyszöget nem nyomná a fogadalmi templomnak nagy épülettömege, különösen pedig a tornyoknak a környező épületekhez viszonyított aránytalan magassága, a forma nem volna baj, igy azonban az adott viszonyokhoz képest, az adott lehetőségek határain belül segíteni kell rajta. Ennek a segítségnek olyannak kell lenni, hogy a nézőből bizonyos perspektivikus változásnak a képét váltsa ki. A fogadalmi templom előtti platformnak keskenyebbre szabásával és a tér burkolásának hosszanti tagolásával el lehet érni . azt, hogy a tér egészéban hoszszabbnak tűnjék fel és ezáital a szem számára kedvezőbb összbehatás keletkezzék. Egy másik ilyen kérdés az Árpád-kori csonka toronynak az elhelyezése. Annak idején, mikor ezt a tornyot a régi Szent Demetertomplom tornyából kihámozták és mikor heves vita mdult meg, hogy megártsák-e vagy lebontsak, feltétlenül a megtartás mellett foglaltam julast. Itt az Alföldön, ahol a multbau még a nazakat is csak emberöltőkre építették és ahol j~*nyi minden elpusztult a mult századok vibenh11' oly SZ€8ények vagyunk müemlékekn, hogy minden követ meg kell mentenünk. váWCS okom' ezt a felfogásomat megrűW - Ma aZ0ílban, mikor a teret köQ epületek már állanak, meg lehet áltorony zavarja az lapitan- epületek már állanak, meg lehet álösszhanLr°gy, a csonka tor°üy zavarja ngyan p - tömeghatás szemponljá_„ oszt, se llyen aráQyia8 kis építmény se nem Dr. Serédf Juszfinlfin hercegprímás vatikáni államtifkárs6gfiról ir a lurini Síampa XL Plus az egyház legfelsőül) szerveinek nemzetközi fellegei akar adni (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómából jelentik: A turini Stampa vatikáni tudósítója a következőket jelenti; A Gasparri bíbornak lemondásával megüresedő bíboros államtitkári szék' re igen kedvező kilátásai vannak dr. Serédy, Jusztiniánnak, Magyarország hercegprímásának. Fontos egyházpolitikai kérdések megoldásánál a Szent Atya már gyakran kérte ki Serédy Jusztinián tanácsát. Nem szabad csodálkozni azon, hogy a régi hagyományokkal ellentétben az a lehetőség merült fel, hogy a pápa első munkatársává külföldi bíborost neveznek ki, hiszen XI. Pius pápa elérkezettnek látja az időt arra, hogy az egyház legfelsőbb, szerveinek mindinkább nemzetközi jelleget adjon. Dr. Serédy Jusztinián jelenleg útban fan Róma felé eay magyar zarándokcsoporttal. letlenül n<Ím szoroz- Elhelyezése azonban vé- aQj hósa annak, aki a Gizellatéri boltív alól jön a térre, először ez a csonka torony ötlik a szemébe és rontja a fogadalmi templomnak amúgy is kissé nyugtalan perspektíváját. A mult iránti kegyeletet tehát össze kell egyeztetni az esztétikai követelményekkel. Mikor évszázadok számára építünk, egy kis áldozattól nem szabad viszszariadni. A csonka tornyot le kell bontani és pontosan a mai formájában a templomtól oldalt, esetleg a nagy épülettömböt lezáró pilonok valamelyike mellett kell ismét felállítani. A harmadik nagy probléma az architektúrái részt kiegészítő dekorativ részletek megoldása. Egy olyan hatalmas épülettömb, mint a püspöki palota és az egyetemi tudományos intézetek, melyeknek oszlopsora háromszázharminc méter hosszú, ha nem akarjuk, hogy a monumentalitás egyhangúsággá fajuljon, díszítést, még pedig egészen különleges díszítést követel. Itt az építtető szeretetteljés gondoskodásának találkozni kell a tervező művész invenciójával. A dekorativ részletek, a kiugró falcsipkék, oromzatok, erkélyek, reliefek, szobrok fogják auni ugyanis azokat a nyugvópontokat, amelyeken a nézőnek, aki a tér összhatását élvezni akarja, a szeme megpihenhet. Néhány szerencsés gondolatot, amely ezt a célt van hivatva szolgálni, már ismerünk, sőt