Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-17 / 262. szám

1929 november 17. "HSRI Polgárháború Amerxk ában Irta: TonelH Sándnr. Az Egyesült Államok lapjai azt irják, hogy kétszer volt polgárháború Amerikában. Az első polgárháborúban, 1861-től 1865-ig. Észak és Dél állottak szemben egymással és a polgárháború eredménye a rabszolgaság eltörlése lett. A másik polgárháborúban, amely most folyik, a szárazak állanak szemben az alkohol híveivel. Ez a polgárháború most »ünnepelte« kitörésének tíz esztendős jubileumát. Az európai olvasó talán túlzásnak tekinti a polgárháború kifejezést, pedig a valóságban ugy van, bogv az 1917. évi törvény, amelyet az alkotmány tizennyolcadik pótcikkelye gyanánt iktattak a világ legnagyobb köztársaságának törvénytárába, valósággal két részre szakította az Egyesült Államok lakosságát. Addig egyes államok mondották csak ki az alkoholtilalmat, ekkor azonban az alkotmánymódosítás eltiltotta a szesznek bármely formában való élvezetétől az Unió valamennyi lakosát Az alkoholtilalom hivei annak idején nagy üdvrivalgással fogadták ezt az alkotmánymódosítást, most azonban egyre szaporodik azoknak tábora, akik a módosítás teljes eltörlését, de legalább is a tilalom kérdésének az egyes államok hatáskörébe való visszautalását kívánják. Hogy hova fog fejlődni a kérdés, ma még megmondani nem lehet. Az az egy bizonyos azonban, hogy a Nagy Morális Kísérlet, — a fanatikusok igy irták ugyanis, nagybetűvel, — tökéletesen megbukott. Az kétségtelen, hogy az alkoholizmus egyik legnagyobb veszedelme a társadalomnak. Ennél csak egy veszedelem lehet nagyobb: olyan törvényeket kényszeríteni rá az emberekre, melyek szinte kihívják, hogy megszegjék őket. Hoover elnök, aki saját személyében antialkoholista, egyik beszédében beismerte, hogy az alkoholnak minden formában való eltiltása az ilyen rendszabályok közé tartozik. A veszedelem pedig azért nagy, mert nemcsak a hivatásos bűnözök szegülnek szembe ezzel a törvénnyel, hanem áthágói között magas állású birák, államhivatalnokok, sokszoros milliomosok és a társadalom legfelső rétegei is szerepelnek. És hiába szigorították állandóan a büntetéseket, — az alkoholcsempészés ma már öt esztendei fegvházzal és 10.000 dollárig terjedhető pénzbírsággal büntethető, — sem a büntetés nagysága, sem pedig az óvórendszabályok állandó szigorítása nem képes az alkoholcsempészésnek útját állani. Sőt azok, akik nem a kenetteljes hipokritizmus szemén keresztül nézik a dolgokat, ugy látják, hogy a tilalom egyenesen csábítja az embereket a bűnre és az alkoholizmus a tilalom óta veszedelmes mértékben terjed az Égve sült Államokban. A számok beszélnek. Az Egyesült Államok ma egy hatezer főből álló valóságos hadsereget tart fenn, amelynek egyedüli feladata a határokon és a tengerpartokon a csempészés megakadályozása. A kikötőket husz torpedónaszád és háromszáz kis motoros hajó őrzi, felszerelve gépfegyverekkel és gyorstüzelő ágyukkal. A mexikói és kanadai határokon őrjáratok cirkálnak és autókra szerelt gépfegyverek ügyelnek a szárazföldi csempészetre. .Az alkohol elleni küzdelem évente milliókat emészt meg, de tökéletesen hiába. Newyorknak 1919-ben, mikor életbelépett az alkoholtilalom, 7733 olyan helye volt, ahol bojt, sört és pálinkát mérlek ki, ma a renrfőrség becslése szerint a dugott alkoholkimérések száma 32.000. Philadelphiában az ilyén helyiségek számát tizenkétezerre becsülik. Walker newyorki polgármester nyíltan megmondotta, hogy Newvorkban, aki akar, éppen olyan nyiltan hozzájuthat az alkohol bármely formájához, mint Mexikóban, ahol pedig nincs alkoholtilalom. Pedig a hivatalos statisztika szerint az elmúlt esztendőben az alkoholtilalom áthágása miatt 55 000 esetben indult meg eljárás és a bíróságok 7 700 esztendei szabadságvesztést és 7,303-563 dollár pénzbüntetést szabtak ki a vétségek elkövetőire. Az alkohol elleni háborúban a rendőrség már ¿gesz hadászati szakkifejezésekkel