Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-12 / 232. szám

1929 október 12. DÉLMAG YAIIORSZ 4G l«WM 1« Jjgl 3 ElJ^alassíoííák a válasssiásoteaí november J^armadi'k.úra megbeszélést tartottak Pénteken záit ajtók mögött bizalmas a városházán (A Délmaggarország munkatársától.) Pén­teken délben igen különös »pártközi értekez­let* volt a városháza tanácstermében dr. So­mogyi Szilveszter polgármester elnökletével •szigorúan lezárt ajtók mögött. A pártközinek jelzett értekezleten megjelent szinte teljes számban — a Nagyszeged Párt vezérkara. A Nagyszeged Párttal szemben álló pártokat azonban senki sem képviselte. A szigorúan bizalmas megbeszélésen résztvett többek kö­zött dr. Kőszó István, Back Bernát, Wimmer Fülöp, dr. Tóth Imre, Bokor Adolf, dr. S:i­vessy Lehel, dr. Tóth Béla, dr. Sőreghy Má­tyás, Petrik Antal és még sokan a Nagyszered párt kebelébe tömöritett különböző frakciók vezetői közül. A polgármester, aki Szeged kerületekre oszlott ha­talmas térképét h bevitte az ülésre, érdeklődésünkre csak annyit mondott; hogy ez a pártközi bboltság a központi választmány tagjainak megválasz­tásával foglalkozott és ugy határozott, hogy az októberi közgyűlésen ismét azt a huszon­négy tagot fogja megválasztani, akit legutóbb is megválasztott a közgyűlés. ' — Ezt a választmányt ugyanis — állapitotta meg a polgármester — pártközi megegyezés alapján állítottuk össze, még a szocialisták is benevezték képviselőjüket, Taussig Ármin sze­mélyében. Mivel azóta nem változott a hely­zet, célszerűnek látszik, hogy ugyanazokat válasszuk meg ismét, hiszen az aj közgyűlés, ha nem lesz ezzel a választmánnyal megelé­gedve, választhat ujat magának. A törvény azonban ugy rendelkezik, hogy a város egyet­len pillanatra sem lehet központi választmány nélkül, mert a képviselőválasztók névjegy­zéke fölött ez a választmány őrködik. Megkérdeztük a polgármestertől, hogy miért vitte be magával az értekezletre a város bel­területének hatalmas térképét, amelyen a tör­vényhatósági választókerületeket színes ceru­zával pontosan kirajzolták. — Csak nézegettük — mondotta a polgár­mester —, meg aztán kérdezlek lőlem valamit, arra kellett felvilágosítást adnom. Nahát. És ez után a »nahát« után a polgármester nem mondott többet egyetlen szót sem. Kérdést intéztünk ezután dr. Kószó István nyugalmazott államtitkárhoz, a Nagyszered Párt ügyvezető elnökéhez, aki szintén részt­vett a megbeszélésen és aki a következőket mondotta: A választással kapcsolatban beszéltünk meg néhány dolgot. Mi bejelen­tettük, hogy Klebelsberg Kunó kultuszminisz­tert fölléptetjük az első kerületben, a párthoz csatlakozott liberálisok viszont azt jelentetlék be, hogy ők meg Rassay Károlyt léptetik föl valamelyik másik kerületben. A megbeszé­lésre azért volt szükség, hogy ne zavarjuk egymás cirkulusait. A Nagyszeged Párthoz csatlakozott liberálisok szándékához termé­szetesen hozzájárultunk azzal, hogy Rassayt a számukra biztosított mandátum­mennyiség terhére bármelyik kerületben jelölhetik. — De szolgálhatok még egy érdekes új­sággal — folytatta ezután Kószó István —, a kerület választások napfát november harmadikára halaszlfa el a belügyminiszter. Az erre vonatkozó rendelet ugyan még nem jelent meg, de valószínűleg holnap már megjelenik. Az elhalasztásnak az az indoka, hogy október 27-én kezdődik Budapesten a katolikus nagygyűlés és 30-ig tart, azután pedig Mindenszentek ünnepe és Halottak napja következik. A terminus kitolása azért is jő, mert igy azok a virillsfelölíek, akik a virilisválasztásokon esetleg kiesnek, még felléphetnek az általános választásokon is. A Gazdasági Párt és a Nagyszeged Párt erős küzdelme ugyanis valószínűvé teszi, hogy mindkét oldalon kiesik majd néhány megvár lasztásra érdemes ember. A MTI. adta ki: ebben az ügyben a következő hivatalos közlést A belügyminiszter az általános törvényható­sági választások időpontját október 27-ikéről november 3-ára elhalasztotta. Kelepcébe csalta a rendőrség a fiami&penfjösölc Icess&it o jeÉ A nyomozást vezető rendőrkapitány rendeztek a hamisítók — á áetektivék (A Délmaggarország munkatársától.) Több­izben beszámolt a Délmagyarország arról, hogy Szegeden és környékén hamis egypen­gősöket hoztak forgalomba. Először a szőregi autóbuszjárat egyik kalauza kapott ilyen ha­mispengőst, amely