Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-08 / 203. szám

в DfcbMAGYARORSZ.tG 1920 ' • h?r ff. következtében még a kereskedők is szívesen elmenekülnek innen. — A városnak nincsen pénze idegencsábitó intézmények létesítésére. Olyan intézményeket kell tebát teremtenünk, amelyek nem kerülnek semmibe, vagy nagyon jelentéktelen anyagi niegtcrhclletést jelentenek. Véleményem szerint ennek a célnak megfelel majd az uj Templom-tér, ahol az egyetemi intézetek felépítése után állandósítjuk néhány 6-, vagy újszövetségi jelenetet, a Nagg. héten pedig passiójátékok rendezésére lesz alkalmas a tér. Majd, ha itt lesz az ideje, felszólítjuk a Szegeden működő irodalmi társaságokat, hogy foglalkozzanak a probléma gyakorlati megoldásával, mert ezekhez a bibliai játékokhoz, sajnos, nincs még megfelelő irodalmunk. Lejátszható jelenetekké kell feldolgozni a biblia alkalmas témáit. — Ugy gondolom — fejezte be a polgármester a bibliai játékokat. Ez talán majd ad valami a tervezgetést —, hogy ilyenféle érdekességekre nevezetességet Szegednek. És nem kerül sokba, j is szükség lesz, ha ide akarjuk csalni az ideMinden héten le kell itt a zárt téren játszani | geneket. AZ ELET MOZIJÁBÓL (A heglypénzszedés tudománya) A szombati hetipiacon nagy riadalom támadt Csirkékkel megrakodva a gyümölcsösök tájékán halad egy tanyai asszony, megkívánja a zöldpaprikát, erre leteszi az egyik pár csirkét a kezéből, hogy pénzt kotorjon elő a szoknyák ráncaiból. Odakünn ugyanis sok minden változáson átesett a világ, azért a sok szoknya még nem ment ki a divatból. A fizetésig se jut, ott terem egy vámőr és nyújtja feléje a cédulát. — Mi az? — riadozik tanyai vérünk. — Helypénzt kell fizetni. Egy álló percbe nem telik és hatalmas tömeg verődik össze. Az ifjú vámszedő, aki csak most kezdi a pályáját, meglehetősen duzzad az ambíciótól és azt magyarázza. — Letette a csirkét a földre azzal a szándékkal, hogy árulja, hát fizetnie kell. Egészen érdekes, hogy teljesen idegen nők állanak a tanyai mellé. — Nem igaz. Itt nem is lehet csirkét árulni, nem is szokás. Pénzt keresett a zsebében, azért tette le. A legkülönfélébb kifejezések hallatszanak, mindegyik a hivatalos férfiú ellen és természetesen egyszerre. Dc hát említettem, hogy nők tömegeltek össze. — Nem járjál Igazságosnak kell lenni! Majd elmegyek a polgármesterhez és feljelentem. Ezeket lehet hallani a helyzet tömör ismertetésével közben. — Épp jövők erre és kérdezem a Verka nénit, hogy adja a karfiolt, mikor... A Verka néni a karfiollal ugyanis nem maradhat ki. Mások már hazulról kezdik. Nagyságák is megállanak, cselédek boldogok, hogy a tespedő unalomba belecsöppent egy kis élénkség, csak a tanyai asszony áll riadtan, azt se tudja, miért veszekednek. Most megjelenik a helyszínen egy tömzsi kis katona. Félretol mindenkit, jóllehet a cselédek nyilaló boldogsággal nyitnak neki utat s a vámszedő elé áll. — Hallja maga, ne sarcolja a népet! A fellépés határozottan tetszik, a vámos férfiú — aki mellesleg említve bűnjelnek, vagy biztosítéknak, kezében tartja a szóban forgó csirkéket — egy skálával halkabban magyarázza. — Nekünk ez a törvényünk. Letette az aszfaltra, nát fizetnie kell. — Ha árulja! — nyomja meg a szót a katona. — Árulta! — Nem igaz! — sipit az asszonynép. A katona megigazítja a derekán a szijjat. — Hallja? Nem igaz. Az ifjú vámos arcán ebben a pillanatban megjelenik a közalkalmazott önérzete, fölénye. — Hallja, maga, vitéz ur, jaj de messze van maga a hely pénzszedéstől! Érteni kell ezt! A töbhi nem érdekes. Csak azt látom, hogy egy úriasszony kifizeti a helypénzt és átveszi a vámostól a csirkét. — Gyerünk, lelkrm, majd elintézzük a többit, biztatja a tanyai delnőt. (A babona) Teca, mint afféle falusi ártatlanság, meglehetősen jámbor lélek, ő azonban ezt veleszületett ravaszsággal titkolja. ( Mikor