Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-19 / 238. szám

1020 október 19. |)í I M'QVAKíiRSZUÍ 9 A Délmagyarország állandóan gyarapodó kölcsönkönyvtárában havi díj előfizetőknek í pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. am A DELHAGYAS*OBSZA6 RE6£NYf Oerfrndt /Miertom PIIHO «D ELOSZli Fordította: Juhász Andor 77 Jő kis feleség egy nagyra hivatott, keményen dolgozó sebész számára, aki az egész idejét anatómiai búvárkodásokkal tölti. Ha egy ilyen asszony egyszer fölébred letargiájából, könnyen eshetik a másik végletbe. Szeretőket tart, kétkézzel markolja az élvezeteket, tönkre teszi férje egész életét és karrierjét. Egy férfit már tönkre tett. Épen elég volt egy áldozat. Még ha Eustace fölszabadulna is és őhozzá dobná a reakció! De Elsie most nem volt olyan hangulatban, hogy ábrándokat szövögessen. Egy hétig tartott, amig temperantum-tultengése, hogy a Polly szavaival éljünk, lecsillapodott. Ekkor kénytelen-kelletlen belátta, hogy talán igazságtalan volt. Talán csak túlzott rémkép volt mindez. Később kissé megnyugodott; fivére egyszer egy brómot adott be neki, amitől megszakítás nélkül aludt egész éjszaka, reggel aztán elpirult, araikor a tükörbe pillantott és némi aggállyal nézett szembe önmagával. Rettenetes elgondolni is, hogy ennyire csak »nőstény« tudott lenni. Lehet, hogy Eustace talán nem is beszélt. Mit lehet azt tudni, hogy mit csinál, vagy mit nem csinál egy férfi, ha a fölkorbácsolt állat elszabadul benne. Gitát ugyan még nem látta félni sohasem, de egyszer életében még egy amazon is megijedhet. Lelkiismerete furdalni kezdte. Szeretni többé nem tudná Gitát, igaz, de azért rendesen is viselkedhetnék vele szemben. Különben is kíváncsi volt rá, hogyan vezeti Polly a manővert. Áttelefonált a majorba és megmondta Toppernek, hogy jelentse be Mrs. Bylantnak érkezését. Tudta, hogy Geoffrey, amikor már nem tudta mit mondjon Gitának, azt a kifogást találta ki. hogy azért nem jöhet át, mert nagyon meghűlt és ágyban kell maradnia, így legalább nem keil majd sokat magyarázkodni. De egy sóhajt nem tudott elfojtani magában. Mintha elveszített voina valamit. Furcsa, különös ürességet érzett magában. Ilja, az élet! ¿VIII. szélén ült, amikor Topper Gita az ágya az Elsie üzenetét hozta. — Mondja meg, hogy jöjjön fői ide. Nem, mégsem. Vezesse inkább a nappaliba. Sarkával verdeste a padlót és homlokát ráncolva nézett ki a nyitotl ablakon. Hangok szűrődtek föl a kertből, Polly és Geoffrey Pelham beszélgetlek. Erős hét volt ez! Egy uj »hódítási játék« folyt itt és Pollynak sikerült elhódítania Geoffot az orra előtt. Föltálalta egész repertoárját, aggódott, amikor az orvos gondterhelt volt, vidám volt, amikor annak homloka földerült. Hízelgő volt, édes, nőies, kiapadhatatlan és ezerarcú báj volt benne. Geoffrey majdnem belékapaszkodott. Gita ugy érezte, hogy gyűlölnie kellene Pollyt, de mégse gyűlölte. Miért is gyűlölte voloa? Hiszen nem csalta meg. Polly semmit sem tudott Geoffrey iránt táplált érzelmeiről. Ha Mrs. Pleyden ültetett is egy bogarat lánya fülébe, azt elég jól ki tudta rázni onnan. Azon a napon őszintén beszélt hozzá, a kéreg még rajta volt akkor. És hát nem mondott le végérvényesen Geoffrey Pelhamról a Polly javára, azon az éjjelen, amikor kiteregette maga elé a lelkét? Ha van egyáltalában boldogság e földön, miért ne legyen épen Polly boldog? — ó Istenem, micsoda káosz! — sóhajtott föl. — Eustace engem akar, Elsie Eustacet, Polly Geofi'ol, Geoffrey megint engem. És mit akarok én? Ugylátszik semmit. Sohasem volt még ilyen levert, még a régi időkben sem. Ez a vizözön a majoron kivül mindent elsöpört az éleiéből. Három barátja visszavonhatatlanul elveszett a számára. Eustacesszal nehezen képzelhető el ezekután bármiféle barátság, Polly el fog menni és teljesen föl fog oldódni a férjében, Elsie pedig cserben hagyta őt. Mély és dühös haragot érzett Elsie iránt. A