Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-10 / 204. szám

SZEGED: SzerkeszWMgi Somogyi ucca 22. I. em Telefon: 13-33.^Klndóhlvntal, kiilcsönkönyrlAr «a (egylrodn : Aradi ucca S. Telefon - 306. Nyomda s LBw Lipót ucca 1». Telefon • 16-34. «»«»«» Kedd, 1929 szeptember 10 V. évfolyam 196. szám MAKÓ : Szerkesztőség é* kiadóhivatal r l'rl ucca 6. Telefon: ISI. >zám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kladóhlvalol: AndrAssy ucca 23. Telefon: 49 «» « » « » « » « » Előfizetést ara tiavoota 3-2U vldöüen és a fővárosban 3-6(1. ktllfBHí í b-49 peng«. Egyes szAn ÍO, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Nem tudjuk, de ebben a pillanatban nem is tartjuk túlságosan fontosnak, hogy a tiszabecsi találkozó incidens volt-e, vagy fordulópont A történelem annyi példával szolgál, hogy óvatosnak kell már lenni a »történelmi pillanat« cim adományozásával. Annyi »világtörténelmi eseményt« kellett már kiszitálnunk az emlékezet rostáján s annyi jelentéktelen semmiségről derült ki, hogy világtörténelmi korszakot zárt le, vagy világtörténelmi korszakot nyitott fel, hogy el kellett szoknunk a történelmi szemlélettől s az aktualitások impresszió-mérlegére kell vetnünk minden szót és minden eseményt Mi nem tudunk rá felelni, de az idő válaszolni fog rá, hogy a tiszabecsi program termékenyebb kor számára veti-e el a gondolat magvait, vagy csak kísérleti léggömböt röppentettek fel, megtudni: megfordult-e már a szél, esetleg: lehetséges-e — ne méltóztassanak mosolyogni rajta, ha a magyar po'.ilikai élet cirkuszi problémákat vet fel, — a legfelsőbb hozzájárulást megnyerni egy »hatóságiing engedélyezett« ellenzéki párt megszervezéséhez. Lehet, hogy csak egy, a pártkereten belül szervezendő ellenzéki csoport életrehivásához kértek hatósági engedélyt s ha van kívülről támogató párt, miért ne lehetne belülről ellenzéki párt is? A magyar politikai aréna különb egzotikumokat is mutogatott már. Akármilyen választ adnak is majd az eljö- j vendő események, ennek a találkozásnak s a találkozás fogadtatásának szimptomatikus jelentősége letagadhatatlan. Pár év óla majdnem minden nyáron felhangzik a várakozás szava, mely nj program esőjét igéri a kiszáradt mezőknek. Két évvel ezelőtt uj pénzügyi programot Ígértek az uj munkaév számára, az elmúlt évben csak arról hallottunk, hogy a nyári politikai munkaszünet idején uj gazdasági program kontúrjait rajzolták meg. most pedig uj politikai irányzat számára dopingolják a várakozást. Az uj gazdasági programból csak a gazdasági főminisztérium kissé alkotmányellenes terve valósult meg s mire vége lett az első évnek, vége lett a gazdasági főminisztériumnak is. Ha a politikai fordulat előkészitésének tervéből csak annyi valósul meg, mint amennyi az elmúlt év gazdasági programjából vált tetté, akkor legjobb volna nyomban kellő eréllyel visszautasítani az illúziónk ellen intézett legújabb támadást is. Hogy azonban ilyen programot ígérnek s ilyen programot várnak, az mégis mutat is. bizonyít is valamit. Bizonyítja azt, hogy ez a program közszükség s közszükséget elégítene ki ennek a programnak kiszolgálása is. Ha nem szólhatunk a szintén revízió alá vett nagy magyar költővel, hogy »mind&n változásért és újért kiált itt«, annyi kétségtelen, annyit világnézlet, sőt pártkülönbség nélkül be kell látni, hogy emberek, intézmények, gazdasági helyzet: maga az élet sürget politikai átrendeződést. Ez alatt az átrendezés alatt nem gondolunk radikális változásokat, nem értjük alatta még azt sem, hogy a közhatalomnak az egyes társadalmi osztályok közötti megoszlásában változás álljon be s maisok vegyék kezükbe a hatalom gyakorlását azok után, akik eddig részesei, legtöbbször kizárólagos részesei voltak az államhatalomnak. Nem az ural- j kodó osztályban s nem is a hatalom kezftlöi- 5 ben sürgeti a közszükséglet érzése a változást, hanem a rendszerben, a tempóban s annak az összehangoltságnak megteremtésében, ami a demokrácia hirdetése s a demokrácia megvalósulása között a legérzékenyebb mikrofon számára sem érzékelhető. A debreceni beszéd az ország viharos helyeslése mellett jelentette be a demokratikus átalakulás elhatározását. A debreceni beszédtől a tiszabecsi találkozásig csak a várakozás nőtt s az átalakulás szükségességének meggyőződése erősödött Am ilyen előzmények után s ilyen körülmények között azoknak, akik őszinte és megalkuvás nélküli hivei a demokráciának és a liberálizmusnak. nem kellene-e felhasználni minden alkalmat arra, hogy ennek a tömegmeggyőződésnek, ennek a tömeghangulatnak, ennek a legáltalánosabban átérzett igazságnak elmélyüléséről és meggyökerezéséről bizonyságot adjanak. A muzulmán a nap minden szakában egyszer Mekka felé fordul. A demokrácia híveinek minden cselekvésükben és minden elhatározásukban azok felé a nagy ideák felé kell tekinteniök, melyek minden szituációban kijelölik utjukat és megválogatják eszközeiket. A jelenlegi viszonyok között más eszköz úgysem áll rendelkezésünkre, mint a. manifesztáció. Ennek a manifesztációnak erejéről és hatásáról nem szabad lemondani senkinek, aki nem akar dezertőrje lenni a szabadságért megindult harcnak. Merénylet Manlu ellen? Levélben mérgei küldtek a román miniszterelnöknek (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bukarestből jelentik: Nagy feltűnést keltett az a különös merénylet, amelyet Maniu miniszterelnök ellen intéztek. A miniszterelnök levelet kapott amelyből, amikor felbontotta, fehér por hullott ki. A levelet azonnal a rendőrségre vitték, a port pedig vegyvizsgálják, az eredmény még nem ismeretes, de azt hiszik, hogy a por olyan méreg, amelynek belehclése halált okoz. A merénylet hire politikai körökben nagy izgalmat keltett Ms arabolc lfJvánsá@ai a palesstlinai London, szeptember 9. A palesztinai főbiztos ma fogadta az arabok küldöttségét, akik a következő négy pontban foglalták össze követeléseiket: 1. Tiltakoznak a főbiztos kiáltványa ellen és bizonyítani kívánják, hogy a zsidók fel voltak fegyverkezve. 2. A tettesek felett ítélkező bíróságokban | az angol bírák mellett teljesen pártatlan és semleges bírák is legyenek. 3. Olyan esetekben, amikor kollektív büntetést szabnak ki, a bíróság csak ¡»ártatlan semleges személyekből álljon. 4. A kormány fegyverezze le teljesen a zsidókat és akadályozza meg támadásaikat w Briand az Európai Egyesüli Államok írásos tervét át adf a 27 állam f ődelegálusának Az angol kereskedelmi miniszter kétéves vámbékél javasolt Genfben (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A Népszövetség délutáni ülésén nagy beszédet mondott Graham angol kereskedelemügyi miniszter. A beszédnek legnagyobb részét a szénkérdés töltötte be, azután a vámproblémáról beszélt és azt a javaslatot tette, kössenek az evrópai államok két évre szóló vámbékét. Az európai államok kötelezzék magukat arra, hogy két éven át nem emelik vámtarifájukat és megvalósítsák a világgazdasági konferencia állal ajánlóit terveket. Graham beszéde után a közgyűlés megválasztotta a népszövetségi tanács három uj tagját, Lengyelországot, Jugoszláviát és Perat, Hétfőn délben tartották az Európai Egyesüli Államok első bankettjét, amelyen Briand újból kifejtene ismert gondolatmenetét az európai államszövetségről. Azután Stresemann, Henderson Motia és Hymamis ismertették álláspontjukat és felkérték a francia miniszterelnököt, hogy terveü foglalja memorandumba és adja át nekik, hogy kormájMifliJf «lé terie&wék. Briand már a. lp^köieLebhi napokban átadja a memorandumot a Genfben képviselt 27 állam fődelegátusainak. Genf, szeptember 9. A délelőtti ülésen Stresemann birodalmi külügyminiszter szólalt fel- Azzal kezdte beszédét, hogy nemcsak a német birodalom és nemcsak a megszálló hatalmak, hanem a Népszövetség maga is szerencsésnek mondhatja magát ahol hogy Hágában elhatározták a megszállott Rajna-terület felszabadítását ée megjelölték a kiürítés kezdetének időpontját Is. Bármenynyire örvendetes is ez a tény, nem lehet hallgatással mellőzni, hogy Németországnak egy másik területe szintén Idegen Igazgatás alatt van. Csuk az első lépés történt meg ennek a területnek felszabadítására, de a Népszövetségnek minden érdeke azt követeli, hogy ezt a tartományt is minél hamarabb juttassa vissza egyedül jogos birtokos« nak, a német birodalomnak. Beszélt ezután az általános leszerelés kérdéséről, amelyet Németország örömmel lát a megvalósulás felé haladni, de ugy vélekedik, hogy szankciók nélkül minden törekvés hiábavaló. Ami a kisebbségek jogvédelmét illeti, err« nézve Stresemann véleménye az, hogy csak »agyon csekély a javulás, mert az a mód és az az eljárás, amelyet a Náöszavaíiéa a nemzetiseid kisebbségek