Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-27 / 219. szám

1929 szeptember 27. !>f:T.M\r.V\l*onsZ*<5 % »Nem elég az, ha Szeged városát egyelem! építkezésekkel galvanizálják« Szegedi küldöttség a kereskedelmi miniszternél Bud János mindent megígéri (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) A kereskedelmi minisztériumban már kora délelőtt gyülekeztek azok a szegediek, akik Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vezetésével Csongrád és Baja városok küldöttségével közösen felkeresték Bud János kereskedelmi minisztert, hogy tőle Szeged városát közelről érdeklő kérdésekben támogatást kérjenek. A küldöttségben Szegedet dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, Back Bernát felsőházi tag, Bokor 'Adolf, a Lloyd elnöke, Wimmer Fülöp kamarai elnök, dr. Tonelli Sándor főtitkár, Pick Jenő gyáros, Körmendy Mátyás felsőházi tag, Vértes Miksa, a Kereskedők Szövetségének elnöke képvftelte. Csongrád város képviseletében megjelentek Farkas Béla főispán, Csergő Gábor alispán, Szeder Ferenc János országgyűlési képviselő, Dózsa István főszolgabíró, Sztricha Kálmán plébános, Baja város képviseletében t edig Szabovlyevils Dusán alispán jelent meg. Háromnegyed 12-kor érkezett a kereskedelmi minisztériumba Klebelsberg Kunó, aki üdvözölte a küldöttség tagjait, azután az egész küldöttség bevonult Bud Jénos kereskedelmi miniszter dolgozószobájába, ahol Klebelsberg rövid néhány szóval figyelmébe ajánlotta Bud Jánosnak a szegediek, a csongrádiak és a bajaiak kívánságait, kérve a kereskedelmi minisztert, hogy azzal a megértéssel és szereleltel fogadja a küldöttség kérését, mint amilyet eddig is tapasztalt nála. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester adta ezután elő a küldöttség kérését. Rámutatott arra, hogy Szeged a trianoni határok miatt úgyszólván mind a négy világtáj felől teljesen el van zárva a külvilágtól, azért az a kérése Szegednek, hogy a kibontakozás útjait segítse elő a kereskedelmi miniszter. Az első kívánság az, hogy, a bajai műutat építtesse ki. A bajai müut 24 kilométerre Szegedtől, Baja felől pedig 25 kilométeres útszakaszon már elkészült de van közben egg harminckilométeres szakasz, amely egyáltalában nincs kiépítve. Husz kilométerre van Szegedtől a jugoszláv határ. Észak felé már Félegyházára és Budapestre gravitál a forgalom. Dél felé Horgosnál már a jugoszláv határ van és itt már is megszakad a közlekedés. Ezért volna sürgős szükség a Szeged—bajai müut kiépítésére. A hároméves útépítési programban ennek az útszakasznak a kiépítése nem szerepel. Nemcsak Szeged, hanem Csongrád- és Békésmegye is kéri ennek az útszakasznak a megépítését. Igen fonlos másodszor az algyői Tiszahid mielőbbi megépítése, mert arra óriási nagy szükség van. A mostani elvavult kompközlekedés nem felel meg a modern idők követelményeinek. A harmadik kérés Dedig az, hogy Szegedet körforgalmi vasúttal kapcsolják Kecskemét, Csongrád, Szentes és Hódmezővásárhelyhez, a körvasút nagyban hozzájárulna Szeged és környékének jobb sorsához. Itt megjegyezte még a polgármester, hogy a szegedi üzletvezelőség az erre vonatkozó terveket már kidolgozta. Bud János kereskedelmi m!nlszíer válaszában hangsúlyozta, hogy ismeri Szeged szerepének és hivatásának jelentőségét a nemzet életéljen. Maga is nagy fontosságot tulajdonit az előterjesztett kérelmeknek és azon lesz, hogy azok mindegyikét