Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-10 / 256. szám

RíX M Л G У A Rö Ii> 7. \ Г» »Nem kivánunk szembehelyezkedni a lapokban már tegnap megjelent nyilatkozatokkal és azt elkönyveljük ugyanarra a számlára, hogy ezzel nem a mi pártunkat gyengítik — mert hiszen a mi jelöltjeink sértetlenül fenn;íllanak — csak magukat kívánták mentesíteni a bekövetkező eredmények előtt. Tudomásul vesszük azzal, hogy jelöltjeink: bástya» Hc"zer Tivadar, Fenyő Hugó. Korda Jenő, LOffler György, Pélerffy Ferenc, Pirrich János.« Az Ellenzéki Kereskedők Tártja. Harc az ügyvédeknél Nagy a harc az ügyvédeknél is. Itt is vasárnap tartják meg a szavazást és igen sok lista van forgalomban. A legvalószínűbbnek látszik Barta Dezső, Fü'öp Zsigmond és Szekerke Lajos esélye, de a különböző listákon szerepelnek a következő nevek is: Csikós Nagy József, Schwartz József, Biró Sándor, Bodnár Géza. Hajnal István, Kersch Ferenc, stb. Kalandos terv — Tóth Imre örökös tassága érdekében A balpárt lelkes gyűlési tartott a nyolcadik választókerületben (A Délmagijarorszúq munkaMrsúfól.) A 8. kerület választói szombaton este a Sándoruccai Förgeteg-kocsmában népes és mindvégig végtelenül lelkes hangulatu vacsorát rendeztek a kerület megválasztott balpárti képviviselőinek tiszteletére. Bakacsi András, a Felsővárosi Gazdakör elnöke szólalt fel először és üdvözölte Pásztor Józsefet, akit Felsőváros meleg szeretettel köszönt. Pásztor József az — mondotta Bakacsi —, aki minden felsővárosi ajtón és ablakon bekopogtathat és mindenütt szeretetet talál, ö világított eddig is nekünk, ő az a vezér, aki minket, haladni akaró polgárokat vezet. 6 mutatta meg azt az utat, melyen a kisgazdáknak, a kisiparosoknak és a munkásoknak haladniok kell. Bakacsi nagyérdeklődéssel hallgatott felszólalása után a jelen voltak zajos tapssa és éljenzése közben emelkedett szólásra Pásztor József aki először megköszönte a megválasztásában megnyilatkozó bizalmat és azt a pompás fegyelmet, amellyel munkás és polgár a demokrácia zászlaja alá sorakozott. Azután állandó helyesléstől és tapstól kisérve igy folytatta Pásztor: — Nekünk, akik zászlónkon megalkuvást nem ismerő és meghátrálást elutasító elvekkel kértük és kaptuk a megtisztelő és nagyszerű bizalmat, felelősségteljesebb a helyzetünk, tisztábban körvonalazottak a teendőink, mint bárki máséi. E teendők élén a munka és a harc áll mindannak érvényesítéséért és diadaláért, amit — ma már elmondhatjuk: választóink nagy többségének helyeslésével — mint várospolitikai programniot, mint közéleti morált és mint politikai célt hirdettünk. A viszonyok a közgyűlés jobboldali szárnyának megerősödése folytán ugy alakultak, hogy valamennyi elvünk és cülunk további hóditó utjának biztosítása és sikere érdekében mindenekelőtt a liberális és demokrata front egységének kiépítéséről, minél szélesebb körű, minél lendületesebb akclóképesséqének a biztosításáról kell gondoskodnunk, természetesen a választók félreérthetetlen akaratmegnyltkozásának sértetlen figyelembevételével. Személyes szempontok nem gördíthetnek akadályt e munka mielőbbi teljes sikerű elvégzése elé. A párt — a választás után elmondhatjuk — tömör egységben, elveinek megalkuvás nélküli betartásával és bármikor való elszánt és megbízható színvallással állt itt. Ékesítsék ugyanezek az erények, hevítsék ugyanezek a tulajdonságok a pártvezetősége*. A választók nem engedik, hogy bármit is elalkudjunk a programból. Aki tehát irtózik a harctól, amelyet sose mi provokálunk, akik csak védekezünk, akinek suivos erkölcsi áldozatok árán is a nyugalom kell, aki mauv Gumiéi lésből vagy hármi más (O. 