Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-21 / 265. szám

4 0£LMAtiYAROKSZAG 1929 november 21. gatásl szervezet ne ura és parancsolója, hanem • tarvények kereteben pártatlan és megértő kiszól­gálója legyen minden egyes polgárnak. A szociáldemokrata csoport, mint kisebbség élni akar a bírálat és az ellenőrzés jo­» gival. Ezzel a szerepével azonban nem éri be. Eredmé­nyeket akar elérni az egész lakosság számára és javára és minden Ily irányú törekvést támogat. Községi programunk egyaránt szolgálja az ipar, 1» kereskedelem, a mezőgazdaság talpraálütását és a munkásosztály érdekeit. Legfőbb célkitűzésűnk közé soroljuk a közegészségügy, a közművelődés, a közellátás, a szociális gondozás fejlesztését és a legnagyobb szerelctlel támogatjuk a tanyai la­kosság igényeit. Küzdeni fogunk az igazságtalan adórendszer el­/en. amely főkép a szegény, nincsetlen lakosságot sújtja a tehetősekkel szemben. Mindezek a célkitűzések végső eredményükben »zí a gondolatot szolgálják, hogy városainkat segítsük a kuliura egy-egy helyi gócpontjává fejleszteni. 'A főváros a természetes erőforrása az egész ország számára az európai kulturának, amely azonban a magyar nép érhálózatába csak a vidéki centrumok lüktető életén át juthat el. Azt akarjuk, hogy ez a nép a városháza ter­hiéből is egy jobb jövendő felé irányithassa sorsát és az egész ország boldogulását. Azt akarjuk, hogy ez a város szép, la­• kossága boldog legyen; } azt akarjuk, hogy mindenki, aki ebben a város­ban él, legyen az férfi vagy nő, ifjú vagy öreg, szeresse meg ezt a várost, mert megtalálja itt egészségének védelmét, megszerezheti az igazi mű­veltséget. megtalálhatja munkáját és munkájának ellenértékét: a biztos megélhetést; — azt akarjuk, hogy a csecsemők már világrajöttükkor, az anyák szülési fájdalmaik alatt érezzék, hogy azok, akik e város lakosságának sorsát intézik, szeretetükkel és segítésükkel mellettük vannak; — azt akarjuk, ne legyen a szülőkre terhes gond gyermekeik gyer­mekkora és ne legyen egy élet munkájának ju­talma az uccasarok és a koldustarisznya. Oly sok szegedi szemből ömlik a fájdalom, a szenvedés, a nélkülözés, a kétségbeesés könnye, hogy azoknak, akik az élet napsütéses oldalán élnek és szintén szegediek és magyarok, kötelessé­gük a könnytenger lecsapolása. Ha igy lesz,-ha önök is igazságnak ismerik el, hogy a tátongó ellenfeleket nem mélyíteni, ha­nem kiegyenlíteni és megszüntetni kell, ebez bennünk alkotásra vágyó munkatár­sakra találnak. Ámde ha itt is tanítómesterünk tanítása bizo­nyul valónali és rideg gazdasági osztályhelyze­tük fogja megszabni állásfoglalásukat, mi akkor is teljesíteni fogjuk történelmi hivatásunkat, tel­jesiteni fogjuk történelmi kötelességünket mind­addig, mig ez a város mindenkinek szép és min­denkinek boldog olihonává nem lesz.« — Azt hiszem különben, hogy mér/is módot fogunk találni, hogy ezt a deklarációt a köz­gyűlésen felolvassuk. \PACSOK • Columbia naqyozabásu kalandorfi mje csak 16 éven felőlieknek péntektől a Korzó Moziban. Egy angol vállalat nagyszabású sertéshusexoortot szervez Szegedről Angliába Evenkint húszezer sertést akarnak exportálni A szegedi húsiparotok a vágóhidi dijak leszállítását kérik (A Délmagyarország munkatársától.) A liét elején két angol kereskedő érkezett Sze­gedre, hogy megszervezzék a magyar