Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-17 / 210. szám

SZEGED. SxerkeazlA«ég: Somogyi ucco 32. L em. Telefon: Kiadóhivatal, köletVnkOnyvlAr «» (egylroda: Aradi ucca 8. Teleion: 306. - Nyomda : L8w Llprtl ucca 19. Telefon • 16-34. «»«»«» Kedd, 1929 szeptember 17 Arai 16 fillér V. évfoSyam. 2LOZ. SZátlXI ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3-2Ü, vidéken él 5udapeaten3H>0, kUlföldön 6-40 pengtf. — < qyr« izém Ara hétközi nap 16, vatéi- és Ünnepnap >111. Hírdetétek felvétele tarifa »zcrlnl. Megtelenlk néllt kivételével naponta reggel. mm Nagyszeged A városi mandátumokért folyó tülekedés •közepette elindulunk annak a szegedi polgárnak keresésére, aki nem akarja Nagyszegedet. Keressük azt az önmagáról és városáról megfeledkezett rosszindulatú egyéniséget, akinek nem kell, hogy ez a város nagy legyen, aki nem akarja, hogy gazdag legyen, aki el akarja hárítani, hogy élet és elevenség költözzék az uccákra és terekre, amelyek ma sokszor a csendnek tanyái és érzik a trianoni határmegállapitásnak lokális és a gazdasági válságnak általános n3 0ni0i uságát. Keressük azt a fekete lelket, aki nem akarja, hogy Nagyszeged falai kőzött megelégedett legyen az iparos és kereskedő, jól tudja eladni termékeit a földnek művelője és élvezni tudja életét a szellemi foglalkozások harcosa Nem találjuk azt az embert, aki ezít nem akarja. De akik akarják nagyon sokféleképen akarnak és a választási agitáció során nagyon különbözőképen formulázzák meg Ígéreteiket. Általában a jelöltek nem takarékoskodnak az ígéreteikkel. Ha mind valóra válnék, amit Ígérnek, lenne hegyen-völgyön lakodalom, vagy talán a tömérdek igéret valóra válása feje tetejére állitana mindent ebben a városban. Már pedig az Ígéretek ökonomiája és valóra váltásuk sorrendje nem közömbös e város jövő fejlődésének szempontjából. Nagyon szép Nagystegednek az a képe is, amelyet a kultuszminiszter, mint a város egyik képviselője, csillogtatott meg a szegedi benszülőttek előtt egyik budapesti újság hasábjain. Tervére a polgármesterrel együtt mi is majdnem azt mondhatnánk, hogy lelkesítő. Egy olyan Nagyszeged, amely eléri a kétszázezres lélekszámot és felszívja magába Dorozsmát, Tápét és Szőreget. Egy olyan Nagyszeged, amely igazán forgalmi, gazdasági és kulturális gócpontja a Tisza medencéje déli részének. Kinek volna bátorsága, hogy tiltakozzék e terv ellen és elvesse a város jövő fejlődésének gondolatát magától? De minden városfejlesztésnek kát iránya van, extenzív és intenzív. Az egyik, amely megelégszik a számok .növekedésével és városnak papiron való nagyranövelésével, a más>ik, amely a lélekszám mellett a városi élet előfeltételeit is meg akarja teremtem és a meglevőből akar elsősorban igazi várost alkotni. Kövezés, csatornázás, közvilágítás forgalmi eszközök, exportpiac,- vásárcsarnok, egészséges és emberi lakások, prevenliv közegészségügyi szolgálat és a városi életnek még hány kellékét sorolhatnánk fel, amely csak hiányosan van meg, vagy egyáltalán nincs meg Szegeden. Ha végigmegyünk a városon, nem is a külvárosokban, hanem a városnak a kiskörút által határolt legbelső magjában, mennyi még az üres és beépítetlen telkek száma, amelyek egyáltalában nem alkalmasak a jövendő Nagyszeged városi jellegének emelésére. Általában a mi alföldi városaink népszámlálási statisztikái egy tiszteletreméltó önámitáson alapulnak. Beszélünk hatvan-hetvenezer és százezer lakosú városokról, amelyek igazában nincsenek. Beszélünk a százharmincezer lakosú Szegedről, amely tulajdonképen csak közigazgatási fogalom, mert negyvenötezer ember belőle kint lakik a tanyán, a megmaradó nyolcvanötezer embernek kulturális teherbíró képessége pedig szociális elhelyezkedésénél és anyagi erejénél fogva alig haladja meg egy tisztán városi jellegű ötvenezer lakosú német, francia vagy, olasz .város mértékét. Itt a kereteknek tartalommal való kitöltésében várakoznak a jövő Nagyszeged várospolitikájára a legkeményebb, de leghálásabb feladatok. Félreértés ne legyen belőle: a várospolitikának azt az irányát, mely egy centrummal össze akarja kapcsolni a vele már összenőtt és gazdaságilag odatartozó községeket, elvileg nem helyteleníthetjük. De igenis valljuk és hangoztatjuk azt, hogy akár husz falunak puszta egymásrahajigálásából még nem lehet várost teremteni. Hiába beszélünk például Tápé idecsatolásáról addig, amig a tápéi ut hallatlanul rossz és amig arról kell tárgyalásokat folytatni, hogy szükséges és gazdaságos-e a tápéi autóbuszjáratok fentartása. És méltán megérthetjük, hogy