dolgozik. Uj Fundland előtt fekszik két francia sziget, Saint Pierre és Míquelon Ez a csempészek egyik főállomása. Itt van a »francia front«. Másik irányban a csempészés a Bahama-szigetek és NyugatIndia angol szigetei felöl folyik. Ez a i>brit front«. A szárazföldön pedig 3000 mérföld hosszúságban húzódik végig a kanadai és 1700 mérföld hosszuságban a mexikói határ. A rendőrség jelentése szerint a mult esztendőben volt egy nap, mikor száz csempészhajó leselkedett New Jersey partjai előtt, tul a három mérföldes határon kivül, ameddig az Egyesült Államok felségjoga kiterjed, hogy besurranjon valamelyik kikötőbe. Millió és millió dollár értékű bor és egyéb alkohol kerül igy csempészuton évente az Egyesült Államokba. Aki pedig nem külföldi csempész-árut iszik, az hozzájuthat belföldi alkoholhoz is. Soha annyi vizdeszD£TfsGYARORSZAG n 'UjjuujPiit^iijuiaiM.MwwBWMWHwwi til!áló készüléket nem adtak el Amerikában, mint mostanában és soha jobban szőlőjüket a kaliforniai szőlőtermelői, nem tudták értékesíteni, mint az alkoholtilalom idején. Minthogy pedig a szesz nagyrészét tiltott uton állítják elő, tömérdek mérges anyag is kerül forgalomba. Szintén egyetlenegy napon 238 pácienst szállított be a rendőrség Newvorkban alkoholmérgezéssel különböző kórházakba. A Húron és Erié. tavakat a Detroit Biver köti össze egymással. A folyó egyik partján fekszik Detroit, a másik oldalán Windsor. Ezt a folyószakaszt a néphumor a csempészfront Verdunjének keresztelte el. W. D. Euler pénzügyminiszter itt egy izben személyesen vezetett vizsgálatot. Megkérdezett egy ismert kanadai csempészt, hogy nappal, vagy éjjel szoktak-e átjönni a folvón. — Nappal, — felelte a csempész. — Hogy lehet, hogy sohasem érik letten magukat? — kérdezte a miniszter. — Ugy, hogy az őrök olyankor másutt vannak elfoglalva. Megtörténik, hogy néha elsülyesztenek egy csempészhajót félmilliót érő rakománnyal is, néha lelőnek egy-egy csempészt a szárazföldi határon, de mindenki tudja, hogy ez csak egy csepp a tengerben. amely semmit sem jelent. Bizonyos, hogy a hatósági közegek nagyrésze szemet huny a csempészéssel szemben, részint, mert hiábavalónak látja a küzdelmet de részint azért is, mert maga is alkoholhoz akar jutni. Mikor Taft volt köztársasági elnök Kanadába utazott, egyik newyorki bulvár- ! lap nagybetűkkel közölte: TRETORN HÓCIPŐ B104 VILÁGHÍRŰ »Taft ex-elnök Kanadában. Hony sóit qui mai y, penseU A célzást mindenki elértette és az amerikaiak azt is nagyon elértik, ha a lapok megírják, hogy valamelyik külföldi követség estélyén a társaság »kitűnően mulatott«. A követségek területére tudniillik nem terjed ki a rendőrség hatalma. A hivatalos Amerika még tartja az alkoholtilalmat, de a nem hivatalos Amerikában ez a tilalom már megbukott. A felnőtt emberek gyámkodást semmiféle formában nem akarnak. Az alkoholtilalom ellenzőinek száma egyre szaporodik. Ma már egy kérvény fekszik a kormány előtt, ame< Ivet hétmillió asszony irt alá, akik a tilalom eltörlését kérik. Az egyszerű asszonyok veszedelmesebbnek látják a mai rendszert, mint a gyenge alkoholtartalmú italok élvezetének megengedését. Mereven már csak egyes puritánok és metodista prédikátorok követelik a tilalom fentartását. Ugy látszik azonban, hogy a Nagy Morális Kísérlet napjai Amerikában meg vannak számlálva. Gyümölcspiac — gyümölcsexport Amikor a gyümölcsexporttal kapcsolatban beszélünk a gyümölcspiacról, feltétlenül ki kell kapcsolni minden személyi- és magánmotivumot, mely a piac elhelyezését a város belső tereire célozza. Az exporttal kapcsolatban sokkal fontosabb taglalások kívánatosak, mint a helyi szükségletek fedezésére szolgáló piacnál, már pedig a város belső terei, mint a Mars tér, Rudolf tér, stb. terek kizárólag a helyi piac érdekeit szolgálják. Abból kell tehát kiindulni, hogy melyek azon legalkalmasabb helyek, ahol a gyümölcs a legkevesebb törődéssel,* romlással és "a legkisebb költséggel, előzetes olcsó, gondos