Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-29 / 246. szám

SEBOBD. SserHetzlAaéq: Somogyi occo 23. I. em, Telefon: 13-33. — Kladóhlvntal, kOmOnKOnyvtAr é* Icgylrodn Aradi ucoa S. Telelőn: 306. ^ Nyomda - Lilw Llpúl ucca 19. Telefon lö 14. TAvIrnlI é» levélcím: DílmagyaronzAg Szeged. Kedd, 1929 október 29 Ara lO fillér 2kt V. évfolyam, 238. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben vidéken ét Dudapetlen 3-et*. ItUlKildön 6-40 pengO. -;yei szém ára hétkOs» nap 16, TO»Ar- é* Ünnepnap 24 tilt. BHp. delétek (elvetele tarifa szerint. Megjelenik nétte kivételével naponta reggel. Vasárnapi beszédek Olyan vasárnapi beszédekből igyekszünk tanulságot és erőt meríteni, amelyek a teljes siker jegyében folytak le. A rendőrség ugyan ott volt, de csak diszőrséget állni, az illusztris szónokok zavartalanul kibeszélhették magukat, ami érthető is, mert ők se zavarogtak; nem ejtettek zokszót se a kormány, se az egységespárt ellen; illedelmesek voltak, emelkedett színvonalúak voltak; a legnemesebb ideálokat emelték magasra a hétköznapló nyomorúság sivársága fölé és nem zavarták meg panaszokkal, jajgatásokkal, indokolatlan keserűségekkel a hallgatók tömegeit, akik bizonyára szomjasan csüggöttek az ihlett ajkakon. És bizonyosan nagyon megnyugodva tértek haza, annak a tudatában, hogy mégis csak itt minálunk ér legtöbbet az élet, már most is, hát még ha minden még ennél is jobbra fordul, — azl tán már ki se lehet birnil A katolikus nagygyűlést vesszük elsőnek, nemcsak minden napi politikán felül álló hitbéli volta és az óriási tömegek miatt, amelyeket végighömpölygetett a főváros uccáin, hanem azért is, mert összes főhercegnőink, hercegeink és legexkluzivabb arisztokratáink is megvallották ez alkalommal hitüket a katolicizmus és a Habsburg-ház iránt. Tudniillik a vigadóbeii nagygyűlés hatalmas közönsége nemcsak a kereszténység fejének és az ország kormányzójának küldött üdvözlő táviratot, hanem Zita királynőnek is. Ez valószínűleg előre vetített illusztrációja volt a kultuszminiszteri ünnepi beszéd azon passzusának, amely szerint a magyar nemzet életének nagy eseményeinél mindig összefonódott a nemzeti és vallási gondolat. Nyilván ennek a dokumentálására kell a vallás jegyóben való összejöveteleket mindig felhasználni a Habsburgdinasztia mellett való hol csöndes, hol zajos tüntetésre. Mert mindnyájunk legjobb meggyőződése szerint a magyar nemzelj gondolatot igy lehet legjobban kidomborítani, hiszen annak legelszántabb képviselői mindig a Habsburgok voltak. Ez azonban már megszokott dolog s figyelmünket nem is az kapta meg elsősorban, hanem kultuszminiszterünk nagyszabású beszédjének az a szakasza, amelyben arra készít elő bennünket, hogy a trianoni szerződés megváltoztatásáért nagy áldozatokkal és nagy szenvedésekkel kell fi '.etnünk, amik alatt azonban nem fegyveres küzdelmet kell értenünk. A hideg borzongat végig bennünnket, amikor olyan helyről halljuk ezt a nyilatkozatot, amelyet mégis csak illetékesnek kell tartanunk. A kultuszminiszter ur nem szokványos reszortminiszter, hanem nagy horizontú államférfi is, aki már helyzeténél fogva is jobban beláthat a jövőbe, mint mi. S ha ő »nagy erőfeszítéseket, nagy megpróbáltatásokat, nagy áldozatokat és szenvedéseket lát az előtérben és ezektől várja az igazságunkat, nem a világ lelkiismeretének föl ébredésétől, akkor nagyon messze van még a mi Tipperarynk s ki tudja, el fogunk-e odaérni valaha? A görög mitológia titánjai rakhattak Ossára Peliont, de a mi szenvedéseink és áldozataink rakott szekerére már egy szalmaszáll se fér több. Ez a -szekér már úgyis fölborulóban és összetörőben van s még hátra volna az igazi próbalétei? De hát akkor hová lett eddigi áldozataink és mi lett a foganatja eddigi erőfeszítéseinknek? Hogy kibirjuk-e a sorsdöntő perceket — mondja kultuszminiszterünk — az a nemzet erkölcsi egészségeiül íüfig. No ez még szerencse, mert a kurzus tiz esztendeje közéleti erkölcseinket csakugyan oly egészségesekké bette, hogy ezt kétségbevonni egyenlő a hazaárulással. ... Az erdőcsokonyai községháza messze van a budapesti Vigadótól, kevesebb ember is fér bele s ahogy olvassuk, azok közt még báró se volt, nemhogy hercegek emelték volna a fényt. Mindazáltal a falusi községháza pódiumáról is lehet az egész országnak b?szélni és ezt tette Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, mint a Nagyatádi Szabó István emlékére rendezett egységes kisgazdapárti ünnep szónoka. Legalább is nem hisszük, hogy a szűrös és csizmás kisgazda közönségnek lett volna