az úgynevezett külvárosrendező bizottság, a maga lokalizált jellegű jelszavai számára tudott némi visszhangot találni, ha látjuk azt az elhagyatottságot és elhanyagoltságot, amely sár- és portenger formájában terjeszkedik magának a szorosan vett városnak külső részein. Választások előtti idők azok, mikor nagyra szoktak duzzadni az Ígéretek. A rekordot talán az a városatya jelölt tartja, aki gyűléseken kivül többszáz polgárhoz elkormányozta ígéretekkel telirakott szekerét. Az Ígéretek azután azok, amiről választás után nagyon sokan meg szoktak felejtkezni. A választásokat követő hétköznapok szürkeségében a semmiségbe csenevészednek vissza a programok és feledésbe merülnek az elhangzott szép jelszavak. Pedig a belülről megcsinálandó Nagyszeged gondolata oly szép, hogy érdemes voln8 meg is valósítani. Apponyi a Népszövetség ülésén Palesztina rendjének helyreállításéi sürgette „Becsületbeli kötelesség véget vélni a zavargásoknak" Genf, szeptember 16. A politikai kérdésekről tárgyaló VI. főbizottságban a megbízatásokról szóló jelentésekkel kapcsolatban több delegáció szóvá tette a palesztinai zavargások ügyét. A főbizottság mai ülésén gróf Apponyi Albert is felszólalt ebben a kérdésben. Az ad jogcímet felszólalására — mondotta —, hogy olyan államnak a polgára, amelynek sokezer izraelita alattvalója van. A magyarországi izraeliták természetesen izgalommal nézik, hogy hitsorsosaik milyen veszélynek vannak kitéve Palesztinában. A magyarországi izraeliták körében eltérő a vélemény, hogy vájjon célsierü-e vagy sem a palesztinai kísérlet. Épp ezért a maga részéről nem kiván ennek a kérdésnek a részleteibe belebocsátkozni. Ugy véli azonban, hogy ha már egyszer ezt a kísérletet megtették, akkor becsületbeli és emberies érzületből folyó kötelesség, különösen azoknak a hatalmaknak részéről, amelyek a 1 palesztinai gyarmat megteremtésében közreműködtek, hogy a zavargásoknak véget vessenek és hasonló események megismétlődését megakadályozzák. Nem szabad megengedni, hogy azok, akik a rábeszélésre hallgatva Palesztinában letelepedtek, ott áldozataivá váljanak ennek a kisérlelnek. Apponyi ezután utalt arra is, hogy Palesztinában sok keresztény is van és akiknek biztonságát szintén érintik ezek az állapotok, másfelől a kereszténység legszentebb kegyhelyei vannak Palesztinában s ebből a szempontból is nagyon kívánatos, hogy ott rend és nyugalom legyen. Mindezek alapján Apponyi a magyar delegáció nevében csatlakozott azokhoz a delegátusokhoz, akik a vitában felszólalva Palesztina rendjének biztosítását sürgették. Bízik, hogy Nagybritannia megteszi a szükséges intézkedéseket és erélyes rendszabályokhoz fog nyúlni a béke helyreállítása érdekében. S Zátonyra futott egy óceánjáró (Budapesti tudósítónk teíefonjelcntésc Mexikóból jelentik: Mazatlan közelében a Guetamala hajó zátonyra futott és a part közelében hánykolódik. A gőzösön 70 utas és 100 főnyi legénység tartózkodik. Állandóan S. O. S. jeleket adnak, de a hajót nem lehet megközelíteni. Vúñ'hGSStéd a J uRa-pörlzen fíorsicRy ügyész gyülölködö fyangu beszéde Magyarország allén Pozsony, szeptember 16. A Tuka-pőr hétfői tárgyalási napján dr. Borsiczki ügyész tartotta meg vádbeszédét. — A pór csak annyiban nevezhető politikai pőrnek, hogy a magyar propaganda eredménye. A magyar irredenta azon fáradozik, hogy megdöntse a jelenlegi állapotokat s helyreállíts» a régi nagy Magyarországol. — Magyarországon minden alkalmat megragad, nab az irredeofizmus hirdetésére. Az utóbbi időben már hivatalosan is kijelentették, hogy Magyarország sohasem fog lemondani egykori határairól, hogy Magyarországgal igazságtalanság történt, amelyet jóvá kell tenni. Ez a tevékenység az úgynevezett Rothermere-akcióban csúcsosodott ki. — Magyarország helyreállításának 3 fázisban kellene megtörténnie. 1. A magyarlakta területek visszaadása. 2. Ruszinszko autonómiája, úgyhogy az autonomía előbb Csehszlovákiától való elszakadásra, majd Magyarországgal való egyesülésre vezessen. 3. A tót au'onomia, amely ugyancsak a Magyarországgal való egyesítést célozza. Ezután az egyes tanúvallomásokkal foglalkozott, amelyek azt bizonyítják, hogy dr. Tuka 1923-ban és később Pozsonyban és a külföldön szövetkezett a vádiratban felsorolt személyekkel, hogy elszakítsák a Felvidéket a csehszlovák köztársaságtól s egy idegen állam területéhez csatolják. A katonai szakértők szerint a magyar katonai körök f6törekvése arra Irányú H, hogy egy esetleges fegyveres konfliktus esetén könnyPésekel szerezzenek Magyarországnak.