válogatással és csomagolással, a leggyorsabban kerülhet vasúti kocsikba és továbbá ahonnan a gondpsan elrakott gyümölcs a legkevesebb törődéssel azonnal utuak is indítható rendeltetési helyére Ehitathalatlaá az, hogy akár a Mars téren, akár a Rudolf téren gyűjtik a gyümölcsöt, annak válogatására és csomagolására megfelelő helyről és a pályaudvarra szállításához tengelyekről vagy vágányokról kell gondoskodni és még fontosabb az, ami a terek mentén szintén hiányzik, hogy főleg kedvezőtlen időjárás mellett a gyümölcs a kocsiról azonnal födél alá kerüljön. Az érintett terekről ezideig az eladó a gyűjtési helyre »franko« fuvarozta el a megvásárolt gyümölcsöt, azonban ezen helyről a további müveletek már az exportörök pénzébe kerültek. A jelenlegi csomagolási helyek már a jóizlés szempontjából sem felelnek meg az export céljának, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a külföldi vagy belföldi vevő kivánná ott a gyümölcsöt megtekinteni. És ezen helyekről a gyümölcsnek újbóli kocsira rakása és a vasútra fuvaroztatása többköltséget is jelent, ami mellett az utóbbi, ismétlődő müveletek sincsenek előnyére i gyümölcsnek, mert tpinél többször forgatják, rakosgatják és különösen fuvaroztatják a gyümölcsöt, annál többet szenved szépészeti és minőségi szempontokból. Mindezek feltétlenül kívánatossá teszik az exportpiacnak olyan alkalmas helyre való elhelyezését ahol födél alatt kapja az exportőr a gyümölcsöt és csak egyszeri válogatás és csomagolással közvetlen az indulásra kész vasúti kocsikba rakhatja a külföldre szánt készleteit. Legfőbb érdeke tehát városunknak megtalálni azon alkalmas helyet, ahol a piac az exportforgalom érdekében khánatos összes eszközöket és alkalmatosságokat egy helyen találja, illetve azokat legelőnyösebben létesítheti és ahonnan legolcsóbban indítható útjára a gyümölcs. Első fökellék ehhez az inditő helyhez legközelebb eső vasúti vágánvzat, mert a kedvezően fekvő vágányzat mentén lebonyolódó piac a felsorolt előnyökön kivül azt a fontos érdeket is szolgálja, hogy a gyümölcs kivitelénél költségmegtakarítást érnek el, amire nem csupán azért van és mindinkább lesz szükség, mivel manapság már minden fillér befolyásolja főleg az exportüzletet, hanem mert minden fillér megtakarításával kedvezőbb versenyhelyzetet teremthetünk Szegednek a külföldi relációkkal előnvösebb tarifális fekvésű Kecskemét, Nagykőrös, stb. gyümölcspiacokkal szemben. Példával illusztrálva azt látjuk, hogy Kecskemét—-wieni fuvardíj almára q-kéat kb. 221 fillér. Nagykörös , „ . » 210 » Szeged , , . . . 252 „ viszont a Mars tér, illetve Rudolf tárről Szegedállomásra a fuvarozás (mert az eladó csak egyszer viszi »franko« helyére a gyümölcsöt) 28—40 fillérre tehető, minélfogva ezen 28-10 fillérrel - , a fentebbi kalkulációnál már előnyösebb helyzetbe jutnak a szegediek: Kecskemét, Nagykőrös, stb. exportáló állomásokkal szemben. Mielőtt áttérnénk az exportpiac helyének keresésére, nem hagyhatjuk figyelmen kivül a Mars téri és Rudolf téri kereskedők aggályát sem, me-1 lyek szerint a piacnak onnan történő elterelésével a tanyaiakra, mint vevőkre nem számithat- j nak, mert a tanyaiak áruik eladása után a helyszínen költik el fölös pénzüket, .eszközlik bevásárlásaikat és ha a piacot elhelyezik, ugy szerintük a tanyaiak elviszik Szegedről a pénzüket. Ezen aggodalom nyilván kissé túlzott, mert a tanyaiak, ha a piac elkerül is a központból, nem viszik e! Szegedről a fölös pénzüket hanem továbbra is felkeresik az eddigi bevásárlási forrásaikat és ehhez majd a kisvasút hozzásegíti kereskedőinket avval, hogy időt enged a pénz elköltésére olyképen, hogy a vonatok indulását majd akként fogja megállapítani, hogy a tanyaiaknak idejük legyen vásárlásaik eszközlésére. Az exporttal kapcsolatos gyümölcspiac céljára legalkalmasabbnak látszó hely volna a Tiszapálya• A 7000 kalóriás pécsi tojásszén teljesen púlolja a kokszot, porosz-szenet. 841 Schön és Bajai