szánva a beszéd, amelyre valószínűleg nem engedték be a szüretleneket és csizmátlanokat, noha azok is elég tekintélyes számmal vannak. A honvédelmi miniszter, aki hangoztatta, hogy a miniszterelnök megbízásából beszél, megvallotta, ami különben se volt kétséges, hogy ő a fajiság alapján áll, ennélfogva épp ugv nem ismer társadalmi osztályokat, mint az egykori parasztminiszter és a mostani miniszterelnök, ő csak történelmi osztályt ismer és magvar gazdatársadalmat és ezeknek kell összeolvadnia. Beszélt még a miniszter arról is, hogy tri volt Szabó István: nem volt radikális (noha földet osztott) és nem volt forradalmár (noha benne volt az oktobrista i ormánvban, sőt igen jelentékeny tényezője volt), hanem csak konzervatív magyar volt és reál politikus. (Már amennyiben a Bethlen-kormányba is belépett.) Nem emlékszünk rá, hogy Nagyatádi Szabó István valaha is megtagadta volna, hogy ő igenis forradalmár volt, viszont olyan reálpolitikustól, mint a honvédelmi miniszter, természetesnek kell venni, ha a halottat egy nevezőre akarja hozni a miniszterelnökkel, aki »szintén nem ismer társadalmi osztályokat«. Ez annyira eggyé olvasztja őket, hogy nincs semmi jelentősége annak a kérdésnek: mi lett Nagyatádi Szabó István programjával és politikai végrendeletével. Erről szintén nagy hatással lehetett volna beszélni s a reálpolitikus miniszternek még attól se kellett volna félni, hogy a rendőrség megvonja tőle a szót, fel| oszlatván Csontos Imrét és Csizmadia Andrást.1 A baloldali mMmmték nap @lőret§rése Csehszlovákiában 157 mandátumot nyertek az eiienzékS pártok (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Prágából jelentik: Miután az egyes pártok leadott szavazatainak száma az egész országban közismertté vált, teljes bizonysággal kiszámitható a II. és III. választási menet eredménye. Eszerint az eddigi kormánykoalíció 158 'főből álló többsége leolvadt U3-m és ez. zel a koalíció elvesztette 8 főnyi abszolút többségét. Ezzel szemben az ellenzéki pártok 157 mandátum felett rendelkeznek. A mandátumok eloszlása a következő: Cseh agrárpárt fG (45) Cseh szociáldemokraták 89 (29) Nemzeti szocialisták (Benes) 32 (28) Kommunisták "" 30 (41) Cseh néppárt 35 (31) Német szociáldemokraták 20 (17) Tót néppárt (Hlinka) 19 (23) Német agrárpárt 16 (16) Cseh nemzeti demokraták 15 (13) Cseh iparospárt 12 (13) Német keresztényszocialisták 10 (13) Magyar keresztényszocialisták és magyar nemzeti párt 9 (9) Német nemzeti párt 8 (10) ! Német nemzeti szocialista párt 8 (f) | Német iparospárt Lengyel és zsidó párt 4 (Jfc 4 (1) Szlovenszkóban a kommunista párt 152.246 szavazatot fcapotfi és ennek alapján 6 (8) mandátumot kapott.1 Az egyesült magyar pártok 226.920 szavazatot és 9 (8) mandátumot kaptak. A csehszlovák nemzeti szocialisták 43.982 szavazat 2 (1) mandátum, a cseh szociáldemokraták 135.502 szavazat 6 (2) mandátum, szlovák nemzeti de-' mokraták 53.787 szavazat 3 (1) mandátum,; csehszlovák néppárt 36.704 szavazat 2 (1) mandátum, cseh agrárpárt 278.780 szavazat 13 (12) mandátum, tót néppárt (Hlinka) 403.661 szavazat 17 (23) mandátum. A kommunisták tehát huszonöt százalékát vesztették el mandátumaiknak, de feltűnő a Hlinkapárt nagy mandátumvesztesége. Az egyesült magyar pártok az 1925-iki választásokkal szemben huszonkétezer szavazattal többet kaptak, igy tehát egy mandátummal többet is nyartek. Tukát a tót néppárt programjával Kassán megválasztották. Sauerwain cüklca a Matinén a magyar Jóvátételi kérdésről (Budapesti tudósilónk telcfonjelentése.) Párisból jelentik: Sauerweín a Matin vezércikkében rosszindulatú tudósításban ismerteti a magyar jóvátételről tárgyaló bizottság nehézségeit. Magyarország — irja — egyfelől nem akarja megfizetni a jóvátételt, amellyel a trianoni szerződés értelmében a háború által okozott károkért szomszédainak tartozik és azt a kártalanítást, amelyet az utódállamok alattvalóinak a saját területén lefoglalt, vagy kisajátított javakért kellene fizetnie, sőt ez utóbbi tekintetében a vegyes döntőbíróság Ítéletének végrehajtását is megtagadja, másfelől azonban érvényesi! eni akarja a békeszerződés 250. g-ban foglalt jogait s ezen az alapon óriási összegeket követel, igy Csehszlovákiától 1400, Romániától pedig 800 millió aranyfrankot. Magyarország magatartása az oka annak, hogy a bizottság tárgyalásai nem jutnak előre. Bemélhető, hogy gróf Bethlen István, aki három hónappal ezelőtt Parisban olyan engedékenynek mutatkozott, meg fogja érteni, hogyj hogy saját országának érdekében is ki kelt jutni ebből a zsákucoábőh u