Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-07 / 202. szám

SZEGED: Sierkesrt3»Aa- Somogyi ucto 22. L cm Telefon: 13—33.-KlndóhlVBÍBl, külcíönkOnyvtür é* legylroda : Aradi tieca в. Telefon; ЭОб. — Nyomda: Liíw llpól ucca 1». Telefon : 16-34. «»«»«» Szombat, 1929 szepáembes* 7 V. évfolyam 194. szám МЛКО : Szerke*zHt*ég «S kladóMvalal: Url ucca O. Telefon: 131. IzAm.« » « » « я HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Srerkeiz<6»«g é* kiadóhivatal: Andrásiy ucca 23. Telefon: 49. tzám. « » « » « » « » « m Előfizetési ara havonta 3*20 vldíken és a 19vűroi;mn 3-е», uUirildün Ö-4U репдв. Egye» «Zéina la. vasár- é» Ünnepnap 14 ЧИЙГ A balek város Végre igazat ad nekünk a polgármester ur is. Annyit beszéltünk, irtunk, panaszkodtunk arról, hogy veszedelmes, drága (nekünk drá­ga) ajándékok azok, melyekben a kormány részesiti a várost, hogy sokszor kirogyott tinta­tartónkból a tinta s tüdőnkből a levegő. Azt hittük, csak a lelkiismeretünknek teszünk ele­get, amikor ennek a városnak népét a ma­gával és az elkövetkező generációval szem­ben kötelességeire figyelmeztetjük. Hányszor voltunk kénytelenek szembeállni a város­polgármesterével is védvén ennek a város­nak polgárságát s a város polgárságának élet­érdekeit. S most meglehet az a megnyugvá­sunk, hogy szavaink mégsem a pusztába kiáltó szavak. A város első polgára belátta már szavaink igazságát. Már pedig az igaz­ságnak az a végzetes természete, hogy csele­kedetté erősödik minden lélekben, amelyik befogadja. Eddig a pártpolitika vidáman nyargalászott azokon az áldozatokon, melyeket erre a vá­rosra kényszeritett a kormány »kedvezése«. A kormány kedvezett, de nekünk kellett fizetni Nincs olyan állami intézmény ebben a városban, amihez ne tapadna a szegedi polgárság verejtéke. A kormány elhatározott, a kormány intézkedett, a kormány áthelyezett és decentralizált s a város fizetett. Nem ugy, mint a katonatiszt, de ugy, mint a köles. A város fizetett és — hálákat zengett A sze­gedi polgárságnak akadtak mindig olyan ve­zetői, akik akkor mondták, sőt rebegték a leghálásabb köszönetet a kormánynak, ami­kor a város igényelhette volna a legmelegebb elismerést a kormány részéről. Gyakran meg­ismétlődött az a komikus hálálkodás, amivel a »külvárosrészi bizottság« a gázgyár bécsi igazgatóságának táviratozott hálától csöpögő köszönetet, amiért a bécsi igazgatóság kitűnő üzletet csinált Szegeden a »külvárosrészi nagy­bizottság« támogatásával. Mi mindig akkor köszönünk, amikor balekok vagyunk. De talán éppen ez teszi a balekság lényegét, hogy ma­gát tartja lekötelezettnek akkor, amikor mást kötelez le Amit a polgármester most mond, azt köz­érthetően ugy is lehetne megformulázni: bale­kok voltunk és balekok vagyunk. Ha az állam iskolái épit, üfekünk kell adni a telket, ne­künk kell adni az épitési költség jelentékeny részét s nekünk kell vállalni a dologi ki­adásokat is. A kultuszminiszter gazdasági is­kolát akar létesiteni a tanyán, de a város husz-husz hold termőföldet adjon az iskola mellé, aminek telkét, épitési költségének egy részét és dologi kiadásait is a város adja. Az iskola azonban állami lesz. Az államrendőr­ség palotát akar épiteni, a város adja hozzá a telket s a telken kivül mi mindent kell még magára vállalnia, hogy valóság legyen az elhatározásból. Hogy az egyetem, az egye­temi internátusok s ezeknek elhelyezésével milyen horribilis áldozatokat kellett vállal­nia a városnak eddig s milyen áldozatokat kell hoznia ezentúl még, arra nincs elég te­rünk, hogy számot adjunk. A terhes ajándékoknak ez a politikája a .»rálálás«-ban kulminált. A polgármester be­látja, hogy nagyon drágák a kormány aján­dékai, nagyon sok pénzbe kerülnek az ál­lami kedvezmények s mégis egész tekintélyé­vel állt sikra, amikor nem is arról volt szó, hogy a kultuszminiszter programja, hanem csak arról, hogy kedvtelése valósuljon meg a város pénzén. Rombolás, áldozat, lakások pusztulása és felmérhetetlenül sok pénz kel­lett ennek a kedvtelésnek kielégítéséhez, — milyen kár, hogy nem akkor hallottuk a polgármester szájából sokallani a kedvezmé­nyekért a fizetést s az ajándékokért az áldo­zatot. Pedig csak a kedvezmények útját kel­lene visszájára fordítani: az állam ne köve­teljen a várostól hozzájárulást, ha állami in­tézményeket akar a városban létesiteni, de ad­I jon a városnak támogatást, ha a város létesít intézményeket. Az állam ne kérjen, de ad­jon, ha kedvezményt akar nyújtani A város polgármestere is belátja immár azt, amit a város polgársága régóta felismert: görög ajándékok a kormány ajándékai s töb­bet visznek el, mint amennyit adnak. Az anekdóta emlegeti azt a debreceni csizma­diát, aki éveken keresztül hamisított n£gy­krajcárosokat s csak amikor tönkrement, ak­kor