meghűlést nem Jiilte el egy pillanatig sem. Az, hogy Elsie kételkedett benne, az elevenére tapintott. Az első éjszakát, amikor azt a nagy ütést kapta és először ébredt tudatára a férfi iránti szerelmének, még megbocsátja neki. De mosíanáig már észre kellett volna térnie. Három barátja közül talán Elsiet szerette a legjobban, azért érezte a legmélyebbnek az őáltala ütött sebet. De most már nem is szereti. Keserű gondolatokba mélyedt a nők barátsága fölött. De retteuclesen egyedül voit. Mintha a vihar egy puszta szigetre vetette volna. Elveszítette régi fius függetlenségét is, hiába, megint uj átértékelődésnek kell elkövetkeznie életében. Kopogtattak az ajtón. A nappali ápolónő lépett be rajta, arca nem volt már aggodalmas, mosolygott, mint aki jó hírt hoz. — Pelham doktor megígérte Bylant urnák, hogy ön meglátogalhalja őt, ha fölébred, — szólt az ápolónő. — Már sokkal, de sokkal jobban van. Épen most ette meg a húslevesét és várja, hogv ön átfáradjon hozzá. Gita fölállt és igyekezett lehetőleg egyenes lépésekkel toilett-asztalához menni. Megfésülködött, bepuderezte az arcát és mélyen sajnálta, hogy nem szokta pirosítani magát és a száját festeni. Olyan sokáig húzta az időt, amilyen soká csak iehetett, de sajnos az ápolónő a háta mögött állt. Vájjon mit gondol magában ez a nő? Talán megmondták neki az igazságot, de vájjon elhitte-e? Miért ne hitte volna el? Eszébe jutott egy történet, amit valaha régen olvasott, egy asszonyról, aki megölic imádott férjét, mert egy éjszaka váratlanul jött haza és a felesége rablónak nézte. De mit bánja öl Fölkelt a székéből és ugyj nézett az ápolónőre, ahogy a nagyanyja szokott, osztályöntudatának teljes gőgjével. — Kimehet a kertbe, — mondta neki. — És legyen szíves Mrs. Brevvsternek megmondani, ha jön, hogy azonnal fogadom. Ma már kiveszőfélben vannak azok a rég? világból való öreg hölgyek, akik tekintetükkel el tudták söpörni, meg hidták semmisíteni azokat, akiket semmibe sem vettek, a mai divat, a ruha, a rövid haj, a fesztelen modor nem igen kölcsönöz fensőbbséges külsőt. De Gita szemei olyan hüsösen tudtak észre nrrrt venni, hogy az ártatlan áldozatnak az volt az érzése, hogy valahová elpárolgott, semmivé lett. Az ápolónők azonban áltaíában megértőek és nagyon hozzá vannak szokva; az emberek rossz hangulataihoz. — Ugy-e asszonyom, nem marad bent sokáig? — kérdezte szeliden. — Tiz perc ugy) hiszem éppen elég lesz. Az ur még meglehetősen gyönge. De Gita már a hallban volt és teljes süketséget színlelt. Az ajtó előtt egy percre megállt, keze már a kilincsen volt, de térdei kissé reszkettek» Hogyan fogja fogadni Bylant? Nos, akárhogyan is, ezen át kell esni. A betegséget' respektálni kell. Bylant föltámasztva ült ágyában, nagyoH sápadt volt és nagyon sovány, de különösen mosolygott és kinyújtotta a kezét. Gita gyöngéden megszorította, majd egy, székbe eresz, kedett az ágy mellett, tekintete kikalandoM zott az ablakon. A Bylant hangja épp oly furcsa volt, minf a szeme. Folyt. köv.> Felelős szerkesztő: PÁSZTÓI: Jóléti. Nyomatott • kiadótulaidono« Délmitgynrorsaé^ Hírlap- és NyoiBí3«vá!!al»t FM. fcSnvvnvomriáfábon« Külföldi kípviselptek: AUSZTRIA: Bécsi szerkesztőség: Wien, //., Taborstrasse 7. (Wr. AuslandslorrespondenzJ. Telefon: R W—S—9Í. Bé. est kiadóhivatal, olvasóterem is hirdetési képviselet Ausztria részére: Wien, /., Wihlprclmarkt 1. (österr, Anzeigen A -G). Telefon: Serie U 22- 5- 95. JUGOSZLÁVIA: Interreklam d. d. Zagreb, /. 78, Marouska ulica 28. Teleion: 91-65. NÉMETORSZÁG: Ala Anzeigen K. G., Berlin W 35, Potsdamer Strasse 27JA. Telefon: Bl, Kurfürst 7865/67 és 7885/87. SVÁJC: Orcll-Füssti Annoncen A.G. Zürich, Sonnenquai 10. Telefon: Hott. 6700. férfi- és permekruha áruházában, Hetemen u. 5. réfilattiietéfre készpéniárban kapható Legújabb NŐS kabát I sz9rm6ivc 35» Hői Kabát gazdagon sxörméxve selyemre Fekete télikabát pillss bélés, szőrme | gallér.el