Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-26 / 269. szám

SZBOED. SzerkeMIAséo: Somogyi ucco 22. L em. Teleion: I3-53.'Klodóhlvnlol, k«lctOnkanyvtAi és Jegyiroda Aradi UCOA 8. Teleion: 30« - Nyomda ; LHw Upól ucca 19. Telefon - 16-34. TAvIrntl és leveleim: DWmagyBrowrAg S*«ged. Kedd, 1929 november 26 Ára 16 fillér J V. évfolyam, 262. szám ELŐFIZETÉS: Hovonia helyben 3-20 vidéken é« Budapesten 3-ÖO. tllHrtlclon G'4-O pengő. -- egye» szóm ára hétkSü­nap 1«. va»Ar- es ttnnepnan i4 HU. H!r­defések felvííele tarifa szerint. Megje­lenik héti« Mlvélelével neonnía reggel A berlini haraszt Tehát Gömbös Gyula lesz a megváltó, akit \ár epedve a magyarok lelke. A Berliner Tageblatt legalább igy tudja budapesti leve­lezőjétől. Többet is tud róla. Hogy józan és komoly államférfi. Hogy semmiféle puccsra nem kapható. Még szabadkirályválasztó puccs­ra sem. Nem kell attól félni, hogy Albrecht főherceget kiáltatja ki a Duna jegén király­nak. Ámbár nincs kizárva, hogy az érdekeit szimpatikus főhercegnek nem lenne a csiny ellen kifogása s esetleg a Duna is hajlandó a jeget szállitani a királyválasztásra. Mert a német világlap azt is tudja, hogy már nincs messze az idő, mikor a Bethlen-rezsimet a Gömbös-rezsim váltja fel. Nem lehetne azt mondani, hogy a vasár­nap virradóra érkezett hir, amelyet a magyar sajtó már nem birt kommentálni, valami kü­lönösebb izgalmat keltett volna az országban. Először azért, mert az ország sokkal fárad­tabb, semhogy hajlamos lenne izgulni akár­milyen politikai szenzációért. Másodszor, mert ami a német lapnak szenzáció, az már ne­künk régen nem újság. Több egy hónapjánál, mikor rebesgetni kezdték a változást, sőt a felelőtlen beavatottak már fix terminushoz is kötötték, karácsonyra tippelvén a messiás megérkezését, ahogy a stílszerűség is kívánja. Ugy látszik, a hazai harasztok zörgése most ért el a berlini harasztig, a pletyka terjedés­törvényeinek megfelelően. De azért a berlini haraszt zörgése mégis figyelemreméltó, akármilyen szél fújja. Nem lehet elintézni azzal, hogy a budapesti tudó­sitó magánakciója. A Berliner Tageblatt nem tartozik azok közé a sajtóorgánumok közé, amelyek kritika nélkül közölnek minden ér­tesítést, csak azért, mert érdekes. Mielőtt ki­emeltette volna az európai nyilvánosság előtt Gömbös Gyulával Bethlen Istvánt, bizonyo­san meggondolta, mit cselekszik. Végre is Ma­gyarország, akármilyen kicsire törpitetlék, kö_ zelebb van Berlinhez, mint Afganisztán s nem lehet laptölteléket költeni róla. S mióta a német kartográfusok megtettek bennünket Balkán-államnak — mint minden ujabb német atlaszban látható —, azóta a mi sorsunk nyilván egészen közelről érinti a Berliner Tageblatt publikumát. Ma a magyar föld Európa legtüzesebb pontja s innen nagyon könnyen tüzet foghat az egész világrész. Akármilyen célból zörög különben a ber­lini haraszt, majdnem ugy áll a dolog, hogy a beharangozott változás minket magyarokat izgat legkevésbé. Változás? Mi változhalik itt már rosszabbra s mi alapon remélhetnénk jobb változást? Itt már ugy el van rontva minden, hogy az orvosváltozástól se lehet segítséget várni. A helyzet olyan, hogy a leg­nagyobb államférfiúi képessegeket is gyorsan felőrölné, ha mutatkozna is az a legnagyobb államférfi a látóhatáron. Ha itt gondolnak valamit az emberek a jövőről, akkor csak annyit gondolnak, hogy »a megismert ördög jobb az ismeretlen ördögnél«, — a spanyol diktatúra hazájából való közmondás szerint. S ezért hágy itt hidegen mindenkit minden­féle kombináció, kivéve azokat, akik a hata­lom asztalánál szedegetnek akár koncot, akár morzsát. De azok se izgulnak túlságosan, mert szeretnének ők olyan hatalmat látni, amit nem támogatnak s olyan terilett asztalt, amit meg nem éljeneznek, csak közelébe kerül­hessenek, akár mellé, akár alá. A tömegeket azonban, amelyek az országot teszik, a firma­változások nem érintik, irányváltozásra pedig senki se gondol. Már csak azért se, mert eb­ben az országban már a gondolkozásról is leszoknak az emberek. Igaz, hogy Gömbös Gyulával kapcsolatban irányváltozásról is szólnak a réveteg hirek. Hogy ő majd egymaga fog gondolkozni az egész ország helyett, abban nem igen lesz változás a mai helyzethez képest. Bebesgetik, hogy a gondolkodása iránya más lesz, mint amihez eddig szokva voltunk. Hogy kíméletle­nül erős keze lesz s nagyon aktivista politikát