Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-29 / 221. szám

вал kerüleli orvosok kénytelenek egyszer-kétszer az év folyamán az orvosi vizsgálatot telje­síteni, ami azonban szem- és külsővizsgálatra redukálódik. A dolog természeténél fogva többre nem is terjedhet ki a vizsgálat, hiszen a kerületi orvosoknak más a dolguk. Állandó onosi ellenőrzésre van szükség, állandóan kell arról gondoskodni, hogy a gyermekeket tejjel és egyéb élelmiszerekkel elláttassák, mert különben minden szociális és kulturális törekvésünk hiábavaló és rém­ként fenyegeti az újonnan felnövekedő kis tár­sadalmat, — u magyarság legnagyobb belső ellensége, a lüdővész! 1Határozott tudomásom van arról, hogy a tzegedi gyermekgyógyászán klinika vezetője, dr. Hainiss Elemér egyetemi tanár nr, kész­séggel ajánlotta fel intézetét abból a célból, hogy az összes szegedi elemi iskolába járó gyermekeket az intézetben, amely a legmo­dernebbül és legtökéletesebben van felszerel­ve és berendezve, Röntgen-vizsgálat alá bo­csátja. Ahol a tüdővésznek, vagy más betegség­nek nyomait tapasztalja, ott tüstént jelentést tesz a főorvosi hivatal utján az iskolaigaz­galóságnak és igv a szülőknek a mellőzés lehetőségét biztosítja. Nemcsak arról a gyermekről van szó, akit gyermekkorában ér az a szerencsétlenség, hogy a tüdő vész jelentkezik nála, hanem fe­nyegeti ez a veszély mindazokat a kis iskola­társakat is, akik abban az iskolában tanuló­társai a gyermeknek. A fejlődő gyermeknek még számtalan be­tegség az ellensége és megvagyok arról győ­ződve, hogy az állandó klinikai megfigyelés sok bajt előzhetne meg. így működik össze elciui iskola és egyetem. Mindig beszélünk társadalmi feladatok meg­oldásáról, állandóan kesergünk azon, hogy a tüdővész elleni küzdelmünk meddő és hiába­való. íme, itt az alkalom, ragadjuk meg ezt és egy lépéssel előbbre haladunk abban a kötelességteljesitésben, amellyel a jövő ge­nerációnak tartozunk. Dr. Szivessy Lehel. Raulatf-esf ma. Munkásotthon tánciskolában! A lénctanités Hafer Mária ok), láncianárnő vezetésével meokeidődölt. — Tanításra kerülnek a szezon táncujdonságal. — Tanítási nnpok szerda, szombat. Vasárnap táncgyakorló esi. Jazz band? Hangulat! Legvátaszfékosabb és legfinomabb ZÓSláik a Korzó-sörözőben kaphatók. Friss Drelier-sór csapon. 364 Mészáros Ferenc, tu!«idonos. Szeptember I beállt az ösz! B'jrsnoJ Tekintso mep gyönyörű uj őszi modellieinket és szőrme­hundálnkat OELMAGYAKnKSXMi ЯИШМШИ 1920 szeptember 29. ugy kirakatainkban, mint az üzletben vétel­kényszer nélkül. ModellI*»^ Klauzál »ér 7. Tulajdonos: Rózsa Teréz. 317 Még p.jjp( kaphatók в ?*6 jó mdrhas ы reftpároK Szántó Sándor cégnél Szeged. Kiss ucca 2. sz. vaiáruházal Klauzál-fér. ""."S'ST Legolcsóbb bevásárlási forrás. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (A kombiné) Egyszerű kis tórlénet. ahogy mondani szokták: »napjainkból«, Egyszerű kis lány Jolánka is, maga keresi meg a kenyerét szinte apró gyerekkora óta. Ennek a történetnek a lényegéhez nem tartozik, hogy mivel. De csinosan öltözködik, jut szerény szórakozásra is, az álmok pedig nem kerülnek pénzbe. Talán azért van belőlük olyan sok. — Keveset várok az élettőt, — mondta még a télen. Tudom, hogy értein nem jön el a mesebeli herceg, azonban keresek annyit, hogy a jövedel­mem csinos hozományt jelentene egy kishivatalnok számára. — Eszerint asszopy korában sem hagy föl a foglalkozási ágával. — Semmi esetre. A háztartási gondok nálam nem jelentenek gondot, hiszen megszoktam a szü­lői házban is. Legföljebb ezentúl a magam munká­ját végzem. — Ragaszkodik a hivalaluokemberhez? — Hát igen. Ez nem nagyravágyás bennem, hanem jórészt előrelátás. Tetszik tudni a nvug­dij-. — Hány iparos van jobb módban! — Először is az iparosok nincsenek olyan jó módban. Másodszor: elég volt a bizonytalanból. Jobb, ha tudom, mire számithatok, mit kell be­osztanom. A nyár elején azt mondja Jolánka: — Félig-meddig menyasszony vagyok. — Éljen! Ki a legény? — Szerény, rendes embpr. Igaz ugyan, hogy csak a tizedik fizetési osztályban, de van elő­menetele. Piatatok vágjunk, kivárhatjuk. — Mikorra tervezik az esküvőt? —• őszre, addig megkeresem a staffirungra valót — Szerelem ? Nem lángoló, nem gyermekes módon fantasz­tikus, ennél nagyobb, megbecsülés és komolyság. Tul vagyok az ifjúi bohóságokon, sok példáját láttam, hogy mi lesz a lobogó tűzből. Egyébként is ugy érzem, hogy sose voltam se ifjú, se hohó. nekem még csak nem is udvaroltak soha. A napokban megint találkoztam Jolánkával, fá­radt volt az arca, fátyolos a szeme. — Talán baj van? — Baj? Azt se