'M. T. K.) pastőrözött tejszükségletét népenként pontosan házhoz szé!• llljék, ha megrendeli 15—48 telefonszámod okból föltétlenül a hatalommal akar men№ az maradjon távol a demokrata és liberális érzelmű polgárság halaszthatatlan megvalósításra immár teljesen megérett egységes fron jától. Egy hete, hogy a választás lezajlód Most már ütött a további cselekvések órájaMeg kell hallani az idők szavát s ez kénysiefl1 és bátorít arra, hogy most, amikor a 8-ik ke" rület választóinak megtisztelő figyelme folytán a választás után első ízben van alkalmai1 megszólalni, a demokrata és liberális polnárok egységes frontjának rendkívüli horderejére és égető szükségességére hívjam fel a figyelmet. Pásztor ezulán rámutatott néhány konkr® okra, amelyek a demokrata és liberális fro^ egységének mielőbbi kiépítését teszik szűk» gessé, majd igy folytatta: — És most egy esetet fogok elmondani; amely fantasztikus és vakmerő, de jeliéin*'1 I is. A 15. kerületben a póttagságig tudta fej vinni Wenner Sándor lapszerkesztő, aki bukott minden más kerületben, ahol fcl^' pett. Ebben a kerületben került he mint re? des tag dr. Tóth Imre, akinek a kultusz^1' niszierrel való együttjelölésétől nem riad; vissza a Nagyszeged Párt. Erre az Ízlésbe" eltévelyedésre méltő feleletet adlak a 7. k* rületi válaszlók, akiknek az állásfoglalása folytán Tóth Imre csak póttag gyanánt tudott bejönniA választóknak tehát egyáltalán nem kellett Wenner Sánbor és a választók nem kapkodtak Tóth Imre után sem. Már most levél-levél ui;'m érkezik hozzá"1 csak ma három levelet kaptam, amelyekbe" tájékoztatnak erről a sok kezdetlegességgel^ ^ forralt tervről. A mozgalom célja, ho^y Weij' ner Sándor valamilyen uton-fr"'^m beken' In memóriám Irta: Móra Ferenc. Sáfár Lászlónak, az egykori neves újságírónak a síremlékét leplezik le a pesti kollégák vasárnap a kerepesi temetőben s ahogy az ünnep műsorából látom, sok szép virágot kap majd néhai gazdám szóban és koszorúban. Innen Szegedről is lebbenjen felé egy sárga falevél, hiszen Sáfár László Szegeden is volt újságíró, még pedig a legmagasabb sarzsiban: szerkesztője volt a régi Szegedi Napló-nak. Ezt azonban már mi se nagyon tudjuk, hát a pesti méltatói honnan tudnák? Legalább nem látom, hogy a rá való viszszaemlékezésekben emlegetnék. Lehel, hogy ő maga se szeretett róla beszélni. Mozgalmas életének egyik kései s nem sokáig tartó állomása volt Szeged, talán azért is nem tudott vele összemelegedni. 1910-ben került közénk, most már nem tudnám megmondani, melyik pesti laptól, alighanem az Egy étért és-tői. Vass Géza hirtelen halála után szerkesztőt kellett keresni. Még el se sirattuk szivünk szerint a drága jó barátot, mikor Engel Lajos, a kiadó már összehívta a királyválasztó nemzetgyűlést. Már mint Tömörkényt, meg engem, a vezérkolomposokat. (Valahol a lim-lomjaim közt meg kell lenni azoknak a tollrajzoknak. amiket egyszer Tömörkény müveit jókedvében a szerkesztőségi iróroappája itatósáu. Egy kopófej, aláírva: a riporter. Egy macskafcj, aláirva a kői lő. Egy disznófej, aláírva: a kiadó. Egy gukkerszemü fej, aláirva: a Byk. Egy ókőrfej, hatalmas kolomppal, aláirva: a vez ércikkíró.) -*• Szerkesztőt kellene hozni. — kezdte Laios gazda, — kit ajánlanátok, emberek? Kisteleki Edét ajánlottuk, a költőt, akit hozni se