már gyakorlatilag is el tudunk bírálni. Igen szerencsés gondolat például a magyar megyék címerpajzsainak elhelyezése az oszlopok fölött. A gondolatol bánatosan széppé teszi, hogy a pajzsokra tényleg csak a maradék ország megmaradt vármegyéinek címerei kerülnek rá, míg a többi pajzsok néma emlékeztető formájában üresen maradnak. Fokozni fogja az összhatás elevenségét a templommal szemben lévő front oromzata alaít elhelyezendő órajáték. Külföldön, ahol ilyen órajátékok vannak,_ a figurák megjelenésének és a játéknak ideje mindig az idegenforgalomnak összetömörülését is jelenti. Az ilyen különlegességek tapasztalat szerint vonzó hatással vannak a közönségre. Ez pedig a fogadalmi templom előtti térnél különösen azért fontos, mert a térnek normális forgalma nem lesz nagy és mesterséges eszközökkel kell az élénkebbé tételéről gondoskodni. Az egész építmény alatt végigfutó boltiveknek legfontosabb dekorativ elemét a szobrok fogják alkotni, amelyek ennek az elme. futtatásnak a cimét is szolgáltatták. A polgármester nyilatkozatából egész Szeged tudja már, hogy Klebelsberg kultuszminiszter a Strobl-hmmiék szobrait, amelyek a magyar tudományos és művészeti élet kiválóságait Örökítik meg, megszerezte és elhatározta, hogy ezeket a szobrokat az árkádok sora alatt helyezi el. Más kiválóságok szobrait a miniszter fővárosi és szegedi szobrászoknál ren-l delte meg. Ezekhez jón még Szent István bambergi lovasszobrának mása és két nagy relief, melyek közül az egyik az Anjouk, a másik pedig a Hunyadiak korának egy jele-; netét fogja ábrázolni. Termékeny és szép ötlet, hogy a magyar kulturélet nagyjainak szobrai olyan helyre kerüljenek, ahol minden idejövő idegennek szemébe fognak ötleni és ahol egyúttal példaként állhatnak azok előtt, akik hivatva vannak arra, hogy a mostaniak után átvegyék az, ország szellemi életének irányítását. Valahogyan az ő kőbe vésett és bronzba öntött ábrázolásaik lesznek az összekötő kapocs a mult és jövő, a magyar, és külföldi intellektuális élet között. De ha már itt tartunk, ugy hiszem és ugy érzem, hogy ezt a gondolatot tovább is lehetne fejleszteni. Sajnos, bennünket nem ismernek és nem is ismerhetnek annyira, hogy az átlagos idegen, aki véletlenül majd az árkádos térre elkerül, tudja, hogy ki volt például Apáczai Cseri János, Berzsenyi Dániel, vagy, Jedlik Ányos. Semmelweiszről egy-egy orvos, Körösi Csoma Sándorról pedig egy-egy nyelvész fogja legfeljebb tudni, hogy mit köszönhet nekik az egész világ tudományossága. Majd annak idején gondoskodni kell egészen rövid, a nagyközönség számára készült idegen nyelvű életrajzokról, amelyek a szobrok alakjait ismertetik, akik beszédesen igazolják, hogy kultura tekintetében is »egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók«. Ezzel megtettük a magunk iránt való kötelességünket. De felmerül a röpke gondolat, hogy nem tehetnénk-e még többet is. Ha az egyetem az egész világ kulturális életének gyűjtő és elosztó medencéje és ha mi a magunk érdekében keressük azokat a kapcsolatokat, amelyek igazolják, hogy mi részesei vagyunk a népek nügy kulturkőzösségének, nem adhatunk-e megkülönböztetett, ünnepélyes formában az oszlopok alatt helyet az emberiség olyan nagyjainak, akiket mindnyájan a magunkénak vallunk. Meg is mondom, kikre gondolok. Az én meglátásom szerint négy olyan egyetemes szellemi nagys.iga van az emberiségnek, aki messze túlnőtt minden nemzeti határon: Homeros, Dante, 'Shakespeare és Goethe. Ha nekik helyet adunk az oszlopo * alatt, egy cseppet sem kisebbítjük magunkat vele, hanem ellenkezőleg némán is megszólaltatjuk őket, hogy tanúságot tegyenek mellet-,