meglepően jó utánzat volt, a csengését is össze lehetett téveszteni a való­dival, csak éppen a szilárdságával volt baj, mert a hamispengős gyenge nyomásra össze­roppant. A szőregi „lelet" után egyre több panasz futott ba a rendőrségre és tették meg a feljelentéseket ismeretlen tette­sek ellen, akik, ugy látszik, a város több pontján hoztak forgalomba hamispénzt. Egy gazdát a Rudolf-téren csaptak be ilyen hamis­pénzzel, egy kocsmáros is kapott hamispen­gőst, majd amikor a rendőrség közhírré tette, hogy óvakodni kell a hamispengősöktől, min­dennap érkezett ujabb feljelentés a rendőr­ségre. A rendőrség természetesen minden egyes esetben megindította a nyomozást, de ez a munka semmiféle eredménnyel nem járt, mert már a második személynél megakadt a nyomozás. Nem lehetett kideríteni, hogy az illető honnan kapta a hamispengősöket. A feljelentések pedig közben folyton szapo­rodtak. Húszon felüli volt azoknak a száma, akiket hamispengősökkel csaptak be. A lázas rendőri nyomozás közben azután három nap­pal ezelőtt igen pénsén nagy mulatást asszisztenciája melleit érdekes fordulat állott elő ebben az ügyben. Jelentkezett a rendőrségen egy Vajna Ádám nevü többszörö­sen büntetett rovottmultu egyén, aki. besúgta a rendőrségnek, hogy ő tudja, ki készili a hamispénzeket. Ingyen azonban nem volt haj­landó elárulni a titkot. Nagy beszédet vágott ki dr. Papp Menyhért rendőrkapitány előtt, hogy neki a pénzre azért van szüksége, hogy a hamisítót felcsalja Budapestre, ott anyagot vásároljanak, sok az útiköltség stb. f Dr. Papp Menyhért rendőrkapitány rögtön látta, hogy a besúgóval léprecsalhatja a pénz­hamisítót, vagy a pénzliamisitóbandát. Saját pénzéből 115 pengői adoil ál Vajna Ádámnak, akinek kötelessége volt a Nőikalap különlegesség a legnagyobb választékban a minden elképzelhető színben kaphatók Kotitelnél K^^e«',!: Az Alföid legnagyobb nőikalap raktára. pénzhamisítót arra venni, hogy utazzanak Budapestre és a hamisitógépet is vigyék ma­gukkal. A terv az volt, hogy amikor a vonatba beszállnak, a rendőrség emberei rajtuk ütnek és a hamisitót letartóztatják. Papp rendőrkapitány megállapította a hadi­tervet, Bapkó János és Posztós Mihály detek­tivfelügyelőket bizta meg azzal, hogy a ha­misitót lefogják. Szerdán reggel munkába áll­tak a detektívek. Vajna egyelőre Somogyi-íelepre vette az útját. Itt lakott a hamisító. Vett egy, uj kézitáskát, hogy a szerszámokat majd ebbe pakolják. Messze, Somogyi-telep vége felé, a XXIV. uccában állt meg a kocsi, tiz percig volt bent a házban, azután kijöttek ketten és visszamentek a városba. Megkezdődött a nagy,' ivás. Vajna a pénzhamisítót kocsmáról-kocs­mára vitte. Először az O/asz-vendéglőben ittak, azután a Panócz-kocsmában, majd egy, felsőíiszaparli vendéglőben, később visszatér­tek az Olasz-vendéglőbe, végül a Mikszáth Kálmán-uccai Varga-vendéglőbe, ahol jól meg­vacsoráztak, ismét nagyokat ittak, majd a megbeszéléshez hiven az állomásra autóztak ki. Bapkó és Posztós detektívek mindenütt a mulatozók nyomában jártak. Amikor az állomásra kiértek, nem váltottak jegyet, hanem tovább dáridöztak a rendőrség pénzén, tökrészegen tántorogtak egyik kocsmából a másikba, mig végül a Rákóczy-szállóban vettek ki szobái. A sárga táska mindenütt velük volt. A detektívek ekkor már nem akartak to­vább várni, behatollak Vafnáék szobájába, ahol mindkettőjüket teljesen elázott állapot­ban találták. Megtalálták a sárga bőröndöt is, amelyben azonban óriási meglepetésre a leg­jobban keresett hamisitószerszámokat nem ta­lálták meg. Beszállították őket a központi ügyeletre, ahol nyomban külön-külön cellába zárták őket, mert kihallgatásukról szó sem lehetett. A kora hajnali órákban azután nyoic detektív szállt ki Somogvi-telcpre a Vajna által megjelölt házhoz. Ékkor már kiderült, hogy a pénzhamisító: Cs6<i József 45 éves géplakatos és kovácsmester, akinek a XXIV. u cában van műhelye. A detektívek átkutatta-, az egész há­zát és a fujtató alatti lukban megtalálták a pénzhamisító géplakatos szerszámait. Egy pén­zeszacskóban elfértek ezek a primitív szer­számok. Egy klisét találtak, hozzávaló csa­varral, fémlemezt, egy darab beolvasztott ól­mot és egy darab hamispengőt. Csóti rendkívül ügyesen készítette a pengő­Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom