Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-03 / 224. szám

DÉLMAGYARORSZÁG intendáns személyében. Intendáns-válságról csak akkor lehetne szó, ha ez iránt kétség merülne fel. Ebben az esetben lehetséges, hogy Fodor Jenőt állítanám ismét a színház élére, bár Fodor Jenőben, mint intendánsban, az anyagi szempontok kissé túlsúlyban vannak, sokszor a művészi szempontok rovására is. Dehát mondom, ez a kérdés nem aktuális. Minden a számadások átvizsgálásának eredményétől függ. A tulszervezkedés kérdésére vonatkozólag kijelentette végül a polgármester, hogy, véleménye szerint Tarnay itt nem követett el hibát, mert biztosítania kellett minden áron a társulat nívóját. A szinház anyagi válságával elterjedt híreket közöltük dr. Pálfy József tanácsnokkal, a Városi Szinház intendánsával, aki a következőket mondotta: — A polgármesteri vizsgálatról természetesen én is tudok. Tudom azt is, hogy mi ennek a vizsgálatnak a célja. A polgármester pontosan meg akarja állapítani a szinház mérlegét. Tény az, hogy ez a mérleg ftiost, a szezon elején, elég kedvezőtlen képet mutat. Az is tény, hogy Tarnay Ernő nem tudta betartani azt a tanácsi utasítást, amely arra kötelezte, hogy a szinház személyi kiadásait havi háromezer pengővel csökkentse. A tanácsi utasitás különben ugy módosult, hogy nem kifejezetten a személyi kiadásokat kell háromezer pengővel csökkenteni, hanem az flsszes kiadásokat. — A szinház uj szezonja tagadhatatlanul súlyos anyagi körülmények között indult meg, ami a legszigorúbb takarékosságra kényszerít bennünket. Egyébként minden a szinház látogatottságától függ, amit viszont ma még megítélni nem lehet, mert szinházi szempontból szeptember a legrosszabb hónap, amikor a szinházi közönséget az iskolai beiratások, a téli beszerzések anyagilag kimerítik. Annyi bizonyos, hogy a szinházi bérletek az uj szezonban jobban sikerültek, mint tavaly, eddig elérték már a harmincezer pengőt, ezzel szemben a mult szezonban csak huszonhatezer pengő volt. — A ma uralkodó gazdasági helyzet következtében nem remélhetjük a szinház látogatottságának nagyobb arányú fokozódását és igy a bevételek növekedését. Ez pedig elég ok arra, hogy a lehető legnyomatékosabban kérjük a színház fentartásához az állam segítségét. Nemrégen bukkant fel a budapesti lapokban az a hir, hogy a kultuszminisztériumban a szegedi szinház államosításának gondolatával foglalkoznak. Ezt a tervet a legnagyobb őrömmel üdvözölhetjük, mert ez, egyszer és mindenkorra megoldaná a szegedi szinház problémáját. Ha az államosítás terve még nem valósulhatna meg, akkor a szegedi szinház nagy barátjának, a kultuszminiszternek kell a hónunk alá nyúlni megfelelő államsegély kiutalásával, ha másért nem, hát az általa annyira helyeselt és dicsért házi kezeléses rendszer megmentéséért. Ha ez a rendszer Szegeden csődöt mondana, akkor gondolni sem lehetne arra többé, hogy más városok kísérletezzenek vele. — Tarnayt többször figyelmeztettük a tulszervezkedés veszedelmeire, azonban ő mindig arra hivatkozott, hogy nem szervezte tul a szegedi társulatot, mert a megszervezett társulatra nemcsak művészi, hanem üzleti okok miatt is felícífonül szükség van. Abban az esetben ugyanis, ha gyengébb társulatot állított volna össze, annak súlyos anyagi következményei is lehelnének, mert a publikumot csak nagyon őrös társulattal és csak nagyon szép kiállítású előadásokkal lehet a színházba szoktatni. Tarnaynak ez az erve, véleményem szerint tényleg megfontolandó. — A helyzetet végeredményben nem látom olyan súlyosnak, hogy a házikezelés gondolatának megszüntetésével kellene foglalkozni, hiszen ezt a rendszert hosszú kísérletezések előzték meg, amelyek a magánvállalkozás teljes csődjét eredményezték. Mint: minden vállalkozás, a szinház is 6ulyos helyzet előtt áll, ennek is gondjai vannak. Adósságaiból azonban majd csak kievickél, a bérletek gyűjtése még nem is fejeződött be. Azzal természetesen tisztában vagyok én is, hogy a városi költségvetésben meghatározóit kereteket nem léphetjük tul, a szinház nem kaphat a megszavazott százhuszonnégyezer pengős szubvenciónál többet. A színháznak tehát többet kell dolgoznia, a lehetőség szerint fokoznia kell a bevételeket. Ezt a célt szolgálja majd a kamaraszínház is. amely lehetővé teszi, hogy a színészek teljesítőképességét jobban kihasználjuk. Megkérdeztük Tarnay Ernő művészeti igazgatót is., aki a következőket mondotta: — Tény, hogy- adósságunk van, amely azonban 1929 október 3. semmiesetre sem akkora, hogy már e naptári év végén lényegesen le ne apadhatna. Mig ugyanis a naptári, illetve költségvetési év január elsején kezdődik, addig a színházi év szeptemberben veszi kezdetét, melyet tudvalevőleg a négy legrosszabb hónap előz meg, amelyben benne foglaltatik a nagy