Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-13 / 233. szám

0ÍXMAGYARORSZAG 102,0 október *Í3. A város által felkért szakértő nem tanácsolja a gázgyár azonnali megváltását A döntőbíróságtól a gázgyári egységárak leszállítása nem várható — A szakvélemény megcáfolja Wimmer Fülöp és Pick Jenő álláspontját Emlékezetes, hogy Wimmer Fülóp és Pick Jenő indítványára a városi közgyűlés Stark Lipótot, a székesfőváros nyugdíjas műszaki főtanácsosát kérte fel szakvéleményadásra a gázgyári ügyekben. Wimmer Fülöpnek és Pick Jenőnek ugy is az volt az álláspontjuk, hogy a város ne várja meg az 1935 október elsejei terminust, amikor a gázgyár egész felszerelésével, berendezésével és ingatlan vaggonával együtt a város tulajdonába ingyen megy át, hanem már most követelje a gázgyár átadását és amennyiben az ellenérték összege tekintetében nem jön létre megegyezés a város és a gázgyár között, a város a megváltásra szánt összeget helyezze birói letétbe és indítsa meg a pört a gázgyár ellen. A műszaki kérdések megvitatása és eldöntése előtt is rámutattak többen, rámutatott a Délmagyarország is azokra a jogi és pénzügyi nehézségekre, amelyekkel ennek az ötletnek a megvalósítása jár. A város nem tudja elsősorban is nélkülözni ezt a löbbmillió értékel, amit a pör indításával egyidejűleg birói letétbe kellene helyezni. Másodsorban cz a pör évekig elhúzódna és iqy előrelátható, hogy a pör jogerős befejezése é. az ingyenes háramlás időpontjának el érkezese között egész csekély időbeli különbség lesz. ha ugyan ez a nagyszabású pör 1935 október l-is iogerős befejezéshez jut De rámutattak arra is, hogy minek a rvör kockázatát vállalni akkor, in.i'.or ez a pör enormis költségekkel jár és sikere kétséges, viszont a gázgyár hét év múlva, a szerződésénél fogva köteles lesz a város birtokába bocsájtani teljes felszerelését, az egész gyárat. Mindez annál több megfontolást igényel, mert a Jagiiszok kellő nyoma! tékkal figyelmeztették az indítványozókat arra, hogy a város a gázgyárat birtokba nem veheti és addig, mig a pör folyamatban lesz, a légszeszgyárat a birtokbabocsátásra kényszeríteni nem lehet. Az indítványozó Wimmer Fülöp és Pick Jenő azonban a fogászok aggodalmára azzal válaszoltak, hogy a korábbi megváltás pénzügyi eredményei rendkívüli hasznot jelentenének a városra és ezzel a financiális előnnyel szemben egész jelentéktelen az az összeg, amit a gázgyárnak nyombaai megváltásáért fizetni kellene. Ugyancsak ezek az indítványozók követelték azt is, hogy a város eszközölje ki a döntőbíróság összehívását, mert a gázgyár egységárai lényeges leszállítása nemcsak remélhető, de »evidensben biztosra vehető. Az indítvány teljesítése elől a város közgyűlése nem is tért ki, mert bizonyságot akart szerezni annak az indokolásnak helytálló volta felől, amivel az indítványozók a gázgyár azonnali megváltását és az egységár leszállítása végett döntőbíróság összehívását sürgették. Az indítványozó javaslathoz képest és a közgyűlés határozata alapján a város tanácsa Stark Lipótot, világítási áramszolgáltatási ügyekben ezt az országos nevű tekinté'vt kérte fel szakvélem énv előterjesztésére. Stark Lipót szakértőnek szakvéleménye most érkezett be a városhoz. Ez a szakvélemény a leghatározottabb nyomatékkal nyilatkozik meg Wimmer Fülöp és Pick Jenő Indítványával szemben. A szakértői vélemény szerint a városra nézve legkedvezőbb számítási mód mellett hat és félmillió penaőt a városra nézve legkedvezőtlenebb és a gázgyár által bővefelt számítási mód mellett pediai liz és félmilliót kellene ma fizetnie a városnak a gázgyár megváltásáért. A szakértőnek az a véleménye, hogy akko*\mikor a szerződés szerint hét év múlva a gát" gyár ingyenes háramlásának ideje elérkezik, alig képzelhető el komoly Indoka annak, hogy a város ma ilyen horribilis, elő sem teremthető összeget fizessen azért, amit hat év múlva Ingyen meg fog kapnL A város szakértője nyilatkozott az egység-, árak tekintetében hozzá intézett kérdésre is. ] E tekintetben a szakértő véleménye az, hogy1 a mai munkabérek és szénárak mellett a gázgyár egységárainak leszállítása alig remélhető, vagy csak olyan kismértékben, hogy amiatt nem is érdemes a döntőbíróságot összehívni« A szakértő tehát nem javasolja azt, hogy a gázgyári egységárak leszállítása érdekében, döntőbíróság összehívását szorgalmazza. Mint emlékezetes, a szakértő költségre! Pick Jenő ezer pengőt fizetett le a város pénztárába azzal, hogy ha a szakvélemény az i! álláspontját igazolni nem fogja, meg fogja téríteni a városnak azt a kiadást is, amit a szakértő alkalmazása az általa már lefizetett] ezer pengőn tul okozna. Stark Lipót többhónapos munkáért és nagyszabású elaborátumáért háromezer pengőt számított fel a városnak. S minthogy a szakvélemény az indítványozók álláspontját nemcsak hogy nem igazolja, hanem azzal szembe is helyezkedik, beállt az a feltétel, amitől Pick Jenő az égést szakértői költség macára vállalását függővé* tette. Mint értesültünk, a város polgármestere a napokban fe! fogja kérni Pick Jenőt arra, hogy az általa lefizetett ezer pengőn tul a szakértői költségre vállalt kötelezettség alap, í:1»t mf<* kétezer ne.nsöt lefizetni szíveskedjék. Prófétában g havi ebéd abonoma sol Hevá lett a fakó ? irta: Móra Ferenc. Jó embereivel, biv szolgáival, válogatott nagy urakkal a Mátra széliben vadászgatott egyszer Mátyás király. Ozték a szarvast g délidőben terebély fák. árnyékában ióizüen megették a cigánypecsenyét. — No most már hunyjunk egyet ebben a szép bársony fűben, urak — heveredett le ebéd után a király. Tóbiás mester majd vigyáz a lovakra, mig mi szundikálunk. Tóbiás mester olasz tudós tudós volt s az eszével szolgálta volna a királyt, ha olyan nagyon eszefelejti ember nem lett volna. Pedig mindent tudott az égvilágon, amit könyvekből meg lehetett tanulni, csakhogy mindig máshol iárt az esze, mint ahol kellett volna. Most is ugy belemerült az olvasásba a galagoiiya,Kikről: dalt. hogy egy szót se hallott a király beszédjéből. — Neked szóltam mesteri — kiáltott rá Mátyás. — Van-e kedved bojtárkodni? Tóbiás mester akkora igent bólintott, hogy az orrára csúszott a hegyes bársony-süveg. — Van királyom, van. A lovak elolvasgatnak ebben a szép könyvben, én meg ellegelgetek ebben a szép zöld mezőben. Az urak elnevették magukat, aztán elszéledtek Aludni. Tóbiás mester pedig meg nem tudta érteni, mit nevettek most őrajta. Nagy mérgesen gubódzott vissza a könyvébe s ki se bujt belőle addig, mig napáldozat táján föl nem ébredt a király s össze nem kürtöltette az udvari népet — Gyerünk urak, gyerünk, mert megfordítják otthon a tányérunkat. De hát nem mehettek. Tóbiás mester rosszul bojtárkodott. Szörin-szálán elveszett a király fakó lova. — No, nagyeszű Tóbiás, most add elő a tudományod 1 — láncolta össze a szemöldökéi Mátyás. — Elveszeti a rakó, te felelsz érte