vette észre, hogy neki magának öt kraj­cárjába kerül minden hamis négykrajcáros. Valahogy igy vagyunk mi is a kormány aján­dékaival, többe kerülnek mint amennyit ér­nek. S ezért az a fizetség, hogy a gazdasági téren mutatott balekságunkat politikai téren is ki akarják használni. Azt akarják, hogy. a balek város balek polgársága mi legyünk. и П189УЗГ kérdésben A magyar ügy előadója: Henderson (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Genfből jelentik: Hendcrson angol külügy­miniszter zajos tapsok kíséretében lépett a szónoki emelvényre. Bevezetőben hangoztatta, hogy a Népszövetségnek nemes hivatása az, hogy az erő­szak helyébe a népek egyeíértését ültesse. A to­vábbiakban kijelentette, hogy nagyjelentőségűnek tartja a döntőbíráskodás eszméjét. Ez az intéz­mény meggyőződése szerint csak akkor működhe­tik sikerrel, lia egycUen nép sem tarl tekintélyé­nek csorbításától, ha valamely ügyet a döntő­bíróság elé hoznak. A kötelező döntőbíráskodás elfogadása rendkívül értékes eleme lesz a biz­tonság megteremtésének. Ha újból háborúra ke­rülne a sor, ennek borzalma felülmúlná minden eddigi háború borzalmait. Mindent meg kell tehát tenni annak megakadályozására. Végül hangoz­tatta. hogy a döntőbíráskodás elfogadása és a leszerelés végrehajtása a legerősebb oszlopai a világ békéjének. Este 7 óra volt, amikor a népszövetségi tanács rátért a magyar kérdésre. Az elnök felhívására gróf Appooyi Albert elfoglalta helyét a tanács asztalánál. Adalci japán fődelegátus-elnök előterjesztette ez­után, hogy a tanács eddigi szokása alapján je­löljenek ki előadót a kérdés fontosságára való tekintettel. Javasolja, hogy erre a tisztre kérjék fel Nagybritannia képviselőjét. Tiíuleseu román delegátus hozzájárni az elő­terjesztéshez és kijelenti, hogy érvényben tartja Romániának eddig kifejezett álláspontját és a román kormány eddigi feltételeit Gróf Appouyi Albert kijelenti, hogy a tanács nézete szerint olyan határozatot hoz, amilyet meg­felelőnek tart, szerinte azonbin nem szükséges előadó, mert a magyar beadvány teljesen tájé­koztat minden kérdésről s ennek alapján a ta­nácsnak módjában van határozni. De nincs ellen­vetése a2 ellen, hogy előadót jelöljenek ki és meg­tisztelve érzi magát, ha előadónak Nagybritannia képviselőjét jelölik ki. Titulescu ragaszkodik ahoz, hogy jelöljenek ki előadót, mert szerinte a magyar beadvány egy­oldalúan a magyar álláspontot tünteti fel. Henderson megköszöni a megtisztelő megbíza­tást és elfogadja a tisztséget. Titulescu ezután felveti a kérdést, hogy ez most már azt jelenti-e, hogy a két fél ezwíán köz­vetlenül az előadóval lép érintkezésbe? Az elnök igennel válaszol. A tanács ezután áttért a napirend megállapí­tására. A legközelebbi ülés időpontját később ál­lapítják meg. Csak három ölésszaka lesz a Népszövetségnek A Népszövetség tanácsa délutáni ülésén az ülésszakok csökkentését határozta el. Ehez képest a jövőben évenként csak három ülés­szak lesz, az első január harmadik hetében, a második május második hetében, a harmadik pedig a népszövetségi közgyűlés évi ülésszaka előtt három nappal ül egybe. Henderson angol külügyminiszter a nép­szövetségi közgyűlés mai ülésén határozati ja­vaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében a Népszövetség megelégedéssel veszi tudomá­sul, hogy a Népszövetség tagállamai hozzája­raltak a párisi szerződéshez, amelyben le­mondanak a hadviselésről és kötelezettség ' vállalnak, hogy vitáik rendezésére ezután ki­zárólag békés eszközöket vesznek igénybe. A saflolermékeb szabad íerfesztéséérl Véfzl József felszólalása Genfben az utódállamok cenzúrájáról Genf, szeptember 6. A Népszövetség II. főbizott­ságának ma délutáni ülésén Vészi József a szel­lemi együttműködésről szóló előadói javaslattal kapcsolatban felhívta a főbizottság figyelmét a szel­lemi termékek szabad terjesztésének akadályaira. Vészi felsorolta, hogy az utódállamok a szaksajtó és a tudományos irodalom milyen termékeit uta­sítják vissza minden indokolás nélkül. Nagy de­rültséget idézett elő az a bejelentése, hogy egy keresztrejtvény újságot ís visszautasítottuk. Végső következtetésül Vészi József a következő határozati javaslatot terjesztette elő: — Tekintve azt a fontos érdeket, amely a könyvek nemzetközi forgalmában és a tudományos és szak­sajtó szabad terjesztéséhez fűződik. Abban a remény­ben továbbá, hogy a mult évi közgyűlés határoza­tának megújítása siettetni fogja a határozat végre­hajtását, a közgyűlés újból hangsúlyozza a köny­vek nemzetközi forgalmának a tudományos és szaksajtó szabad terjesztésének fontossága! és nj­ból kifejezésre juttatja azt a kívánságát, hogy a leheiőséűhez képest háriisanak el minden akadályt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom