Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-19 / 263. szám

Z£G£U. Szerkesztűléq: Somogyi ucca 22.1. em. Teleio.il: 13-33.'Ktodóhlvatol, bOlctankanyvtar é» Jegyiroda • Aradi UCCB S. Teletoa: 306. ^ Nyomda: L8w Lipót ucca lO. Telefon t 16-34. TAvtratl é* levélcím: Dé!maeyaronzág Saeeged. •KMMBMHraRRSBsseaBnsamB Kedd, 1929 november 19 Ara 16 fillér V. évfolyam, 256. szám ELŐFIZETÉS: Havaala helyben 3-20 vldeicen és Budapesten 3-SO, kUliUldUn ©-40 pengő. — egyes szAm Ara hélkiiZ' nap iö, vasár- ea Ünnepnap 24 mi. Hirdetések felvétele tarifa »zertnt. Megjelenik. hélfö kivételével naponta reggel Diplomáciai lépések ... A Temps azt irja, hogy Tardieu és Briand megállapodása szerint a jóvátételi kérdésben a francia kormány diplomáciai lépéseket fog tenni Budapesten és Szófiában... 1914 óta, amikor mi tettünk diplomáciai lépéseket Belgrádban, nem nagyon szimpatikus előttünk ez a gesztus. Azóta sok mindenféle lépést lett már a magas európai diplomácia és tudjuk, hogy nem minden lépést követ. ágyúdörgés, de azért még se telik különösebb örömünk abban, mikor a diplomácia lépked. Kivált akkor nem lel ki bennünket ar. öröm, ha a magyar kormány székhelye a diplomáciai lépések célpontja. Tizenöt esztendő óta nékünk még semmiféle diplomata nem hozott jót, még a magunkéit is beleértve, — érthető, ha nem vagyunk elragadtatva a Temps híradásától és nem készülünk az utolsó borjúnkat levágni a bejelentett magas vendég tiszteletére. Se azért, amit tudunk, se azért, amit nem tudunk róla. Azt tudjuk, hogy vinni akar és hogy mit akar vinni. Annak a kijelentését, hogy fizetünk mindent, amit ránk parancsolnak jóvátétel fejében s lekötjük még a dédunokáink lelkiüdvösségét is. Azt, hogy milyen fenyegetésekkel akarják tőlünk kierőszakolni az ujabb sarc vállalását, nem tudjuk, — Ha ° tndptLjrisáiamik nem itt kezdődik^ A tudatlanságunk már ott kezdődött, miikor hónapokkal ezelőtt felmerült az újságokban a jóvátételi kérdés. A legtöbb ember el se olvasta a diplomáciai madárnyelven megszövegezett jelentéseket. Aki elolvasta, az se lett tőlük okosabb. Mitőlünk kérnek, vagy nekünk Ígérnek jóvátételt? Józan ész szerint csak ezt az utóbbit lehetett volna érteni. Mi vagyunk a megcsaltak, a kiraboltak, az agyonlopotlak, a szétvagdosottak s csak arról lehet szó, hogy a világ főtörvényszéke jóvátételre Ítélte a fosztogatókat. De hát ki vehetné komolyan ezt az ítéletet? Ej, lapozzunk tovább, ez csak olyan népszövetségi laptöltelék, ami nyilván még a parlamentet se érdekli. Hiszen ha fontos volna a dolog, akkor bizonyosan összehívná a kormány a parlamentet,'hogy ebbe az ügybe mindenki adja bele az eszél. És aztán teltek, multak a hetek és hónapok, olvassuk, vagy olvashattuk volna, hogy mit ir a francia sajtó, az angol sajtó és csakugyan olvastuk is felvidéki magyar lapokban Benes urnák valami zavaros nyilatkozatát, hogy Magyarországra most még nagyobb megpróbáltatás vár, mint amilyeneken már keresztül ment. De hát Benes urnák sokat jár a szája, ki venné komolyan minden locsogását? És nem vettünk komolyan semmit, mig egyszer csak fejbe nem ütött bennünket az esti lapok első oldalán a vastagbetüs cím, hogy a kormány borzasztó sebesen Párisba küldi Korányi Frigyest, mint a jóvátételi kérdés legfőbb magyar szakértőjét. De olyan sebesen ám, hogy még a készülődésre se igen adnak neki időt. Nem öltözhet tetőtől talpig a statisztikai adatok vértjébe, nem köszörülheti ki az igazság pallosát, csak azt viszi, amit kezeügyéből hirtelen bele tud hajigálni a kofferbe. Akkor sejtettük először, hogy itt mégis alighanem valami nagyon komoly dologról van szó és jó lesz begyűrnünk a süvegünk tetejét, hátha visszapatlog majd róla a jég, aminek a felhőie már a láthatáron feketéllik. Boréi to\áb!