költségeket jelentő, de minden bevétel nélküli teljes juliusi szünet. Főképp e négyhavi bevételi csökkenésnek tulajdonítom ezt az ilyen nagy szinházi komplexummal szemben jelentékenynek egyáltalában nem nevezhető visszaesést. Ha ehez még hozzátesszük az egész világon jelentkező szinházi krízist, mely a szörnyű gazdasági válság miatt állott elő, szinte csodálatosnak tűnik fel, hogy a szegedi szinház mily hősiesen tartja magát. — Le kell végre számolni azzal a tévhittel is, hogy a szubvenció valami horribilis-legendás öszszeg volna. Mert ha tekintetbe vesszük, hogy ebből a 124.000 pengőből a fűtés és világításra minimálisan 40 ezer pengőt kell költeni, 10 ezer pengőt az épületbiztositásra, az egyhavi szünet körülbelül 30 ezer pengőt emészt fel, a művészi támogatásra alig marad 44.000 pengő. Ezzel szemben meggyőződésem az, hogyha nem tartanánk fővárosi nivón álló elsőrendű társulatot és a darabokat nem állítanánk ki tisztességesen, akkor az anyagi eredmény sokkal rosszabb lenne. — Már pedig a nívóból engedni nemcsak az anyagi eredmény miatt nem szabad, hanem azért sem, mert Szeged, mint az ország második legnagyobb, leggazdagabb és egyben egyetemi városa, minden téren, tehát szinházi téren is egy programot kell hogy jelentsen, amely nívót, kulíurát és haladást követel. ff st w ALFÖLDI CIPÓ Klauzál tér S. Gyártelep : FelsőllazApart ö. szám. 983 — Amikor engem a szegedi szinház élére, meghívtak, itt felszerelés helyett egy értéktelen lomtárat találtam, mely semmiesetre sem volt alkalmas rendes előadások tartására. Fodor Jenő helyettes polgármester ur akkor azt az eszmét vetette fel, hogy menjünk Berlinbe és vásároljunk megfelelő felszerelést. Én akkor — helyesen, vagy, nem helyesen — inkább azt a megoldást javasoltam, hogy szukcesszive állítsunk ki minden darabot rendesen és szépen és akkor 2—3 esztendői múlva nagyszerű felszerelésünk lesz. Ha tehát én akkor nem ezt a megoldást választom, hanem elmegyünk Berlinbe, — a jelenlegi szubvenciót akkor, is megkaptuk volna és egészen bizonyos, hogy Berlinben többet költöttünk volna, mint amenynyivel most hátralékban vagyunk. — Véleményem szerint aggodalomra semmi ofr nincs, a szinház megindult, továbbra is nívós és szép előadásokat kell tartanunk, ezekkel a közönséget még jobban a színházba kell szoktatni, amennyire lehet, a mai nehéz viszonyok között a bevételeket fokozni, mert egy színháznál — amint ezt egy igen ismert szinházi ember már megállapította — sohasem a kiadások miatt lehet baj, hanem csak — a bevételek miatt« " Vigyázat, lót>us! ÉrdeUes rágalmaxási por a járásbíróságon ben és az éthordót követelte a vendéglőstől, az őt ököllel fültővőn vágta és ő az orvosi látlelet (A Délmagyarország munkatársától.) Kmetty Béla, a rókusi állomás vendéglőse április a szegedi járásbíróságnál feljelentette Cseh Etelt, aki egy tisztviselőnő részére a vendéglőből hordta az ebédet. Kmetty feljelentésében előadta, hogy április 15-én megjelent a III. osztályú étteremben Cseh Etel és az utasokkal telt étteremben hangosan kiabálta: — Ne ebédeljenek itt, mert Kmetty lóhusból főzeti a levest... Kmetty szerint Cseh Etel kijelentése rágalom, mert ő soha sem főzött lóhúst. És ha ez a rágalom a városban elterjed, alkalmas arra, hogy a Máv. ennek alapján fölbontsa vele a szerződést és hogy a vendégek az étteremtől távol maradjanak. A következő napon ugyanebből az ügyből kifolyólag Cseh Etel jelentette fel Kmetty Bélát. A lány szerint, amikor megjelent 16-án az étteremszerint, két napig feküdt az ütés következtében. ~T> Szerdán tartott tárgyalást ezügyben a szegedi járásbíróságon Hajnal biró. Cseh Etel tagadta, hogy azt kiabálta volna, hogy a vendéglőben lóhusból főzik a levest Ezzel szemben Kmetty, őt, amikor az éthordót kereste, arculütötte. Kmetty Béla tagadta, hogy pofonütötte a lányt, hanem csak vállánál fogva kilökte a terembőL Kérte, hogy Cseh Etelt ítéljék el, mert a róla terjesztett rágalom súlyos következményekkel járhat ránézve. Cseh Etel védője azt fejtegette, hogy az, ha valaki lóhúst mér, vagy főz és azt róla híresztelik, nem rágalmazás. A járásbíróság mind a két fél tanúinak meghallgatása után meghozta ítéletét, Kmetty Bélát nyilvános helyen történt becsületsértés miatt 50 pengő, Cseh Etelt pedig rágalmazás vétsége miatt hatvan pengő pénzbüntetésre itélte. Ii és mindenféle legelőnyösebben szerezheti be a OyalCiuvaswouw érásza. 10) kiárusítása alkalmával. oi MII BifS UJ áTT íéríi" és Permekrulia DkHU l\| ra HE 4 áruházában, Kelemen u. 5. részletfizetésre készpénzárban ><«*.<* Legújabb N09 kabát | szőrméivé ^^a ¡SS* Női kabát gaxiicgon szdrmtzve selyemre^ Legulebb mi öunűáh p 15©"Lcguabb Leányka kabátok pwFérfi öltöny P 30"Kék mm p s<r322 Fekete télikabát plüss béifts, szőrme j gallérral jg BMHM