inaugurál. Ezt is mind ismerjük már, hiszen ki van már mirajtunk próbálva mindenféle módszer és mindenféle szinü politika és va­lamennyiről koldulunk. Mi ujat hozhat itt Gömbös Gyula? hogy puccskísérletekre nem kapható komoly államférfi, az fölesleges meg­nyugtatás. Ki az ördög csinálna puccsot olyan országban, ahol minden kormány minden aka­ratának a törvénnyétételére abszolút több­séggel rendelkezik a parlamentben ¡és nem találkozik ellenállással a törvényesen elnémi- j tott országban? Ha Gömbös Gyula Albrechlet \ akarja megválasztatni királynak, azt választ­ják meg; ha Ottóra szavaztat, akkor az előtt hajtanak térdet, ha magát akarja pajzsra emeltetni, akkor se lesz egyéb b^j, minthogy egymás lábára taposnak siettükben a pajzs­kínálók. És ha Gömbös Gyula törvényjavas­latot terjeszt a parlament elé, hogy minden tizedik embert csapjanak meg karácsony nap­ján a templom előtt, a parlament azt is meg­szavazza. Legfeljebb a megcsapatási kormány­biztosi állások elosztása körül lesz egy kis né­zeteltérés. Éppen ezért nem értjük, mí szükség van itt változásra s mire kell itt a diktatúrával való ijesztgetés, ami mindig vele jár a Göm­bös Gyula nevével, holott ő maga tiltakozott legerélvesebben ez ellen a beállitás ellen, még pedig, azt hisszük, egészen őszintén. Göm­bös Gyula van olyan okos ember, hogy egy országban, ahol nincs ellenzék, nem játszana diktatúrát. Itt legfeljebb a kormánypárti több. séget kellene megdiktaturázni, legalább any­nyira, hogy eljárjon az országgyűlésre, de erre még az olyan stramm ember se mer­ne vállalkozni, mint Gömbös Gyula Másfél perctcj áaríott A temetés pillanatában valamennyi francia városban és hadlhafón disztilzeí adtak az ágyuk (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Parisból jelentik: Clemenceau temetése az elhunyt végső akarata szerint, a legnagyobb egy­szerűséggel folyt lc. Abban a pillanatban, amikor Clemenceau teste megtért az anyaföldbe, az or­szág minden városában és valamennyi francia hadihajón diszlüzet adlak az ágyuk« Mouchamps falutól a Clemenceau-kaslélyíg még kilométeres utat kell megtenni. Először reggel 8 óráig esett szakadatlanul az eső, majd délben már vad orkán verle a gyászmenet szemébe az esőt. Néhány perccel 12 óra után ért a temetési me­net a sirgödörhöz, ahol Clemenceau koprosóját két hűséges inasa várta. A temetés mindössze másfél percig tartott. A két inas leemelte az autóról a koporsót és felállítva a sírgödörbe he­lyezte, ugy mint Clemenceau kivánta, fejjel az ég felé. A rokonok és barátok néhány rúarok föl­det dobtak a koporsóra és a temetés ezzel vé­get is ért. A gyászolók az autókra szálltak, a két inas pedig behantolta a sirgödröt. páris, november 25. Páris községtanácsa ma gyászülésen hódolt Clemenceau emlékének. Páris, november 25 A képviselőház hétfőn dél­után külön ülésen juttatta kifejezésre gyászát. Az ülésen csupán egy beszéd hangzott el. Bouisson elnök után, aki beszédében a parlamenti harcok emlékét idézte, Tardku miniszterelnök mondott búcsúbeszédet a kormány nevében. A miniszter­elnök szavait mély megindultsággal hallgatták a képviselők. Az ülést ezután « gyász Jeléül felfüg­gesztették és folytatását kedd délelőttre halasz­tották, RevoSveres merénylet a rémai Szent Péter bazilikában Egy varrónő le akarta lőni Schmidt holland prelátust, de revolvere csöíörlSköf mondott (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bómából jelentik: A Szenl Péter bazilikában vasárnap este izgalmas jelenetek játszódtak le. Amikor a dóm főpapja, György bajor herceg a litánia után a sekrestyébe indult, egy fiatal nő revolvert rántott elő és a fegy­ver csövét a herceg után haladó Schmidt hol­land prelátusra irányította, majd a ravaszt többször megnyomta, a fegyver azonban csü­törtököt mondott. György herceg nem vesz- • tette el lélekjelenlétét, odauarott a merénvlő t nőhöz és kiütötte a kezéből a revolvert. A templomban óriási izgalom keletkezelt, a va­tikáni rendőrség nyomban őrizetbe vette a merénylő nőt, aki elmondotta, hogy 22 éves, Svédországban született és Ramstad Gudun Margitnak hivják, Bómában lakik és fehér­nemű varrónő. Arról nem volt hajlandó val­lomást tenni, miért akarta lelőni a holland prelátust. Schmidt prelátus vallomását szigoru titokban tartják. Állítólag Ramstad Margit né­hány nappal ezelőtt meglátogatta a nrelá­\

Next

/
Oldalképek
Tartalom