j — Engedelmet kérek, - 'ette az orrára a mutatóujját Tóbiás mester. — nem veszett az at. Azt | mondja az írás, semmi se vesz el a világon. Valahol okvetlen megvan a fakó is. — Sütheted a tudományodat — legyintett a király. — A fakót add elő. vagy utána mehetsz magad is. Tóbiás mester a válla közé kapta a fejét s elsompolygott fakót keresni. Megzörgetett minden bokrot, megvallatott minden levelet s utoljára is összekarmolászva. megtépett gúnyában borult a király elé: — Egy életem, egy halálom, fejemet neked ajánlom, de a fakót nem találom. — Nem baj no, mester, — esett meg a király szive az öreg gyámoltalanon. — ^ maíd felülök a nádor lovára, nádor az országbíróéra, országbíró a tárnokmesterére, tárnokmester a kunkapitányéra, kun kapitány a sereghajtó hadnagyéra, sereghajtó hadnagy a tiedre, fe meg hazakutyagolsz gyalogszerrel s ha elfáradsz, foghatod a lo. ^íid ^Hrkát» Már éppen Indulóban voltak, mikor egyszer csak közéjük toppan egy öreg pásztot«mber. Szúr a vállán, bocskor a lábán, görbe bot a kezében, illedelmes köszöntés a száján. — No, mire végzik? — axt mond ¿a. — hazafelé Igyeks zenek ? — Igyekeznénk ám, ha e*jv kis kár nem ért volna, — felelt fá a király. — Kis kár nem nagy kár, - azt mondja a pásztor — Nono, — feleli a király. — de azért nem tudom, mtt szólnál hozzá, hu a te lovad elV6SZO6. — Akinek nincs, annak nem vesz. — De ha volna és elveszne? — Keresném. _ Kerestük azt már mindenütt, ahol nincs, — kottyant bele a beszédbr bánatosan Tóbiás. — Hát ott keii kei-csni, ahol van. — nézett körül a pásztor — Meg kell nézni a szarkafészekben. Szép kerek szarkaíészek ringatózott a legmagasabb nyárfa ¡»egyében, arra mutatott föl a pásztói Tóbiás mester pedig r"! vihogta magát — Bolond lvukbó' bolond szél fuj. Nem «pif*madar a fakó, hogy fára szálljon. — Meg kell azt próbálni mesteri — ütött • vállára a király, aki egyszerire keresztüllátott * szitán. — Uccu csak föl a fára, nézd meg azt a szarkafészket 1 Tóbiás mester csóválgatta a fejét Jobbra-balraMégis furcsálotta, hogy 6 udvari tudós 1 fára másszék. De a király olyan keményen tattá a szemével, hogy jobbnak látta lerágni lábáról a bársony bocskort s nekirugaszkodott fán alt. Gólyalábaival egyszerre fönt termett * le Is k*^ lepelt csúfolódva: — Légy sincs ebben, nemhogy ló volttal * — Nono — szólt vissza a király, — nézz csalíj körül abból a fahegyből, hátha látsz valami szé-J pet. . — Hát akkorát rikoltott a mester, mint egy e*d51 sárgarigó. j — Látom a fakót! Olt legel ni az érpartoo, « másik erdőszélen! Nem telt bele egy harapásnyi idő. már a fakó" ftlt a király. De addig el nem indult, mig k«^ nem szorított a pásztorral. — No öregem, te is okosabb embernek ad?í kenyeret, mint Tóbiás mester. — No akkor mondanék én még egyet, ba aok0"! nem esne a szavam. — sodorta kétfelé a baíu1 szát a pásztor. — Hallom, bátya, haltomi .U — Aramondó volnék, hogy nem a tudós a hr bás, aki nem tud a lóra vigyázni, hanem aki tudóssal legelteti a lovat. — Megint tanultam tőled, jő ember, — bóWj'l tott nyájasan a király. — Meg is fizetem a dij^ Azzal elővette az erszénvét. de bir. azt hiá"* ftrgette-forgatta. v* — Ejnye, ejnye, - nevette el magát. - ugv „ szem észre, e* az asszony kezében járt. Hát es* a bicskámat hagyhatom itt zálogba Ezüst volt a bicska vasa. arany a pántja, bunkulus-kővel kirakott a gyöngyháznyele. , se evett a magyar pásztor olyan bicskával P* rikás szalonnát.