megoldja. A kért motoros körforgalom rövidesen megoldható lesz. Eddig azért nem lehetett megoldani, mert nem állott kellő számú motorvonat rendelkezésre. Hamarosan készen lesznek azonban az uj motorosok és ekkor hozzá lehet fogni a terv megvalósításához. Az algyői Tiszahid építési költségeit, amint arra mód nyilik, beállítja a költségvetésbe. Reméli, hogy legkésőbb 1931-ben megkezdhetik az algyői Tiszahid építési munkálatait Sajnálattal értesült • arról, hogy a Szeged—bajai ut középső szakaszán egy 30 kilométeres útszakasz kiépítése elmaradt. Az útépítés állami feladat s a hiányzó ut kiépítéséről gondoskodni fog. A költségvetésben ugyan erre fedezet nincsen, de gondoskodni fog arról, hogy a Szeged—bajai ut mielőbb kiépíttessék és erre más uton fog fedezetet találni. Végül kijelentette a miniszter, hogy igen örül annak, hogy a küldöttség (minden kérelmére kedvező választ adhatott Bud János után Klebelsberg Kuno megjegyezte, hogy nem elég az, ha Szeged városát egyetemi építkezésekkel galvanizálják, szükség van természetes erőforrásokra is és az összeköttetéseket minden irányban meg kell szervezni. — Legutóbb Szegeden jártam — mondotta » kultuszminiszter — és ott beszélgettem a Lloydban a város vezetőivel és a közgazdasági élet tényezőivel. Megdöbbenéssel hallgattam panaszaikat, amelyek arról szólnak, hogy a szén drágasága miatt az összes gyáraik lassankint abbahagyják üzemeiket, kéthárom gyár máris szünetel. Erre is felhívom figyelmedet Bud János erre megjegyezte, hogy a maga részéről mindent el fog követni, hogy a gyáripar helyzetét megkönnyítse. Ebben az irányban már a legközelebbi jövőben konkrét intézkedések várhatók. Egyébként a felvetett kérdéseket állandóan evidenciában fogja tartani. Nagy meglepetéssel hallotta a miniszter gróf Klebelsbergnek azt a szegediektől nyert értesülését is, hogy a jugoszláv kereskedők a magyar hatóságok miatt csak igen nagy nehézségek árán jöhetnek át a határon és igyi nem vehetik fel a kereskedelmi kapcsolatokat a magyar kereskedőkkel. Bud János kijelentette, hogy ebben az ügyben érintkezést fog keresni Walkó külügyminiszterrel, hogy ezen a helyzeten is segítsem A küldöttség nagy megnyugvással fogadta Bud János miniszter kijelentését A Szövetkezett Városi Balpart Impozáns néppyülése a Munkásotthonban A polgárság és a munkásság lelkesen tüntetett a demokrácia mellett (A Délmagyarország munkatársától.) A Szövetkezett Városi Balpárt kedden népes és lelkes hangulatu népgyűlést tartott a Munkásotthonban. A", népgyűlésen nagyszámban jelentek meg munkások és polgárok, akik érdeklődéssel, rokonszenvvel és a lelkesedés és tüntetés sok-sok jelével hallgatták a felszólalókat. A beszédek nagyrészt a Nagyszeged Párt keddi vacsoráján történtekkel foglalkoztak, emellett természetesen elhangzottak általános érvényű közéleti fejtegetések és lelkesítő, meg agitáló részletek is. A népgyűlést Horváth József nyitotta meg néhány közvetlc-n szóval. Az első felszólaló Pásztor József volt, aki előbb általánosságban foglalkozott a Nagy-szeged Párt keddi vacsoráján történtekkel, azután kijelentette, hogy végtelenül sajnálja, hogy bele kell bocsájtkoznia nem az ízlése szerint való polémiába, de nem térhet ki az elől a tömérdek provokálás elől, amely őt, barátait és pártját érte. Ezután igy. folytatta Pásztor: — A Nagyszeged Párt csütörtöki vacsoráján jó helyről szerzett értesülésem