Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-03 / 198. szám

1929 szeptember 9 Keck Lajos aablUét Széchenyi tér? & A DUPlAGYAROBSiAG ßffitWYr űertrode Athénon t MIIíOR A KÖD ELOSZLIK Fordította! JUháSl And Of . _ 47 Gíta valami halvány nehezteléssel nézte. Pelham szavai érdekelték és elhatározta, hogy beviszi a társalgóba. Nagyon elcsodálkozol!, amikor Geoff azonnal táncolni kezdelt és szemmel látható méltánylással mosolygott tanítójának nyilt szemeibe. Polly karjára dobta a slepjcl és szokott fesztelenségével tán­colt. — Nos, meg van elégedve? Eszméje frene­tikus sikert aratott. — Eustace volt az, aki éppúgy mosolygott le őrá. Magas volt és mél­méltóságos kormányzói egyenruhájában, fe­hér parójájával, nyakában súlyos aranylánc­lógott. Kis hegyes szakálla most először nem vonta el a figyelmét meglehetősen kövéres Arcáról. Alsó ajka is elveszítette kemény me­revségét. — Igen... azt hiszem. — Gita összehúzta a szemöldökét és ugyancsak nem látszott elé­gedettnek. — Maga igazán jól beleélte magát a szerepébe. Nem hiszem, hogy ilyen külső­vel szeretni tudnám magul. — Túlságosan sok bennem a puncs. A szemeim ugy érzem elég vizesek. Persze kok­télekkel is erősítettük magunkat a szobámban. Megengedi, hogy megtanítsam erre a táncra? — Nem engedem. Táncoljon mással. Kérje föl Joan Rydert, ő az egyetlen lány, aki nem táncol. — Illenék, de nem szívesen hagyom egye­dül magát. — Nekem szükségem van most az egyedül­létre. Be is megyek a nappali szobába, hogy kicsit kipihenjem magam. A sarkam maga­sabb, mint rendesen, megfájult a lábam. — Keresztülvágta magát a trottoló párok között — mert még annyi idejük sem volt az estélyig, hogy megtanultak volna polkázni és vaíce­rezní — és bement a fogadószobába. A viasz­gyertyák enyhe világosságot terjesztettek, mint akkor, amikor ezek a ma éjjeli ruhák még ujjak vollak. A faburkolatu falak, ame-. lyeket Topper alaposan kifényesített, lágyan | verték vissza a sárga fényt. Gita ugy érezte, hogy az előkelő ódon bútorok életrekeltek és most, mintha várnának valamit. Lerúgta a cipőjét és lábát fölrakta egy székre. Cigarettára akart gyújtani, de aztán vállatvont. Kár elrontani a képet. Kiessen a szerepéből? Átadta magát az illúzióinak. Arra gondolt, hogy valaha régen élt talán egy másik Gita Carteret és ez varázsolja el most a lelkét. De unottan ráncolta össze a homlokát erre a gondolatra. Azok a régi Giták az ő korában már vagy férjnél vol­lak, vagy halálosan szerelmesek voltak egy »pásztorfíuba«, valakibe, aki olyán jól les­tett, mint Geoffrey Pelham. Ha egy időre visszavonulhatlak, boldogan álmodozhattak a tökéletes magány felséges romanticizmusáról. Azon gondolkozott, vájjon melyik lány szeret bele Pelhambe ma este. Polly láthatólag a magáénak tekinti, de hát Polly éppoly hideg­vérű, mint Eustace. Ma éjjel halálra flör­tölné magát vele és holnap már azt is elfelej­tené, hogy a világon van. Gondolatai nyugtalanul szálltak Eustace felé. Utálatosan nézett ki evvel az esetlen parókával, a puncs petyhüdtté tette arcának markáns izmait. Mintha kicserélték volna. Nagyon jól játszotta a szerepét, ezt az ökör, hülye kormányzót, de Gila figyelmeztette iá, hogyha azonnal nem távozik a puncsos vödör mellől, a program hátralevő része elmarad. Idegesen hánykolódd!, és markával kopogott a széken. Megint ellenáll hatatlan erővel fugta el az undor a férjhezmencLcltől. Természete­seti nem másilötta meg elhatározását, azt az Eustacet, akit öt hónapja ismer, nem homályo­síthatta el egyetlen éjszaka karrikaturája. Iga­zán drága egy ember volt ő, aki fel tudta ébreszteni a legmélyebb rokonszenvét, amit anyja halála óta érzett. Sőt nem egy tekin­tetben anyja helyét foglalta el a szivében. Azonkívül megadhalja neki azt a nagy és szabad életet, amely után annyira vágyódott. De két vagy három hónap múlva még min­dig elég jókor volna. Azután meg az is eszébe jutott, hogyan haragudott azokra a Carteret­lányokra, akik ő előtte mentek férjhez és elhagyták a majort. Vájjon ki hordhatta ezt az aranyszövésü ruhát? Bizonyosan egy fiatal­asszonj', egy vagy két gyermek anyja. Élesen fölnevetett, szinte felkiáltott, amikor Geoffrey Pelham hangját hallotta magamögött. — A vendegein nevet? — kérdezte, amint leült egy szemközti. székre. — A lányok na­gyon kedvesek, .a férfiak annál kevésbbé. Némelyikük ugyancsak keserves kínokat okozna egy: anatómiát tanuló diáknak. Rá­gyújthatok? — Kérein. — Gita gyorsan lekapta a lábáf és hosszú szoknyája alá rejtelte. — Maga úgysem találná ki soha, hogy min nevettem, én meg sohasem fogom megmondani magá­nak. Hogy izük a táncolás? — Gyakorlatnak elég jó. Miss Pleydennel azonban olyan, mintha egy tüzes csikóvá! kellene táncolni. Nem is éreztem, hogy tán­colok, inkább mintha üldöznének. Gita elnézte a kezeit, amint egy cigarettát sodortak. — Nagyszerű sebész lehet maga, — tette hozzá —, ha az embernek ügyesek a kezei, ügyesek lábai is. Talán ez a magyará­zata annak, hogy olyan hamar meetanult lán­colni. Geoffrey elpirult és elmosolyodott. — ^ aztán a gondolat! Minden ideája olyan, ere­deti, mint ez? Gita nem pirult el sohasem, de most lesfi­tötte a szemét, nem annyira a bók miatt, mint inkább a férfi nyilt, bámuló pillartfása előtt. (Folyt. köv.V Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Déímagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. IC Kedvező részleííizeíé&re beszerezhet írógépet­ftudioi • Ker^kp.^ Eredeti Waffenrad és más gyári­Amerikai gyártmányút ujjat és használtai. Minden kivitelben és a legújabb al­katrészek és csővek olcsó beszerzése. mányu gépek legolcsóbb forrása ftaqy javiió mü£>ely. biw i«ikiu. Kelemen Márfon Szeged, FCposfa mellett. Nincsen pénze? Annyi baj legyen I Részletfizetésre készpénzárban ruházkodhat. Legújabb Női kabát szőrmézve Legújabb Női kabát gazdagon szőrméivé Legújabb Női bundák p 150"— Legújabb] Leányka kabátok P 2®*— iifmcnefi I kabát 4©'—- | Bőrkabát 110"­Fekete téli kabát pidsbilés. szőrme gallérral P Its,­lau Ignátz, Kelemen u. 5. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom