Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-17 / 262. szám

102H november 17. DÉLMAGYAROES7 IG 7 VASARNAPI KONFERANSZ Mélyen tisztelt Szmókingok és Lengőselymes Hölgyek és azok is, akik a karzaton ültek és akiknek nem jutott hely a szegedi Teatre Paréenl Ugy-e, megmondtuk a múlt héten, hogy Aranysző. rtt bárány-hét következik, az elmúlt napokban még csak a színház falai között, ma már — a városban, az uccán, otthon és mindenütt! A Mórapremier láza remeg mindenütt és az a felejthetetlen kép, amit a péntek esti nézőtér varázsolt elő a szegedi színház ünnepnapjára. Mindenki érezte és tudta: nem közönséges ünnepi esemény az, amikor Móra Ferenc kilép zsugorított csontvázai, évezredes kincsei és zengő meséi közül a színpad vakító fényébe — és az sem mindennapos ünnep, amikor a szegedi színház — a magyar vidéki színészet szomorúan proletáros életében — pazar bőkezűséggel eredeti Móra— Vincze kincseket szór szét egész lelkesedéssel és minden ambícióval.^ Nem csodálatos, hogy már tiz nap előtt valóságos várostrom indult meg — nehéz tüzérséggel és tankokkal — a premier jegyeiért. Legalább tízezer ember akart ott lenni ezen a sokáig emlékezetes és egyedüli ünnepen és micsoda harcok voltai:, amiért csak másfélezret bir el Helmer és Fellner szegedi színháza! A helyzet már menthetetlennek látszott, a tankok már-már lehengerelték a jegyállományt, amü.or mentő öttet támadt: az egész jegycsomó átkerült az intendaturára és itt döntöttek elevenek és holtak fölött, — kinek jut jegy a Móra-premierre... Legalább hat premiert kellett volna tartani, hogy kielégítsenek minden premierigénytl És kedden este már intendánsi protekció sem volt elég egy föld«zinti jegyhez... Szerdán vett részt először a próbán Vincze Zsigmond, a komponista és ugyanekkor érkezett meg hosszas keresgélés után — a címszereplő. Jelentettük már, hogy a csatlósok és futárok eredménytelenül tértek vissza a báránykeresésből, amikor a Pallavicini-ura dalom végre megtalálta a címszereplőt és elküldte a színházhoz édes anyukájával együtt a cukrit... Persze sok baj volt vele, — szegény hiszen most került először a színpadra és máris címszerepet játszott!... Először is nem akarta elhagyni az anyukáját, szegény olyan keservesen sirt, amikor ölbe kapták és bevitték a kulisszák közé. Be próbálták kötni apró kis száját, de ez is csak percekig használt, — az aranyszőrű cukri addig sírdogált, amig lesirta a szájáról a spárgát... és éppen akkor sirt a legszomorubban, amikor Tolnay — Gyurka bojtár rákezdett az »Aranyszőrű kis bárányka csilingel« lágyan ömlő dallamára... De baj volt az aranyszőrrel is. Az aranyszavu, ewisthaju költő ugyanis meseországot varázsolt a rímeivel, de elfelejtett valami holdrakétát küldeni, amivel el lehetett volna repülni Meseország karámjába... Bárányt csak találtak nagynehezen, — de aranvszört! Jöttek a színpadi nagymesterek, próbáltak hetet-havat, de semmi sem sikerült Hárman fogták le a cukrit, ugy fújták be aranyporral, de mire a cukri bekerült a színpadra, lerázta magáról mind... Most ugy próbálják megoldani, hogy esténkint aranyfürdőben fogják megfürdetni... A főpróbán történt, amikor a legszelídebb, legmuzsikusabb pillanatban hangosan bégetni kezdett a cukri anyukája. Dühös méreg szaladt szét a színpadon. Vágó így szólt Keleti Kutyusnak, az ügyelőnek: — Miért nem irja föl?! megzavarta a Dróbát! Talán nem meri, mert ő a címszereplő?.. Az állatsereglettel különben is baj volt. Kellett volna ugyanis egy puli kutya is, ami megugatja Tádé herceget. A kellékes feladata volt a nehéz munka, de sikerült. Szereztek egy szép lompos fehérszőrű kutyát és odakötötték a többi kellék, a bútorok, a padok, az aranytálak, gyémántkoronák közé. De abban a pillanatban, amikor sor került volna a jelenésére, a puli megiramodott, eltépte