> aztán nem ¿ütöttünk maja se, A kormány egy darabig hallgatott, mert nem szorongatta senki se, hogy beszéljen. Aztán mikor sokadoztak a felhők és noszogatták a kormányt, hogy nem ártana már, ha hangot adna ő is, akkor a kormány megint hallgatott, mert, aszongya, öt köti a diszkréció. Most már kiderült, hogy se angolt, se németet, se franciát, se botokudot, se hottentottát nem kötött a diszkréció, mert az mind beszélhetett a jóvátételről, csak éppen nekünk parancsoltak lakatot a szájunkra. Most már nincs lakat, ha eddig uri kötelesség volt is a hallgatás, mint valami kaszinói affér dolgában. A Temps most már eljutott a diplomáciai lépésekig és ez a világlap köztudomás szerint a francia kormány trombitája. De mi még mindig ott tartunk, hogy nem tudunk semmit. A mi kormányunk még mindig hallgat. Miért? Valószínűleg azért, mert — mint a kormány evangéliumi szakaszaiból tudjuk — a magyar nép nem szereti a titkosságot. Mi értelme van a hallgatásnak, miűtán Korányival már tudtára adatták az ántáutnak, hogy nem fizetünk? Hiszen nem volt még olyan kormányelhatározás, amely mellé olyan egysegesen odaszegődött volna az ország, mint emellé. De mért kell ezt a kormányelhatározást csak hallgatólagosan támogatnunk? Mért nem szabad ezt országos tüntetéssel erősiteni? Hol maradnak a törvényhatósági tiltakozások, a népgyűlések, a tüntető felvonulások? Mindnyájan tiltakozni akarunk az európai diplomácia tervbe vett hóhérmunkája ellen és az egész világ szemeláttára feltárni a sebeinket és kiteregetni a nyomoruságainkat és oda kiáltani minden nyilt ellenségnek és farizeus jóbarátnak, hogy: ezt akarjátok lünk elrabolni, a haldokló alól a szalmazsákot? Olyan echót adunk a kormány szavának, amely elsüvít Párisig, — de a jóvátételi tárgyalások aktáit tegye ki a kormány legalább az országgyűlés asztalára, legalább a saiát pártja elé... Véres diákszavargásolc a prági némeí egyetemen Tizenkilenc zsidó vallású diákot véresre vertek. kőzáporral fogadták a rendőröket — A rendőrség gumibottal verte szét a zavargókat (Budapesti tudósitóuk tclefonjelsnlése.) Prágából jelentik: A diákzavargások ma a német főiskolákra is átterjedtek, de itt a zavargásoknak kizárólag antiszemita jellege volt. A zavargások az élettani intézel ben kezdődtek, ahol a német . fajvédő diákok vad ordítozásban törtek ki, majd kiverték a zsidó hallgatókat az intézetből. A verekedések azután átterjedtek a német egyetem valamennyi fakultására. A rendőrség 9 diákot vett őrizetbe, akik ellen nyomban lefolytatták az eljárást. A zavargások során 19 diákot vertek véresre. A szociáldemokraták azt állítják, hogy a fajvédő diákokat ólmosbotokkat szerelték fel. A szociáldemokrata ifjúsági szervezetek közleményt adtak ki, amelyben bejelentik, hogy minden körülmények között keresztülviszik a zavargó diákok megbüntetését. Késő este a diákzavargások kiujultak. A fajvédő diákok a diákotthon elé vonultak, hogy megostromolják a diákotthont és kiverjék az ott tartózkodó zsidókat. Vad kiáltásokkal akartak berohanni az épületbe, a rendőrség azonban idejekorán megérkezett. A diákok kőzáporral fogadták a rendőröket, mire azok gumibottal verték szét a zavargókat. Bulgária tüntet a ióvátétel ellen Harminchat éven át 12 és félmillió aranyfrankot kell tűzetnie (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szófiából jelentik: Hétfőn délelőtt, a tüntetések után, nagyobb csapat diákság a jugoszláv követség elé vonult és tüntetett Jugoszlávia ellen. A rendőrség a tüntető diákokat erélyesen szétoszlatta. Délben Liapcsev miniszterelnöknél megjelentek Anglia, Franciaország és Olaszország szófiai kövelei és közölték a miniszterelnökkel a nagyhatalmak végső döntését a jóvátétel ügyében. Eszerint Bulgáriának 36 éven át 12 és félmillió aranyfrankot kell fizetni. Amennyiben Bulgária vonakodnék ezt a fizetést teljesíteni, ugy a régi Stambulonszky-féle szerződés lép életbe, amely szerint Bulgáriának 15 milliót kell éveute fizetni. Liapcsev azt válaszolta, hogy az ántánt bejelentését minisztertanács elé viszU Kunii Zsigmond veronálmérgeszésfoen imegßalt Öngyilkosság, vagy véletlen szerencsétlenség (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Kun fi Zsigmond, a proletárdiktatúra volt közoktatásügyi népbiztosa, ma délben bécsi lakásán meghalt. Kunii máihónapok óta betegeskedett és legutóbb az Arbeiter Zeitung szerkesztőségében a betegek állományában szerepelt. Bécsben azonnal az a hir terjedt el, hogy Kunfi öngyilkosságot kő« vetett el. Bécsből jelentik a Délmagyar országnak: Kunfi Zsigmond halálának oka minden valószínűség szerint veronálmérjiezési