vidék sertéshusexportját Anglia felé. Az angolok elő­ször a polgármestert keresték fel, akinek el­mondották, hogy Szegeden kívánják felállí­tani a sertésuágás és feldolgozás központját |é.s ezért megfelelő feltételek melleit igénybe, vennék a közvágóhidat is. Az Angliában köz­kedvelt Bacon-rendszer szerint dolgoznának, ami abból áll, hogy félig hízott sértéseket vásá­rolnának és azokat húsos szalonnává dolgoznák fel. A levágott sertésekből csak a csontokat és ö felesleges húsrészeket távolítják el, azután (megpácolják, felfüstölik. Ez a húsos szalonna az angol étrend elmaradhatatlan és legnép­szerűbb fogása. Anglia igen nagy. mennyiség­ben fogyasztja. Eddig Hollandia és a gyar­matok szállították a feldolgozott serléseket 'Angliába, de a piac szükségletét nem tudták kielégíteni. Ezért jöttek most az angolok Ma­gyarországra. Budapesten már meg is szervez­ték az üzletüket és most kezdik meg a vidék ¡megszervezését. A városnak darabonként egy pengő vágóhidi dijat ajánlanak fel és garan­tálják, hogy évenkint körülbelül húszezer ser­tést exportálnak innen. A polgármester kívánságára az angoloi< írás­iján is benyujlották ajánlatukat, a polgármes­ter a lehető legsürgősebben letárgyaltatja az illetékes szakbizottságokkal és azután dönt további sorsáról. Az angolok bejelentették azt is, hogy Szegeden koppasztó medencéket és pácoló kádakai állítanak föl, eleinte kiképzett budapesti munkásokat foglalkoztatnak, de rö­vid időn belül, ha megfelelő számú szegedi munkás is kitanulta már ezt a mesterséget, akkor kizárólag szegedi munkásoknak adnak foglalkoztatást. Az ajánlat hire gyorsan elterjedt az érde­kelt szegediek között. A szegedi husiparosok nem nagyon örültek meg az angolok szán­dékának. Értesülésünk szerint tiltakozni fog­nak az ellen, hogy az angolok csak egy pen­gőt fizessenek darabonként a sertések vága­tási dija címén akkor, amikor a szegedi hus­iparosoknak ugyanaz, a különböző illetékek­kel együtt körülbelül nyolc pengőjükbe kerül. A hentesek valószínűleg azt kívánják majd, hogy a város általában szállítsa le a vágóhidi dijakat. A sertéstenyésztő gazdák körében" viszont nagy örömet és izgalmat keltett a hir és an­nak hatása már a legutóbbi piacon is mutat­kozott. A tanyaiak erősen keresték az ango­lokat és a sertés ára kilónként tíz-tizenöt fillérrel emelkedett is. Telefon: 306 Délmagyarorszig jegyiroda Telefon: 3O0 VERA MIROVA egzotikus táncestje folyó hó 23-án, szombaton este 8 órakor a Tiszában. Jegyek és bérletfegyek « Délmagyarország Jegylrodáfában. n filharmonikus hangversenyek és a diákjegyek (A Délmagyarország munkatársától.) A Délma•» gyarország a múlt vasárnapi filharmonikus hang­versennyel kapcsolatosan is kötelességét teljesí­tette, amikor a kritikai méltatáson kivül kultúr­politikát is sürgetett. Szórói-szóra a következő­ket irtuk: | — A filharmonikusok tudvalevőleg az uj terem férőhelyére való tekintettel nem adtak ki diák­jegyeket, csak állóhelyeket, a beígért diákelőadá­sok pedig az aránylag kisszámú jelentkező miatt nem fognak kifizetődni. Elmarad tehát a diákok tömege a filharmonikus hangversenyekről, a kul­turhivatásra kötelezett testület pedig elesik céljai legnemesebbikétöl, az ifjúság tanításától, holott a filharmonikusoknak legelsősorban erre kellene tekintettel lenniök. A filharmonikus egyesület