szerint 231-en jelentek meg, mig a Szövetkezett Városi Balpárt multheti vacsoráján 264-en vettek részt. Nagyon sokan elmentek s a terem két oldalán és az asztalok között mindenhol, ahol lehetett, ember ember hátán szorongott Ez a külső képe a két párt vacsorájának. A mi pártvacsoránkon a hangulat lelkes volt, a Nagyszeged Párt vacsoráján feszélyezett és hideg volt a hangulat, az erőnket és a népszerüségünkel pedig semmisem bizonyítja jobban, mini az, iiony a virSIJsválaszfás előtt állunk és a NagySzeqed-pérí egész apparátusa velünk foalalkozott, egész erejével ellenünk intézett támadási. (Viharos éljenzés és taps.) Itt félnek tőlünk, nagyon félnek. Könnyű ennek a magyarázatát megtalálni. Résztvett a vacsorájukon dr. Fajka Lajos, aki egészen a személyeskedésig eltenzékieskedett a közgyűléseken, különösen a polgármesterrel szemben és aki most szintén beállt az uszályhordozó!? közé. Tegnap találkoztam ezzel a Fajka Lajossal és airikor gratuláltam neki, különböző iratokat mutatott, amelyeket meg sent néztem, mert nem érdekeltek, majd azt a kijelentést tette, hogy az embernek muszáj olyan politikát űzni, mint egy prostituáltnak. Mellette ült dr. Tóth Imre, aki nekünk üzent«, hogy kezdünk nagyon hangosak lenni. Nem messze Tóth Imrétől Pap Róbert feszengett a székén, aki szerint abban a harcban, amelyre kénytelen voltam kiállani Tóth Imrével szemben, csak félgyőzelmet arattam. Közvetlenül Tóth Imre mellett ült Wimmer, ald a békés elintézés ismert végleges formuláját, tehát a félgyőzelmet is olyannak tekintette, amely lehetetlenné teszi, hogy Tóth Imre belátható időn belül közéletileg szerepelhessen. Most közvetlenül mellette ült, parolázott és kocintott vele. Ott ültek a pártvacsorán Dettre János nagyszámú barátai, egykori és mostani udvarlói, ott ültek, akik kinevezést és más kegyeket fogadtak el tőle és végighallgatták, hogy miként inzultálják ezt a nagytehetségű embert. Ott ült dr. Szécsényi István, a szegedi ébredők volt elnöke, akinek a közelében szintén feszengett egy zsidó liberális. Ott ültek városi tisztviselők és ott ültek mindazok, akik azért jöttek el, mert váratlanul és érdemtelenül jelöltséghez jutottak, vagy pedig azért, mert puszta megjelenésükkel is udvarolni akartak a hatalomnak. A mi pártvacsoránkon azok jelentek meg, akiket az elvek közsösége, a meggyőződés ereje hozott oda. A mi asztalunknál nem ültek semmiféle hatalmassáogk, oda nem udvarolni, hajbókolni, nem lakájoskodni és nem társadalmi kötelezettséget leróni jöttek az emberek, hanem azért, hogy tüntessenek az eszme mellett és tömören (elsorakozzanak az igazság hirdetői mögé. (Éljenzés.) — Kedves münaivitással szórakoztatta a pártvacsora közönségét Szekerke Lajos. Messze területeket megvilágító mély bölcseségének bizonyítéka a shakespeare-i szójáték, amellyel azt a mondatot ékesitette, hogy: »elvesztettük a Délmaggarország támogatását, de ez nem baj, nem sajnáljuk, mert közelebb jutottunk ezzel a Szent István koronájától elszakított igazi Délmagyarországhoz.« Azt hallom, sokan távoztak a pártvacsoráról gyomorrontással, még pedig nem a vendéglős hibájából. Ettől függetlenül meg kell világitanom, hogy Szekerke mihez akar közelebb jutni, de hogy ezt megtehessem, el kell mondanom egy kedves kis eseményt, amely Münchenben játszódott le abban az időben, amikor a februári francia forradalom után végijjviharzottak a forradalmi mozsuiüMak