Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-15 / 209. szám

DCLM-MíVAftORSZAG 1!12'> szeptember 15. Tudja, hogy mit ér és mi van benne. Csak titkolódzik, csak hallgat. Drága> édes (gyermek. Kosztolányi Ady-reviziós cikkéről beszélőnk. Elfelejtkezik a szanatóriumi szomorúságról, beszél. — A múltkor irtam néhány oldalt... Hozzá akartam szólni a »revíziós« ügyhöz. Ilajdu Lili vitte el a kéziratot... Nem volt az tanulmány, csak megkezdtem valamit... Meg akartam irni, hogy ez az ügy nem személyi kérdés, hanem elvi dolog. Itt volna már az ideje, ki kellene már jelölni végre Adg örökkévaló helyét a világirodalomban... Abbahagytam.., Verekedjenek mások. Az egészségesek, az clők.M y Most megint messzire mered. — Két verset irtam... de tudom, nem versek ezek, csak utánozom a régi szavakat, egymás mellé rakom őket... nem versek ezek... !A doktorok mondják, hogy irjak... Nőkről is beszélgetünk. Valami vasárnapi i illatos dáma megy el előttünk. — Nők... látom őket, csak tudom, hogy vannak... Tudom, hogy szép nők is vannak és fölmerülnek az emlékek... • Panaszkodik. Nem lud enui. Tíz kilót fogyott nyolc hónap óta. Erőszakkal akarják etetni a doktorok. De már nem akar elmenni, meghalni. — Csak tengődök most már, — mondja. Ugy sem sikerül semmi... Aztán fölkel a padról, előre néz. — Kisasszony napja... Akkor is az volt... 1912 szeptember 8... Szakolca... Akkor is ilyen szép ősz volt, emlékszem: kirándultam magamban és irtam egy Madonna verset... Benne van a Hárfában... Szép kirándulás volt... Megfordul. Indul vissza. Az uton jön egy villamos, a vezető veri a harangot. Juhász Gyula ránéz, meginti a szemével: minek csörömpöl olyan nagyon. Aztán bent a kertben újra kezdi a sétát a boldogok és szomorú betegek között. — Mond meg otthon, csókolom őket, — integet a fordulóból. Vér György. KÚP Gyula és Társa »"«ssassssaSS megnyllolíam. — Divatszalonom ugyanolá az I. emer™1 1». REICH ERZSI —HWIWI IN IIIIIIMI»'! un 'i 1 IMBI »n»N'i«II>I 'IJHI'IIIIIIIN NWRIRRIIITIITRM^BGNNITÍR'-"'—"""IININ a• ÜI—G.TTRANAREFIII— AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Idegenforgalmi történet) Sokat szoktunk tűnődni az idegenforgalmon, vájjon mivel csalogassuk ide a másvidékicket? Nehéz probléma ez, a strandon kivül nagyobb slágert nem is igen hallottam. Az emberek csak arról feledkeznek meg, hogy a strandhoz viz is kell. Már pedig a Tisza hihetetlenül mocskos, főidsárga vize nagyon sokunknak az idén is elvette a kedvét attól, hogy a szabadban fürödjék. Végtére nem azért mártom meg magam a folyóban, hogy utána vagy otthon vagy a gőzfürdőben kelljen rólam lesikálni a sarat. Nagy bajunk, hogy a Maros Szeged fölött szakad a Tiszába, ezért meglehetősen erős nálunk a sodrása. Hoz is magával sok mindent, amit itt hagy, a hires marosi homokot azonban nem teszi le a partokhoz közel eső vizben. Ott finom, •sűrű és főleg rossz-szagu szurok lapul meg, Isten úgyse nézni is kellemetlen, mikor a gondnélküli gyerekek bekenik vele a testüket. Micsoda betegség származhatik még ebből! »Ezzel« a strandanyaggil ugyan senkit sc csalunk Szegedre. Ezért az idejjen itt nem forogni iog, hanem megtörd ülni. Az a rokonszenves fiatalember, akiről alább lesz szó, mégis szépnek találta a várost, újszerű volt az neki, mert olyan ciceronera talált egy modern kisasszonyban, aki mindent megmutatott neki, amit látni és megtapasztalni érdemes. Az ifjú romlatlan volt és meglehetősen naiv. Városokban eddig csak futólag fordult meg, azok ravaszságaitól távol állt, mondhatnám, hogy az édesanyja szoknyájának védelmében. így aztán nem győzött csodálkozni és ezzel a tulaidonsággal élt is bőven. A vezetője aztán ugy színezte a szót, hogy megszégyenített minden fantáziát. — Ez itt Mátyás király palotájának a maradványa, magyarázta például a Stefánián a várromnál. Hatalmas épület volt egykor, lovagjátékokat rendezlek benne, de a márványoszlopait később elvitték kávéházaikba a törökök. Mátyás király kedvenc hátas lova sokáig Benedek szijjasmester kirakatában volt látható kitömve. Áz idők vasfoga nem birt vele. Ilolubár is szegedi család •'olt. Utódjai már csak Holubok. Felsővároson, ahol hajóorr-tőkék vannak ittott a főidbe ásva, szinte címereként rég elmúlt hatalmas hajósgazdáknak, azt magyarázta: — A mai Tisza-medert sokkal mélyebbre vették, hogy többé ne fenyegesse a várost. Azelőtt itt fent folyt a Tisza, amint azt az elsül.vedt hajók is bizonyítják. Látja, csak az orra látszik ki a hajónak, a többi része benn van a földben, ami voltaképpen mederiszap. Talán még az idén hozzáfognak a kíásatásukboz. Ne csak Mussolini dicsekedhessék Caligula hajóival. — Hogy mennyi műemlék van a városban, azt egyfolytában elő sem lehet sorolni. — Szalay főkapitánynak annyi az értékes kézirata, hogy maholnap külön palotát épit a számukra. Képviselve van ebben a gyűjteményben az ezer magyar év. — Ugyan, ne mondjál! — De mondom én. A legrégebbi au.togramja az első magyar királyunké, amikor igy irta le a nevét kaligrafikus szép betűkkel: SZENT ISTVÁN. — Meg lehet azt nézni? — lelkendezett az if.ju. — Ha véletlenül itthon a főkapitány, akkor igen. — Miről szól az okmány? — A szegedi sóhivatalt alapítja meg benne a nagy király. — Érdekest Nem is tudtam, hogy az olyan régi. — A sóhivatal? Maga gyermek. Tudhatná, hogy egy-idős a nemzettel és örökké aktuális. ) Beszélt a romlatlan ifjúnak specialitásokról, a város különös embereirőj, szokásairól, egyszer csak azt mondja. — Meg fogom most mutatni a legérdekesebbet, de előre figyelmeztetem, hogy nagyon vigyázzon, szokatlan különccel találkozik. j — Veszedelmes? — kérdezte az ifju. — Az éppen nem. Azonban nem szabad neki ! ellentmondani, különben méregbe jön és kiszá- ' mithatlanok a következmények. — Kérem, mondta Szegeden Forgó Idegen, nézze, milyen erősek a muszklijaim. Én nem ijedek meg olyan könnyen, ellenben rajongok a különcökért. Hol van az a bizonyos? A cicerone vitte fel az ifjút a városi bérházba, annak is az első emeletére. Ott benyitottak egy szobába. Szikár emberke ült az Íróasztalnál, irt. — Foglaljanak helyet! — szólt szigorúan * látogatókra, azzal tovább végezte a munkáját egy nagy könyvben. A fiatalember izgatottan bámulta, letelepedett a bőrfotelba és intett a lánynak. " — Leülni, engedelmeskedjen! Viszont a lány azt súgta vissza: - — " — Nagyon rendes ember ez alapjában véve, csak néha minden ok nélkül magára kap egy széles nemzetiszínű szalagot. így hallottam. — Ott van a fogason, szólt Forgó Idegen, örülve a felfedezésnek. — Csakugyan mondták, hogy kéznél tartja, mert ha keresni kell, akkor tombol. Pszt, vigyázzon! A szikár emberke akkor felállt, szigorúan végigmustrálta a város tanulmányozóit. — Lépjenek ide, elébem. Ki mert volna ellenkezni? Mindössze az ifju Kt-dapegf, VL, Hajfts ucca 16., Oper&aftl. Világmárkás zongorák, pianinób ezer pengőiül, nngwen nengüs havi rúszlfito is. B.79 Nagy tisztviselői kedvezmények. mozgatta meg a karját, hogy nem zsibbadt-e el és minden eshetőségre való tekintettel megtapasztalta, hogy hány ajtaja van a szobának? — Hogy hívják? — intézte hozzá nagyon szigorúan a szót Szikár Emberke. — Forgó Idegen. — Hát magát? A lány is bemondta a nevét, mire a város különce a fogashoz lépett. — Igaza volt. suttogta az ifju, most van rajta az órája. A különc magára vette a széles nemzetiszínű pántlikát és sebesen kezdett mindenfélét olvasni a nagy könyvből. Kérdezett is egyet-mást, de az ifju annyira el volt merülve, hogy zúgott a füle. — Mondja, hogy igen! — figyelmeztette a lány, mert dühös lesz. — Igen, mondta erre a társa. Persze, nagyon fsr Ha már helyeselni kell, akkor felfokozta amenynyire lehet. Erre Szikár Emberke hangja nagyon szelid lett Azt mondta: — Én tehát önöket ezen egybehangzó kijelentésük alapján házastársaknak nyilvánítom, figyelmeztetem azonban, hogy ezzel még nem tettek eleget vallási kötelezettségüknek. Átnyújtott egy cédulát, aztán kezelt velük. — Hehehe, nevelett a folyosón Naiv Ifju, ez ugyancsak érdekes ember volt. Azt hittem, hogy haragszik, pedig csupa nyájasság. De milyen mókái vannak1 ... így meséli a legenda, a szegedi szájhagyomány, amelyet még eddig nem mult felül más városbeli. Kérem, azok a szegedi szájak nem is hagyományok, hanem rémes valóságok I Arról azonban, hogy mikor halt el a mosolygás naiv ifju — ugy is mint Forgó Idegen — ajakán, már ők se tudnak semmit. Bot. £ i 1 fooforikafjon, a •sJüR ... "Vegyen egy zseblámpái: a világfifcCt^i erernm&f- mely a /ognogyohb fénnyetoJeQhojjzatb JdQic- Az őszi sal&onra való tekintettel mélyen leszállítóit áron vásárolgat UTOROKAT Seifmis^ Mér és césnéi 20 KlfiUZí'll-lér 1. Tömör keményfa hálószoba legszebb belélekkel, gyöngyfaragással, . . W* Telt hálószobák szebbnél szebb ki- ¡flEE&tfl" vitelben 99 Részletfizetési kedvezmény ! ! ! A Bocskay ucca 10—12 sz, (Landesbergféle liÁm tel.<elk kélharmad része eladó. 267 Dr. Basch, Kálvin tér 6. sz. Ma nagy Icacacifató levll-'esí a^ Emkében födárosl művészek felléptével. Fellépnek z Gombócz Kelly, Heltay Iza. fiánöidy József. Héri Sándor. Kezdete 9 órakor. 253