a kötelet és mint egy megvadult primadonna rohant le a lépcsőn. Szétdöntötte a tűzoltókat, elmenekült. Még ma sem találták meg... így a puli nem szerepelt az állatseregletben.. Volt persze riadalom, — ki fogja pótolni a pulit, ki fogja megugatni Tádé herceget?! Mire Veszély igy szólt; — Ugyan kérem, ez is probléma! Hát nem eleget ugatnak itt a próbákon!... Egyébként a vezér juhászok csak csellengtek a színpadon és távolról szemlélték az izgalmakat, ők ugyanis csak egyszer fordulnak élő a darabban. Együtt állt a három vezériuhász: Naau Györev. Szilassy és Veszely. — Mikor kerül már ránk a sor türelmetlenkedett az egyik. — Miért izgulsz, hát mi vagy te az Aranyszőrűben? — Szőrszál... — hangzott a felel st... A csütörtöki hajnalig nyúló főpróbán persze sohasem tapasztalt izgalmak voltak. A lázas készülődésben, az ideges sikervárásban szinte mindenkinek vibrálnak az idegei. Egy kis szünetben Vincse Zsigmond kihajolt a zenekarból, megtörölte a homlokát s igy szólt Tarnay direktorhoar — Tudod Ernőm, legjobb volna, ha a szerző csak a premier után látná először a darabját... Csak Móra volt csöndes és mosolygó a robbanásos főpróbán. Ott ült egyedül a földszinti páholyban és csak egyszer szólalt meg, akkor is csöndesen. Amikor behozták a szőrös subákat, meg a cifra szűröket és valami kis differencia volt a fogalmakban. Megmagyarázta az egyiket, meg a másikat is. — A jó isten foltozó szüsse fiának csak tudni kell, hogy mi a különbség a suba, meg a cifraszür kőzött! — mondta csöndesen... Vincze fáradtan mászott elő a zenekarból. Tapogatódzva botorkált lefelé a színház labirintusában. — Már nem is tudom az utat, — mondta —, pedig vagy huszonöt év előtt itt karmesterkedtem Janovicsnál. A pénteki premier délelőttjén azután kirobbanásig feszült minden izgalom Mindenki kiabált, kapkodott, lázongott, veszekedett, — az ünnepi és egyedüli premier varázsa elkapott mindenkit. Csak egy ember volt nyugodt: Móra Ferenc. Nem is ment be a színházhoz, ott ült bent a kultúrpalotái íróasztal előtt és szorgalmasan irta — a vasárnapi tárcát... Ezt a nyugodtságot megőrizte este is. Ott ölt nyugodt mosolygással az első emeleti páholyban >'•' ••"/:¡-¿Kft a Mórikáné mellett, mintha nem is az aranvszőrüről volna szó, hanem valaki idegen darabjáról. Pedig Mórikáné ugyancsak izgatott volt és izgatottságában tévedésből egy idegen páholyban foglalt helyet. Móra igaziflotta helyre a "tévedést, az ideges szerzői.. Aztán nem is akart lemenni szinpadra, ott nyugodtan páholyában, amikor már az egész nézőtér tapsolta a költőt. A színház emberei mentek érte, igy vitték le a színpadra... Megható jelenet volt, amikor az ünneplés legkőzepében Tolnay és Páger kituszkolták a függöny elé Sziklai Pipit, a rendezőt, aki gallér pélkűl, fekete munkakabátjában penderült ki az ünneplő nézőtér elé. Sokai dolgozott, megérdemelte ezt a spontán ünnepUést.. De mindenkinél legizgatottabb Tarnay direktor volt, aki páholya mélyén végigjátszotta, végigmondta és énekelte az egész három felvonást Vele élt, vele lélegzett a darabbal és kipirulva izgult, amikor a premier lázában egy-egy taktus, egy-egy rim máskép hangzott, mint ahogy elpróbáltatta a munkában... Vége, hossza nem volt az ünneplésnek, aztán a Kassban vacsora következett Itt voltak az összes pesti vendégek: Beöthy László, Lázár ódon, a Király Szinház igazgatója, Sallay színészed főfelügyelő, Roóz Bezső főszerkesztő, Lantosék, Lányi Zsigmond, Darányi és Fábián miniszteri tanácsosok, Réthy György és sokan mások még. Sorban járultak Móra elé és gr '.áltak. Móra gáláns szerző volt: a dsrab mindegyik r»ői szerepOLO Válíéáramu liL&lóasaíI ké^ülék beépített hangszóróval Antenna nélkül is» tökéleíe» vételt nyújt. Gyönyörű kivitel. Olcsó ár. M.98 GyArlJ« i T,SZÍa Telefongyár Részvénytársaság Budapest. i