elküldték a drogériába, először megdöbbent a szótól. Hogy mi lehet az? De nem kérdezősködött, épp csak annyit. — Melyikbe? Ugy tessék venni, hogy az egész fogalom egy nagy kör, megszámlálhatatlan ismeretlennel. Ha azonban megjelölik az uccát, hogy merre van, már elesett a többi ucca és megnyerte a százalékok nagy részét. Annál rosszabbul esett, ho&v a válasszal semmire se mehetett. — Mindegy akármelyik. Azért idegenektől kérdezősködött, de az otthon őrzött renoméját megmentelte. Azóta lényegesen fejlődött a városisméje, újságot is olvas, elfogadja a rádiót, habár még mindig kételkedik benne (amivel viszont igy vannak a nálánál sokkal okosabbak is), — egyszóval határozott intelligencia nyomait árulja el. Végtére hányszor látunk társaságokban embereket, akik mulatságosakká válnak, mert fertálymüveltséggel mindenhez hozzászólnak. Viszont a másiknak fogalma sincs a kérdésről, de értelmesen hallgat hozzá. Határozottan fejlődésképes a Teca, önérzete is van s akárkivel nem barátkozik. — Trampli falusiak! — mondja a vérbelijeire. A napokban rendelkezik az asszonya. — Holnap kismosás lesz, a gyerekekkel eljátszadozok itthon én, nem kell kimenned. Úgyis esni fog az eső. Teca felüti a fejét. — Hát ezt honnan tudja a nagysága? — Nagyon mélyet esett a barométer. A fejlődésképes leány csupa fölény és rejtett guny. — Ugyan már, hogy lehet a nagysága ilyen babonás? (A lakás) A világ minden Télé ténfergői kőzött van olyan ember is, aki szereti a lakását. Ezt a szeretetet valaki egyszer igy definiálta: — Amikor elfog a világcsömör, vagy ha rossz az időjárás, otthon érzem magamat a legjobban. Minden bútordarab kedves ismerős, bizalmas barát. Láttátok már, hogy a délutáni napsugár, mikor elérkezik hozzátok, hogyan sétál végig mindenen, milyen finom árnyalatokat rajzol, hangulatokat ad? Ha bánt valami, meggyógyulni csak otthon tudok, nem az emberek sorában. Mindig különös szemmel nézek azokra, akik nem szeretik az otthonukat. Ott valami baj van. Igen ám, de a rtiai lakásinséges világban kinek telik csak néhány meghitt szobára is, nem hogy berendezésre? Mennyi kényelmetlenség, összezsúfol tság! Közös lakás rokonokkal, amiből talán sose származott még jó. Hány rokon él egymással sae retetben ? Barátunk, akiről alább következik a szó, nagy vergődések árán hozzájutott egy ilyen rendes lakáshoz. Az igaz: havonkint hatalmas részleteket törleszt a bútorok ára fejében. Még igazabb: lakbérnegyedekben igen savanyu a család ábrázata, mert ki kell pótolni azt az összeget, atoi neki ilyenkor a hivatala révén kijár. A hónapos szobában lakó hivatalnoknak ezek a negyedek jelentik a szüretet, — barátunknál a szelídebb csődöt Valahol csak kell takarékoskodni, hát takarékoskodnak a konyhán. — Hogy mit eszünk, azt senki se látja! — tartja ezt a filozófia. Egy kissé soványali, egy kissé sápadtak valamennyien s mikor, róluk beszélve, azt kérdi valaki, hogy mi bajuk lehet, a keserű humor azt feleli: — Túlságosan jól laknak és azért sose lakhatnak jó. Bob. UJABB PHILIPS GYŐZELEM SSSBms&BSSg&^SBgBSBSB^^ щ BUDAFEST ZAVARTALAN VÉTELÉNEK MEGOLDÁSA PHILIPS ISMéTaESIZONYITOTTAVEZETÍ HELY. ZETÉT, мент MEGOLDOTTA BUDAPEST RÁDIÓ. VÉTELÉNEK ZAVARTALANSÁSÁT. MIUTÁN AZ AETMER TÚLON TÚL VAN SŰRÍTVE A KÜLÖNBÖZŐ ADÓÁLLOMÁSOK PR06RÍMMJÁVAL. MINDJOBBAN EMELKEDIK AZOKNAK A SZÁMA. AKIK UNJAK A KOLÖNBŐZÖ MULLÁM. HOSSZAKON ÉRKEZŐ MŰSOROK KERESSE. LÉSÉT ÉS A LEGSZÍVESEBBEN BUDAPESTET HALLGATJÁK. IGEN RÉGEN Ёв SOKAKI KERESNEK OLYAN KIS VEVŐKÉSZÜLÉKET, MELLYEL A HELYI ADÓT ZAVARTALÁNUL LEHET VENNI. ERRE A CÉLRA KÉSZÜLT A PHILIPS RliDIÓ KISVeVŐKÉSZÜLÉKE MINDEN KELLÉKE MEG VAN, HOGY ÉLETHŰ ÉS JÓ VÉTELT NYUJTSOfM. S JOGOSAN A.LLITJLÍK. HOGY „EGYETLEN A MAGA NEMÉBEN" KÉRJE RADIÓKERESKEOÓJÉT, HOGY KÜLDJE A LAKASArA EZT A KIS KÉSZÜLÉKET ÉS ISJEIHÁNY NAPIG DÍJTALANUL ÁLL AZ ÖN RENDELKEZÉSÉRE,