érzékenyen fogta fel egyetlen egy állításunkat, amelyik pedig nem is a legfontosabb és annak helyreigazítását olyan kommentár kíséretében kérte, mintha cikkünk al­kalmas lenne »a közvélemény megtévesztésére« és mintha olyan tényeket állítottunk volna, amelyek »a valóságnak nem felelnek meg«. A nyilatkozat­nak ebben a részében az egyesület szórói-szóra ezeket írja: — Egyesületünk még október elején körlevélben szólította fel a helybeli középfaku iskolák igaz­gatóit, sőt később a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola zeneszakos hallgatóit, hogy jelentsék be azoknak a hallgatóknak számát, akik kedvezmé­nyes diákbérletet óhajtanak váltani. Igaz, hoqg eredetileg külön diákhangversenyt is akartunk tar­tani, de erre nem volt szükség, mert a hangver­seny előtti napig összesen 101 diákbérlő jelent­kezett és mi mind a 101 hallgatónak ülőhelyet adtunk, összesen öt olyan diák akadt, akiknek a késedelmes jelentkezés miatt már csak állóhelyet adtunk, mert a napi pénztár részére is kellett néhány ülőhelyet fenntartanunk és erre nagy szük­ség is volt, mert a hangverseny napján ezek mind elkeltek, sőt kevésnek bizonyultak. Nem igaz tehát az az állítás, hogy nem adtunk ki diákjegyeket, csak állóhelyeket. A Filharmonikus Egyesület vezetőségének tehát a legfontosabb, hogy diákjegyeket adtak ki és nem állóhelyeket. Bizunk a helyreigazító egye­sület szavahihetőségében, ez mégis csak egyik oka annak, hogy nem ellenőriztük, vájjon e tény­állítás megfelel-e a valóságnak. Nem hisszük ugyan­is, hogy az egyesület komolyan hiszi, hogy idézett néhány sorunknak az lenne a legfontosabb része, amely a diák-, illetőleg állóhelyekre vonatkozik. Helyreigazítás helyett miért nem arról beszélnek tehát, hogy miért maradtak el a hangversenyről a diákság tömegei, miért kellett lemondani a ter­vezett diákhangversenyekről és miért választották* a diákok toborzásának azt az igen kényelmes ét tagadhatatlanul előkelő módját, hogy körlevéllel szólították fel a helybeli középfokú iskolák igaz­gatóit, amint a helyreigazítás mondja, ahelyett, hogy sorra járták volna ezeket a középiskolákat, engedélyt kértek volna a tanulókkal való közvet­len érintkezésre és elmélyedő, aktív és agitatív, éppen ezért minden bizonnyal nagyobb eredmény­nyel kecsegtető munkával próbálták volna biztosi­tani a diákok tömegeit? Szegeden tagadhatatlanul egyik legfontosabb hiva­tása lenne a filharmonikus zenekarnak az ifjúság nevelése és a közönség, de az illetékes hatóságok is bizonyára mely sajnálattal látják, hogy a filhar­monikus egyesület ezen a téren sem tud fel­mutatni állandó fejlődést. Ha a filharmonikus hangversenyre mindössze 110 diák megy el a diákok tömegei helyett és a filharmonikus egye­sület ugyanakkor ezért áll ki egy nyilatkozattal a nyilvánosság elé mert diákjegyeket adott ki és nem állóhelyeket és mert ennek irtuk az ellenke­zőjét és mert szerinte ezzel akartuk megtéveszteni a közvéleményt, akkor mi erre még csak annyit mondunk, hogy ennyire, de ennyire hamis hangot fogni nem szabad még egy — filharmonikusnak sem. Színházjegyek a Délmagyarország iegyirodáiá­ban elővételi díj nélkül válthatók > •D a> o> BOR kihordásra 919 fillér <D viszonteladóknak termeld árak. Vidéki az&IUIá». £ ÖRDÖG VINCE- Kálvária u. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom