Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-05 / 200. szám

'1929 szeptember 5. >3 s^ec^ecfí koszigoLscqiaíás titkossága ellen Az újságíróit küldöttségileg leérték fel a főispánt és a polgármestert a városházi titkosság megszüntetésére (A Délmagyarország munkatársától.') Az uj közigazgatási törvény életbeléptetése óta, mint azt már olyan sokszor szóvátettük, szinte lehetetlenné vált a közigazgatási hírszolgálat. A nyilvános tanácsülések ugyanis megszűntek, a tanácsot a törvény csak a kisgyűlés megalakulásáig tartja életben, de hatáskörét kizárólag a közgyűlések napirendjének előkészítésére korlátozta. A tanács helyett most a polgármester hoz minden határozatot, a polgármesternek referálnak ügydarabjaikról zárt ajtók mögött. A közigazgatás eseményeiről a nyilvánosságot képviselő sajtó így csak a legritkább és a legkivételesebb esetekben értesülhet, a sajtó informálásának a jogát a polgármester magának tartotta fenn. a polgármester viszont a legjobb indulat és a legjobb akarat mellett sem töltheti be kifogástalanul ezt a magára vállalt tisztséget, mivel nem Ítélheti meg, hogy melyek azok a dolgok, amelyek érdeklik a sajtót és ha ezt meg is ítélhetné, nem tarthatja valamennyit memóriájában Időközben híre jött, hogy Debrecenben egészen másképen oldották meg a . közigazgatás nyilvánosságának kérdését. Ott megtartották a régi rendszert. A tanács a megszokott napokon összeül és együttesen referál nyilvános tanácsüléseken a polgármesternek, aki azután szavazás nélkül határoz. így a debreceni sajtó értesülést szerezhet minden közérdekű kérdésről és hűen tájékoztathatja a közönséget. A szegedi polgármester azonban hallani sem akart a debreceni rendszer bevezetéséről, mereven ragaszkodott a közigazgatás titkosságához, bár erre vonatkozólag nincsen ren- j delkezés az uj közigazgatási törvényben. A tör- | vény csupán a bizottsági ülések nyilvánosságál szüntette meg. A polgármester merev álláspontja szinte teljesen lehetetlenné tette a közönség tájékoztatását a városi élet eseményeiről. A sajtó legfeljebb egyoldalú és hiányos információkat szerezhet be, amiből viszont a köznek csak kára lehet. A szegedi napilapok közigazgatási munkatársai szerdán délelőtt küldöttségileg keresték fel ebben az ügyben dr. Aigner Károly főispánt, aki előtt ismertették a helyzetet és arra kérték, hogy interveniáljon a polgármesternél a referáló ülések nyilvánossá tétele ügyében. A főispán az újságírók küldöttsége előtt kijelentette, hogy a mai rendszert a maga részéről nem helyesli és éppen ezért készséggel teljesiti az újságírók kívánságát. Érintkezésbe lép majd a polgármesterrel és megtárgyalja vele azokat a módokat és lehetőségeket, amelyek könnyebbé és megbízhatóbbá teszik Szegeden a hírszolgálatot. A főispán kijelentette azt is, hogy Debrecen módszerét helyesnek tartja és nem lát akadályt annak szegedi alkalmazása előtt sem. A közigazgatási újságírók küldöttsége ezután dr. Somogyi Szilveszter polgármestert keresték, akinek bejelentették, hogy milyen kérelemmel fordultak a főispánhoz. Az újságírók a polgármestert ugyancsak megkérték arra, hogy lehetőleg a debreceni módszer alkalmazásával oldja meg ezt a problémát A polgármester nagy figyelemmel hallgatta végig az újságírók alaposan megindokolt kívánságát, majd kijelentette, hogy a kérést megfontolja és rövidesen közli majd elhatározását a sajtóval. A cigénirbandifák rendőrkézen Csütörtökön hozzák Szegedre a banditákát — 4 banda egyik vezetője résztveti a Somogyi-telepi rablótámadásban is? — Menekülésük közben betörlek egy országúti csárdába (A Délmagyarország munkatársától.) Szerdán délben az utolsó szökevény rabló cigány is kézrekerült. Vele együtt hatra szaporodott a letartóztatott cigányok száma, akiket szerda estig a kiskunmajsai csendőrség őrizetébe tartottak. A cigányok közül Nikolics János súlyosan megsebesült, mig a többi cigány, névszerint Kalderás Ferenc, Kolompár János, Raf. fai József és Rostás József, az eddigi adatok szerint sértetlenül került rendőrkézre. Szerda délelőtt 11 óra után jelentették azután, hogy a sándorfalvai csendőrség elfogta Rostás Józsefet is. Rostás az előző nap a legnagyobb ravaszsággal bujt ki az őt szoritó gyűrűből. Hihetetlen vakmerőséggel és bátorsággal szállt szembe üldözőivel. Vele történt meg, hogy a kiskunmajsai nádasban szembekerült egy revolverrel felfegyverkezett rendőrrel. A menekülő cigány alig négy méter távolságról rálőtt a rendőrre, aki ösztönszerűleg félreugrott és igy a lövés a lába között cikkázott át. A következő pillanatban a rendőr előkapta revolverét, lőni akart, de izgatottságában töltényei kiugrottak revolveréből. A rendőr ezután kardjához kapott, de mielőtt kardját használhatta volna, a cigány befutott a nádasba. De Rostás