tudom, mi az. Csak egy a bizonyos, vége a partimnak. — Mi történt? ' • - • — Ott hagytak. — Okot adott pá? — Hallgassa meg. N'ero volt köztünk félreértés, a vőlegényem naponkint eljött hozzánk, ott töl­tötte az estéit, készültünk a jövőre. Egyszer szal'adnapos volt. hát eljött esész dél­utánra. Jól esett, mégis mentegetőztem. — Kadves, nagyon kedves, de el vagyok fofclalva. Itt ez a sok hot.ni, be kell vasalnom. — Nem baj az, legalább látom, hogyan gazd­asszonvkodik. Azért tudtunk beszélgetni, öt purcekre pihenőre melléje is leülhettem. — Miórt mondta, hogy el van foglalva? — Azért, mert nem ülhelek itt csendben fél­órákat ' így volt, igy is éreztem. Akkor ő érdeklődni kezd. — Mind a magáé a fehérnemű? * • — A nagyobbik része. Mert van ám nekem mindenem, nem megyek koldusán a házasságba. — Mi ez, hát ez? — kérdi egyre másra, amikor elérke/ik egy haloványkék stikkeit holmihoz. — Hirtelenében nem tudom megállapítani a rendeltetését — Kombiné! — felelem. Nézem, hogy elborul az arca. ' — Kombiné? 'A — Az. Tán csak látott már ilyet! ' — Hát... láttam... mondja, de nagyon különös hangon és gyiirködi az ajjai közt, mint a vevő, mikor a boltban válogat — Kombiné, közönséges kombiné, magyarázom, ezekre a nagyon meleg napokra való. — Nem is olyan közönséges, folytatja ő bizony­talan hangon. Azl hiszem, hogy különösen finom az anyagja. — Csacsikám, csak könnyű A kombinét nem csinálják zsákvászonból. — és maga ezt fel fogja venni? — Veszem is már a nyár eleje óta. Aznap nem beszélt többet, estére se maradt ott, dolga van, elment, nem találkoztam vele azóta. Csak egy assaonvismerösével üzente mea. hoeur nem bizik a tisztességemben. — Okot adott rá? — Azt mondja, hogy tisztességes nő ne.n hord kombinét és legkevésbé olyan kurtát, miut amilyen az enyém. Jolánka szeme a sárguló faleveleket nézte. — Nem vitatkoztam vele, hasztalan is lett volna. Mintha azok a régi barhettok, a bokáig érők, a slingelt szélüek, a már mutatóban se láthatók, и föltétlen megbízhatóságot jelentették volna.. (Mit mondott a doktor?) Szeless József, aki szereti a tréfát, — ámbár az a legnagyobb baja, hogy az egészségével is viccet — a nyáron karlsbadban volt. — Meg kell már egyszer állapítani, hogy mi bajom van, mondta a barátainak, akik többet törődtek a bajával, mint ő maga. — Nein érzed talán jól magad? — Tudja Isten. Annyi bizonyos, hogy feltűnő jelenségeket tapasztalok, már me« is operáltak egyszer. A baráti kör alig várta haza. — Használt? — Az csak ezután válik el. -** " * — Mit mondott a doktor? I 4 : Szeless József nem volna Szeless Jóska, ha m*st válaszolna: — Azt mondta, hogy fizessek harminckét penget. (A boldog ember) A tüzoWóünne.pség alkalmából jutott az eszembe Szakái Lajos, akinél szenvedélyesebb tűzoltót ke­veset ismertem. Lángoló ambícióval intézte el б még a számvevőségi dolgait is, életének legbánato­sabi> pillanata pedig az lehetett, amikor Papp Ferenc került a hivatásosak parancsnoki állásába. Amúgy csendes szavú ember, indulatba soha nem jött, mintha iniudig meditálna, hosszan el­tűnődött. a pápaszeme fölött tekintve a nagy­világba. Alt hiszem, ilyenkor szép és komplikált oltási eseteket oldott meg, talán egy malom égett, vagy egósz ucca. esetleg a szérűskert. Ha csak szerét tehette, fölvette a tűzoltói egyen­ruháját, amire büszkébb volt mint valamikor Scer­bovszky Szaniszló, a trónkövetelő hangzása nevü budapesti főparancsnok a maga Lohengrin-sisak­jára. Ne'rójják fel bűnömül, ha nem tudom pon­tosan, de ugy rémlik, hogy az önkéntes tűzoltó­testület parancsnoka volt Szakái, aki akárhány­szor a hivatalban is uniformisban jelent meg. így láttam egyszer délutáu я városháza elölt. Akkoriban még nem volt meg az egyfolytában való hivataloskodás, a toronyalaltiak sütkéreztek a há­romórás harangszóig a napon. Szakái Lajos pedig odament egyenkint mindenkihez. — Méltóztassék megengedni, hogy u,i_ minősé­gemben bemutatkozzam. — Mi az az uj minőség, Szakái ur? — Alelnöke lettem a csongrádvármegyei tűzoltó­szövetségnek. — Hiszen ez nagyszerű! Gratulálok? Szakái két kézre kapta a gratuláló kezet — Köszönöm, nagyon szépen köszönöm. Sugárzott az arca a boldogságtól, ment vala­melyik másik érkező elé. — Méltóztassék megengedni, hogy uj minősé­gemben... Azóta se láttam ilven boldog embert Bob Ё. m&u MAGDA fííztaionia Somoevi U. 15., készíti a legmodernebb füzüket, has­kötőiét és minden e szakmába vágó készítményeket. ;м Swáia érák, éksierek részletfizetésre is léth éras&tái K&icseyucca 7. & Kagy éra- ÉS éksmíavifrt műhely. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom