Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-07 / 202. szám

'1920 szeptember 7. tiszai rejtekhelyeitől árkon-bokron II a csontgyári támadási Eelyszlni szemléin a rendőrkézre kerüli banditákkal — A betöréseket beismerik, — az erőszakoskodásoka! a szökésbe lévő cinkosaikra tolják (A Dé'magyarország munkatársától.) Ha igaz, Raffai Józsefnek, Lakatos Ferencnek, Nikolics Jánosnak, Kolompár Rudinak hívják azt a négy szúrós szemű, egyformán fekete és egyformán szurtos cigánybanditát, akik még néhány nappal ezelőtt is rettegésben tartották a város határában lévő telepeket. Ezek volfak azok a legények, akik emberre, állatra fegyvert és vasvillát fogtak. Ott állnak a cellafolyosón párosával egymáshoz vasalva, dideregnek a kánikulában és valami állati félelem ül a szemükben, amint várják, hogy, a helyszint szemlére vigyék őket. A városháza Feketesas-uccai oldalán a bodomi kertgazdaság zöldségszállitója .várakozik a haramiákra. Lejön az udvarra a bünügyi vezérkar, dr. Papp Menyhért rendőrkapitány kiadja az utolsó parancsokat. A rablókat feltuszkolják a reggeli piacra még dinynyét szállító kocsiba, Kállai, Eperjessy, vitéz Pál és Gyólai detektívek fogják közre a bandát, a kocsit Tóth István detektív követi biciklin, egy másik kocsiban elől dr. Papp Menyhért rendőrkapitány ül Bapkó János detektivfelügyelő és Posztós Mihály csoportvezető társaságában. A betörőket vivő kocsit csakhamar valóságos kerékpárhad veszi körül, a bámészkodók egyre szaporodnak, végre megindul a menet a helyszíni szemlére. Keresztül haladunk a városon, a rendezőpályaudvar háta mögött lekanyarodunk a Boszorikányszigetre, azt is elhagyjuk, kukorica- és krumpliíöldek közölt haladunk az égető napsütésben. A biciklihad itt már elmarad, az istentkisértő utakon életveszély járni bármilyen közlekedési alkalmatossággal. Nagy üggyel-bajjal lekecmeregnek a cigányok a kocsiról, detektívek fogják a láncokat, ugy vezetik őket. Látják, hogy nincs menekvés, megadják magukat sorsuknak, mutogatják az utat, amerre jöttek-mentek. Alkalmi alakulat rablásra és fosztogatásra. A Tisza elhagyatottan, embertkerülve, egykedvűen ballag Zenta felé. Még szél sem rezdíti a füzeseket, bozót, cserje és rekettyés között betyároknak való igazi búvóhely. Itt ütöttek tanyát a cigányok. — Hát hogy is volt az az át jövetel? — kezdődik a vallatás. A Lakatos Feri szólal meg zamatos cigány nyelven: — Ugy voll főnök ur, kézit csókolom, hogy hát Szabadkáról meg Kuláról összeverődtünk öten. Ajtai Jóska (szökésben van) azt mondta, hogy ő tud sok helyet Szegeden, ahonnan pénzt lehetne szerezni, ismeri a járást. Elhatároztuk, hogy átjövünk. Kelebiánál jöttünk át a határon. Az Ajtai Jóska azt mondta, el kell előbb menni Kistelekre a Kolompár Rudiért, mert hogv az is ismeri a járást Szegeden... Így jöttünk ide hatan... — Mutassátok hol bujkáltatok? Összenéznek, mégegyszer felvillan a vad, mindenre kész tekintet, de megcsörren a lánc, minden mindegy, nekivágnak. Be a sűrűbe. Tökéletes dzsungel. A hajló, fiatal füzek izmos hajtásai visszavernek az úttalan utakon járókra. Az egyik bokron ott a cigánytél: a csomó, erről tudják meg a »haverek«, hogy merre kell menni a cimborákhoz. Hát persze nem fehérre feslett háromszögletű útjelző, de ismertető jel, amely a pusztán is tökéletesen bevált rendszernek bizonyult. Letörnek egy ágat, csomót kötnek belőle és ráillesztik a lehajló ágra. Ugy ereszkedtünk le a több méter magas meredek partról, mint a turisták. A csomó nem csalt! Szétnyíltak az ágak és a betyárok búvóhelyére bukkantunk. A földekről ellopott piros paprikával teleszórt méternyi tisztáson dinnyeés paradicsommaradékok. Még a mult hét elején nagyon bátrik voltak. A rekkenő melegben strandoltak, egy öreg halász — a vidék egyetlen lakója — látta is őket, amint hűsöltek a Tisza hullámaiban, de még többet tudott meg az errefelé picéző Csamangó Mihály mozdonyvezető, aki kihallgatta, amint a készülődéseiket beszélték meg. Az öreg halász kutyája azonban elrontotta a dolgot, mert vad csaholással egyenesen a búvóhelynek rontott, mire azok eltűntek a környékről, Dr. Papp Menyhért rendőrkapitány egymásután húzza ki belőlük a szót, csak éppen a nevekkel van némi ba). Rossz a cigány emlékezőtehetsége, még a saját j nevét sem tudja megjegyezni, majd minden : percben másnak mondja magát... | Nagyon elcsendesednek, pedig a kérdések ] pergőiüze zudul rájuk: — Hol voltatok, erre, merre jártatok, menynyi ideig bujkáltatok itt, mivel töltöttétek a szombatot ? IAikatos Feri megszólal. Ez a suhanc nem több, mint 17 éves, de — fegyháztöltelék. Felemeli összebilincselt kezét: — Hát idehallgasson főkapitány ur, kézit csókolom! Elmosolyodunk. Lakatos beszél. Nem fontos, amiket mond, de beszéL Péntek és szombat: készület, többrendbeli betöréssel a nagy munkára. A Tisza füzeseiből elég volt. Borzalmas utakon vágunk újból vissza a városnak. A banditák búvóhelyeiken megbeszélvén a betöréseket, hozzáláttak az előkészületekhez, összevissza egy revolver volt a birtokukban. Ezzel még nem lehet betöriji! Szerszámok kellenek az ajtók, zárak, boltredőnyök, kasszák kifeszitéséhez. MecskezdődStt a kornyék fosztogatása. Áthaladunk a Klebelsberg-telepen, a vasúti töltésen és Alsóváros legszélső házainál állunk meg. Alsónyomássor 72. Itt vizitelt le a legnagyobb választékban a minden elképzelhető színben kaphatók nitfelnél ésH ¿yföEeS Eegreagyökb nőikalap raktára. először a martalóc társaság. Molnár István gazda még most is sopánkodik. Raffai József mászott be a javitás alatt levő ház ajtaja melletti nyíláson. — Mondd na Jóska, mit csináltatok itt? — nógatja dr. Papp Menyhért. — Hatan voltunk itt nagyságos főnők ttr, kézit csókolom. A Kalderás József, én, a Lakatos Ferenc, az Ajtai Jóska, a Nikolics János és a Kolompár Rudi. Nem vittünk el innen csak egy baltát. Hamarosan kiderült, hogy nem egy, hanem három baltát emeltek el, egy vésőt és egy kőmüveskalapácsot. Nagyon kellettek ezek a szerszámok, mert ezek nélkül mihez sem lehet kezdeni. A fűszeressé még most is halálra van ijedve. A betörésekhez most már hozzá lehetett látni. Nem kellett messzire menni. Ott állt a sarki fűszeres bolt, magától kínálkozott a fosztogatásra. A füszeresné még most is vacog a félelemtől, amint a négy megláncolt cigányt megpillantja. — Rémes éjszaka volt, azóta sem hunytam le a szemem... Tisztán hallottam, amint az üzletajtót feszegették..« — A Kalderás volt, nem én —, keni mindegyik a szökésben levő cinkosra. Az első betörési kisérleet kudarccal végződött, a betörőket észrevették, mire elmenekültek. Raffai a Kecskés-telepen dolgozik Ha nem sikerült itt, majd sikerül máshol. A Kecskés-telep következett sorra. Az iskolával szemben áll Ádám Kristóf nyugalmazott pénzügyi tanácsos magánháza. Nikolics állott őrt az ajtóban, a Kalderás az udvarban. — Te mit csináltál? — kiált hirtelen Raffaira Papp kapitány. — Én, kézit csókolom főnök ur, gazdálkodtam a pincében... A »gazdálkodás« ugy értendő, hogy Raffai csapravert a pincében egy hordót, vett egy vedret, teli töltötte borral, elemelt egv törülközőt és egy zsákot. A Kecskés-telep lakossága egy-kettőre a ház elé sereglett. Amikor visszakísérték, a cigányokat a kocsira, öklök emelkedtek a levegőbe. Mindent a Kalderás és az Ajtai csinált Most következett az első nagy betörés lejátszása: A ker*mftgyárr. Egy óra is elmúlt, mire ideértünk. — Na pnrdék, most beszéljetek, hogy volt, mint voltl Vallanak. Igaz-e, nem-e minden szavuk, kétséges. De vállalták. Szombaton este nyolckor indultak a füzesből. Irány: a keramitgyár volt. Ajtai tudta, hogy itt sok pénznek kell lenni Kilenckor a Lichteneggermajorból elloptak egy fél kocsit, hogy a Wertheimkasszát majd azon görgetik el. Szalmát loptak « szérűskertből, két házba közben még betörtek, ahonnan ké# vasvillát emeltek el. — Minek kellett a vasvilla? — OUegnek, — nyögi ki Raffai. Féltizenegykor érkeztek a keramitgyárhoz, a kocsit az árokba tették. Raffai fejszével feszítette kl ai ajtór. Kolompár Rudi kézzel segédkezett neki. Lakatos mondja a többit: — A Raffai dolgozott az ajtónál, amikor jött az éjjeli őr. A Kalderás és az Ajtai rárohantak, lebuziák a sapkáját ax arcára, befogíák kézzel a száját, hogy ne kiabáljon, aru'án elcipelték az árokba és ott Nikolics őrizetére bizták. Bennt pedig megkezdődött a munka. Raffai tájékoztatja a rendőrséget., miképpen működött a banda az irodahelyiségben. Szalmával szórták tele a padlót, hogy a kassza kihempergetése közben ne legyen nagy a lárma. A kasszát feldöntötték, elvágták a telefondrótokat. A keramitgyár építőmestere ekkor lett figyelmes a kassza zuhanására, kiszaladt az udvarra, felgyújtotta a lámpát. Nikolics éleset füttyentett, mire a banda hanyatt-bomlok menekült, csak egy irodakabátot és egy fehér sapkát vittek magukkal. Az erőszakoskodásokból azonban semmit sem vállalnak. Ajtai találta ki, hogy a keramitgyárba kell betörni, a.Kalderás és az Aitai akarták agyon • I