József nem sokáig élvezhette a szabadságot. A kisteleki csendőrök még a déli órákban elfogták, amiről értesitették a szegedi rendőrséget is. A hirt Sipos Miklós rendőrfelügyelő vette fel telefonon és a következő pillanatban örvendezve rohant dr. Buöcz Béla rendőrfőtanácsoshoz és jelentette az utolsó cigánybandlla elfogatását. Komplikálja azonban a befejezés felé - közeledő nyomozást a kisteleki csendőrség legújabb jelentése, amely szerint Kistelek határában egy lerongyolódott, több sebből vérző cigányt fogtak el. Ez a cigány eddig még nem szerepelt az üldözöttek névsorában. Zsebében egy feltűnő jelzéssel ellátott pálinkás üveget találtak, amely a közeli Zsombolyicsárdából való. A cigányok ugyanis keddre virradóra, a kiskunmajsai malom megostromlása után menekülésük közben a zsomboly! csárdába is betörlek. Innen több liter pálinkát viítek el és köztük ezt a feltűnő jelzésű pálinkás üveget is. A csendőrök azt hiszik, hogy ez az elfogott cigány, aki még a nevét sem akarta megmondani, szintén részese volt a betörőbandának. A szegedi rendőrség intézkedésére szerdán délben két detektív kiutazott Kistelekre, hogy kihallgassa az elfogott cigányt Szerdán délben még az volt a helyzet, hogy dr. Papp Menyhért rendőrkapitány a délutáni órákban Kiskunmajsára utazik, hogy a letartóztatott cigányokat átvegye és Szegedre hozza. A kiskunmajsai csendőrség parancsnoka azonban érintkezésbe lépett a kapitányság vezetőjével és bejelentette, hogy a cigáNőikalap különlegességek a legnagyobb választékban a minden elképzelhető színben kaphatók Knittelné! Széchenyi tér 2. és 3 Kárász: ucca IS. 63 Az AEfeSd legnagyobb nőikaSap raktára. Glória Swanson a régen látót' negy tilmstar ezidei első negy attrakciója, az Eső Diniektől a Korzó Moziban nyokat csak csütörtök reggel adhatja át, mivel kihallgatásukat még nem fejezték be. A kiskunmajsai csendőrség ugyanis a cigányok kihallgatásán kívül pontos bűnjel jegyzéket is össze akar állítani. A cigánybanditák menekülésük közben, amikor már látták, hogj nem sikerül megszökni üldözőik elől, revolvereiket és más fegyvereiket eldobálták. Még a véres ruhákat is letépték magukról, mert igy remélték, hogy elfogatásuk esetén tagadhatják, hogy a bandához tartoztak. A majsai csendőrőrs fogdájába igy öt valósággal mezitelen cigány került. Csupa seb mindegyik, mert menekülésük közben számtalan sérülést szenvedtek. A kiskunmajsai csendőrőrs parancsnoka abban állapodott meg a kapitányság vezetőjével, hogy Szegedről csütörtök délelőtt jöjjenek át a detektívek, amikor is a letartóztattakat átvehetik. Csütörtök délelőtt dr. Papp Menyhért rendőrkapitány utazik át Kiskunmajsára és autóbuszon, lovasrendőrök kisé« retében hozza be az elfogottakat. Szerdán délután a rendőrség még azt a félhivatalos értesítést is kapta Majsáról, hogy az egyik cigány sérüléseibe belehalt. Ez a hir azonban még megerősítésre szorul, nincs kizárva azonban az, hogy vérmérgezést kapott és ez okozhatta halálát. A rendőrségen általános az öröm, hogy az öt napon át tartó nyomozás végre meghozta a gyümölcsét. A nyomozás munkájában a detektívek mellett a rendőrök is derekasan kivették részüket, akik különösen azért érdemelnek nagyobb dicséretet, mert legtöbbjük a szabadnapját is feláldozta a nyomozás érdekében. Nincs azonban még az megállapítva, hogy a cigányok szegedi kalandozásai előtt hol tartózkodtak. A kisteleki csendőrség a letartóztatottak közül többet ismer, akik azonban öt-hat hónapja nem mutatkoztak a környéken. Ezek minden valószínűség szerint szerb megszállott területen fejlődtek bandába és onnan jöttek fel egészen a magyar határig. Megállapították azt is, hogy a banditák a boszorkányszigeti tanyájukon több mint öt hete tartózkodnak. Ezen idő alatt azonban többször megfordultak a közeli községekben is, sőt az egyik két héttel ezelőtt nyolc napig a rendőrségi fogdában is ült. Nem tudta illetőségét igazolni, amire tolonceljárás alá került, ki akarták utasítani az ország területéről, ki is vitték a határra, de a kiutasítás aktusa előtt megszökött. Az elfogott cigányok közül Kolompár János kisteleki születésű, nemrégiben került ki a Csillagbörtönből, ahol másfélévi fegyházbüntetését töltötte. Kolompár résztvett három évvel ezelőtt a Somogyi-telepi rablótámadásban, amikor is felfegyverkezett cigányok megtámadtak egy ottani vendéglőst, aki bemenekült házába és onnan lövöldözött ki támadóira. A cigányok ekkor többszáz lövést adtak le, de ekkor nem sikerült megszökníök, mert a csendőrök Tápé fölött elfogták őket.- Letartóztatásuk után körömszakadtig tagadták, hogy résztvettek volna a Somogyi-telepi rablótámadásban. Különösen Kolompár János tagadta bűnösségét, pedig a társaik vallomása szerint a Somogyi-telepi támadásnak ő volt az irányítója.