kellett, mert legöregebb tagja volt a szerkesztőségnek ,\z egyhetes interregnum alatt u ő jegyezt$ a lapot, mint ideialeucs felelős, — Nem, — mondta Lajos, — költőt elvből nem veszek szerkesztőnek. Pestről nézzetek ki valakit. A pesti újságíró-nemzettel azonban nekünk, vidéki parasztoknak nem igen volt nexusunk. Az öreg Byknek lett volna, de az valahol az Adrián szédítette a digaresszákat. Rá kellett bizui a dolgot a kiadó szemére. (A szerkesztőség többi három tagja szóba se jöhetett. A húszas éveket táncolták s az akkori kiadóknak az volt az elvük, hogy szerkesztőnek csak olyan ember való, aki már elhullajtotta a csikófogát.) Engel Lajos felutazott Pestre s másnau már vissza is jött az örömhírrel. — Nagyszerű embert találtam. Komoly, megállapodott újságíró, nem aféle pesti fittyfiritty. Azonkívül függetlenségi ember volt egész éicléoen, csupa előkelő politikusok a barátai. — A nevét mondjad márl — Sáfár László, ismeritek bizonyosan. — Sose hallottuk a nevét. — Dehogynem. Seháffer Láezló. Aki a Hentziszobrot felrobbantotta. — Ahá, igen Meg aki a diszkardot vitte Ozmán basának. Hát az még él? — Élni kelt neki, ha leszerződött velem. Nekem azt mondták a pesti lapkiadók, hogy a legnagyszerűbb segédszerkesztő. — Hphát akkor mért eresztik el? — Megunta a pesti levegőt A tüdejének is jobbat tesz a szegedi. Lajos-estéjén mutatkozott be az uj szerkesztő, amikor kiadónknak mindig vendége volt a félváros. Idősebb ember volt már, tul az ötvenen, magas homlokú s egy kicsit akadozó szavú, még neki nem melegedett a beszédnek. Éjfél felé felköszöntötte Kisteleki Ede, azonban a választ nem birta belőle kiprovokálni. Csak annyit mondott inter pocula, hogy tettekkel fog felelni s megreformálja a szegedi sajtót. A «termett, üfif látszik, rajtunk ukwla kezdeni, vezércikkírókon Másnap délelőtt felker?^ bennünket a kultúrpalotában és azon kezdte, boff komoly beszédje volna velünk a lap felől. — Csakhogy itt nem szoktunk lapügyekről ^ szélni, kérem alásao, — mondta neki Tömörként — mert ez hivatal s itt minket nem azért t» tanak. Hanem méltóztassék este hét óra ujrj elfáradni a lakásomra, ott lesz Ferkó is, ott a^ majd eldiétázhatunk. ,,]( Mire én odaértem, akkorra már nagyban * a diéta s igen piros volt az arca mindakét em"' nek. Nem a vitától, hanem a barátságtól. — No Ferkó. koccints az egyezségre, — kiü^ ta a poharat Tömörkény. — Mi van benne? — Miben? — Az egyezségben. „. — Először azt nézd meg, mi van a ponaro» Előbb a kellemes, aztán a hasznos. ^ A hasznos az volt, hogy ezután nem kell resnünk a vezércikktémát, hanem mindig a kesztő adja fel a penzumot este nyolc óra» Mert ugy gondolta Sáfár László, hogy a mi keink nem elég frissek. Igaza is volt neki . mindig a déli lapokból kerestük ki a vezére^, témát, azt azután ebéd után megírtuk s estck!t)t vatal után bevitlük a szerkesztőségbe. Hefen gVj háromszor Tömörkény, háromszor én. (A 40 korona fizetésből nem tarthattunk hordán-) — Hát ez igy nem modern újságírás. ~ 0 íott ki bennünket az uj szerkesztő. — Majd f", látjátok, mennyivel máskép fest az. ha én jel0''eí ki nektek a témát az esti anyagból. Igy V?D már Váradon is, Aradon is, Kolozsváron »s lr*s Tetszett a dolog nekem is. Hiszen nem az ^ a nehéz, hanem a témakeresés. Mikor "?:irv4n ember tudja, mit akar irni. félig kész is , vele Mint ahogy a gazdasszony életét se probléma rongálja, hogv hogy főzzön, ba hogy mit is főzzön csak? jd A diéta kicsit aaitt Uctott. JAmfcWP