Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-03 / 198. szám

SZeOED: Szcrkes2lö«ég: Somogyi uccn at2. L em Telefon: l3-33.^KIadóhlvatal, kölcSönkönyvMr 6s Jegyiroda : Aradi uccu 8. Telefon: 306. - Nyomda : Lilw tlpól uccn 1«. Telefon • 16—34. «»«»«» nnnBM№anH Kedd, 1929 szeptember 3 ©S® a i V. évfolyam 190. szám IIII IIIIIHIIII IIHIHIHIIIII I MII !•!•• I IIIIIIII——HlllIlim— MAKÓ: Szerkesztőség é> kiadóhivatal t un uccn A. Teleion: 131. szám.« »«»<<» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztősig és kiadóhivatal: Andrhsiy uccn 25. Telefon: -49. izám. « » « » « » K » «< >» EOMzeiesi ara havonta 3-Z J vld6Ken és a lOvArsiban 3-60, kUUSIdifn 6-40 penget, egyes sz&m lö, vat&r- és Ünnepnap Z4 Ullér SzeméSyes kérdésben Irla: Móra Ferenc Huszonhét éve élek ebben a városban, tel­jesítem a polgári kötelességem hol jól, hol rosszul, de tőlem telhetőleg mindig ugy, hogy polgártársaimat ne molesztáljam a magam ügyeivel. Erre, gondolom, tanúm lehet az egész város, azok is, akik szeretnek, azok is, akik nem szeretnek. Ha jót mondtak rólam, ha rosszat, álltam szó. nélkül és senkit se kér­tem fel, hogy változtassa meg a rólam való véleményét Egyáltalán semmit se kértem senkitől, — legfeljebb üres skatulyákat, azt se magamnak, hanem a muíeum régiségiára számára. Egy rendes muzeum nem lehet el mecénások nélkül s most már legalább nem kell restelkednem, ha szerte az országban azt kérdezik tőlem, hogy vannak-e a szegedi mu­zeurnnak mecénásai. Most már nyugodt lélek­kel mondhatom, hogy vannak. Skatulyame­cénások. S én azoknak is igen hálás vagyok. Huszonhét esztendő után megszegem a ma­gam törvényét. Kérnivalóm van szegedi pol­gártársaimtól a nyilvánosság előtt. • Még az ántivilágban történt, a háború elölt. Én akkor szerkesztő voltam s egyik munka­társam hozta a hirt, hogy a Felsővároson engem, belvárosi embert meg akarnak válasz­tani városatyának. A személyi szenzációt nem adtam ki a lapomban. De a többi lapban meg­jelent. S arra én nyilatkoztam minden új­ságban, hogy engem ne válasszanak meg vá­rosatyának, mert én ezt a tisztességet se nem érdemlem, se nem kivánom. Fiatalabb vagyok még, sem hogy atyai jogokat formálhatnék a városhoz. Időm nincs rá, hogy, a közgyű­lésre eljárjak s mint újságírónak, úgyis több módom van a közdolgokhoz hozzá szólni, mint másnak. Hát akkor minek vegyem el én egy ambiciózusabb polgártársamnak a helyét, aki valószínűleg több hasznot hajt ott, mint én? Ahogy a nyilatkozatom megjelent, a beteg­ágyához hivatott Lázár György az akkori pol­gármester és azt mondta: — Édes fiam, nem kell bolondokat beszélni. Neked állásod és személyed szerint ott kell lenned a törvényhatóságban. Meg fognak vá­lasztani és te vállalni fogod a városatyasá­got. Megértetted? Fiatal voltam és szófogadó, eleget tettem a gazdám parancsának. Már annyiban, hogy álltam, amikor a kerületem egyhangúlag meg­választott. De megtartottam a magam prog­ramját is. Magam jószántából sohase men­tem él a közgyűlésre, mert nem értem rá soha. Felszólalni csak kétszer szólaltam fel, akkor is mind a kétszer felsőbb parancsra. Először az októberi forradalom idején, amikor a nemzeti tanács parancsából beterjesztettem a köztársasági indítványt, amit nem tudom, hány száz ember tapsolva, tombolva elfoga­dott, sőt az elnök indítványára szó szerint jegyzőkönyvbe vétetett. Másodszor, a Jókai­centenárium idején, amikor nehézbetegen én mondtam a díszközgyűlés ünnepi beszédjét fő­ispáni és polgármesteri kívánságra. Ezt is azzal honorálták, hogy szó szerint jegyző­könyvbe vették, ami nekem elég baj volt, mert utólag le kellett írnom a beszédemet. Igaz, hogy az meg a főjegyzőnek volt baj, szegény »nagytatá«-nak, akinek az én hieroglifáimat el kellett olvasni. Százötven kilométeres átlagsebességgel repül a Zeppelin Friedrichshafen leié (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Londonból jelentik: A Gráf Zeppelin fe­délzetéről az esti órákban érkező jelentések szerint a léghajó rendkivül gyors lempóban ha­lad Európa felé. Az amerikai meteorologiai állo­mások egybehangzó jelentése szerint az Atlanti­Oceán felett az idő rendkívül kedvező és nyugati szelek gyorsítják a léghajó tempóját Friedrichshafeni jelentés szerint a Gráf Zeppelin fogadtatásán a Németországban túrázó Lloyd Georg is résztvesz. Hindenburg elnök részvétele kérdésessé vált, mert a köztársaság elnöke huga temetésére utazott el. Az éjszaka folyamán Máltából érkezett szikra­távirat szerint a Gráf Zeppelin 150 kilométeres átlagsebességgel halad és már megközelítette aw Azori-szigeteket MacDonald Genfben az általános döntőbíráskodás mellett foglalt állást (Budapestitudósitónk telefon jelen­té se.) Genfből jelentik: A Népszövetség X. köz­gyűlésének központjában kétségtelenül a leszerelés kérdése dominál. Ezt igazolja MacDonald angol miniszterelnöknek a nemzetközi sajtó képviselői­nek hétfőn adott nyilatkozata, amelyben Mac­Donald mindenekelőtt rámutatott arra, hogy mi­lyen különbség van a munkáspárt 1924-iki első fellépése és mostani genfi szereplése között. Azután a Dawes tábornokkal folytatott tárgyalásairól be­szélt és kijelentette, hogy minden remény meg van arra, hogy a tengeri leszerelés kérdésében rövi­desen megállapodás jöjjön létre. — Anglia és az Egyesült Államok semmi esetre sem lesznek akadályai a megegyezésnek — mon­dotta MacDonald —, az angal és amerikai kormány között a legapróbb részletkérdésekben is telje« az összhang. Kijelentette MacDonald azt is, hogy a Népszövet­ség közgyűlésén az általános dönlőbiráskodá« témájáról is beszélni fog. A munkáspárt el van tökélve arra, hogy elfogadja a kötelező döntő­bíráskodás elvéi, ha a hágai nemzetkőzi törvény­szék döntőbiráskodási záradékát a többi hatalmak is magukévá teszik. MacDonalduak e nyilatkozatából arra következ­tetnek, hogy az angol delegáció Genfben is a munkáspárti kormány egyéni felfogását fogja ki­fejezésre juttatni a döntő európai problémák kér­désében, ellentétben Chamberlain politikájával, amely mindenben függvénye volt a francia poli­tikának. Ezzel aztán az én városatyai karriérem véget is ért s nekem azt eszem ágában se volt újra kezdeni s eszem ágában sincs ma se, ne ijedjen meg senki. Ennek én bizony­ságá. adtam már öt-hat héttel ezelőtt. Akkor keresett fel engem Wenner Sándor kollégám, aki hozzám már sokszor volt jő szívvel és megható figyelemmel s Petrik Antal barátom nevében is arra kért, engedjem meg, hogy a Külvárosi Párt listáján jelöljenek engem vá­rosatyának. Ez nekem nagy meglepetés volt. Nem sokat tudok a szegedi közdolgokról s jóformán azt se tudtam, hogy már készül­nek a választásokra. És hogy éppen a Kül­városi Pártnak jutottam eszébe? Holott az a lap, amelyikhez én tartozom, ugy emlékszem, nem áll éppen meleg barátságban a Külvá­rosi Párttal. — Az nekünk mindegy, — felelte erre az ellenvetésemre Wenner barátom. — Mi a sze­mélyedet nézzük és nagy tisztességnek tarta­nánk, ha megengednéd, hogy a szeretetünk­nek mi is kifejezést adhatnánk, még mielőtt a liberális párt... Mert természetesen ők is jelölni akarnak.^ Vállat vontam. Ezt sohse lehet tudni. Én nem tartozom semmiféle pártba s őszintén szólva nem is tudom, miféle pártok vannak most Szegeden. — Ez nem pártkérdés, — magyarázta Wen­ner barátom. — A te személyedet illetőleg nem. Te nem maradhatsz ki Szeged törvény­hatóságából. — Már pedig én kimaradok, pajtás, — szed­tem össze az ásató cókmókomat, — mert nem kivánkozok bele. Semmiféle szegedi közdo­logba. Se szóban, se Írásban. Akad én he­lyettem elég tiszta multu hajadon, velem ne kompromittáljátok magatokat. Nagy tisztesség­nek veszem a jó szándékotokat, mindig hálá­san is fogok rá visszagondolni, azonban nem egyesülhetek bele. Te is jobban teszed, ha ki­jössz velem ásatni a Fehértóra, nagyobb öröm az és hidd el, hasznosabb munka is. Az én kedves Wenner Sándorom most már ebbe kapaszkodott bele. A magasabb kulturát, a könyvtárt, a muzeumot képviselni kell a helyi parlamentben. — Te Sándor, — nevettem el magam, — hát az ország parlamentjében olyan nagyon képviselve van? Tudod, mit mondok én ne­ked? Ha a törvény fölöslegesnek találta, hogy a »magas kultvra« kincseivel dolgozó könyv­tár és muzeum képviselve legyen a törvény­hatóságban, én is fölöslegesnek találom. És ebben az elhatározásomban semmi meg nem ingat. Ezzel a dolog el volt intézve és nekem a mai napig eszembe se jutottak a városatya­választások. Az újságokban is mindig átsu­hantam a frontjelentések felelt. Különben is rossz újságolvasó vagyok, leginkább csak este veszek a kezembe lapot s akkor is csak az időjárás érdekel benne. Hogy lehet-e holnap ásatni. * Ma aztán figyelmeztettek a Hétfői Rendkí­vüli Ujság-ra s annak a vezércikkéből meg­tudtam, hogy a helyi liberális párt intéző bizottságában is szóba került a nevein, s olt engem le is szavazlak. Szavazattöbbséggel kimondták, hogy én nem vasyok olyan alkal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom