Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-24 / 268. szám

•MPaeeBeeFBBSBsss" 8ZBOED. SzerlietxtOMg: Somogyi ucea , __ _ _ . ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 12.1. em. Telelőn: 13-33.^ Kiadóhivatal, VÖSÖTTIÖD Firt VfílTIÖftr ¿4 vidéken é» Budapetten3-00, kUUHldiin koietönkanyvtar (egylroila Aradi mv » viuwvi 0-40 pengO. ^ Egyei >z&m Ara héi!i«f ncca S. Telelőn: 306. - Nyomda- Löw Ara 24 fillér nan 16, vatar- és Unnepnan '-'.4 illl. Hlr« Llpól uooa ÍM. Telefon ' 16-34. TAvIrall •» ^^ « dftések lelvClele tnrlta szerint. Megfeét levélcím: DílmagyarorMAg .•izeged. CVlOlyftui, &Ö1. 9Za.Ul lenik tiélfö kivételével napnula reggel lammmmmmmmmmm A tigris >A tigrist: ez volt a becéző neve a háborúban és a békekötéskor mutatta meg, hogy megszolgálta ezt az epithetont. A világháború, legalább születésekor, nem Clemenceau háborúja volt, inkább a Berchtoldé, — nem a féktelen energiáé, hançm a korlátlan korlátoltságé. A béke azonban már egészen a Clemenceau békéje volt. A ligris elmarta maga mellől Wilsont, a puhányt és Lloyd Georgot, a szatócsot, az elméleti jószándékot ; és a gyakorlati józanságot. A tigris megvadult, nem nézett se Istent, se embsrt, nem hallott se jajszót, se átkozódást, nem méregetett és nem vetett számot a jövendővel, ő csak tépni, szaggatni, marcangolni akarta tehetetlen, ájult áldozatát, a világ legyőzött felét. Meg kell neki adni, hogy sikerült a munkája. Nincs az indiai dzsungelnak az a tigrise, amely tökéletesebben végezhetné a dolgát, mint az európai kulturának ez a reprezentánsa. Mert a francia államférfit nem szabad a korától elkülönítve megítélni s a kort mentesíteni az ő vétkétől. A háború előtti Clemenceau egészen más ember volt, mint aminek rémbiró korában megismerte a világ. A fiatal orvos, aki a praxis órái után az álmok világába zárkózott és drámaírással kísérletezett, a politikában becsületes radikalizmusával tünt föl és önzetlenségével szerzett megbecsülést magának. A pártvezérséget, amely •természetes velejárója volt szervező energiájának, sokáig nem akarta fölcserélni a miniszteri székkel és mikor abból távoznia kellett, az egész világ demokráciájának tapsai közt hagyta el a helyét. »Egy esernyővel jöttem ide és most, amikor elmegyek innen, még mindig csak ez az esernyő minden vagyonom«, — ezzel búcsúzott a bukott miniszter az utolsó minisztertanácstól és nagy szó volt ez már akkor is a rothadó európai világban. Ez az abszolút tiszta kéz segitetle hozzá a hatalomhoz a háború alatt és az az abszolút bátorság, amivel a »Szabad Embertbői »megláncolt ember«-ré lett hires lapja fölvette a harcot a bornírt cenzúrával, sőt főlébe is kerekedett. Ezzel szerezte azt a hallatlan népszerűséget, amely arra kényszeritette Poincarét, hogy a háború vezetését az ő kíméletlen energiájának engedje át. Ez az energia aztán, amely nem kiméit se barátot, se elvtársat, se magas állást, se semmiféle emberi érdeket, meg is nyerte a háborút. Igaz, hogy a legvisszataszitóbb demagógiával, igaz, hogy a legmérgezetleb fegyverekkel, igaz, hogy a legembertelenebb terrorral, de a mai társadalom felfogása szerint a háborúban minden szabad, ami győzelemhez visz és Clemenceau kidühöngte hazájának a győzelmet. Közben azonban elvesztette önmagát, az ember energiája a tigris ösztönévé változott, amely nem kényszerűségből tombol, hanem magáért a pusztítás gyönyöréért. Mire a franciák rájöttek arra az igazságra, amire nálunk a bécsi udvart Haynau tanilolta meg: hogy a borotva nagyon hasznos szerszám, de használat után vissza kell dugni a tokjába, — akkorára már elkéstek. A tigrist akkor küldték nyugalomba, mikor már szétmarcangolta Európát s fogai harapásával a jövendőbe is beleoltotta a veszettség virusát. A Népszövetség szakállas javasasszonyai hiába láttak munkához akkor, mikor a tigris már elvégezte a munkáját és mint fáradt magánzó indult el világkörüli útra. Mikor visszatért, a mogorva aggastyán kárörömmel konstatál- ; brilla, ho&y a világ sebrí, amiket Ő mart, nem I gyógyultak, csak elgennyesedtek. Nyilván ez a káröröm hosszabbította meg az életét ennyire s halálos 'ágyán is az vigasztalhatta, hogy nem élt egészen hiába s ércnél maradandóbb emléket emelt magának. Mert ha Európa mégegvszer lángbabórul s most már porig le fog égni, azokban a lángokban a franciák nagy öregemberének a lelke fog diadalmasan süvölteni: ez az én munkám, ezt nekem köszönhetitek, az. öreg Clemenceaunak, akit ti neveztétek tigrisnek... Végrendelete, amelyben azt kívánja, hogy gyászpompa nélkül, hajnalhasadáskor és álló helyzetben temessék el, mert ő állni akar a halálban, nem mentes a francia póztól és valószínű, hogy nem is fogja szó szerint teljesíteni a francia nemzet. A tigrist ugv meg fogja gyászolni, ahogy Napoleon óta egyetlen fiát se s ez a gyász kétségtelenül meg van érdemelve. Még pedig kétszeresen. Először, mert pillanatnyilag senkinek se köszönhet annyit a francia gloire, mint Clemenceaunak. Másodszor, mert a diadal éveire nagyon gyászos esztendők fognak még következni s azokban is az ő keze lesz benne, ha akkorára rég el felejtik is már a franciák a vendéei erdők porló lakóját. Az ő szerepe az lesz hazája történelében, ami Kolumbusé volt fogadott hazájáéban. Kolumbns tette Spanyolországot a világ leggazdagabb országává két évszázadra és ennek a gazdagságnak a koldusa lett Spanyolország életének legvégső határáig. Clemenceau megnyerette hazájával a háborút és a diadalmas béke válik Franciaország sirásójává. _ De Clemenceau halálos ágya felé nemcsalí a franciáknak illik megilletődötten fordulni, hanem minden nemzet sovinisztáinak is. A sovinizmus eszméje benne kristályosodott ki a legtökélelesebben, az engesztelhetetlen gyűlölet meg!estesülésében. Semmiféle sovinizmusnak nincs joga követ dobni a tigrisre, aki azt cselekedte, amit minden sovinizmus cselekedett volna az ő heívén. w .Nincsen messze az az Idő, amikor Gömbös — miniszterelnök lesz irfa a Berliner Tageblatt „Gömbös nem íámogaíja ASbrechí írónrajulásáí" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Berlinből jelentik: A Berliner Tageblatt budapesti levelezőjének tollából feltünéstkeltő cikket közöl, amely Gömbös Gyula magyar honvédelmi miniszter személyével foglalkozik és többek között a következőket írja: »Gömbös Gyulától nem kell félni. Ez a komoly reálpolitikus semmiféle államcsínyre nem kapható, akkor sem, ha az államcsíny Albrecht főherceg javára szolgálna. Albrecht főherceg ugyan korábbról jó viszonyban van Gömbössel, azonban Gömbös Albrecht trón€€ aspirációit nem támogatja. Gömbösnek csak' egy célja van: Magyarország hatalmának és befolyásának növelése. Minden egyebet »demokrata illuzió«-nak nevez és kevéssé veszi számításba. Az idő fogja megállapítani, vájjon Gömbös célját, a nagyobb Magyarországot, meg tudja-e majd valósítani. — Erre a célra fog törni Gömbös, mint miniszterelnök — irja a lap — és ha a jelek nem csalnak, ugy már nincsen messze az az idö, amidőn Gömbös Magyarország miniszter' elnöke lesz.« / . ES párisi konferencia elkészítette feientését, fiogy a magyar és a bolgár liüvben nem sikerül! a megegyezés Páris, november 23. A keleti jóvátételekkel és az átengedett javakkal foglalkozó bizottság ma délelőtt ujabb ülést tartott. A bizottság tegnap elküldte Jaspar elnöknek az osztrák, a magyar és a bolgár jóvátételekre vonatkozó jelentéseit. Ezek a jelentések megállapítják, hogy a bizottság nem tudott megegyezésre jutni Magyarország és Bulgária tekintetében. A jövő szerdán a bizottság ujabb ülést tart, amelyen a jóvátételek kérdésével foglalkozik. Ez lesz a bizottságnak legutolsó ülése. Clemenceau uíol&ó órái Minden reményt feladtak — A* injeKciók sem tudták maaáRox téríteni (Budapesti tudósilónk telefonjelentése. Párisból jelenük: Clemenceau tegnap esle óta agonizál. Az orvosok koffein injekciókat adnak a haldoklónak uréniás fájdalmainak csillapítására. Clemenceau közvetlen környezete már minden reményt feladott, az orvosok időnkint néhány csepp cukrosvizet adnak a betegnek. Este 7 órakor konzílium volt, amely megállapította, hogy a beteg égésien elgyengüli és a koffein injekciók sem "¡"Pák magához iérllenl. Clemenceau , . már csak vegetatív él,te cl \z erős szervezel és szívóssága míalt lehetséges, hogy az agónia 12—24 órán át Is fog még l ártani. Az esti órákban Clemenceau félig lehunyt szempillákkal fekszik ágyában. Szívós természetén csak nehezen győz a halál. Szive még rendben működik, de az urémia következményei mindjobban elhatalmasodnak szervezetén. Agya körül a család tagjai csoportosulnak.' Az ágy fejénél egy ápolónővér áll, aki olvasóját pergetve, szüntelen imádkozik. Clémenccíau délután olykor-o'lykoV mu^áhoi tért kábulatából. Ilyenkor állandóan a halál íjondolafa futflalkozlalja.